Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-04 / 126. szám
r 1939 JÚNIUS 4, VASÁRNAP ELINDULTAK- MI LESZ VELÜK? Irta: András Károly mmea mraaB Csáky István gróf külügyminiszternek ünnepélyesen átadták Kecskemét város mandátumát Végei ért a nagysikerű Könyvnap A magyar könyv juniálisának harmadik és egyben utolsó napján Teleki Pál gróf miniszterelnök, vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály országgyűlési képviselő kíséretében meglátogatta az egyes könyvsátrakat, így látogatást tett a Turul és a Mefhosz könyvkiadóvállalatok magyaros' mintájú sátraiban, majd a „Sajóparti ‘ kunyhó”-t, az Erdélyi Szépmíves Céh ég a. pozsonyi Toldy Kör s Láthatárutcai .sálíát kereste fel. A miniszterelnök mindenütt szívélyesen elbeszélgetett az írókkal és igen sok könyvet vásárolt. Hóman Bálint vallás- és közoktatás- ügyi miniszter szombat délelőtt folyamán Terbócz Miklós dr. miniszter; tanácsos kíséretében támogatást tett a könyvsátrakban. Körútja során mindenekelőtt a Turul sátorát kereste fel, majd onnan az Egyetemi Nyomda sátrához ment, a továbbiak során pedig Pfeiffer Ferdinánd nemzeti könyvkereskedés, a Toldy Kör s Láthatár sátrát, végül pedig a Sajóparti kunyhót és a Mefhosz díszes sátrát kereste fel. Hóman Bálint miniszter elbeszélgetett a könyvsátrakban tartózkodó írókkal és körútja során sok könyvet vásárolt. A háromnapos könyvünnep tegnap este gazdag erkölcsi és anyagi sikerrel Zárult. Uj alkotmányt adott Albániának az olasz király és császár Az albán trónt az olasz királyi család örök* lefesen tölti be ' Az elmúlt napokban búcsúztak a középiskolás élettől a felvidéki gárdának legfrissebb hajtásai: az érettségi előtt álló, egyetemre, országépitő munkára készülő fiatalok. Sorbaálltak az iskola udvarán, az alsóbb osztályok sorfala közt, meghallgatták a búcsúztatókat s elindultak, a „vén diák” dalát énekelve. Vidámak, jókedvüek szerettek volna lenni, de a férfinak már bennük ágaskodó minden önérzete sem tudott elfojtani néhány könnyet, az utcán már lehajtott fejjel búcsúztak s rajtuk is beteljesedett az előttük járó nemzet sorsa: az elválás pillanatában szerették meg a középiskolát... Szemükben kétség, tekintetükben egyre több tiépeiődés és szaporodó gondok. A nagy kérdés ez: mi lesz most? Már csak az érettségi vizsga van hátra, de az eddigi, lelkesedő gyerekésszel elképzelt távlatok egyre inkább összeszűkülnek, a nagy tervezgetésekböl, egyetemi tanulmányokból, országépítő munkából, fölemelkedőből közönséges, durva, nép szegény .gyermekének ritkán kegyelmező pénzügyi kérdés lett. Ha fel tudja hajtani a hatalmas összegeket, előbbre juthat, ha nem — csupa bizonytalanság és gyötrő gond. Pedig feladatuk és hivatásuk kétszeresen nehéz. Eddig talán a legtöbb támadás őket, a hazatért, középiskolásokat érte. Ezerszer és ezerszer a fejükre olvasták a nagy vádat: fegyelmezetlenek, tudásuk felületes, a magyar szellemhez, irodalomhoz, történelemhez nem jutottak közel és általában egész lelki felépítettségük inkább a benesi demokrácia elvei, mint az örök magyar szempontok szerint történt. Azt hisz- szük,!a JÖgtöbb anyabrszági ‘"tanár ilyen értesülések alapján fogott hozzá a nevelésükhöz és most elárulhatjuk, hogy a kezdet-kezdetén talán épp ezért volt oly feszült a viszony anyaországi tanár és felvidéki diák között: az anyaországi tanár a rémmesíík alapján fogott a fiatal lelkek gyors áthangolásához, a diákság pedig nem értette, miért érik folytonosan az alaptalan vádak. Ma már éppen az anyaországi tanároktól tudjuk, hogy a felvidéki magyar diákság megcáfolta a kósza híreket: korántsem volt olyan fegyelmezetlen, mint amilyennek gondolták s ha itt-ott akadt valami igazítanivaló rajtuk, szívesen engedelmeskedtek a jó szónak. A magyar szellemhez is van közük — ami nem az államhátalomnak, hanem azoknak a tanároknak az érdeme, akikből minden iskolában akadt néhány s akik áldozatos munkával vezették a kisebbségi magyar fiatalok önképzését. Ezekről a tanárokról nem feledkezhetek meg sem a hazatért, sem az anyaországi magyar, mert nemzedékeket mentettek meg a nemzetnek ... A tiszta magyar népi szellem lángot vetett középiskolás fiataljaink lelkében is s most őrajtuk a feladat, hogy kikerülve a középiskolából, a nagyobb nyilvánosság ©lőtt is bizonyságát adják komoly munkára való rátermettségüknek, oda álljanak, ahol a frázismentes országiépítés hívei csoportosulnak, tehát lehetőségeik és körülményeik szerint úgy készüljenek a jövendőre, hogy azt a szellemet segítsék, mely ,eddig is egyedüli barátjuk és megértőjük volt: a népi szellemet. Önnevelés és önzetlen magyar munka: ennek a kettős célnak a szolgálatába kell szegődniük a „vén diákok’-nak is, akár eljutnak az egyetemre s így nagyobb súllyal tudnak beleszólni saját sorsuk irányításába, akár máshol kell szerencsét próbálniok. A sorsuk bizonytalan, de a céljuk az élet minden körülménye közt csak egy lehet. Fej- .lődesük, mint a mi jövendő munkatársainknak a fejlődése, mindig érdekelt minket, kapcsolatban állottunk isis állunk velük, vigyáztunk arra, nehogy szakadék támadjon köztünk, — tehát ismerjük a gondolkodásukat; de a körülmények miatt most még az eddiginél is fokozottabb figyelemmel kell törődnünk az. ő sorsukkal. Fiatal léikéről van szó, nem maradhatnak ©gyedül a magyar élet áramlásában, a mi körünkben kell tartanunk őket Prágában, vagy Pozsonyban az oda felkerülő magyar diákot első útja a magyar diákegyesületbe vitte, most azonban a helyzet egészen más-. Össael a hazai diákszervezetek valóságos versenyfutást rendeznek az elsőévesekért (amit különben egyáltalán nem tartunk valami épületes példa- adásnak: a sok ígéret választási kortes- kedlésre hasonlít...). Nekünk, felvidékieknek ezt a korteskedést kell megkerülnünk s jószándéú fiataljainknak lehetőséget kell nyújtanunk arra, hogy az első pillanattól kezdve komoly munkához szokjanak s ne egyesületi választási harcokkal, hanem komoly készüléssel foglalkoztassuk őket. Ha nem állunk már most melléjük és megfeledkezünk róluk, magukra maradnak és nem látjuk semmi biztosítékát annak, hogy az anyarországi diákélet félig-meddig még mindig bur- schenschaftos kavargásában megmaradhatnak a mi munkánk számára. Azt a szellemközösséget, melyet eddig építettünk s mely laza szerkezete miatt ma még sok oldalról támogatásra szorul, elsősorban mi építhetjük tovább, de ha nem gondoskodunk utánpótlásról, munkánk megáll. Támogatást, friss erőt és lendületet pedig elsősorban a saját fiatalainktól, az; évről-óvre kikerülő középiskolásainktól várhatunk. Sorsuk tehát nem lehet közömbös a mi számunkra: minden felvidékinek kötelessége, hogy fokozott figyelemmel kísérje a most érettségiző fiatalok útját, szeresse és segítse őket. Tartanunk kell velük is a kapcsolatot, anyaországi tájékozódásaink miatt nem feledkezhetünk meg a hazai viszonyokról sem, mert különbén saját otthonunkban egyre jobban kicsúszik a lábunk alól a talaj. Megtartottuk szervezeteinket —- most rajtuk a feladat, álljanak munkába és biztosítsák lábunk alatt a talajt. Nem akarunk a tag- szerzőben a hazai diákegyesületekkel versenyre kélni. A felvidéki fiatalok elsősorban a mi fiataljaink, ha velünk akarnak tartani, el kell fogadnunk jelentkezésüket. Akiknek pedig másfelé vezet az útjuk, azokat nem tartjuk vissza, mint ahogyan, eddig sem tartottuk vissza azt a néhányat, akik ide, vagy oda lecsatlakoztak. Elkülönülni sem akarunk, amint ezt a rövid néhány hónap alatt már be is bizonyították főiskolás viszonylatban főiskolásaink, országos viszonylatban pedig azok a kultúrmunkások és írók, akik bejárták az anyaországi városokat s mindenütt találtak kapcsolatokat. A friss munkaerőt a most érettségizett fiataloktól várjuk. A gárda nem torpant meg, a gárda tovább halad a kijelölt úton, de szüksége van az új emberekre, a népi gondolat új harcosaira, hogy mindig épüljön és szilárduljon az alap s ki ne fogyjanak az ezt a hitet valló új magyar nemzedékek. Szükség van az utánpótlásra, szükség van a felvidéki fiatalokra, szükség van rájuk, mert aki figyelemmel kísérte eddigi fejlődésüket, tudhatja, hogy nem lesznek haszontalanok az országépítő magyarok táborában. A „vén diáky’ elbúcsúzott a középiskolától, sorsa bizonytalan: eljut-e az egyetemig, vagy pedig keserűbb megpróbáltatások várnak-e rá, de egy biztos: ezek a fiatalok sok erőt jelentenek, segítséget és a kezdet folytatását. Nekünk tehát kötelességünk, hogy már most észrevegyük őket. Kisebbségi életünkben jóformán név szerint számontartottuk az egyetemre készülő fiatalokat. Fokozott mértékben vonatkozik ez a mostani viszonyokra. Idehaza is minden emberre szükségünk van, a velük való törődés tehát most is kötelesség. Tapasztalatlanok, könnyen elsodródnak az áramlásban: az útmutatást elsősorban a régi barátoktól várják. Gondoskodni kell róla, hogy megkapják az útmutatást, gondoskodni kell róla, hogy ez az első indulásuk szerencsés legyen, bármilyen körülmények közé is sodorja őket a sorsuk. Tudnunk kell, merre vannak, milyen viszonyok közé kerültek, segítenünk és irányítanunk kell őket. Ez a csekély áldozat egyik legnagyobb biztosítéka lesz munkánk sikerének. A gárda új munkásai elindultak és tőlünk várják a segítő kezet-. Róma, június s. Az olasz király és császár által Albánia számára adott alkotmány főbb pontjai a következők: Az albán államot alkotmányos ’kormány kormányozza.. Az albán trónt az olasz királyi család örökletesen tölti be. Az albán lobogón piros alapon fekete kétfejű sas és vesszőnyaláb. Az állam hivatalos nyelve az albán. Minden vallást tiszteletben tartanak. Minden vallásgyakorlás szabad, amennyiben nem ellenkezik a törvényekkel. A törvényhozói hatalmat a király közösen gyakorolja a legfelsőbb fasiszta és testületi tanáccsal. A végrehajtó hatalom a királyt illet! meg. Az igazságszolgáltatás forrása a király, s azt nevében az általa kinevezett bírák gyakorolják. A törvények magyarázata a törvényhozó hatalmat illoti meg s döntésé mindenkire kötelező. A községi és tartományi intézmények szervezetét a törvény írja elő. A fasciók és testületek legfelsőbb tanácsa az albán fasiszta párt központi tanácsának tagjai és a testületek vezetői alkotják. A bírák teljesen függetlenek hivatásuk gyakorlásában és elmozditha- tatlanok. A bírósági tárgyalások nyilvánosak. Az állampolgárok jogait és kötelességeit illetően az olasz alkotmány előírásai az irányadók. Plágiumper Kodolányi János című darabja miatt A törvényszék elrendelte a szakértők kihallgatását Kodolányi János „Földindulás” című nagysikerű színdarabja miatt érdekes plágiumper keletkezett. Erdős László dr. főorvos keresetet nyújtott be a kir. törvényszékhez szerzőjogi bitorlás címen Patkós György, a Belvárosi Színház igazgatója és Kodolányi János író ellen. Ebben elmondotta, hogy még 1935. évben „Megkondult a harang ..." címen’drámát írt, amelyet benyújtott a Nemzeti Színházhoz. Németh Antal igazgató intézkedésére darabja Patkós Györgyhöz, a színház akkori titkárához került átolvasás végett. Darabja nem került előadásra, de amikor Patkós a Belvárosi Színház igazgatója lett, előadatta Kodolányi János „Földindulás” című darabját, amelyről megállapította aztán, hogy azonos az ő „Megkondult a harang” című darabjával. Kérte, hogy a törvényszék állapítsa meg a szerzőjogi bitorlást. Cserényi Tergovics dr. törvényszéki bíró ma tartotta ez ügyben az első tárgyalást, amelyen az alperesek ügyvédje tagadta a kereset állításait. A törvényszék végül elrendelte szakértői bizottság véleményének kikérését atekin- tetben, hogy a két színdarab azonos-e. A tárgyalást elnapolták.
