Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-04 / 126. szám
4 TEMHDifri • 1939 JÚNIUS 4, VASÁRNAP 1920 június 4 délután 4óra30 perc... Hegyen írták alá a trianoni szerződést Huszadik fordulóját mutatja a -kalendárium annak a napnak, amikor a Nagy- Triawm-palotában aláirtak egy okmányt, amely örökre sírba akart fektetni egy ezeresztendős országot. Ennek a napnak a történetét idézi fel az itt következő régi tudósítás. Hosszú, fájdalmas operáció előzte meg annak a bulletinnek a kiadását, amelyet 1920 június 4-én a kora esti órákban közölt párizsi távirata alapján a Magyar Távirati Iroda, a kormány félhivatalosa? A magyar békeszerződést ma délután négy óra 30 perckor aláírták. (Havasügynökség.) Millerand francia miniszterelnök ült már a békekonferencia eínöki székében és a magyar kékeszerződést kívánsága folytán a magyar kormány egyik tagjának kellett aláírni. Magyarországon akkor a Simonyi-Semadam-féle kormány működött és Millerand kívánságát eleinte úgy akarták teljesíteni, hogy a kormány felhatalmazásából a békeszerződés aláírására Teleki Pál gróf külügyminiszter utazik ki Párizsba. A kiküldött meghatalmazott személyének megválasztását azonban hosszas tanácskozások előzték meg és ezek során az volt az egyik, főszempont, hogy ne essék a választás olyan emberre, aki Magyarországtól elszakított területen született. A minisztertanács ezért a békeszerződés aláírásával bádoki Soós Károly honvédelmi minisztert bízta meg- Ez történt május 30-án. Másnap ismét minisztertanácsot tartottak és mivel Soós Károly honvédelmi miniszter visszaadta megbízatását, újból határozni kellett, még pedig sürgősen, mert a kiküldött megbízottnak még aznap este el kellett indulni Párisba. A minisztertanás határozatáról akkor félhivatalosan a következő jelentést adták ki: A mai minisztertanács határozata alapján a magyar kormány nevében a békeszerződést Benárd Ágoston dr. m. kir. munkaügyi és népjóléti miniszter, továbbá Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter fogja aláírni, akik ma este utaznak el Párizsba. A MTI beavatott forrásból arról értesült, hogy a békeszerződés aláírására kiküldött delegációt a kormány csak a legnagyobb nehézségek között, az utolsó percben állította össze. Az eleinte emlegetett Teleki Pál gróf külügyminiszter megszállt területről származván, nem jöhetett számításba, a minisztertanács által felkért Soós Károly hadügyminiszter pedig megbízatását visszaadta, így az összes miniszterek között egyedül Benárd Ágost maradt, aki elismerésrcméltó önfeláldozással vállalta a legnépszerütlenebb feladat elvégzését, amit a reánk kényszerített -béke aláírása jelent. A magyar konzervativizmust akarták respektálni... A magyar békedelegátusok a békeszer- J ződés aláírására kitűzött napot megelőző | napon érkeztek Párizsba és itt, bár udvariasan fogadták őket, de az ántánt katonai misszió vezetője, Henry alezredes a legszigorúbb felügyelet alá helyezte őket. A békedelegátusok ottidőzését a körülményekhez képest elviselhetővé igyekezett tenni Praznovszky Iván, aki a magyar békedelegációban kezdettől ofgva mint a legfőbb munkatárs dolgozott és mint a békedelegáció főtitkára működött. Praz- novszkynay, az aláírásnál az volt a ezerepe, hogy mint a nemzetközi diplomáciai szokásokat ismerő magasrangú diplomata asz- szisztáljon az aláírásra kiküldött magyar delegátusok mellett. A békeszerződés aláírásának színhelyéül egy díszes palotát választottak, mert a magyar nemzet konzervatív gondolkozását, történelméhez és tradíciójához való ragaszkodását akarják bizonyos szempontból respektálni. A francia miniszterelnökség elnöki osztályának vezetője és egy külügyminiszté- riumi igazgató a Grand Trianon-k&stély felügyelőjével és egy múzeumi építésszel együtt intézkedtek a magyar békeszerződés aláírásának színhelyéül kiszemelt nagyteremben. A szépművészeti államtitkár személyesen választotta ki azokat a bútorokat, amelyekkel erre az alkalomra a termet bebútorozták. Praznovszky Iván főtitkárnak előzetesen megmutatták a trianoni palotának kivá- lasztot termét, amelynek egyébként az a történelmi nevezetessége, hogy dúc d’Anmale elnöklésével 1873-ban itt ülésezett az a haditörvényszék, amely Bazaine mar- sallt, Metz várának védőjét azért, mert a várat feladta és nem követett el minden lehetőt, .hogy a várat védő hadsereg katonai becsületét megmentse, vagyis nem biztosított részére szabad elvonulást, halálra ítélte. Milyen különös találkozása a véletlennek, hogy ezt a trianoni ítéletet sem tudták végrehajtani. Először átváltoztatták életfogytig tartó elzárásra és Bazaine pi^r- sallt a francia Riviera egyik legszebb pontján, a híres Cannes-szál szemben fekvő Ile Sainte Marguerite sziget erődítményében internálták, de Bazaine keresztültörte az őt körülvevő őrök láncát és 1874-ben már megszökött. Az antant súlyt vetett a fényes keretekre... Az antant a ma,gyar békeszerződés aláírásánál, mint akkor mondották, súlyt vet arra, hogy fényes keretek között történjék meg. Praznovszky Iván főtitkárt azzal igyekeztek vigasztalni, hogy a magyar békeszerződés aláírásának tulajdonképpen örömünnepnek kell lennie Magyarország részére, hiszen ez az ország az osztrákmagyar monarchia keretén belül mindig küzdött a függetlenségért, a béke aláírásának napja tehát a magyar állami függetlenség kezdetét jelenti. Praznovszky Iván természetesen tiltakozott ilyen cél- zatos beállítás ellen és hangsúlyozta, hogy ezt a békediktátumot nem lehet ilyenformán kiforgatni valójából, hiszen Magyarországot nem hagyták meg, csak néhány vármegyének adtak „függetlenséget”. Az aláírást jellemző kis epizód előzte meg. A magyar békeszerződés aláírásának aktusánál párizsi előkelő körökből természetesen rengetegen óhajtottak jelen lenni, úgy, hogy a belépőjegyek kiadását a legszigorúbban megrostálták. Az autók vezetőit karszalagokkal láttáJp el és mindent elkövettek, hogy illetéktelenek a közelébe se férkőzzenek a Hagy Trianoni-palotának. A magyar delegátusokat nem akarták beengedni... A magyar békedelegátusok közelben lévő szállásukról autón érkeztek. Az első autóban Benárd., Drasche-Lázár, Praznovszky Iván főtitkár és Henry francia alezredes ült. Amidőn az autó a trianoni kastély vasrácsos kapujához érkezett, amit a kiváncsiak nagy. tömege vett körül, a parancsnokló csendőrtiszt nem akarta a békedelegátusok autóját bebocsátani. Henry alezredes izgatottan vitatkozni kezdett a csendőrtiszttel, közben megszólalt praznovszky Iván és igazat adott a csendőrtisztnek. — Nagyon helyes! Mi nem helyezünk súlyt arra, hogy aláírjuk a békeszerződést! Nem tesz semmit, ha nem engednek be! Gyerünk vissza! Henry alezredes azonban izgatottan követelte, hogy bocsássák be a főszereplőket: — Őrültség, amit velünk tesznek! Mit gondolnak? Nem látja, hogy ezredes vagyok, az összekötőtiszt főnöke? A magyar béke aláírása nem múlhat ilyen kis adminisztratív copfon! Végre a csendőrtiszt engedett kérlelhetetlen szigorából és csak ennek az enge- dékenyséignek köszönhető, hogy a magyar i .......... békeszerződés aláírása a kitűzött órában pontosan megtörténhetett. Benes és Titulescu ölelkezik Fouquiéres, a francia külügyminisztérium szertartásmestere vezette be a terembe a magyar békededegátusokat. Huszonkét hatalom képviselői gyűltek össze és Millerand elnök felszólítására elsőnek Benárd Ágost népjóléti miniszter írta alá a szerződést. Fekete redingotban, fekete nyakkendővel, kezében cilinderét és fehér kesztyűjét tartva, lépett a nagy patkóalakú asztal két vége közé állított kis asztalhoz, amelyen a békeszerződés vaskos kötete feküdt. Cilink derét letette az asztalra, beledobta kesztyűjét és rideg mozdulattal, állva hirtelen rákanyarította aláírását a békeszerződés pergamentjének utolsó oldalára. Utána Dräsche Lázár aláírása következett. Amint a szerződést aláírták, az akkor még meg sem született kisantant delegál tusai: Basics, Benes, a román Cantacuzene miniszter és Titulescu összeölelkeztek örömükben, hogy sikerült Magyarországot elpusztítani. Az aláírás aktusa mindössze tíz percig tartott és amint a magyar delegátusok távoztak, a kivezényelt francia katonaság tisztelgett, a kürtök szóltak, a dob pergett és a francia zászlót meghajtották Magyarország kiküldöttei előtt. A kormányzó nyilatkozata Itthon, Magyarországon általános gyászt rendeltek el. A villamosok, vonatok megálltak, a harangok zúgtak, hqgy figyelmeztessék a magyar nemzetet arra a csapásra, mit ugyanakkor reá Párizsban mérnek. A Milleniumi-emlékoszloptói szomorú menet indult az Andrássy-úton a Bazilika felé. Ugyanaznap nyilatkozott Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Wiegand Ká- rolnak, az ismert amerikai publicistának: — Ellenállhatatlan kényszer nyomása alatt ma írják alá a magyar kormány megbízottai a békét. Ez a béke teljesen fölbontja a Duna-medence ezer éven át kialakult természetes rendjét és Középeurópába ülteti a Balkánt. Darabokra szakít egy virágzó országot, amely történelme egész folyamán, mindig a Nyugat védelmében vérzett. Amit ezer év alatt alkottunk, azt most egy tollvonással akarják megsemmisíteni. Ez a béke ellentmond mindannak, amit az antant a háború folyamán legfőbb elv gyanánt hirdetett. Meghallgatás nélkül, akarata ellenére három és félmillió magyart szakít el hazájától s helyez idegen népek uralma alá, megkérdezésük nélkül, mesterséges alakulatokba kényszerít a magyar állameszméhez hű másnyelvű népeket, elvágja őket- közlekedési és kereskedelmi vonalaiktól, munkahelyüktől, összes beszerzési forrásaiktól és bizonytalanságba, nyomorba taszítja őket. A kormány sohasem szánhatta volna rá magát erre az öngyilkos lépésre, ha a békeszerződés igazságtalanságainak orvoslására irányuló komoly szándékát az antant kísérő levelében nem juttatta volna világos kifejezésre. A kísérő levélben foglalt határozott ígéretek kilátást nyújtanak arra, hogy az elkövetett igazságtalanságok békés úton kiküszöbölhetők lesznek. Ebben a föltevésben írják ma alá a magyar kormány megbízottai a békét. A danzigi kormány végleges állásfoglalása az imidemek ügy éhen Eiutasitla a további megvitatásokat a aantlgt szenátus Danzig, junius 3. (Német Távirati Iroda.) Hivatalosan közük, hogy Greiser, a szenátus elnöke, Lengyelország itteni képviselőjének szombaton jegyzéket küldött, amely a danzigi kormány részéről a kalthofi esetben elfoglalt végleges állásfoglalásnak tekintendő. A jegyzék többi között hangoztatja, hogy lengyel részről nem válaszoltak a liessau—dirschaui hódfőnél, valamint a Liessaunál és Kolbingnál történt határincidénsekkel és a danzigi határ felett való átrepülésekkel kapcsolatban Lengyelországhoz intézett jegyzékekre. Ugyancsak nem érkezett kielégítő válasz a Max Grübnau danzigi hentesmester meggyilkolásával kapcsolatban átadott jegyzékre. A rendőri vizsgálat kétségtelen tényként megállapította, hogy Grübnaut meggyilkolták. A három lengyel tisztviselő magatartásával kapcsolatban a danzigi szenátusnak a meddő jegyzékváltás elkerülése végett el kell utasítania a további megvitatásokat. Azt várták, hogy a lengyel kormány legalább is sajnálatának fog kifejezést adni a Grübnau-eset és három tisztviselője viselkedése miatt. Továbbá kifejezést adtak annak a várakozásnak, hogy Lengyel- ország a három kompromittált tisztviselőt, el fogja bocsátani állásából. Ezek a várakozások még most is fennállanak. Greiser, a danzigi szenátus elnöke a kaithofi gyilkossággal foglalkozó jegyzékkel egyidejűleg a Danzig területén működő lengyel vámellenőrök ügyében is intézett jegyzéket Lengyelország danzigi diplomáciai képviselőjéhez. A jegyzék rámutat arra, hogy a lengyel vámellenőrök a helyi határforgalomban tanúsított hivatalos és nemhivatalos magatartása mind a danzigi, mind a német lakosság érzelmeit sérti. Az ebből eredő állandó súrlódás és feszültség elkerülése végett tehát feltétlenül szükséges, hogy a lengyel vámellenőrök tevékenységét azonnali hatállyal a szerződésben megállapított alapra korlátozzák. Jólértesült körökben a jegyzékkel kapcsolatban rámutatnak arra, hogy Lengyelország többi határán csak tizedannyi magasrangú vámhivatalnok működik, mint amennyi jelenleg Danzigban van. A vámhivatalnokok fegyvert is viselnek, ami nem illeti meg őket, meri nem határfelügyelő, sem pedig vámeilen- őr'ző hivatalnokok. REMBELEl az igazságügyi igazoióhizott- ságokróí A Budapesti Közlöny legköze^ lebbi száma közli a m. kir. minisztériumnak 5390/1939. M. E. szám alatt kibocsátott rendeletét, amely a magyar Szent Koronához visszacsatolt területeken az igazságügyi közszolgálat körében betöltésre kerülő alkalmazásokkal kapcsolatban működő igazolóbizottságok eljárása tekintetében tartalmaz rendelkezést. Teleki Pál gróf miniszterelnök beszédet mond a szegedi mandátum átvétele után
