Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-27 / 144. szám
Ára: 10 fillér Előfizetési ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség ős kiadóhivatal: Bu dapest, Vili. kerület, Jőzsef-körút 5, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 Tíz kárpátorosz tagja le$z a képviselőháznak Elkészült a felvidéki és kárpátaljai képviselők névsora Mii üzent Kossuth Lajos? Irta: Olvedi János Kossuth Lajos szobra újból ott áll diadalmasan és sértetlenül a rozsnyói piacon. Kossuth Lajos szobra, melyet harminckét esztendővel ezelőtt emelt a nemzeti szabadság és független magyar élet mártírja emlékének a nemzeti kegyelet és amelyet 1919 június 18-án részeg cseh légionáriusok távolítottak el Rozsnyó főteréről —■ mint a múltra, a magyar múltra és jövendőre emlékeztető szimbólumot. Es Kossuth Lajos szobra újból áll, győztesen és emlékeztetőén és újból hirdeti ebben a hazában, hogy szabad és független magyar élet nélkül nincs élet, nincs fejlődés és nincs igaz magyarság. És hirdeti továbbá azt is, hogy a magyarság, a magyar sors vállalása, a magyar célok valóra- váltása: nemcsak magyar érdek, nemcsak nemzeti cél, de elsősorban hivatás. Nagy és elodázhatatlan középeurópai magyar hiVátás: a magyarság és az összes körülöttünk élő dunavölgyi kis nemzet érdekében. Nagyon helyesen mondotta vasárnap a felvidéki miniszter ünnepi beszédében, hogy Kossuth Lajos emléke, eszméi, gondolatvilága, annak ellenére, hogy bronzbaöntött szobrát lerombolták a durva, hódító kezek, változatlanul és sértetlenül ott égett és szunnyadt a felvidéki magyarság lelkében. Azok az eszmék, amelyek ércnél és márványnál maradandóbban hirdették a magyarság számára minden időben a magyar élet, az igazi magyar élet és célok örök beteljesedését. Azt, hogy igazi életet, valóban magyar életet csak függetlenül, csak szabadon lehet élni. És hogy ez az élet csak akkor lehet valóban szabad, csak akkor maradhat minden mohó falánksággal és idegen étvágy- gyal szemben független, ha felismeri a történelem és a természet megváltozhatatlan örök törvényeit. Ha hidat épít önmaga és a körülötte élő többi kis nemzet között és megteremti a középeurópai kis népeknek áttörhetet- len, minden idegen expanzióval szemben dacolni tudó közös ellenállást. Ha rádöbbenti elsősorban önmagát és minden vele egy sorsközösségben élő dunavölcsi népet a történelem nagy tanulságára, hogy: élet és fejlődés, termő munka és megmaradása itt a Dunavölgyében csak közös akarattal, becsületes összefogással és egymás őszinte, igaz megbecsülésével képzelhető el. Mert csak itt teljesíti a magyar azt az örökké időszerű történeti hivatást, melyet számára a történelem kijelölt, melyet a magyar nép legjobbjai megmutattak és amely egyként érdeke minden népnek itt a Dunavölgyében. Kossuth Lajos tanítása és üzenete sohasem volt talán annyira időszerű, mint éppen napjainkban. A magyarságnak valóban nemzetté, szervezett és kiegyensúlyozott, öntudatos és akcióképes nemzeti társadalommá való alakulása: talán sohasem volt oly komoly és sokak által sürgetett óhaj még, mint éppen manapság. 'A politikai közvélemény a mai napra várta a felvidéki képviselők behívásáról szóló miniszteri indítványnak az ország- gyűlés elé való terjesztését. Az indítvány benyújtása azonban elmaradt, mert Teleki Pál gróf miniszterelnök hétfőn délelőtt még nem érkezett vissza vidéki útjáról a fővárosba. Az indítvány benyújtására értesülésünk szerint keddi napon kerül sor. Egyébként a behívásra kerülő felvidéki és kárpát* aljai képviselők végleges névsora már elkészült, ezideig azonban a névsorösszeállításról csupán találgatások vannak. A képviselőház hétfői ülése alatt a Ház folyosóján megjelent és az általános érdeklődés középpontjába került Bródy András volt kárpátorosz miniszterelnök és kis csoportja, köztük Ilniczky Sándor nagyprépost, Demkó Mihály, volt tartománygyűlési képviselő, Földe ssy Gyula volt szenátor, eddig magyar országgyűlési képviselő, továbbá farina teológiai igazgató, kárpátaljai polgári biztos. Megjelent Fencik István volt ruszin miniszter Sohasem éreztük talán még komolyabb aggodalommal, sohasem hirdettük félőbb tiszta szóval, hogy nemzetünk és államunk korszerű átalakítása: történeti szükségszerűség. Könyörtelen és vaskövetkezetességű parancs, mely elől nem lehet és nem lesz kitérés. Hogy népünk egyetemének felemelése, társadalmi sebeinknek be- gyógyítása, egészségtelen és idejét múlta osztálytagozódásunknak leépítése, termelésünknek és gazdasági életünknek a nemzeti közös célok érdekkörébe való beállítása, kultúrpolitikánknak a széles népi rétegekre való kiterjesztése: olyan érdek és olyan történeti követelmény, mely tőlünk nyugatra már mindenütt az építő megoldás útjára került. És ebből a történeti fejlődésből, ebből az egész Európát átölelő szociális átalakulásból mi sem kapcsolhatjuk ki magunkat. Igen, itt, ennél a kérdésnél van szükség Kossuth lendületet és európai fejlődést diktáló szellemére! Arra a szellemre, arra a politikai motorra, amelyik európai nemzetet tudott formálni a rendi Magyarország népéből és amelyiknek most új, szociális, korszerűen megépített országot kell formálnia a liberalizmus: osztályokra és osztályharcra, bankokra és feudális nagybirtokokra, öncélú jómódra és kétségbeejtő nyomorúságra ágyazott is. Megjelenésük még élénkebbé tette a felvidéki képviselők behívása körül megindult találgatásokat és sok szó esett különösen a baloldali folyosón arról, hogy kik lesznek a legutóbb kiadott kormányrendeletben kijelölt kárpátaljai közigazgatási főtisztviselők. Hír szerint Kállay Miklós nem vállalja a kormányzói biztosi megbízatást és újabban Percnyi Zsigmond báró neve került előtérbe. Az úgynevezett főtanácsadói tisztre eddig végleges jelölt nincsen, mert az erre kombinációba vett magyarorosz politikus a jelölést nem vállalja. A három csoportvezető kormánybiztos személye véglegesen kialakult: a közigazgatás vezetője Beszkid Sándor lesz, a kulturális ügyek élére Marina János kerül, a gazdasági ügyeket Demkó Mihály fogja vezetni. Kormánykörökből kiszivárgott hírek szerint a kárpátorosz területnek három magyar’ és hét rutén nemzetimai rendszeréből. Igen, most lenne szükség a kossuthi hangra, hogy biztonságos útra léphessen a haladni és fejlődni akaró bátor magyarság és megteremthesse a magyar munka és szellem számára azokat a kereteket, amelyeket az idegen érdek és idegen falánkság elragadtak előle. És hogy reszkessen és megjuhászkodjék a gyáva és megfutamodjon az ellen, amelyik ott ólálkodik minden magyar akarat és elszánás bölcsőjénél. De üzen számunkra még mást is Kossuth Lajos: az emigrációs Kossuth. Azt, hogy tízmilliós politikai gyengeségünknek és erőtlenségünknek csak egy mentsége van: becsületes összefogás mindazokkal, akiknek életét hasonló veszélyek veszik körül. A dunavölgyi nemzetek öncélusága sohasem volt talán még oly nagy európai és dunavölgyi érdek, mint napjainkban. És a dunavölgyi erők összefogása, megszervezése: sohasem volt oly történeti szükségszerűség, mint éppen manapság. A turini remete dunavölgyi látomása nem az emigrációban élő, a valóságtól elszakadt ember szava, de: örök dunavölgyi és elsősorban örök magyar szó, mely évszázadokon keresztül végigkísért nemzetünk legjobbjainak életében. És nem az elaggott politikus üzenete, nem költők és szellemi emberek hitvallása, de az . . Ú ^ ségű képviselője jön be a Házba. A magyar jelöltek éléit Hokky Károly volt szenátor, Csuha Sán- dór, Habka Péter és Egry Ferenc pótképviselők szerepelnek. A ruszinok háront. helyet kapnak Kárpátalja magyar részé* bői és így összesen tíz ruszin képviselője lesz a Háznak. A tíz ruszin mandátumból a legtöbbet volt képviselőkkel, illetve pótképviselők* kel töltik be. így elsősorban Bródy András, Fencik István, Földessi Gyula volt képviselők, Demkó Mihály és Bencze György Kurtyák-párti volt tartományi képviselők szerepelnek a listán. A magyar-orosz nemzeti tanács vezetőségéből esélyes jelöltek: Homicskó Vladimir, Hajovics Péter bútorgyáros, Spak Iván szerkeszkő, Boksay János kanonok és Zsegora Ödön orvos. Természetesen mindez csak kombináció, a végleges és hiteles névsor kedden kerül a Ház elé. egyetlen út, az égyetlen reális és járható út, amelyik az élet és a kibontakozás felé mutat. Amelyik a szétszóródás helyett az összetartozást, a gyülölség helyett egymás megbecsülését, egymásközti acsarkodás helyett: a közös célokért folytatott építő munkát hirdeti. A turini remete, a politikus, a lehiggadt gondolkodó fő széles látásával mondotta azt, amit az író és szellemi ember évszázadokon keresztül mondott és írt a Dunavölgyében. Kossuthnál kiegyensúlyozottabb politikai realizmus az, ami Ady- nál a teremtő zseni meglátása: de egyazon értelemmel hirdeti politikus és költő a magyarság középeurópai hitét: „Dunának, Oltnak egy a hangja“. — És figyeljük csak a jövő történéseit: a jövő ezt a hangot fogja igazolni. Igazolni fogja, mert ezeresztendős történeti múlt ebbe az irányba mutat. És mert a történelem sodrát nem lehet — még hatalmi erőszakkal sem megváltoztatni. Valóban, ez Kossuth legnagyobb magyar jelentősége. Hogy szemeinket a Dunavölgy és Keleteurópa felé fordította, — mondván, — hogy jövőt és fejlődést ott keressünk. Miként árpádházi nagy királyaink, akik keleten találták meg az erőt, amelyik népünket a nyugattal szemben megvédte. A’ mai magyarság számára nem lehet
