Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-22 / 140. szám
1$09 JUNIUS 22, CSÜTÖRTÖK teotidbSci .AkotoiRHIRKUS N APROL-N APRA Június 21. Hékáttif. éma megint nem volt ellenzék a Jcépviselöházban. Csak egyetértő magyarok voltak. Egyetértett a kormánypárti, a nyilas, a kisgazdapárti, a nemzeti fronthoz tartozó, a népakarat pártjabeli, a polgári szabadságpárti és szociáldemokrata. Egyetértett és egyhangúlag megszavazta a javaslatokat, a Ház napirendjén levő első két javaslatot. Miért volt e csodálatos egység? Azért, mert e két javaslat a Felvidékről és Kárpátaljáról szólt. Mindegyik párt szónoka ünnepi áhítattal és szeretettel ejtette ki a fölszabadított területek nevét, szava testvéri kéznyujtás és meleg simogatás volt az északi magyar és rutén testvérek felé. Az egyetértés megindító volt. Menynyivel melegebb, meghatóbb fogadás volt ez a magyar parlament részéről, mint a novemberi! Amikor az előkelő feudalizmus és liberalizmus szócsövei Benes-szel- leműnek bélyegezték a népi szellemű felvidéki magyart és öklöket ráztak a Felvidék első képviselője felé. Mindegyik szónok valósággal versenyezett abban, hogy fokozza a meleg, testvéri hangot. Teleki foglalta össze ennek a harmóniának a lényegét, amikor az egyetértésért köszönetét mondva, kihangsúlyozta, hogy a felvidéki, illetve kárpátaljai javaslat nem a kormány megnyilatkozása, hanem az egész nemzet lépése. Rassay csaknem ugyanezekkel a szavakkal élt, mondván „a felvidéki és kárpátaljai képviselők behívása nem egy párt és nem a parlamenti többség, hanem az egész nemzet megbízásából keletkezik”. Még a zsidó képviselőitől megszabadult szociáldemokrata párt is új hangot ütött meg, amikor szónoka kifejezte azt a reményét, hogy a felvidéki képviselők addig is, amíg a választások lezajlanak, méltóan fogják képviselni a felvidéki munkásság érdekeit. Kár, hogy csak ünnepélyes percekben és rendkívüli témák esetében látjuk ezt a nagy egyetértést. Mihelyt egy anyaországi probléma kerül sorra, ismét eltűnik a magyar pártok közti treuga dei,sőt az ország legkényesebb külpolitikai érdekeit érintő pártügyekről is olyan éles vitatkozás folyik a nyílt színen, hogy a témáknak a piacra vitele az egyetemes nemzeti érdek szempontjából valóságos istenkisér- tés. Nemcsak a felvidékiek és kárpátaljaiak visszatérését kell tüntető egyetértéssel ünnepelni, hanem egyetértést kell demonstrálnunk minden külső kapcsolatunkban, főleg a nagy barátaink felé. Ma ez mindennél fontosabb és magasabb érdek. Ezért szívesen lemondtunk volna azokról az érdes negyedórákról, amelyek a parlament mai ülésén a csodálatos nagy összhang után éles diszharmóniától, civakodó pártoskodástól voltak túlfűtve. a kezdet harmóniája után annál rikítóbb volt a kontraszt. fái, felvidékiek tudjuk, mi a nemzeti fegyelem. Kijártuk az önfegyelmezés iskoláját. A nemzet egyetemes érdekei mindig elsőbbek kellenek hogy legyenek, mint a párt agitatív érdekei. Például a mai helyzetben a felvidéki pártagitáció szempontjából mennyivel hálásabb és kifizetőbb lenne mindent kíméletlenül bírálni, m[ az átmenet nehézségeiből természetszerűen folyik, de bármennyire csábító lenne is ez a módszer, nemzeti felelősségünk és önfegyelmünk tiltja az ilyen olcsó, demagóg agi- tációs eszközök igénybevételét. Mert ezzel többet ártanánk a nemzet és az ország hírnevének és konszolidációjának, mint amennyit pártérdekeinknek használnánk. A párt nem öncél, csak eszköz. Az öncél a, nemzet szolgálata. Nemcsak az ünnepi alkalmak ünnepélyes perceiben, hanem a szürke hétköznapok leg- SSiürkébb perceiben is. Kiderült a Visegrádi-utcai rémdráma szörnyű litKa Idegbeteg felesége ölte meg az autóbusz- Kalauzt — /I gyilKos asszony magával vitte unoKaöccsét, a KisgyereKel vonat alá dobta, azután öngyilKos lett Jelentettük, hogy Budapesten, a Visegrádi-utca egyik lakásában holtan találták Molnár Miklós autóbuszkalauzt, aki hat napja feküdt h-oltan lezárt laltásában, míg rátaláltak. A lakásban, amelyet valaki kívülről zárt le, átvágott nyakkal, hálóingben feküdt az áldozat. A helyszíni szemlét végző' detektívek feltevése szerint álmában gyilkolták meg a szerencsétlent. A gyanú a meggyilkolt kalauz feleségére terelődött, aki súlyos idegbajban szenvedett. Fivére néhány év előtt levetette magát az emeletről és szörnyethalt. Ez a szerencsétlenség annyira megviselte az amúgy is ideggyenge családból származó asszonyt, hogy idegei egyre jobban mondták fel a szolgálatot s már-már úgy viselkedett, mint aki zárt intézeti kezelésre szorul. A javulásra semmi remény se volt, ami nemcsak az asszony, hanem a férj életét is elviselhetetlenné tette s a férjben meg- érlelte azt a gondolatot, hogy elválik feleségétől és újra nősül. A feleség neszét vette a dolognak s emiatt úgyszólván nap- ról-napra jeleneteket rendezett férjének, aki az otthoni perpatvarok előtt kocsmában keresett mendéket. Eltűnés A gyermektelen házaspárt az utóbbi időben már csak voltaképpen egyetlen közös érzelem tartotta össze: öccséért. Kirándulásra vitte magával a gyermeket azzal a titkolt gondolattal, hogy ezt az ártatlan csöppséget, mint beteg lelke szeretetének egyetlen zálogát magával viszi a halálba. A kisgyermek édesanyja szerdán önkívületben rohant a főkapitányságra s ott kereste gyermekét; nem tudja elhinni, hogy ilyen borzalmas sors érte. Hozzátartozói csak nagynehezen tudták a szegény nőt annyira lecsillapítani, hogy lakására kísérhették. Testvérének és a kisgyermekének holttestét csütörtökön boncolják fel a hajmárl Texaméterrel szerelték fel a Margitszigeten a séta-tolókocsikat. temető halottasházában. A tragédia harmadik áldozatának temetéséről még nem történt intézkedés. Az evangélikus egyház- egyetem találkozása a felvidéki lelkészekkel A felvidéki papság helyzete kis unokaöccsük szeretete. Ez a gyermek, a hatéves Ujmezei Attila, az aszony testvérének a fia volt, akit szinte gyermeküknek tekintettek. A bűntény felfedezésére is a kisfiú eltűnése vezette a hozzátartozókat. A kis Attilát ugyanis Molnárné elkérte az édesanyjától, azzal, hogy látogatóba viszi magával Káposztásmegyerre. Amikor már negyvennyolc órája is elmúlt, hogy Molnárné elutazott a kisgyerekkel és semmi hírt nem kaptak felőle, kezdett nyugtalankodni az édesanya s ment el Molnárék lakására, amelyet zárva talált. Abban a hitben, hogy talán kirándultak, vagy még nem érkeztek vissza Ká- posztásmegyerről, átmenetileg megnyugodott, de aggodalma csakhamar új erőre kapott. Lakatossal felnyitatta a kívülről bezárt lakást s ekkor fedezték fel a gyilkosságot. Két őolttest a vasúti sínen A rendőrségnek első feladata az asszony és a gyermek hollétének megállapítása volt. A nyomozás nem járt eredménnyel, míg szerda reggel távirat nem érkezett Szikszóról, ahonnan azt közölték a rendőrséggel, hogy Szikszó határában a vonat minap halálra gázolt egy asszonyt és egy kisfiút. Az értesítés alapján csakhamar megállapították, hogy a Szikszó közelében lévő Hálmaj temetőjében valóban pár nap előtt temettek el egy ismeretlen asszonyt és egy gyermeket: de nem mint véletlen szerencsétlenség áldozatait. Az egzaltált asszony ugyanis — amint kiderült — a kedves kisgyermeket feldúlt lelkiállapotában két vagon közöt a kocsik alá dobta, majd ő maga is a két kocsi közé ugrott. A kerekek mindkettőt pillanatok alatt halálra morzsolták. Minthogy az asszonynál nem volt semmiféle írás, egyelőre ismeretlenül. név nélkül helyezték őket a föld alá. Hol a fiam? A rendőrség feltevése tehát helyesnek bizonyult. A szerencsétlen autóbuszkalauzt a felesége gyilkolta meg, azután a kalitkából szabadon engedte két kanári madarát, számítva arra, hogy a bezárt lakásban napokig nem jár majd senki, magához vette a lakás kulcsát, elment ki unokaA Magyaroszági Evangélikus Egyház- egyetem a felvidéki határsáv hazatért lelkészeivel találkozót rendezett szerdán. Kapi Béla dr. dunántúli püspök, titkos tanácsos az Egyházegyetemnek és Rad- vánszky Albert báró egyetemes felügyelőnek nevében is köszöntő szóval fordult a visszatért testvérekhez. Hangoztatta, hogy az országos egyház a legteljesebb szeretettel és bizalommal tárja anyai szivét minden hazajött magyar és evangélikus testvér előtt. Az értekezlet célja egyrészről az, hogy az elmúlt húsz év alatt az anyaországban kialakult egyházi változásokat a felvidéki lelkészekkel megismertessék, másrészt pedig az Egyházegyetem levonja, kétszáznyolcvan pengőt kap ... Lehetet« len meghatódás nélkül gondolni a na- gyobbcsaládú lelkészekre, nyugdíjasokra, lelkészözvegyekre, akiknek nyomoruk kiáltó. A lelkészözvegyek összjövedelmének átlaga havi 30—40 pengő között van. Végül még a felvidéki magyar evangélikus tanítóképző felállításáért szállott síkra az előadó s ugyanily fontos, hogy mentői több új evangélikus lelkész tanuljon meg szlovák nyelven. Számos hozzászólás után Kuszy Emil losonci lelkész vezette az áhítatközösséget. i • értékesítse a megszállásalatti tanulságokat. Raffay Sándor dr. bányakerületi püspök, titkos tanácsos a Magyarországi Evangélikus Lelkészegyesület nevében csatlakozott a legszívélyesebb mondatokban püspöktársa fejtegetéseihez. A felvidékiek megbízásából Smid István gömör-tornai esperes, rozsnyói lelkész válaszolt meghatott szavakkal. Karner Károly dr. soproni hittudom ány- kari-egyetemi tanár előadásban tárta fel a háborúelőtti és a jelenkori teológiai munka főirányait, Kemény Lajos budapesti esperes, kormányfőtanácsos pedig a magyar evangélikus egyház új térvényeit ismertette. A délutáni koonferencián Vargha Sándor rozsnyói alesperes-lelkész a felvidéki egyházkerület feladatairól és szükségleteiről adott átfogó képet. Elmondotta: arra kellene törekedni, hogy a szétfutott cseh telepesek helyére magyar telepesek kerüljenek a felvidéki sávba. Missziói központokra is sürgős szükség van. A csehek által megfojtott kassai evangélikus polgáriiskola újraélesztéséről ugyancsak gondoskodni kívánnak. Az iskolák a cseh pusztítás folytán leírhatatlan károkat szenvedtek. Haladéktalanul utána kellene nyúlni a megnagyobbodott országban legszomorúbb papsorsot hordozó felvidéki magyar evangélikus lelkészeknek. Vannak köztük olyanok, akiknek jövedelme nem üti meg a havi száz pengőt, noha nagy családuak és egyes kartársaink erre a konferenciára kölcsönkért pénzből utaztak fel. A fizetésrendezés igen lassan történik, aposrt toli önmegtagadással is nehéz kivárni!. Kérve-kérik a kormányt a kongrua-ügy rendezésére. Akinek például 1900-ban évi kétezer aranykorona jövedelme volA'— mai pénzértékben 2720 pengő, — az most a kétszeres devalváció folytán összesen Két héten belül átszervezik az angol kormányt London, június 21. A Daily Express értesülése szerint két héten belül a kormány átszervezése várható. Runciman lord a titkostanács elnöke, visszavonul és rajta kívül még egy-két tárca cserél gazdát. Befejezték a Hatay visszacsatolásával kapesolatos munkálatokat Isztambul, június 21. Ankarai jelentések szerint a miniszterköíi bizottság befejezte Hatay visszacsatolásával kapcsolatos munkálatait. * A töröjr-francia 1 egyezményre vonatkozó tárgyalások befejeződtek s az egyezmény szövgét csütörtökön vagy pénteken mír jLlá is í^ák. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. 1843/1839. száni Pjfeson/vezekénSr község (galántai járás) ’#56 kjtt. holdat kitevö*vadászter/leténelf va- iászatí jogát 4939 iiinhis 25-énf télutón 3 ’órakor a köjpséghá'ián irragtar/anüó Nyilvános árverése* 1939 , augusztusion „kezdődő 10 erymásuftn következő é*e a legtöbbet Ígérőnek bérbeadj*. Kikiáltóig ár 100 pengő;’ báíJLtpénz 50 pengő. Vadállomány/ nyúl, fácánt és fojj^tily. Az árverési jfeltétq ta#s órák alatt a tallósi, be# megtekinthetők. Zelnjczky István. Jtör/ jegyző, Lénárth Já / I / nyúl, bk & körjegyzői irq l
