Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-27 / 144. szám

8 TECTlDEta J^Lüfe^RHIMÄß 1939 JÚNIUS 27, KEDD ' v iss2;aérl<e?ett Európába a % angol király = Amerikában tovább élnek a látogatás emlékei A lapok visszaemlékezései a nagy napokra * Érdekes apróságok, amit a látogatás alatt az amerikaiak tapinta­tosan elhallgattak — Miért neheztelt meg Newyork? A zsakett meg a demokrácia Newyork, június hó. A nagy napok már el­múltak s az angol uralkodópár már hazai 1 földön piheni ki az amerikai út éppen nem ' WKlcsinylendő fáradalmait. Amerika azonban | sp\intha most ébredne rá, mi is történt itt az elmúlt hetekben. Elénk érdeklődéssel olvas­sák azokat a visszaemlékezéseket, amelye­ket a nagy lapok közölnek a látogatással kapcsolatban; némelyik lap még egyre hozza az olvasók hozzászólásait, hogyan kellett volna megrendezni az ünnepségeket s a leg­közelebbi királylátogatásnál mire ügyeljen az elnök. A látogatás egész királykultuszt keltett életre. Az Egyesült Államok népe még csak most ocsúdik fel szinte, milyen történelmi nevezetességű eseményben is volt része, olyanban, aminöt nem egyhamar ál át újra. A királyi párt rengeteg ember látta, de mi ez azokhoz képest, akik arról panaszkod­nak, hogy elzárták előlük királyi vendégei­ket. A törékeny fiiatal uralkodó, akinek ar­cára leplezetlenül kiült a fáradság, s a min­dig hősiesen mosolygó királyné általános ro- konszenvet keltett (bár itt is voltak elége­detlenek, akik sokalták a királyné állandó mosolyát s hiányolták, hogy György király sohasem nevet, nem úgy, mint az ő elnökük), — de a szertartásos etikett, a szigorú őrzés, a pontosan keresztülvitt rendszabályok való­sággal elborzasztották a yankeeket. Kalap Amerika földjén voltaképpen a demokrácia ütközött most meg a monarchiával, a pol­gári kényelem és egyszerűség az udvari eti­kettel s a hagyománytalan újvilág az arisztokra­tikus Európával. n Pedig akik angol* részről a látogatás Washingtonban és Newyorkban előkészítet­MOST JELENÍT MEG! Kereeséwyi Antal !»-vid*t< ték, kétségkívül ügyeltek arra, hogy az el­lentétek ne ütközzenek ki erősen, de hát néhány nap alatt lehetetlen volt megváltoz­tatni az amerikai átlagpolgár gondolatvilá­gát és felfogását s az angol uralkodópár se demokratizálódhatott a végletekig. Tudva­lévő, hogy a sajtó valósággal felhördült, amikor az angol nagykövet bizonyos illem- szabályokra kioktatta a túlheves newyorki és washingtoni kollégákat. Majdnem bojkot- tálták a felséges vendégeket. Csak az utolsó pillanatban sikerült leszerelni a sajtó­sztrájkot. Erzsébet királyné mentette meg itt is a helyzetet. Amikor Washingtonban kiszállt a vonatból s az üdvözlések után távozni ké­szült, visszafordult s egy lebilincselő mosolyt hintett a szinte kővémeredt ujságírócsoport felé. Lett is másnap olyan sajtója, hogy Rooseveltné nem győzte köszönni a sajtó képviselőinek. Rossz nyelvek szerint a ki­rálynéi mosolynak más célja is volt. Az új­ságírók — a legtöbb persze amerikai, illetve newyorki laptudósitó — megbámulták a szinpompás fogadtatást, de — elfelejtették levenni a kalapjukat. Amikor a királyné rá­juk mosolygott, valamennyi megigézve kapta le a kalapját. Zsakett kony entíel e meg azonnal kiodóh »otauinknai Ara diszkütésben 6.— pengő. A legtöbb baj a zsakett körül volt. Euró­pában talán meg sem értik, mit jelent ez a konzervatív ruhadarab az ingujjban hütözö yankeeknek. A legtöbb törvényhozónak egyáltalán nincs zsakettja,-ok nem is tudta egészen mostanáig, hogy lyen ruhadarab is létezik. S a fogadtatáso­kon szigorúan zsakettet írt elő az angol ce­remóniamester. A szabók a látogatás előtt, heteken át, zsakettet varrtak az Egyesült Államok fővárosában és Newyorkban. Hiába volt azonban meg a komoly öltözet, amikor még a szenátorok nagyrésze sem húzta fel :zívesen. Mesélik, hogy Garner alelnök a pályaudvari fogadtatáson, minthogy életében először húzott zsakettet, olyan dühbe jött, amikor egy-két öltözési hibára figyelmeztették, hogy otthagyta az gész ünnepséget s nagy mérgesen hazauta­lt a farmjára. Két szenátor a garden party előtt a sze- íátusba ment — szintén zsakettben. Olyan nevetés fogadta őket, hogy azonnal haza­siettek átöltözni. Az újságíróknak szintén ebben az öltözetben kellett megjelenniük a kerti ünnepségen. Azt mondják, hogy egye­dül ők kimerítették az egész amerikai zsa­kettkölcsönző ipart. W­A garden partyra 1500 ember kapott meg­hívót. Az angol követség azonban, ahol az ünnepséget tartották, csak 300 székkel ren­delkezett. A meghívókon tehát felkérték a vendégeket, hogy hozzanak magukkal széket, vagy legalább is sétapálcát, amire támasz­kodhatnak. Az amerikai sajtó ezt is kipé- cézte, pedig a dolog egészen érthető volt. Ezerötszáz embert képtelenség elhelyezni háromszáz ülőhelyen. A királylátogatás előtt már hetekkel- hónapokkal az amerikai társaságokban nagy­ban fogadkoZtak, hogy egyetlen amerikai se hajlik majd meg az uralkodópár előtt s egyetlen amerikai hölgy se tesz bókot. S ml történt? A fogadásokon a szenátorok és a képviselők feleségei versenyeztek egymás­sal abban, ki tud mélyebb piruettet vágni a felségek előtt. A lapok azt is megírják most, hogy a Windsor! herceg rokonai az ünnepségekre egyáltalán nem kaptak meghívót. Pedig nagyon várták. Az amerikai sajtó is már hetekkel előbb fogadásokat kötött, kap­nak-e meghívót vagy sem. Mrs Barnett, a hercegné unokatestvére és a nagynénje, Bessy Berriman pedig még Washingtonban Is lakik. Az amerikai átlagpolgárnak ez a gesztus persze rosszul esett. Mintha öt sér­tették volna meg, saját személyében! Konfetti Érdekes, hogy Newyork, bár az útiterv értelmében az uralkodópár a várost szinte kikerülte, melegebben vett részt az ünnep­lésben, mint maga Washington. A világ legnagyobb városa nagyon megneheztelt. Es mégis százezrek sorakoztak azon az útvonalon, amelyen György király és felesége a világkiállításhoz hajtatott. Newyork kiváncsi volt az első igazi nagy uralkodóra, aki eljött meglátogatni az ö kiállítását. Lehetséges ugyan, hogyha szabályos bevo­nulást rendeznek a newyorki városházára s nem tiltanak el egy sereg dolgot az udvari emberek és az . amerikai detektívek, jóval kevesebb ember lett volna kíváncsi a felsé­gekre. De a newyorki nem birta el, hogy őt és városát, ha tapintatosan is, de elkerülje az uralkodóján önmaga ment ki tehát eléje és lelkendc / t, hogy láthatja őket. Az uta­zás előkészítőit sok bírálat érte, I hogy a hagyományos bevonulás a Brodwayn konfetti-felhővel, nem történt meg. De a rendőrség nem tehetett mást. Hogyan lehet ellenőrizni azt a milliónyi ablakot, felhőkar­colókat, emeleteket? El kellett kerülni min­denképpen a város belsejét. A nagyszabású razziának megvolt az eredménye. Még az Ír köztársaságiak vezérét is lefogták. 75 ír származású képviselő ezért bojkottálta is a-i :„i Győző ny. tábornok az euen- forradalom történetét ismerteti királyi pár tiszteletére rendezett ünnepsége* két. Kézfogás Az élelmes periszkóp-gyártóknak, érem- és kép-előállítóknak persze gazdag aratásuk volt. De valamennyit verte élelmességben és ötletességben az az amerikai, aki jóelöre megvásárolta magának a világkiállításon eladásra kerülő kártyák jogát. Ezeken a kártyákon a világkiállítás képe volt látható hiteles keletbélyegzővel és ezzel a felírással: „Én is ott voltam“. Már tudniillik a World's Fairon azon a na­pon, mikor a királyi vendégek meglátogat­ták. A kiállítást ezen a napon rekordtöme­gek keresték fel: az élelmes amerikai üz­letember ezen az egy ötleten egy vagyont keresett. Ennél már csak az a hihetetlenebb, de megtörtént eset, hogy a Fehér Háznak az a sofőré, akivel a király véletlenül kezetfogott, utóbb féldollárért adott egy-egy kézfogást mindazoknak, akik ezért a kitüntető kegyért hajlandók voltak minden árat megadni. Volt egy még érdekesebb sofőr-eset, amelynek a happy endje a kiállításon zajlott le. Egy egyszerű newjersey-i sofőr és garázstulajdo­nos gondolt egy nagyot és levelet Irt a fel­ségeknek, kérve, engedjék meg, hogy bemu­tathassák nekik. Nagy meglepetésére leve­lére válasz érkezett, s ebben közölte az ud­varnagyi hivatal, hogy a király hajlandó teljesíteni kívánságát; jelenjék meg ekkor és ekkor az angol pavillonban. A bemutatás valóban megtörtént s a newjersey-i sofőrt egész életére a világ legboldogabb emberévé tette VI. György ki­rály. Dr. Gerinczy Pál, a jászóvári premontrei k anonok-rend új prépost-prelátusának be­iktatásán: balról Teleki Pál gróf miniszterelnök, Hóman Bálint kultuszminiszter és . Szily Kálmán államtitkár Perényi Zsigmond báró felavatja a Júniusi Bajtársak várományosait

Next

/
Thumbnails
Contents