Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-20 / 138. szám
Teleki Pál gróf és Jaross Andor nagy beszédben az országépítés feladatait az udvardi magyar Teleki Páll A mai világversenyben küiönös ügyességgel, okossággal és szorgalommal hell dolgozni — Jaross Andor: A kollektiv lélek acéf- sodronyávai kelI áiionni a magyar államépü elet 1939 JÚNIUS 20, KEDD TECTIPEttl Udvard, június 19. Teleki Pál gróf miniszterelnök és Jaross Andor tárcanélküli miniszter vasárnap délelőtt hatalmas tömeg jelenlétében ünnepélyes keretek között v/„te át díszpolgári oklevelét Udvard községben, melynek képviselőtestülete már régebben díszpolgárává választotta őket a magyarlakta Felvidék visszaszerzése körül szerzett érdemeikért. A reggeli órákban avatták fel Udvar- don az országzászlót, a római katolikus templom mellett. Galla Ferenc dr. egyetemi tanár mondott szentmisét és beszédet, utána a leventék ünnepélyesen átvették azt a zászlót, amelyet a debreceniek ajánlottak fel nekik. Istenes Károly igazgató, tanulmányi felügyelő az országzászló történetét ismertette, majd Cselé- nyi Pál kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő mondott avatóbeszédet. Az országzászlót Sipos Antal esperes plébános vette át. Az ünnepség a Himnusszal ért véget. A miniszterelnököt és Jaross minisztert a község határában diadalkapuval fogadták. A diadalkapun a következő felírás volt: „Várunk már húsz éve“. Rövid üdvözlés után a miniszterelnök, a miniszter és kiséretük az újonnan felavatott országzászlót tekintette meg. Utána valamennyien a község díszközgyűlésére mentek, amelyen többezer főnyi közönség jelent meg. A díszközgyűlés a szövetkezeti ház előtt folyt le. A közönség soraiban ott volt Jaross Andor miniszter felesége, továbbá Jaross Vilmos főispán, Majthényi József báró alispán, Cselényi Pál országgyűlési képviselő, Holota János, Turchányi Imre és Füssy Kálmán volt országgyűlési képviselők. A miniszterelnököt és a minisztert Pintér Béla, az Egyesült Magyar Párt helyi elnöke üdvözölte. Fogadalmat tett, hogy a magyarság kitart vezérei mellett és a magyarok Istenének áldását kérte Teleki Pál grófra és Jaross Andorra, hogy munkájukat befejezhessék. A díszközgyűlést Galla Lajos községi biró nyitotta meg, majd Orbán Ferenc jegyző olvasta fel a díszpolgárrá választásról szóló jegyzőkönyvet és a díszpolgári oklevelek szövegét. Akik kitartottak és magyarok maradtak .. • Teleki Pál gróf miniszterelnök a díszpolgárrá választást és a díszpolgári oklevél átadását a következő beszéddel köszönte meg: — Magyar Testvéreim! — Én ugyanazt érzem ebben a pillanatban, amit ti éreztek, mert nemcsak azok szenvedték át az elmúlt húsz esztendőt, akik megszállás alatt voltak, hanem átszenvedtük velük és érettük mi is, akik a csonkahazában éltünk. — Ma először beszélek visszacsatolt felvidéki földön s azért itt Udvar dón, mert ezen a vidéken a legerősebben állta a helyét, a legerősebben tartott ki a magyarság. Úgy tudom, itt egyetlenegy ember sem akadt, aki magyarságát megtagadta volna. — Hála Istennek, szerte a hazának ebben az északi részében sokan voltak, akik állták a helyüket és bíztak, pedig nem tudhatták, hogy ilyen hamar megjön a fel- szabadulás órája. Mert hamarabb megjött, mintsem valaha hittük. Amikor Apponyi Albert gróf oldalán Párizsba mentem, hogy tiltakozzunk a szégyenteljes béke ellen, amely nem is béke volt, hanem a szuronyok parancsa egy kicsiny és megtorpant nemzettel szemben, én legalább 40 esztendőre becsültem azt az időt, amikor újra ránkvirrad. És ránkvirradt 19 esztendő múlva. (Éljenzés és taps.) Ahhoz, hogy ez így történt, hozzájárult az is, hogy — Most itt vagyunk, hogy az országot először megerősítsük, aztán fej: esszük és továbbépítsük. És dolgozunk tovább, ameddig élünk, hogy az országot gazdaggá, naggyá, erőssé, boldoggá tegyük. Megyünk a magunk útján, nyugodtan, biztosan, ahogy szoktunk. Most újra fel vagyunk fegyverezve, van magyar hadseregünk, van magyar fiatalságunk, amely a hazát nemcsak védeni, nemcsak felépíteni, hanem szolgálni is kívánja mindenféle munkával, hogy az országot gazdaggá tegyük és minden embernek boldogulást, kenyeret és jólétet tudjunk teremteni. (Éljenzés és taps.) Abban a világversenyben, amiben élünk, nemcsak fegyverrel kell küzdenünk, hanem munkával is. S ezt is tudta mindig a magyar. Mi mindig meg tudtuk művelni a magunk földjét, tudtunk jó termést biztosítani és nagyon sokszor elláttuk vele Európa sok országát. A mai világversenyben azonban a tengerentúli búzával és mindenféle egyéb áruval szemben — Komoly időket élünk ma is, ezért össze kell tartanunk, erőseknek kell lennünk, hogy felvértezzük magunkat mindenféle veszedelem ellen. Nekünk, akikre az azok, akik itt megszállás alatt éltek, erős lélekkel kitartottak, hittek, bíztak és magyarok maradtak. — És talán nemcsak azért maradtak magyarok, mert hittek és bíztak a felsza- baulás órájában, mert hiszen mi magyarok tudunk hinni és dolgozni úgy is, ha nem magunkért, hanem a késői unokákért dolgozunk és őrizzük meg ezt az országot. A török hódoltság közel kétszáz esztendeig tartott, mégis magyarok maradtunk, mégis ugyyanitt maradtunk. Akkor is voltak országrészek, akkor talán éppen a Felvidék és éppen Erdély, az én szűkebb hazám, amelyek fenntartották a magyarság lelkét. Akkor az Alföld, a Dunántúl volt idegen kézen. Talpraállottunk akkor is és talpraálltunk most is, elsősorban a magunk erejéből, a magunk bizodalmának erejéből, mert lehetnek az embernek barátai és segítői a világpolitikában, mégis azt, aki a maga erejét bele nem fekteti a küzdelembe, soha meg nem menti senki, ha pedig megmenti, akkor is csak ideig-óráig menti meg. különös ügyességgel, okossággal és szorgalommal kell dolgozni azon, hogy többet, jobbat, szebbet tudjunk termelni ezen a nagyszerű földön, amelyet az Úristen ránkbízott, amelyet ezer év óta művelünk, ápolunk és amelyből nem szakadhatunk ki soha. Ez az a munka, amit nekünk itt végezni kell. Akár a hivatalban végezzük, akár az országgyűlésen, vagy ahogy mondani szokás, az ország élén állva, akár a földet szántva otthon a magunk portáján dolgozunk. egy munkában osztozunk mindnyájan. — Hiába dolgozik a szántó-vető, ha nem állít az ország vezetésre véréből való. ugyanazt a célt szolgáló, vele egyféleképpen gondolkodó embert és hiába dolgozik az ország élén akárki, ha nem vele egyféleképpen gondolkodó, véréből való magyarok szántják azt a földet. — Sok mindenféle viszontagságon mentünk már keresztül. Voltunk már kevesebben is, mint most és mégis mindig újra megerősödtünk, megsokasodtunk. ország dolgaival való sáfárkodást, az ország gazdasági életét bízták, arra kell törekednünk, hogy azokért az értékekért, amelyeket termelünk, jó árat kapjunk, hogy necsak megélni tudjunk belőle, hanem befektetni is a magunk gazdaságába. 5 — Az idén elég jól állunk. Szarvasmarhánkat — hál aannak, hogy az olaszokkal meg tudtunk állapodni — újra ki tudjuk szállítani. A búzatermést, amelyről reméljük, hogy jó lesz, becslésem szerint t:l- jes egészében értékesíteni tudjuk. Az ára is biztosítva van, körülbelül úgy, mint tavaly. Természetesen, mint már többször mondottam, egy munkában osztozunk mindnyájan, a túlzott búzatermelésről lassankint át kell térnünk olyan termelési ágazatokra, amelyek többet hoznak és több munkáskezet foglalkoztatnak. Külföldi útaim során azt tapasztaltam, hogy nemcsak búzát, nemcsak szarvasmarhát, nemcsak húst vennének tőlünk, hanem olajmagvakat, takarmányfélét is tudnánk eladni és talán még jobban, még jövedelmezőbben, mint a búzát. Termelésünket tehát sokoldalúbbá, gazdagabbá kell tenni. Gyümölcstermelésünket is fejleszteni kell. Ha Isten ajándékaként a magyar gyümölcs zamatosabb és a magyar veteménv izesebb, igyekezni kell finomabbat, jobbat, tetszetősebbet termelni és ezzel gazdaságunkat -jövedelmezőbbé tenni. — Azért mondom ezeket, mert nevü k gazdáknak — én is az volnék — először ésszel, azután munkával fokozatosan változatosabb. sokoldalúbb gazdasági termelést kell megvalósítanunk ezen a földen, ahol erre meg is van a lehetőség, akkor majd jobban adhatjuk el terményeinket, akkor majd versenyképesek leszünk, erősödhetünk és gazdagodhatunk. Akkor tudunk majd erős hadsereget fenntartani, művelődni, iskolákat, kultúrházakat. templomokat emelni és sok mást. aminek lelki szükségét érezzük. A magyar tehetségek Rengeteg tehetség van nálunk. Igen sok magyar tehetség él külföldön, sok visszajön. de nagyon sok elvész a magyarság számára, őket is itt kell tartani, de ezt is csak gazdasági életünk megerősítésével tudjuk lehetővé tenni. Az elmúlt húsz esztendő pedig, az is, ami előtt? történt és az is, amiért ez a húsz esztendő bekövetkezett. legyen tanulság. Az egyenetlenség, a megtorpanás, az, hogy hamis prófétáknak hittünk, legyen tanúságunk, hogy újabb ilyen húsz esztendő mégegyszer ne következzék. — Most újra itt vagyunk és örülünk, hogy egymással kezet szoríthatunk, hogy egymást ölelhetjük, hogy egymásnak szemébe nézhetünk, szabad magyarok lévén a magunk földjén, a magunk portáján. — De sokat láttam én ezt az Udvardot a térképen rajzolgatva. Ma már nem kell a kezemmel a térképen végigszaladni, hanem itt járhatok ezen a magyar földön! Nem is mondhatom, milyen boldognak érzem magam, hogy annyi esztendő után végre szabad magyarokhoz magyarul beszélhetek ezen a földön. —- Nem is hittem, hogy megélem s most hálát adok a magyarok Istenének, hogy megérhettem. A fiatalabb magyarok pedig gondoljanak arra, hogy mit érezhetünk mi idősebbek, teljenek el ezekkel az érzésekkel s így ünnepeljék meg ezt a napot, amely nagy és szent nap mindnyájunknak! A miniszterelnök beszédét a többezer főnyi hallgatóság lelkes tapssal és éljenzéssel fogadta. Pintér Béla az udvardi ifjúsági gárda üdvözletét tolmácsolta a miniszterelnök előtt, amely a megszállás évei alatt mindig hitet tett megyarsága mellett. Teleki Pál gróf miniszterelnök megUdvard község díszpolgári oklevelét Teleki Pál gróf miniszterelnök átveszi Udvard község díszpolgári oklevelét Jaross Andor felvidéki miniszter átveszi Megyünk a magunk útján, nyugodtan, biztosan A termelés problémái
