Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-04 / 126. szám
1939 JÚNIUS 4, VASÁRNAP tewideSi -MäöÄ?ARHIW>ÄE 23 NYITRACSEHI magyarjai a Céténykepartján A céténykeparti Nyitracsehi töretlenül megőrizte magyarságát. A szomszédos Nagyemöke már elvérzett. 1848-ban még magyar volt, de a betelepített szlovák béresek lassan teljesen megfosztották magyar jellegétől. A kilencszázas években újra erősen magyarosodni kezdett, de a csírázó magyar életet tönkretette a prágai gőzhenger. Nyitracsehinél azonban elakadt. Lábatlan Gergely egykori faluja magyar maradt. Minden ármánykodás ellenére még ma sem tudtak szlovák iskolát nyitni Nyitracsehin. Nem akadt áruló, aki csizmáért, ruháért eladja gyermekei lelkét. nyílnak a titkos dugáruraktárak maradványai. »Csak szlovák bankónk ne legyen« — Jobban is szeretjük most a cserekereskedelmet, — mondotta egyikük, — nem tudjuk, hogy még meddig pénz a szlovák bankó? Venni földet most nem lehet. Betétjeinkből havonta csak lV2%-ot adnak ki. Pedig vásárolni szeretnénk. Mindegy, hogy mit, csak szlovák bankónk ne legyen! A szomszédos falvakban még siralmasabb a gazdasági helyzet. A közmunkák csak a pozsonyi rádió stúdió termében folynak. Délfeié pedig zárva vannak a határok. A munkástömeg tétlenül járkál. A jelszavakból megélni nem lehet. Lapás- gyarmaton most a szektában keresnek menedéket. Az azelőtt csak szórványosan jelentkező mozgalom egyre terjed. Kisétáltam a Cétényke partján a Cinesbe. így hívják a Zoboralján a füzest. Egy csoport közeledett. — A lapásgyarmati szlovák baptisták jönnek — figyelmeztetett az egyik kísérőm. Megálltak a folyó partján. Evangélium olvasás és éneklés után prédikálni kezdett a papjuk. Majd hallgatva bűnbánatot tartott a tömeg. Egyszerre asszonyok vettek köi-ül egy fiatal leányt. A leány levetkőzött az asszonygyűrűberi. Egy szál talpig érő fehér pöndölyt hagyott magán. A pap belépett a folyó medrébe. Topogott a vízben, megfelelő helyet keresett ki, majd magához szorította a leányt. Karjaiba döntötte, majd pedig háromszor megmerült vele a Cétényke hullámaiban. Az egyik huncut csehi legény meg is jegyezte: — Szívesen beállnék én is baptista papnak, ha ilyen szép lányokat kellene elmenteni. Utána kiléptek a mederből. Az eső zuhogni kezdett, lassan mi is úgy néztünk ki, mintha minket is megkeresztelt volna a baptista pap. Az egyik baptista rászólt egy csehire: „Ne pipázzon itt”. Vallásuk Ugyanis tiltja a dohányzást. „Nem kell most Szlovákiában baptistának lenni, hogy elszokjunk a dohányzástól”, — jegyezte meg egy csehi. A pap még imákat mormolt. Könnyű volt maradnia, ö már vizes lett, a Céténykében nem ártott neki az eső. Visszafordulnak a falu felé. Még hallottuk a szavát, könyörgött a boldogabb ország eljöveteléért. Az öreg pipás magyar könnyezve nlondta: „Ebben az egyben aztán igazuk van. Ez a mi kívánságunk is. Mi is mindnyájan imádkozunk, hogy any- nyi megpróbáltatás után minél előbb boldogan hazánkban, Magyarországon élhessünk!” FÉJA TIBOR A ponyvaregény nagyhatalmi pozíciója Angliában megingathatatlan A ponyva és a magazin rémuralmának néhány fejezete — Mit olvas az angol nép ? Dal a csehi uborkáról Nyitracsehi gazdasági téren is példaképe lehet a magyar falvaknak. A falu lakossága kisgazdákból áll, de betétállományúk fölülmúlja a birtokok megterhelését. Hitelszövetkezetükben is a betét ösz- szege mindig több, mint a kölcsönadott összeg, még sohasem szorultak a központ segítségére. De náluk nem is úgy értelmezik a szövetkezeti eszmét, mint egyes nyitravölgyi falvakban. (Kölcsönért elmegyünk a hitelszövetkezetbe, de ha pénzünk van, azt a nyitrai bankokba visszük...) Mi a nyitracsehi kisgazdák vagyonossá- gának titka? Minden gazda egy holdat átad az asszonynak. Azok zöldséget, uborkát termelnek rajta. A heti piacok napján megindul a csehi asszonyok hada Nyitra felé. A háztartás, a család ruházkodása ebből a pénzből kerül ki. Hiszen a csehi asszony még a tökmagból és az uborkamagból is pénzt csinál. Ősszel Nyitrán különlegesség a csehi tökmag. A szomszédos falvak csúfolják is a csehieket. Gúnydalt csináltak a csehi uborkáról: Lányok,lányok nektek nyílik a rózsa, Legényeknek a savanyú uborka. Ha kim/ílik a savanyú uborkavirág, Akkor van a csehieknél jó világ. A csehieket azonban ez nem izgatja. A szomszéd falvak énekelnek, a csehiek meg gazdagodnak. Lapásgyarmat, Nagyemőke határa meg egyre fogy. A csehi uborka nélkül is elsavanyodik a képük, ha erre gondolnak. Állattenyésztésüket is teljesen modern alapra helyezték. Csak fajteheneket tartanak. A tejfölre fektetik a fcsúlyt. Más falubeliektől csak akkor vesznek tejfölt a nyitrai piacon, ha a csehi tejföl elfogyott. Saját nevelésű lovaik messze földön híresek. Az első csirkék a pitvarban nőnek fel. A május magas piaci árait ők tarolják le. Nyáron pedig a libák szinte elfehérítik a zöld legelőt. Mozgalmas kultúráiét Kulturális téren is szép példát mutat Nyitracsehi magyarsága. Saját erejükből újjáépítették templomukat. Házat emeltek a magyar kultúrának. Fillérenként, téglánként adták össze. De hajlékot is érdemel a nyitracsehiek kultúrszeretete! Minden műkedvelő előadást négyszer, ötször megismételnek a faluban. Gazdasági és kulturális előadásaik mindig a zsúfolásig látogatottak. A SzKIE itteni fiókja egyike volt a Nyitravölgye legagilisabb szervezeteinek. A SzMKE-t félreértések miatt csak decemberben szervezték meg, de mindjárt több, mint kétszáz tag jelentkezett. A község minden lakója újság- és könyvolvasó. Téli szezonban a közkönyvtár polcai üresek. A könyvek állandóan kézben forognak. Az egyik behozza, a másik már viszi. Talán sehol sem várták olyan nyugalommal a bécsi döntést, mint Csehin. Déli szomszédaik, Némespan, Nagycétény, Bereites, Nagykér mind magyarok. Meg voltak győződve, hogy ezekkel együtt visszakerülnek az anyaországhoz. Fájdalmasan érte eket a határozat. Nem ünnepelhettek Nagykér rel, Nemespannal, még a határkiigazításkor visszakerült Nagycéténnyel sem., Szívósságuk és reményük azonban nem tört meg. Pünkösdkor náluk jártam. Érdekes, hogy a nincstelenség Csehin érezhető talán legkevésbé Szlovákiában. Az élelmes csehi ember most is megtalálja a petróleumot. sőt még a pipadohányt is, ami teljesen eltűnt Szlovákiában. A füstölgő pipa csak a képzelet világában él, ha nem sikerül áthozni egy kis magyarországit. A fesehi ube*'u«» 4o *£j<*QÄaf pjött asenban m»gAz angol nyelven negyven millió szigeti olvasó olvas — azt gondolná tehát az ember, hogy az igazi magasrendü irodalomnak itt van becsülete, s a szellem legnemesebb termékeit könnyedén és hatásosan viszi szét a tömegeknek a finom, literatura. Ezzel szemben az a meghökkentő igazság, hogy Angliában éppen úgy nem él meg senki, mondjuk: versírásból, — akár a hozzá képest piciny nyelvterülatű Magyar- országon. A világháború után egy miniszterelnöki ordré a nemzeti foglalkozások közt valósággal a létra legalsóbb fokára helyezte, egyenlően értékelte a költőket a papagályidomítókkal. Anglia világuraimi helyzete korántsem olyan biztos, mint amilyen félelmetes biztossággal uralja a legalacsonyabbrendű, legsekélyesebb ponyvairodalom az angol olvasók izlés-világát. A szórakoztató giccs több kártpótlást ad, jobban kábit, mint a cigaretta, a mozi vagy a korcsmázás. Vasárnap horgászni megy Londonból ki a vidékre Chamberlain is és a londoni kézműves vagy ügyvéd s egyiknek sem hiányAruház/ Ennek az irodalmi alvilágnak kiépített és szokványos csatornázata, amelyen a tömeg felé áramlik — elsősorban a nagyáruházak könyv osztályán át vezet. A filléres folyóiratok regényei, a detektív, a szerelmi és a kalandor giccs terjesztésében semmi szerepet nem játszik a komoly könyvesbolt, amelyből úgyis éppen Angliában van a legkevesebb. Ha a munkásnő vagy a kishivatalnok felesége elmegy bevásárolni a 6 pennys Woodworth-áruházba a szappan és a fogkefe mellé vásárol megfelelő mennyiségű detektiv-histó- riát is. Ha leánya reménytelen szerelmes, a piros- kötésű könyvek közül választ, ez a szin jelzi a jólvégződő érzelmes típust. Ha serdülő fiacskája van és unja már a meccsre- járást — zöldíedeiüt keres ki a halomból: azok izgalmas detektívtörténetek; ha férje kalandra vágyik: tudja, hogy a kékkötésfí ki fogja elégíteni. Nem számít a szerző neve, de még a cím se, Woolworthék megkönnyítik még azzal is a dolgát, hogy nyálcsordító mondatokban, összefoglalják: mit várhat a történettől. Üzleti szimatuk biztosra megy: a hatpennys Readers Library sorozatból az első öt évben ötvenmillió példányt sóztak a vásárlók nyakába. Az újságos-boltok forgalma sem lebecsülendő azért! A nyolc legnagyobb vasár- n»ri b>*-lnn példényszáma felülmúlja a tizzik úti felszereléséből a füzetes-regény s a városban maradt háztartási alkalmazott is az irodalmi alvilág izgalmas tájaira rán- dul ki, egzótikus tájakra, vadregényes kalandorok és izgalmas életek kulisszahasogató díszletei közé. Eseménytelen életét így toldja meg, összezsugorodott érzelmei és visszafojtott indulatai a mozgalmas históriákban és álságossikerekben nyújtóznak ki. Jobban kell ez, mint a falat kenyér — ha már egyszer igazabb szórakozást és nemesebb időtöltést nem lehet olyan egykönnyen szerezni. Az angol demokrácia jóvoltából a betű senki előtt nem ismeretlen többé, de az életszínvonal sokkal alacsonyabb, hogysem gondolatébresztő betűre irányulhatna a tömegek szellemi szomjúsága. Erre sem pénz, sem idő nincs, a munka taposómalmának kis szüneteiben az agyat nem szabad és nem lehet meggondolkoztató szellemi táplálékkal táplálni, — csak szellemi szecskával, amit a legkisebb erőfeszítés nélkül meg lehet emészteni. irodalom milliót. A statisztikák szerint egy-egy példány három-négy kézben forog — tehát vasárnap mind a negyven millió angol olvas. Ez a rikoltó betűhalom példátlanul sivár és alacsonyrendű tartalmat rejt magában, mozi- és politikai primadonnák fényképeit oldalnagyságban hozzák, a tömeg pletyka-éhségét aggálytalanul szolgálják ki átszeli szenzációkkal, buta erotikával, fantáziátlan szerelmi inyc3Íklaradozás- sal. Az Observer és a Sunday Times még tart valamit szellemi szolidságára, de minél ordinárébb egy újság, vagy magazin, annál több az előfizetője, és vásárlója, viszont minél alacsonyabb színvonalú, annál többen hirdetnek benne s az óriás hirdetésanyag csak olcsóbbá s még elterjedtebbé teszi. A fotóriportok a lehető legszemtelenebbek az ilyenfajta magazinokban: az izgalmas müncheni napokban például volt kedvük és ízlésük Chamberlain fényképe mellé a kecskéjét odatenni s a felvétel különös hasonlóságot mutatott — nevethetett rajta, akinek még volt rá kedve. De ugyanezt humoros vakmerőséggel teszik meg külföldi államfőkkel is, igen előnytelen pózokban lekapva a félelmetes celebritásokat. Ez a rosszindulatú és ki- zsigerező „kulcslyuk-sajtó” vezette a nagy kampányt az utóbbi trónválság idején is a lemondó király intim szerelmi ügyeiről. Persze,.sem a munkásosztály, sem a középosztály vásárlókedve nem oly nagy — mindnyájan szívesebben kölcsönzik a könyvet. Statisztika tanúsítja, hogy a szépirodalomban a két shillingnél drágább példányok hetven százalékának a kölcsön- könyvtárak a felvásárlói. A kölcsönkönyv- tárak a legkülönlegesebb reklámfogásokkal igyekeznek az olvasó figyelmét mozgalomba hozni: ingyenes hangosfilm-előadásokkal és változatosnál változatosabb trükkökkel. Mindenkinek hozzáférhető válogatópolcokon kedvére turkálhat ki-ki, de vigyázzon, mert a szürke kötésű szórakoztató és szépirodalmi művek közé feltűnő színes kötésben csempészték be a tisztviselők a komoly tudományos könyveket, s a rikító cím „léprecsalja” a primitívebb fantáziákat. Persze, a külvárosi proletárasszomyt nem érdeklik a Bovaryné-problémák, fáradt teste és fáradt lelke olyasmi után vágyik, ami felvillanyozza: detektivregény után. Könyvklubok A középosztály ízlését a könyvklubok szabályozzák, amelyek hovatovább Angliában is világnézeti színezetet kapnak. A klub bizottsága havonként gyűlést tart és a közben megjelent könyvek felett szemlét tart s a megfelelőket kiválasztja és az előfizetőknek szétküldi. A bizottság tagjai híres, nagy könyvsikert aratott írók és nagynevű kritikusok: ezért gyakran a könyvpiacon legnagyobb példányszámot az a könyv ér el, amelyiket ők választanak. így lesz egy könyvből „best seller”, — amelynek a keresztszallagján virít a megjelölés, hogy melyik könyvklub választotta. Kibérelt kritikusok aztán a nagylapok újság- lepedőin verik a hírt — féloldalas hirdetések verik fel az amúgy is növekedő példányszámot félmillióra, vagy ami szintén nem ritka: milliósra. Mindenki szájízére való csak az, amiben izgalom van, kaland, feszült drámai cselekmények, ügyesen adagolt nemi izgató anyag, angolszász álszemérmességgel és erkölcsi tanulsággal megtűzdelve. Vicki Baumtól Zane Greyig Ches- tertontól Wellsig óriási a változat, de a műfaj egyeduralma változatlan. A yorki érsek prédikációt mond a detective stories dicséretében és nemcsak Chesterton ír ilyesmit, hanem az oxfordi egyetem katolikus káplánja is. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy James Joyce megundorodik a közérthető és szájbarágó közhelyes irodalmi alvilág korlátlan uralmától. A ponyván a szó magasrendű lehetősége elpusztul — azért ő száznyolcvan fokos fordulatot tesz, szakít a konvencionális kifejezéssel, a sablonos jellemzéssel: annyira, hogy legutolsó regényét, amint a világsajtót bejárta a döbbent hír — nem lehet megérteni. Az olvasó szégyenkezve és iszo- nyodott&n menekül tőle a ponyvához!
