Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-09 / 154. szám
10 TEMIUBlI J^kcfevR-HiraiSB 1999 JŰLIUS 9, VASAKNAP Állampolgársági ügyek A visszahonosítás kérdése A trianoni békeazerzödés a Magyar Szent Korona állampolgárait idegen államokba kebelezte be, emiatt a volt magyar állampolgárok nagy része elvesztette régi magyar állampolgárságát,. De nemcsak a trianoni békeszerződés folytán, hanem más okokból is (pl. távoliét, elbocsátás stb.) elvesztették sokan a magyar állampolgárságukat. Végül az 1939 március hó 1-én életbelépett magyar-csehszlovák egyezmény is okozója annak, hogy sokan megmaradtak szlovák állampolgároknak, miután nem felelnek meg az egyezmény feltételeinek. Lapunk május 21-iki számában részletes felvilágosítást adtunk arranézve, hogy az egyezmény értelmében ki maradt továbbra is csehszlovák állampolgárnak és így az egyezmény 2. cikke értelmében kinek kell a honosításhoz, illetve a visszahonosításhoz folyamodnia a magyar állampolgárság visszaszerzése végett. Hogy a kérdéssel tisztában legyünk, meg kell ismerkednünk azon esetekkel, amikor a magyar állampolgárság elveszthető. A magyar állampolgárság elvesztésének legfontosabb esetei (1879. éviL. t.-c. szerint) a következők: A magyar állampolgárság elvesztésének esetei Elbocsátás. Az állampolgárságról egyoldalúan lemondani nem lehet. Kérvényt kell beadni a m. kir. belügyminiszterhez az elbocsátás iránt és ha a kérvényező a feltételeknek eleget tett, a belügyminisztérium kiállítja az elbocsátási okiratot, amely szerint a kérvényező a magyar állam kötelékéből elbocsátta- tik. Hatályát veszti az elbocsátási okirat, ha a belföldön lakó kérvényező az elbocsátási okirat kézbesítésének napjától számított egy év alatt az országból ki nem költözik. Gyakran van kétsége az illető szmélynk aziránt, hogy egy idegen állampolgárság megszerzésével együtt elvesztette-e a magyar állampolgárságát?! Kétség esetén erről a legkönnyebben meggyőződést lehet szerezni a m. kir. miniszterelnökségnél, ahol az elbocsátottakról nyilvántartást vezetnek. Ha az illető személy neve a nyilvántartásban nem fordul elő, akkor elbocsátás utján nem vesztette el a magyar állampolgárságot. Távoliét által veszti el honpolgárságát az a magyar állampolgár, aki a magyar kormány megbízása nélkül 10 évig megszakítás nélkül Magyarország határain kívül tartózkodik. Ezzel a kérdéssel és különösen a ,.megszakítás nélkül” kifejezés jogi fogalmával . részletesen foglalkoztunk lapunk 1939. évi június 4-iki számában. A trianoni békeszerződés. Az állampolgár- sági törvényben részletesen felsorolt eseteken, vagyis az elbocsátás, hatósági határozat, távoliét, törvényesítés és a külföldihez való férjhezmenetel esetein kívül a trianoni béke- szerződés folytán is elvész a magyar állam- polgárság a békszeTZödésbett megjelölt éset- ■ ben. Ezen békeszerződés alapján ugyanis azok *T6.J személyek vesztették el a magyar állam- polgárságot, akik a békeszerződés életbelépésének napján nem az anyaország területén bírtak községi illetőséggel. Ezekután már rátérhetünk annak a kérdés- I nek a vizsgálatára, hogy kik és milyen mó-1 dón folyamodhatnak az elvesztett magyar állampolgárság visszaszerzéséért vagyis a visszahonositásért. Az elvesztett állampolgárság visszanyerése Először is utalni kell az itteni állampolgár- sági törvény 38. §-ára, amely szerint azokra, akik a magyar állampolgárságot elvesztették és a magyar állampolgárok közé leendő visszavételért (visszahonositásért) folyamodnak, a honosításra vonatkozó szabályok alkalmazandók. A honosítás feltételeiről, amely feltételek Irányadók a visszahonositásnál is, az állampolgársági törvény 8. §-a rendelkezik. Eszerint a magyar állampolgárságnak honosítás általi megszerzéséről honosítási okiratot csak az a külföldi nyerhet, aki: 1. rendelkezési képességgel bír, vagy ha ennek hiányát törvényes képviselőjének beleegyezése pótolja; 2. valamely belföldi község kötelékébe való felvétele a község által kilátásba helyeztetik; 3. a belföldön öt év óta megszakítás nélkül lakik; 4. kifogástalan magaviseletül 5. bir annyi vagyonnal, vagy olyan keresetforrással, amelyből lakása helyének körülményeihez képest magát és családját eltarthatja; 6. az adózók lajstromába öt év óta be van vezetve. Vannak olyan rendelkezések is, amelyek a visszahonositásnál nagy könnyítéseket nyújtanak. Már az állampolgársági törvény is ismeri a ,kedvezményes visszahonosítás” eseteit, amelyekről alább lesz szó. A visszahonosítás könnyítésére vonatkozó alapvető rendelkezéseket azonban nem az állampolgársági törvény, hanem az 1922. évi XVII. törvénycikk 24. §-a és ennek végrehajtása tárgyában I kiadott 176.335/1922. és 12.551/1926. számú J belügyminiszteri rendeletek tartalmazzák. Kedvezményezett visszahonosítás Különösen a trianoni békeszerződés folytán igen sok magyar nemzetiségű polgár vesztette el magyar állampolgárságát. Ezen személyek, akik az elszakított területeken bírtak illetőséggel, jogosultak voltak a magyar állampolgárságot optálni. Nagyon sokszor azonban a magyar állampolgárságot az optálási határidő lejárta miatt elvesztették. Ezeknek a szomorú sorsú „trianoni magyaroknak” érdekében aztán szükség volt olyan törvényes rendelkezésekre, amelyek a visszahonosítási lényegesen megkönnyítették. Ilyen körülmények között született meg az 1922. évi XVH. t.-c. 24. §-a, amely kimondja, hogy: „aki magyar állampolgárságát a háború kitörése (1914. júl. 26.) óta vesztette el és Magyarország területén lakik vagy itt kíván letelepedni, azt kérelmére a belügyminiszter kivételesen az állampolgársági törvény 38. §-a értelmében megkívánt kellékek hiányában is visszahonosíthatja, ha a visszahonosítási különös méltánylást érdemlő körülmények indokolják. Ilyen kedvezményezett visszahonositásért folyamodhatnak tehát, akik távoliét, férjhezmenetel, vagy a trianoni békeszerződés folytár vesztették el magyar állampolgárságukat. Különösen azok részére alkalmas ez a visszahonosítási mód, akik a trianoni békeszerződés következtében vesztették el a magyar állam- polgárságukat és azt a folyó évi magyar-csehszlovák egyezmény útján nem nyerték vissza, amiatt, mert nem feleltek meg annak a kikötésnek, hogy 1928. nov. 2-a óta állandóan a felszabadult területen laknak. Ennél a kedvezményezett visszahonositásnál nem szükséges tehát kimutatni azt, hogy valamelyik belföldi község kilátásba helyezte a község kötelékébe való felvételt, sem azt, hogy a kérvényező a belföldön öt év óta megszakítás nélkül lakik, sem azt, hogy öt év óta adózik már a kérdéses községben. Ezen visszahonosítás iránti kérvénynek a kövekezöket kell tartalmazni és igazolni: 1. Mindenekelőtt azt kell igazolni, hogy a trianoni békeszerződés élebeléptekor, vagyis 1921. évi július hó 26-án kétségtelenül magyar állampolgár volt. mert csak az ilyen személy folyamodhntik vissz-honosításért. Csa to'ni kell a vonatkozó eredeti okmányokat. Honv honverj és TYVkénpen lehet és kell ezt. igazolni, azt részletesen fejtegettük lapunk f. é. június hó 11-iki számában közzétett cikkben. 2. Igazolni kell, hogy a kérvényező cselekvőképes. Ezt a lakhely szerint illetékes hatóság igazolja. 3. Igazolni kell, hogy a kérvényező Magyarország területén lakik, vagy ki kell jelentenie, hogy itt kíván letelepedni. 4. Igazolni kell, hogy a 18. életévét már betöltötte. Az ezen életkoron alul levő visszahono- sitásáért ugyanis csak a törvényes képviselőjük folyamodhatik. 5. Miután a törvény különös méltánylást érdemlő körülmények fennforgását kívánja meg, a kérvényezőnek igazolnia kell olyan körülményeket, amelyek ezt igazolják, vagy legalább is nagyban valószínűsítik. Például rá kell mutatni azokra az okokra, amelyek a Szlovenszkón való tartózkodást lehetetlenné tették, vagy hogy egzisztenciális érdek teszi' szükségessé a belföldön való letelepedést, továbbá hivatkozni lehet polgári vagy katonai érdemekre és kitüntetésekre. 6. Erkölcsi bizonyítványt kell becsatolni arról, hogy erkölcsi és politikai magatartása ellen kifogás nem merült fel. 7. Igazolni kell, hogy a kérvényező az életviszonyainak megfelelő lakással, a megélhetést biztositó vagyonnal, vagy foglalkozással bír. 8. Meg kell jelölni a kérvényben, hogy melyik belföldi községbeli illetőséget kívánja elnyerni a visszahonosítás esetére, megjelölésével azon körülményeknek, amelyek őt a kijelölni kért községhez fűzik. 9. Igazolni kell, hogy 1918. évi november hó 1-töl a kérvény benyújtásáig hol lakott és mi volt a foglalkozása. Ha ezen idő alatt egészben vagy részben idegen állam területén lakott, csak fel kell sorolni a kérdéses adatokat. 10. A kérvényezőnek mindenképpen be kell csatolnia saját születési bizonyítványát — ha pedig nős, úgy házassági bizonyítványát is —, ha pedig 18 éven aluli gyermekei is vannak, úgy azok születési bizonyítványát is, hogy a visszahonosítási okmányban ezek is fel legyenek "éve. A visszahonosítás iránti kérvényt a m. kir. bel- tlsrvminfszterhez címezve a lakóhelyre nézve illetékes községi elölláróságnál (törvényhatósági város polgármesterénél) kell benyújtani. A községi elöljáróság a kérvérvt átvizsgálja, a szükséghez kénest gondoskodik a kérvény felszerelésének kiegészítéséről és azután a folyamodó részére kijelölendő község: illetőségre is kit.eHeszkedő javaslattal az I. fokú rendőr. h^tóság^z f főszolgabírói t^váhs p^i-v^rívt. \ yr-niSS,-!-<y n fnh'amodónpk erkölcs; és politikai sTcmncn^hől való megbízhatóságára és személyi viszonyaira nézve ad véleményt. Ha a rendőrhatóság saját szempontjából elutasítandónak véli a kérelmet, az iratokat döntés végett felterjeszti a belügyminisztériumhoz. Ha azonban saját szempontjából a kérelem teljesítése ellen észrevétele nincs, az iratokat további eljárás végett a törvényhatóság első tisztviselőjéhez (alispán) küldi meg. Ez utóbbi az ügyet döntés végett észrevételei kíséretében a m. kir. belügyminiszterhez teszi át. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezen kedvezményes visszahonosítás a belügy- minisztéiium diszkrécionális joga. Jogigénye, amelyet kikövetelhetne, erre nincsen senkinek Egészen és kizárólag a belügyminisztertől függ, vájjon a visszahonosítási engedélyezi-e vagy sem, elutasítás esetén tehát nincsen pa- naszolási jog a közigazgatási birósághoz. A magyar állampolgárság kötelező visszaadása Felhívjuk itt a figyelmet arra, hogy akik nem a trianoni békeszerződés folytán vesztették el magyar állampolgárságukat (vagyis nem pusztán azért, mert 1921 július 26-án a Csehszlovákiához csatolt valamelyik községben birtok illetőséggel), hanem elbocsátás útján, vagy távoliét által, azok ne a most ismertetett, vagyis az 1922. évi XVII. törvény szerint) visszahonosítási eljárást vegyék igénybe, hanem az állampolgársági törvény 40. §-áht>z folyamodjanak, mert ez a törvény- szakasz az érdekeiket jobban biztosítja. Az itt kívánt feltételek fennforgása esetén ugyanis a belügyminisztériumra nézve kötelező a magyar állampolgárság visszaadása, ezért elutasítás esetén a sérelmes belügyminisztériumi határozatot panasszal lehet megtámadni a közigazgatási bírósághoz. Az állampolgársági törvény 40. §-a szerint ugyanis aki elbocsátás vagy távoliét által vesztette el magyar állampolgárságát és Magyarország területére visszatérvén, valamely belföldi község részére kilátásba helyezte a község kötelékébe való felvételt, folyamodása folytán a magyar állampolgárok közé visszaveendő. Aki elbocsátását kérte a magyar állampolgársági kötelékből, az bizonyára cseh állampolgár lett, mert valamely idegen állampolgárság felvétele esetén szokás kérni az előbbi állampolgársági kötelékből való elbocsátást. Az ilyen személy nem a trianoni békeszerződés folytán vesztette el a magyar állampolgárságát, ezért az ilyen személy nem nyerheti vissza automatice a magyar állampolgárságát az idei magyar-cseh egyezmény értelmében, Az ilyen személy, vagyis aki elbocsátását kérte a magyar állampolgárság köteléA visszahonosítási Az állampolgársági törvény szerinti visszahonosítási kérvényt a m. kir. belügyminiszterhez címezve mindig a községi illetőségi hely (illetve amely község kilátásba helyezte az illetőséget) szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjénél (alispán, polgármester) kell benyújtani, nem pedig a községi elöljáróságnál, mint az 1922. évi XVII. t.-c. szerinti kedvezményes visszahonositásnál. A kérvényhez a következő okiratokat kell csatolni: 1. a leszármazást igazoló okmányokat arra. hogy előzőleg kétségen kívül magyar állampolgár volt a kérvényező, 2. ha a folyamodó nős, házassági anyakönyvi kivonatot, továbbá a feleségnek és a 18 éven aluli gyermekeknek születési anyakönyvi kivonatát, (a 18 éven felüli gyermekek önállóan kérvényeznek), 3. községi bizonylatot arról, hogy magát és családját a község megterhelése nélkül el tudja tartani, 4. erkölcsi bizonyítványt, kéből az előbb tárgyalt kedvezményes visszahonosítási (1922. évi XVII. t.-c. 24. §-a) a törvény kifejezett tilalma folytán nem is veheti igénybe. Az ilyen személy' tehát csakis az állampolgársági törvény 40. §-a alapján kérheti a visszahonosítást és ha valamelyik belföldi községnél kj tudja eszközölni azt, hogy részére kilátásba helyeztessék az illetőség, nyert ügye van, mert a belügyminisztériumra nézve ily esetben kötelező a visszahonosítás. Ugyanilyen kötelező visszahonosításnak van helye, ha valaki távoliét folytán vesztette el a magyar állampolgárságát. Ha ugyanis va- laki a békeszerződés életbelépése napján, vagyis 1921 július 26-án az anyaország területén bírt községi illetőséggel, 10 évig azonban állandóan, megszakítás nélkül külföldön lakott, az ilyen személy távoliét folytán elvesztette 3, magyar állampolgárságát. Ha az ilyen személy most már belföldön lakik és valamelyik, belföldi községnél kieszközölt olyan határozatot, hogy a község kilátásba helyezi részére az illetőséget, ha a magyar állampolgárságot visszanyeri, az ilyen személynek kérvényezé3 esetén a belügyminisztérium köteles megadni a magyar állampolgárságot. Nők és kiskorúak kedvezményei Sp ilyen kedvezményeket biztosít az állampolgársági törvény bizonyos estekeben a nők és a kiskorúak részére. A törvény 41. §-a szerint ugyanis azon nő, aki férjének elbocsátása vagy távolléte vagy pedig külföldivel kötött házassága folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ha férjétől bíróilag elválasztatik, házassága feloldatik, vagy özvegységre jut, folyamodása folytán visszaveendő a magyar állampolgárok közé, ha valamelyik belföldi község kilátásba helyezi részére a község kötelékébe való felvételt a magyar állampolgárság visszanyerése esetére. Ezen esetben is tehát törvényes jogigénye van az illető nőnek ahhoz, hogy a m. kir. belügymünsztérium öt köteezően vissza- honositsa. Az állampolgársági törvény 42. §-a pedig kötelezően előírja a magyar állampolgárság visszaadását azon kiskorú részére, aki törvényes atyja elbocsátása vagy távolléte által vesztette el magyar állampolgárságát, ha valamely belföldi község kilátásba helyezi részére a községi illetőséget. A kiskorú az atya halála után vagy pedig nagykorúsága elértével folyamodhatik a visszahonositásért, mely kérelmezéshez a gyám hozzájárulása is szükséges, ha a folyamodó még kiskorú. kérvény okiratai 5. végül valamely belföldi község határozatát arról, hogy részére a község kötelékébe való felvétel kilátásba helyeztetett az esetre, ha a magyar állampolgárságot visszakapja. Az ilyen visszahonositásnál sem kell tehát igazolni az 5 évi belföldi lakást és adózást. A visszahonositottaknak állampolgársági esküt kell tenni. Ha a visszahonosított az esküt nem teszi le az idézés kézbesítését követő egy év alatt, a honosítási okirat hatályát veszti. A 14 éves fiúgyermek és a 12 éves leány- gyermek már esküre bocsátható. Mindkét visszahonosítási eljárásnál a kérvényre 2 pengő bélyeg jár, a mellékletekre pedig 30 fillér bélyeg, ha a melléklet még nincs ellátva legalább 30 filléres magyar okmánybélyeggel. Maga a visszahonosítási okirat díj- és illetékmentes. ÜZENETEK rovatunkat anyagtorlódás miatt kivételesen keddi, vagy szerdai számunkban közöljük. Ä sokgyermekes családok támogatását határozta el a francia minisztertanács intézkedések a születési arányszám csökkenése ellen Párizs, július 8. A francia minisztertanács tanácskozásának középpontjában a születési arányszám növelésének és gyermekáldásban bővelkedő családok védelmének kérdése állott. Eddig csupán a sok- gyermekes állami alkalmazottak részesültek állami támogatásban, a tegnapi minisztertanács azonban elhatározta, hogy a jövőben a többi sokgyermekes családot is állami támogatásban részesítik. A házasságkötések elősegítésére és a népesség szaporodása érdekében a jövőben házasságkötési kölcsönöket fognak folyósítani, német és olasz mintára. A kormány intézkedéseket akar életbeléptetni, hogy megakadályozza a falusi lakosság tömeges átköltözését a városokba, így például külön jutalmakban részesítik azokat a házasulandókat, akik kötelezik magukat arra, hogy tizenöt évig a falun maradnak. A minisztertanács határozatait kedden államtanács vizsgálja felül. FELVIDÉKI ÜHSYHi HÍRLAP '•••" ' ' ' inüfihU'atat, Bp, Vili, Jóisef-krt 5. OH — 144-400
