Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-04 / 126. szám
14 «rarem JtófeíRHlRKiE 1939 JÚNIUS 4, VAgÄRNAP JSzmHÁzKanWKtiKiTittA A FÉLBESZAKADT MAGYAR HOLLYWOOD Pár év előtt, 1932 telén nekem jutott az a szerencse, hogy örömmel adhattam hírt az akkor még Prágai Magyar Hírlap hasábjain a magyar hangosfilmgyártás várva-várt megindulásáról. És most, 1939 tavaszán, alig hét évvel a reményteljes megindulás után, ismét nekem jut a szerep, ezúttal igen szomorú szerep, hogy hírt adjak a most már Felvidéki Magyar Hírlapban a magyar filmgyártás — megszakadásáról. Mert bizony szomorúan félbeszakadtak a munkák a magyar filmgyártás terén. Az eddig oly „hangos” Stúdiók üresen tátongnak. Alig egy-két munkás lézeng az udvaron, a Jupiter-lámpák fénytelen szemekkel merednek a semmibe, mintegy szimbolizálva mai helyzetüket. Miért szünetel a munka ?!... Mi történik itt?! — tesszük fel önkéntelenül is a kérdést. Önmagunk is megfelelünk rá: A belpolitikai munkák felhalmozódása miatt. Illetékes köröknek rengeteg tennivalója miatt még nem jutott ideje rendezni a kérdést. A mozirevízió ügye még nincs eldöntve, tehát addig a munkáknak szünetelniük kell. De meddig ?!... Meddig ?!... — jajdul fel bennük az emberbaráti érzés. Mert itt már arról van szó. Majdnem kizárólag arról, hiszen a magyar filmgyártás néhány igazán jól sikerült produkció kivételével, művészi szempontokból még igen sok kívánnivalót hagy hátra. De erről majd később. Most kizárólag szociális szempontokból mérlegeljük a helyzetet. Szeretnénk felhívni az illetékes körök figyelmét arra, hogy ez a stagnálás hány meg hány családot sújtott agyon nehéz gondokkal, a mindennapi megélhetés sötét gondjával, a filmgyári munkásoktól kezdve egészen a legmagasabb művészi személyzetig. Az íróktól a színészekig, a hangmérnöktől az operatőrig, a rendezőtől az ügyelőig stb., stb. Mert ezek most kevés kivétellel súlyos megélhetési gondokkal küzdenek. Különösen azok a színészek, akiknek nincs ál- lafídó szerződésük. Ezek a nincstelen harcosai a magyar Tháliának most a legsötétebb bizonytalanságnak néznek elébe. A színházak lassan bezárják kapuikat — néhány már be is zárta —, itt a nyár, de hol van a filmstúdiók nyüzsgő élete, amely ilyenkor, nyáron, az esti felléptidíjaktól elesett művészeket éveken át olyan szépen kisegítette?! Maradna a Rádió. Sajnos azonban, az sem képes arra. hogy a filmlehetőségektől megfosztott színészeket is foglalkoztatni bírná. Az éterszínpad szűkreszabott keretei nem képesek pótolni a filmstúdiók dú- sabb jövedelmét. A sötét helyzet halvány illusztrálására felhozok egy szomorú kis esetet. Egyik jónevű művészünk panaszolta az alábbiakat: „A színház bezárta kapuit és most a legteljesebb kétségbeeséssel állok szemben. A film, amely minden nyáron kisegített, meghalt, vagy legalább is haldoklik. Kérem, olvassa el ezt a levelet — és egy összehajtott papírlapot nyújt át. Párszáz pengős tartozásról szól, kisfiának szanatóriumi költségeiről, amit haladéktalanul ki kell fizetnie. De miből?! — jajdul föl a színész, a háromgyermekes magyar családapa. — Miből ?!... És ha nem fizetek, legjobb esetben lefoglalják a bútoraimat, hogy a rosz- szabbról ne is beszéljünk... — teszi hozzá csüggedten. És hány meg hány ilyen kétségbeesett, gondoktól gyötört művész lézeng a pesti utcákon, akiknek minden reményük, mentsváruk volt a film. A film a hét év előtt hangosan feltámadt magyar film, amely ha művészileg nem is volt még tökéletes, de hány meg hány embernek adott kenyeret, megélhetést. És most szünetel. De ki tudja, meddig?! ... Pedig kár volna, ha sokáig néptelen maradna a filmstúdiók környéke. A már említett okokon kívül azért is, mert a magyar filmgyártás nagy- rahivatottsága elvitathatatlan! Nemzetközi viszonylatban is! Mert ugyan hol van még a világon egy olyan tehetséges fájta, mint a magyar és ugyan hol találunk még a kerek világon annyi természeti és etnográfiai szépséget, mint éppen FELVIDÉKI MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bp, VIII, József-lcTt 5. Telefonszám: .400 a mi édes hazánkban?! Sehol! És mégis teljes a bizonytalanság minden irányban. Ha meg is indul valami, ami az agrárország teljesítményein kívül esik, nem válik a reálisan vett értelemben valósággá. A tempó lassan ellankad és marad minden a régiben. De miért?!... Mert még mindig túlsók bennünk a turáni vonás. A Keletről hozott nemtörődömség, amit ezeresztendős nyugati kultúránk sem volt képes teljesen kipusztítani belőlünk. Ezen a bajon pedig segíteni kell! Okvetlenül! És azonnal. Mindjárt a filmgyártásnál kell megmutatnunk, hogy mit tudunk! És mit akarunk. Ha tényleg akarunk! Az első lépés természetesen az, hogy a filmgyártást megakasztó függő kérdések haladéktalanul elintézést nyerjenek. Azután a magyar kultúra tűzvonalába kell állítani a tehetségeket.- A kiapadhatatlan magyar tehetséget! Az írót, a színészt, a rendezőt, az operatőrt, a mixert és nem utolsósorban a magyar tájat, a magyar természeti szépségeket, a húszéves rabságból hazatért magyar Kárpátokat, a festői Beszkideket, a Felvidék visszacsatolt keskeny kis sávját, a természeti szépségek kiapadhatatlan csodaforrását. Ezeket a lehetőségeket nemcsak ki lehet, de ki is kell használni. Ez nemcsak kitűnő üzleti lehetőség, de hazánk iránti szent kötelességünk is! A szórakoztató filmeken kívül a nemzetközi piac számára kultúrfilmeket kellene gyártani. Valamilyen ügyes magyar mese keretében a világ szeme elé juttatni a magyar falut, a magyar tájat, a magyar embert, hogy ma- gyarországot végre a maga igazi mivoltában ismerhesse meg a világ. Abban a mivoltában, amely valósággal predesztinálja történelmi hivatásokra ezt a sokat szenvedett, de nagyrahivatott országot, itt, az annyit emlegetett Dunamedencében. Meg kell szabadítani a „fokosch”, a „gulasch” és a „csikosch” fogalmától félrevezetett külföldieket, akik a magyar pusztát és a magyar csikóst csak úgy ismerik, mint mi a vadnyugati prairie-ket és a vadnyugati eow-boy-t, amint lasszóval a kezében vágtat a megvadult lovak nyomában, a különben jámbor spanyol — csordás! Filmekről. Még pedig olyan filmekről, melyeknek a hazafias és művészi célok szolgálata helyett, tisztán és kizárólag üzleti céljai voltak. A kínálkozó üzleti lehetőségek teljes kiaknázása még akkor is, ha ezek a kiaknázások a szóban forgó nemzet hátrányára váltak. A félbeszakadt magyar filmgyártásnak meg kell indulnia ismét. Fokozott tempóban, fokozott művészi elgondolásban és fokozott hazafias célokat szolgálva a szó legvalódibb és legnemesebb értelmében. Nem fog nehezen menni. Hiszen csak a külföldi nagy filmvállalatokat kell példaképpen venni, ahol bizony szép számmal töltenek be vezető pozíciót írók, művészek, rendezők, sőt vállalkozók is, akik mind, mind magyarok! És igen megbecsült magyarok. Miért ne lehetne ezt megcsinálni itthon is?... Hiszen annyi a kitűnő színészünk, rendezőnk írókban sem szűkölködünk, pénz is akad itt-ott... Igaz, hogy nem sok, de sok jóakarattal, több jóízléssel, még több rátermettséggel pompás filmeket lehetne produkálni kevés pénzzel is. Olyan nagyszerűeket, melyek a legjobb külföldiekkel is felvehetnék a versenyt, hiszen a felsoroltak mellett a műtermeink, a technikai felszereléseink is a legkivá- óbbak, a legmodernebbek. Ezek után már csak az marad hátra, hogy illetékes körök meghallják a magyar film érdekében kiáltott szózatot és minden erejükkel azon legyenek, hogy a filmprobléma mielőbb megoldódjék és a bibliai hét bő, ezúttal filmbő esztendő után ne a hét szűk esztendő következzék, hanem a magyar film újjászületése a már említett célok legnemesebb értelmében. És akkor teljesedésbe mehet hét év előtti jóslatom, amikor úgy léptem ki a Hunnia- filmgyár kapuján, hogy pár év után mint pompásan funkcionáló magyar Hollywoodba térek oda vissza. Szirmay-Kalos Margit. (*) A magyar filmamatőrök három filmmel vesznek részt a zürichi nemzetközi ver' senyen. A napokban rendezik Zürichben a nemzetközi amatör filmversenyt. Az előző versenyeken a magyar filmamatörök nagy sikerrel vettek részt. Az idei nemzetközi versenyre három filmamatör nevezett be Magyarország képviseletében, mégpedig Dudás László: Ketten egyedül című játékfilmjével Fejér és Pásztor: Harc! című amatörfilmjé- vel és Pásztor István: Árnyékvilág című filmjével. Pál jugoszláv kormányzóherceg Hitler vezér és kancellár kíséretében útban a Belleuve-palotába A Láthatár Kisebbségtudományi Munka- közössége pénteken este a Kereskedelmi és Iparkamara Raross-termében tartotta meg szokásos könyvnapi vitaestéjét, amelyen évenként a magyarság legégetőbb nemzetkisebbségi problémáit szokták megtárgyalni. Az idei vitaesten a magyar—ruszin művelődési együttműködés kérdését tűzték napirendre. Az ülést a munkaközösség nevében Faluhelyi Ferenc dr. egyetemi tanár, a pécsi egyetemi kisebbségi intézet igazgatója nyitotta meg. Csuka Zoltán, a Láthatár c. kisebbségi szemle felelős szerkesztője ismertette az idei vitaest célját. Hangoztatta, hogy meg kell találni as utat a ruszin nép leikéhez, s ez az út a kulturális együttműködés útja. Pa- taky Mária dr. előadásában visszapillantást vetett a magyar és a ruszin nép évszázados kapcsolataira, kiemelte a kölcsönhatásokat és hangoztatta, hogy alapos tudományos kutatómunkának kell megindulnia, hogy az együttműködést kellőképpen munkálni lehessen. Az előadáshoz Bonlcáló Sándor dr. egyetemi tanár szólt hozzá, majd Bródy András, volt ruszin miniszterelnök fejtette ki felfogását. Csatlakozott az előadó Pataky Mária elgondolásaihoz, kiemelte, hogy a csehek az elmúlt húsz esztendőben a ruszinokat lélekben igyekeztek elidegeníteni a magyarságtól, de az évszázados kapcsolatokat nem sikerült elszakítaniuk. A történelmi adottságokon kívül gazdasági adottságok is vannak, amelyek parancsolóan írják elő a kárpátorosz nép számára a magyarsághoz való kapcsolódást. A legfontosabb feladat a lelkek meg- békéltetése, ami feltétlenül sikerrel fog járni. Illés József egyetemi professzor foglalkozott még a felvetett problémával, majd Pataky Mária dr. refleksziói után Cmór M. Adalbert, az Amerikában élő kárpátaljai oroszok szervezetének Budapesten tartózkodó főtitkára kért szót. Szerinte a kölcsönös megbecsülés vezethet az eredményes kulturális együttműködéshez és a lelkek egybekapcsolódásához. (*) Meghalt Arbos, a híres spanyol zeneszerző. Burgosból jelentik: Fernandet Arbos, a híres zeneszerző, a madridi szimfónikua zenekar igazgatója és a szépművészeti akadémia tagja, San Sebastianban meghalt. SPORT Teljes megegyezés jött létre a nyugati kerület szervezete ügyében / Érsekújvár lesz a kerület székhelye — Autonom jogai lesznek a volt déli kerületnek Szambaton délután a volt déli kerület és a Nyugati Labdarugó Alszövetség vezetői Győrött fontos értekezletet tartottak. A déli kerületet Szabó Kálmán dr., Lóránt Mihály és Forgách Mihály képviselték, a budapesti központ képviseletében TJsetty Béla dr. elnök, Kenyeres Árpád főtitkár és Berta Sándor dr. egyesbiró jelent meg. Az értekezlet tárgya a volt déli kerület szerves bekapcsolása a magyar labdarúgásba. Kenyeres Árpád főtitkártól nyert értesülésünk szerint az ülés már a teljes megegyezés jegyében ült össze, az összes fontosabb kérdéseket már ftrsekujvárott elintézték s így a győri találkozó tulajdonképpen csak szentesíteni fogja a már elfogadott megegyezést. E szerint a volt déli kerület autonóm tagja lesz a Nyugati Labdarugó Szövetségnek, külön adminisztrációval és külön költségvetéssel, amelyre vonatkozó mindenkori keretet a Nyugati Alszövetség állapítaná meg. A kerület Érsekújvár székhellyel működne s területe egyelőre a volt déli kerületet és a nyugati kerületnek Magyarországhoz csatolt részét foglalná magába. * A svédek legyőzték a norvégeket. Stockholmból táviratozzák: A Raasunda stádion- ban rendezett válogatott labdarugómérkőzésben a svédek 3:2 (0:2) arányban verték a norvégokat 30.000 főnyi közönség előtt. — A német kerékpáros körverseny második napján a nemzetek osztályozása a következő: 1. Franciaország 40 óra 08 p. 17 mp., 2. Belgium 40 óra 11 p. 22 mp., 3. Né* metország 40 óra 13 p. 46 mp. Vitaest a ruszin-magyar művelődési együttműködésről
