Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-23 / 141. szám

1939 JÚNIUS 23, PÉNTEK TEHHDEfcl J'tWj&ARHmiiAE 5 Komárom dél felé néz (A felvidéki utazás első állomása) Irta: Szvatkó Pál Komáromban kisért legkevésbé a közelmúlt. Mintha a húsz év alig léte­zett volna, vagy csak lidérc lett volna, amely egyideig, egy sűrű, lázas éjsza­kán ott ült a városon, de eltűnt, amint jött a reggel, csak így él itt a cseh megszállás emléke az emberek között, a magyar és a magyaros utcákon, a Duna partjain. Már muzeális tárgy: hallom, a városi múzeumban külön ter­met rendeznek be leleteinek, szekré­nyekben és üveggel letakart asztalokon helyezik el az első és az utolsó cseh falragaszt, a cseh nyelvű utcatáblákat, egy cseh egyenruhát, a város szlovák­nyelvű pecsétéit, az idegennyelvű vá­rosi okiratokat, néhány fényképet a város csehszlovák ünnepségeiről, a ki­múlt republika zászlaját — és az első proklamációt, amit a bevonuló magyar csapatok intéztek a lakossághoz. Érde­kes szoba lesz, közvetlenül a szabad­ságharc és az osztrák megszállás ter­mei mellett: egy kategóriába kerül a várost ért többi megpróbáltatás gyűj­teményeivel. Brigetio római sírfelira­tainak és domborműveinek folyosójáról nyilik majd ide az ajtó a tatár, a török, az osztrák, a cseh szobákba. Egyforma lesz jelentőségük. Jó így a múzeumban porosodni látni a „Komárno” felíráso­kat. Megtapogatni a zászlót, a papíro­kat, amint holtan fekszenek a csendes szobában, — egy év előtt mennyire valóság volt még mindegyikük. S a város tényleg úgy beszél a cse­hek ittlétéről, mint a törökről, vagy a Bach-korszak napjairól. Lerázott meg­próbáltatás, epizód, átfutó betegség az örök és változatlan magyar Komárom­ban, nevetséges most rágondolni, hogy az idegenség tartós maradhatott volna a törzsökös magyar helyen. Komárom a visszacsatolt résznek, legalább a nyu­gatinak, legtermészetesebben magyar városa, benne látszik meg legkevésbé a változás, él, ahogy a csehek előtt élt, a saját, tempós modorában, a magyar vidéki élet régi szabályszerűségével, az előnyökkel, de a hibákkal együtt. Föld­rajzi fekvése eredményezte, hogy a visszacsatolás után zökkenő nélkül be­illeszkedett a régi környezetbe. Északra sohasem nézett, legfeljebb Gyatláig, vagy a csallóközi községekig, természe­tes útvonala a délre futó Duna maradt, s a két híd, mely szervesen odaköti Dunántúlhoz, összeköttetéseit máris visszanyerte, Szőny, s a széles vidék, Esztergom, Székesfehérvár és Győr szögében jobban hozzátartozik társa­dalmilag és gazdaságilag, mint akár Érsekújvár. A város délfelé nézett min­dig, s most visszakapta régi tekintetét. #• Nézem a híd óriási forgalmát. Sze­kerek, dunántúli bricskák, finom sárga fogatok, magyar rendszámú gépkocsik, kopott teherautók dübörögnek szaka­datlanul, szokatlan élénkséggel. A visz- szacsatolt Felvidék forgalma általában kisebb lett, lassúbb, mint a csehek alatt volt, főleg az autók hiányoznak, a heves üzleti élet, az ipari világ idáig lenyúló lüktetése, a cseh iram és szorgalom. A Felvidék még sokfelé nem tudott be­illeszkedni az új gazdasági rendbe, most álmosabbak, üresebbek, kihaltab- bak városai, mint előbb. (Én hibázta­tom, hogy így van, s remélem, hama­rosan máskép lesz, ha a sarkunkra állunk. Nem osztom egyik öregebb ba­rátom álláspontját, aki az üres város láttára boldogan felsóhajtott: „most végre ismét a régi, kedélyes, csendes kisvárosban élek, nem zavar semmi a reggeli sétámon, eltűnt a zaj és a sok autó, hál’ Istennek ugyanúgy van, mint 1885-ben volt, amikor azt sem tudtuk, hogy van rajtunk kívül más világ is”.) Á komáromi híd mindenesetre kivé­tel, ha Komárom nem is az. A Du­nántúlról ez az egyetlen kocsihíd vezet Csallóközbe, természetes, hogy for­galma élénk. A magyar élet itt özönlik be a Felvidékre, mert sokkal többen vannak, akik délről jönnek, mint akik délre mennek. E hídon át árad a ma­gyar forma és a magyar felfogás a városainkba, nem csoda, hogy erre jön, mert Komáromban találja a leg­kisebb ellenállást, az ősi magyar vá­ros őrizte meg a legtisztábban a há­borúelőtti életformát. Láttam egy meghívót, — igaz, a fiatal komáro­miak, mint kuriózumot mutogatták, s csak az öregek nem találtak rajta ki­vetnivalót, — amely a legtisztább re- gáti szellemiséggel készült már. s a címzett nevének szánt pontozott vonal előtt a következő csekély hét rangfo- kozat-megjelölés állt: Nagyméltóságú Méltóságos Nagyságos, Főtisztelendő, Nagy tiszteletű,, Tekintetes, Nemzetes, Az ember válogathat a megszólítá­sokban. Odaát Érsekujvárott már job­ban feltűnt volna ez. A hídon át ömlik hozzánk a nekünk új szellemiség, némán, kíváncsian, kissé aggódva figyeljük. Az öreg autó­kon, az ötven év előtti bricskákon, a peckesen kocogó sárga fogatokon jön­nek a nagyságosok, a tekintetesek, a nemzetesek. Hihetetlenül egyenes fel­sőtesttel ülnek mereven a magas ülé­sén, mi nem tudunk még ilyen gyer­tyaegyenesen ülni, — szeretettel fo­gadjuk őket, lelkesen, csak arra kér­jük, fogadják ők is szeretettel és meg­értéssel a mi kissé megtöröttebb tar­tásunkat, s gömbölyű orrú bakancsain­kat, ha kissé elütnek is a tűhegyes, sárga magyar úri cipőktől. Két asszony jön egymással szem­ben a hídon. Mindegyik gyereket ve­zet. Nincsenek túl jól fölöltözve, egy­szerű emberek. Amikor elhaladnak egymás mellett, a két gyerek valahogy összeakaszkodik, az egyik oldalba vágja a másikat, azt, aki Ujkomárom felől jön. A gyerek bőg. Anyja dühös. — Üsd vissza, — kiáltja kihívóan — csak nem ijedsz meg egy ilyen felvidé­kitől! A másik anya kihúzza magát. — Kikérem magamnak. Nem va­gyok felvidéki. Én is odaáti vagyok. Nagyot nyeltem. A régi, szomorú behúzott nyakkal bandukoltam tovább Révkomárom felé. # Apró dolgok nem kedvetlenítenek el, szívósságot és kitartást tanul­tunk a kisebbségi sorsban. Az átme­neti nehézségek majd csak elmúlnak. Autóra ültem, s a hídtól jobbra és balra megnéztem a két várost, Révko- máromot, a cseh oldalon, Ujkomáro- mot a magyaron. Beszáguldottam a két vidékbe is, a csallóközi oldalon jó­val Örsujfalun túl és őgyalla felé, a dunántulin csaknem Tatatóvárosig és Ácsig. Két egyidejű fejlődés mutat­kozik meg egymás mellett: Ujszőny az elmúlt húsz év alatt épült ki, a csehek eleget építkeztek a másik olda­lon is. A Bata-ház, a kikötő raktárépü­letei, a sok új síma, fehér, szürke, vagy barna épület az egyik oldalon, a másikon Klebelsberg hatalmas vá­rosházája, a polgári iskola, s az új templom vonják magukra a figyelmet. Mennyi különbség! Néhány nap múlva egy város lesz a két Komárom, de az utas még évtizedig látni fogja, hogy sokáig kétféle fejlődés futott itt egy­más mellett, egymástól elvágva. Ma­gyar részen több a monumentalitás, szebbek a prespektivák. A színek mé­lyebbek, az építész szerette a barnát, a barokk színét, a domború díszt, a font geometriai cirádákat. A térrel senki sem takarékoskodott: a középü­leteket hatalmas távlatokba állították be. De a tér és a távlatok kitöltése még nem kövekezett el, szerényen és aprón húzódnak meg az állam épület­tömbjeitől jó messze a kis magánhá­zak, földszintes, két-három ablakos, kertes lakások, mint az apró csirkék a nagy kotló gyámolítása alatt. Ebben az építkezésben van még némi feudális jelleg, a középkor magánházai húzód­tak meg ilyenféleképpen a nagy dóm, vagy az erős vár tövében. A másik oldalon az építkezés polgáribb. Ciráda helyett unalmasan egyenes vonalak, a szín egyszerű, de világos: fehér, szürke, vagy sárga, sok a lapos tető és a terrasz. A térrel itt már takaré­koskodtak, a perspektíva csaknem mindenütt hiányzik, ez a józan építke­zés nem eped a távlatok felé, szűk horizontú. A középület lényegileg nem különbözik a magánháztól, csak na­gyobb, szabályosabb, de szintén pol­gári és villaszerű. A magánház vi­szont büszke, nagy, frontjával kijön az utcára, nem szerénykedik. Odaát templomokat, városházat, iskolát épí­tettek, itt üzletházakat, raktárépülete­ket, hivatalnoklakásokat. Ezt láttam egymás mellett az egye­sített két Komáromban. ¥ A vidék jellege is elütő. A magyaror­szági rész errefelé határozottan művel­tebb, nyugatibb, európaibb. Csaknem Svájcszerű benyomást kelt, amikor a fekete, ápolt, olajos kettős vágány egyi­kén nemzetközi gyors dübörög végig zi­zegő villanymozdonnyal és a fekete, nyílegyenes aszfaltúiról sűrűn integet­nek feléje a német, angol, olasz, holland rendszámú autók. A zöld mezőkbe és li­getekbe ágyazott fekete út és fekete Pozsony, június 22. (Havas.) Mach szlovák propagandafőnök a következőkben foglalta össze a június 26-án megszava­zandó új alkotmány alapelveit: A szlovák állam köztársaság lesz. Elnö­két hét évre választják. Az elnök mellett működik az államtanács, amely a szlovák néppárt képviselőiből, a kormány tagjai­ból és a nemzeti kisebbségek képviselőiből Az új szlovák állampolgársági törvény tervezetét, amely holnap kerül a parla­ment elé, — előreláthatólag változatlanul fogadják el, — közzétették. A törvényjavaslat szerint szlovák állam­polgároknak kell tekinteni 1939 március 14-től azokat, akik maguk, vagy akiknek férjük vagy ősük 1918 október 30-án illetőséggel birt azon a területen, amely ma az ön­álló szlovák állam területét képezi, feltéve, hogy illetőségüket nem vesztették el a jelen állampolgársági törvény életbe­léptetése napjáig. Nem tekinti a törvény állampolgároknak azokat, akik az 1896. évi 22-ik törvénycikk tizedik paragrafus alapján szereztek illetőséget. Ez a régi magyar törvény ugyanis kimondja, hogy községi illetőséggel bírnak mindazok, akik egyhuzamban legalább négy évig laktak .valamely községben és részt vállaltak a községi terhek viseléséből. A legfelsőbb vasútvonal a fehér oldalkövekkel, távol néhány gyárkémény, az ácsi erdő és cu­korgyár, — ez nyugateurópai kép, a legkultiváltabb európai agrárvidékre emlékeztető. A Csallóköz odaát elha- nyagoltabb. Látszik, hogy a csehek leg­följebb a várost ápolták, ahová a népü­ket telepítették, a színmagyar vidékkel nem sokat törődtek. Az út poros, a hi- perkultúrának kevesebb a nyoma, a gutái vicinális pályateste fűvel benőtt, giz-gazos. De a ligetekben sok a báj, s az örsujfalusi birtok fás legelőin, ápolt, szép földjein meglátszik a tántorítha­tatlan magyar erőfeszítés, amely itt is magyar mintabirtokot tudott teremteni a cseh erőlködés tőszomszédságában. A csallóközi gazda nem ment tönkre, sőt talpra állt a kisebbségi sorsban. Házai nem jönnek úgy az út mellé, nem oly dekorativok, nagyok és stílusosak, mint odaát egy-egy grófi kastély az ácsi-út mentén, meghúzódnak a sűrű, zöld ligetek mögött, messze az úttól, de a szellemüket érezni az ápolt földeken. A falu egyszerűbb, nem lendül még a külvárosi jelleg felé, mint odaát a hosz- szú házsorok a bécsi—budapesti or­szágút mellett. A falu a régi, csallóközi. Széles, árkos úton a házak két ablakkal az utcára néznek, oldaltomácaik az ólak felé vezetnek. A templom a régi, fe­hérre meszelt, előtte kereszt. De új a szövetkezeti ház, szép emeletes, modern épület, inkább emlékeztet a révkomá­romi céhépületekre, mint az újszőnyi neobarobbra. Fehér, egyenes, nagyabla- kú, lapostetjű. Baj ez, benesi szellem? Nem hiszem, hogy a józanság ártana, magyar erőből lett a csallóközi falusi kultúrház, szívós nemzettudattal gyűj­tött, segélynélküli, népi fillérekből. A nép ilyet akart s ilyen is lett. Az utca ennek ellenére a régi, a perspektivás, a tág magyar. Spanyol grandezzával érke­zik az üres úton két csendőr, barna ru­hájuk, a sötét, lebegő kakastoll, az egyenes tartás és a hosszú szurony fe­lejthetetlen méltóságot kölcsönöz a ki­mért lassúsággal közeledő alakoknak. Odatartoznak a képhez, színt, erőt, vil­lamos feszültséget adnak a térnek, ki­egészítik, tökéletesítik. Lemennek a Duna felé, megállnak és figyelmes szem­mel néznek át, dél felé. fog állni. Ezenkívül öt testületet alkot­nak. Az alkotmány biztosítja a lelkiismereti szabadságot és bünteti a kisebbségek elnemzetietlenítését. A magyar kisebbség helyzetét az alkot­mányban szabják meg, a német kisebbség jogait viszont a szlovák állam és a Német Birodalom közti egyezmény határozza meg. a négyévi egyhelybenlakás és a köz­ségi terhek viselése még nem jelent illetőséget. mivel ehhez egyrészt az illetőnek a hatá­rozott kérelme, másrészt a községi elöl­járóság hozzájárulása szükséges. Ilyen esetek eldöntése az új törvény értelmében a politikai hatóságok hatáskörébe tarto­zik. A törvényjavaslat részletesen szabá­lyozza az állampolgárság megszerzésének és elvesztése eseteit. Kimondja, hogy állampolgárság meg is vonható, ha valaki államellenes tevékenységet fejt ki, ha az állam önállósága ellen dolgozik, vagy ez ellen szövetkezik, ebből a célból külföldre szökik és ott ilyen irányú működést fejt ki. Megvonható az állampolgárság attól is, aki idegen állam hadseregének kötelékébe lép, vagy más országokban közéleti szere­pet játszik. Mach nyilatk az áj szlovák alkotmányról A magyar kisebbség helyzetét az alkotmány­ban szabják meg, a német kisebbség jogait a Szlovákia és a Német Birodalom közti egyezmény határozza meg Az új szlovák állampolgársági törvényjavaslat közigazgatási bíróság döntése szerint

Next

/
Thumbnails
Contents