Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-07 / 128. szám
1939 JÚNIUS 7, SZERDA HITLER: Németország megtámadásának kísérletét a német véderő és a német nép olyan erővel utasítaná vissza, amilyent a bekerítő politikusok ma még elképzelni sem tudnak A vezér-kancellár nagy beszéde a spanyolországi német önkéntesek ünneplésekor __________,. __ Z A fölény, amely lebeg Sokféle fölény van, —■ mondja a barátom s leteszi a szék mellé kis táskáját mi is örökké a fölényt emlegettük s néha gyanakodva csodálkoztunk,, hogyha fölényünket mc~ok tűrhetetlennek találták. Ezúttal mégsem arról a fölényről beszélek, amelyet finomnak, szinte láthatatlannak, udvariasnak s magától értetődőnek nevezek. Nem! Most a fölénynek bántó fajtájával állok harcban, azzal, amelyet külön hurcolnak és amelynek azt a nevet adtam: lebegés. Mert jönnek és lebegnek. Lebegnek saját maguk képzelte magasságban, lebegnek, mintha bántó illatok szúrnák meg az orr szaglóidegvégződéseit, lebegnek fölényesen és sokatmondó kézmozdulatokkal. A Terézvárosból jönnek át s a Lipótvárosból, vagy kapcsolt részeiből, a fővárosijuk magaképzelte s magagyártotta fölényével, lenézve mindent, ami vidéki, Nehezen ismerkedve s körülményesen is- mer.getve, finom ajkbiggyesztéssel, de mindig bántóan. Felülbírálnak s ellenőriznek, kiszállván hétvégre, autón, vagy filléres gyorson érkezve hozzánk s egy félóra alatt szeretnének látni börtönviselt magyart, cseh emléket, hivatalos szenvedőt, gyereket, aki magyarul tud még, műgyüjte- ményt, „amely megmaradt magyarnak“, könnyeket, amelyek már felszáradtak, költőket, „akik talán mukkanni sem mertek", írókat, „akikről hallottunk egyszer, csak nevüket nem jegyeztük meg", művészeket, „akik talán nem is láthattak korszerű magyar müveket,“, nemrég még erősen dolgozó kisebbségi munkásokat, „a vidéki nagy fejűeket"... — igen, barátom, amikor a mi szeretett s megbecsült helyi ve erünket azzal intézték él, hogy mosolyogva mondták: „ez is egy helyi nagyfejű“, akkor csaknem önhatalmúlag tettem pontot ennek a fölényes Vendég járásnak s önképző-szemlének végére. Mert hogy az átlagember nem ismert bennünket, vagy félreismert: ebbe belenyugszom. Minden ország minden társadalmi osztálya önmagával volt elfoglalva, saját életkérdéseit kellett elintézni minél hamarább. Még azt sem veszem rossznéven, hogy egyebet nem kutat nálunk, mint börtöndalokat s csodálkozik azon, volt-e egyáltalában magyar iskolánk. Nem veszem rossznéven, csak csodálkozom tájékozatlanságán s elrémülök azon, oly hitványnak ítéli magyar fajtáját, hogy nem tartja képesnek húszéves el- lentállásra, kisebbségi küzdelemref De, barátom, a fölény, az sértő, bántó s azt nem érdemeljük meg a vasárnapi sétálóktól, vagy a hétköznapi látogatóktól, a magukat tájékozottnak nevezőktől. Ezek még most is azt hiszik, hogy a vidéki élet (különösen a kisebbségi élet, amelynek sodrában mindenképpen vidékre szorultunk): nem egyéb, mint üres heje- huja, tartalom nélkül. Bevallom,. valóban sok hejehujivál, külső cifrasággal, hiúsággal, cifra mázzal tarka a vidéki élet, de, bármennyire is hihetetlen, a vidéki életben s a kisebbségi sorsot megélt vidéki magyarban van ám érték, nem mindegyikünk látja az élet kiteljesedését dí- nom-dánomban, sértett hiúságok, vidéki klikkek kielégítésében, mert lakozik tartalom is a vidéki magyarban. • Ám ez a fölényes lebegés, lenézése mindennek, ami nem a körúton született, ez a vállveregető mozdulat, ez az enyhe megbocsátás, ez meg kell, hogy szűnjék. A magyar kisváros, a falu, a nagyváros, a paraszt s a kiművelt nagyúri ember, az ügyvéd, a tanár, a munkás, a pap s a tanító összefogásá' prédikáljuk évek óta, a népi egységet, a magyar öncélúságot, azt, hogy ne csak külső, tarka mázzal legyünk magyarok, hanem bévül, a szív rejtekében s a lélek őszinte megrezdülé- sexben is! Hová jutunk azonban, ha magyar a magyart lenézi, ha a bírálat szempontjai ott kezdődnek: hány ezer lakosú városból került elő a bíráló! Míg zsebre ne:n megy a dclog. Mert, barátom, a fölényes látogató, bejárván s alaposan megbírálván a kisvárost, embereit, nagy fejűit s kisfejűit, leül a kávéházba s rendel, majd fizet is. — Ah, — kérdi meglepetten — itt olcsóbb a kávé tíz fillérrelt S örömkönnyekkel teszi hozzá, mint aki e pillanatban talált bocsánatot minden bűneinkre, elmaradottságunkra, bőridolunkra: — Ó, a jó, tejfölös, túrós, kapros vidék. Az olcsó, a kedves ... Mert tízfilléres olcsóságért mindent megbocsátott. Aztán lebeg tovább az űrben, xiagyvonalúan, előkelőén, összes méltóságát magán hordozva, egészen a filléres vonat ajtajáig. /s_ v \ Berlin, június 6. A műszaki főiskola előtti dísztéren Hitler kancellár kedden délelőtt tíz órakor végignézte a Condor- légió, a spanyolországi német önkéntesek csapatának díszszemléjét. A díszszemle után a Condor-légió a Brandenburgi kapun át az Unter den Lindenen a Lustgartenhez vonult, ahol félegy órakor a légió tiszteletére ünnepélyt rendezitek. Az ünnepélyt az elesettek iránti tiszteletadás vezette be. Hitler kancellár koszorút tett le a hősi emlékműre, majd Göring vezrtábornagy kíséretében ellépett a Condor-légió előtt. Göring vezértábornagy és Hitler kancellár ezután beszédet intéztek a légiókhoz. Ezután Hitler kancellár intézett beszédet a légióhoz. Mindenekelőtt örömét fejezte ki azért, hogy üdvözölheti a német légió katonáit. 1936 nyarán Spanyolország elveszettnek látszott — mondotta. — Nemzetközi erők szították annak a forradalomnak a tüzét, amelynek romba kellett volna döntenie nemcsak Spanyolországot, hanem egész Európát. A keresztény demokráciák nem átalották, hogy erre a célra fegyvereket, robbanóanyagot és úgynevezett önkénteseket szállítsanak Spányolországba. Szörnyű sors fenyegette földrészünket, Európa legrégibb művelt országai veszélyben forogtak. Hitler kancellár utalt arra, hogy tízezernyi németnek kellett elmenekülnie Spanyolországból, sokakat megöltek, sokak egész élete munkájának gyümölcsét elpusztították. Ekkor hadihajókat küldött a spanyol vizekre az élet és vagyonbiztonság megóvása érdekében. Ekkor — folytatta a kancellár — fellépett és mindinkább előtérbe került Spanyolországban az a férfiú, akinek az az elhivatás jutott osztályrészéül, hogy saját lelkiismerete alapján cselekedjék ®épe érdekében. Franco megkezdte küzdelmét Spanyol— Ezeket az eszmei indokokat a nemzetközi plutokráciák sem nem értették, sem el nem ismerték. Angol és francia lapok évekig az>t a hazugságot tátalták fel közönségüknek, hogy Németország és Olaszország meg akarja hódítani és fel akarja osztani Spanyolországot, és mindenekelőtt el akarja rabolni a spanyol gyarmatokat. Ez a gondolatmenet ezekben az országokban bizonyára kevésbé tűnt fel természetellenesnek, mert hiszen idegen gyarmatok elrablása régtől fogva kipróbált és megengedett módszereik közé tartozik. Ilyen rágalmak terjesztésével akarták ezek a háborús uszítok, háborús nyerészkedők és bekerítő politikusok Spanyol- országot kiinduló pontjává tenni annak a szerencsétlenségnek, amelyet annyira szerettek volna felidézni. A ti mai ünnepélyes bevonulástok, bajtársak, vőg t vet és befejezését jelenti mindezeknek a demokrata szélhámosságoknak. Göring vezértábornagy kiemelte a légió bátorságát és vitézségét. A hároméves Spanyolországi küzdelemben a légió mindenütt az első sorokban küzdött és megmutatta, hogy jól tud harcolni és tud győzni. Különösen kiemelte Göring vezértábornagy a légihaderőnek nagyszerű teljesítményeit. A Spanyolországban küzdött német katonák büszkén jöttek vissza, büszkék lehetnek a győzelemre, de büszkeséggel töltheti el őket az is, hogy egy nagyobb Németországba jöttek vissza, mint amilyent elhagytak. Ennek a Németországnak az élén ma megint egy nagy katona áll. ország megmentéséért. Vele szemben állott a világ minden részéből szított összeesküvés. Az 1936. év júniusában hirtelen elhatároztam, hogy teljesítem ennek a férfiúnak a kérését és mindaddig és olyan mértékben segítek neki, ameddig és amilyen mértékben a világ többi része Spanyolország többi részét bármilyen támogatásban is részesíti. Azért tettem ezt a lépést, hogy azzal nemcsak Európát, hanem saját hazámat is megmentsem a későbbi szerencsétlenségtől. De megtettem mélységes részvétből is az iránt az ország iránt, amely a világháborúban Anglia minden zsaroló kísérletének ellenállva, semleges és barátságos maradt Németország iránt. Ezzel a lépésemmel Németország háláját róttam le. — Ez a lépés teljes egyetértésben történt Olaszországgal, mert Mussolini ugyanazoktól az eszméktől és meggondolásoktól vezéreltetve, szintén elhatározta, hogy Spanyolországnak a nemzetközileg megszervezett, az ország pusztulására irányuló összeesküvés elleni harcban olasz segítséget nyújt. Ez volt az első tüntető gyakorlati megnyilvánulása a két népet összefűző világnézeti közösségnek. — Az egész német nép köszönt ma benneteket büszke örömmel, de köszönetét mond azoknak is, akiknek e megbízás végrehajtása során életüket, vagy egészségüket kellett áldozniok, és köszönetét mond a hátramaradottaknak is. Hitler kancellár ezután köszönetét mon- dott a légió katonáinak, valamint a hadi- tengerészet tagjainak bátorságukért, ön- feláldozásukért, hűségükért, engedelmességüket, fegyelmezettségükért éa mindenekelőtt néma kötél ességteljesitésükért. Példájuk csak növelni fogja a német nép bizalmát önmaga iránt és nem hagy majd kétséget a világnak az iránt, hogy ha a nemzetközi háborús uszítok bármikor megpróbálnák megvalósítani Németország megtámadásának tervét, ezt a kísérletet a német véderő és a német nép olyan erővel utasítaná vissza, amilyent ezek a bekerítő politikusok ma még elképzelni sem tudnak. Ezért a német légió harca nagy tanulság volt Németország ellenségei számára. Hitler kancellár ezután megemlékezett azokról, akiknek oldalán á német légió katonái küzdöttek, mindenekelőtt az olasz bajtársakról. Végül megemlékezett Franco tábornokról, aki saját elhatározásából népe megmentöje lett. III. Viktor Eménuel a nápolyi fogadtatáson Nápoly, június 6. Nápoly városa teljes lobogódíszben fogadta a Spanyolországból hazatért 20.000 olasz önkéntest és a kíséretükben lévő 3000 spanyol katonát, akik szintén eljöttek Olaszországba, hogy jelen legyenek olasz bajtársaik díszszemléjén. Az olasz lobogó mellett majdnem minden házon ott lengett a spanyol zászló is. A csapatszállító hajók az éjszaka folyamán érkeztek meg Cadizból s napfelkeltekor megkezdődött a légionisták partraszállása. A díszszemlére érkező III. Viktor Emanuel király-csá3zárt a hadihajók legénysége tisztelgéssel fogadta. Az uralkodó az egyik hajóról nézte végig az önkéntesek partraszállását, majd kíséretével együtt a rakpartra ment és ellépett a felsorakozott zászlóaljak arcvonala előtt. A hazatért önkéntesek zászlóaljainak megszemlélése után Viktor Emánuel a Plebiscito-térre ment s az itt felállított emelvényről nézte végig a légió elvonulását. A hatalmas téren több mint 100.000 ember tolongott és viharos lelkesedéssel ünnepelte a hazatérteket. Franco Spanyolország hivatásáról Burgos, június 6. Franco tábornok a Falaiig a-gyűlésen beszédet mondott, amelyben többek között kijelentette, hogy amint a Falanga 62 programpontját az új állam alapjává tette, éppúgy fog őrködni azok megvalósításán is, mert ezek határozzák meg azt a történelmi célt, amelyet az államnak követnie kell. A Falanga ismét teljesítheti történelmi hivatását. Külpolitikai téren. — mondotta — Spanyolország magatartása nagy európai feszültséget idézett elő. Spanyolország szava mindenkor összhangban maradt történelmi nagyságával. Végül szívélyes köszönetét mondott Franco Olaszországnak és Portugáliának, amely országok közös arcvonalat alkottak Spanyolországgal együtt. — Titkos szövetség áll fenn Spanyol- ország ellen, — folytatta Franco tábornok, — amelyet azok vezetnek, akik a spanyol-vörösök rém tetteit is elősegítették s ezek a nemzetközi szabadkőművesek. Spanyolország ugyanakkor azonban megvalósítja az ország újjáépítését és a nemzeti forradalom célkitűzéseit, amennyiben emeli az alacsonyabb és középosztály életszínvonalát. Ezután a gazdasági kérdésekkel foglalkozott Franco, végül pedig óva intett mindenkit, aki akadályozni akarná Spanyolország újjáépítésének munkáját. Aki keresztezni akarja Spanyolország útjait, — mondotta, — azt a Falanga súlya elsöpri. / FELVIDÉKI || MGYAR HÍRLAP kiadóhivatal, Bp, VIII, József-krt 5. juju _ 144-400 Hitler elmondja, hogy miért segítette meg Spanyolországot Németország megtámadását olyan erővel utasítaná vissza, amilyent a bekerítő politikusok ma még elképzelni sem tudnak
