Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-18 / 137. szám
1939 JÚNIUS 18, VASABNAP TEEÖIDEto '-M^íjVaRHIRIíA^ 23 A NAGYIDAI hős cigányok földjén Irta: Váj lók Sándor Nagyida Kassától délnyugati irányban fekszik, alig egy óra járásnyira. Csendesen élő és küzdő magyar község, akárcsak sok ezer társa és sorsának osztályosa a magyar életben. Ha nem esik meg vele hajdanában az a nagy „szégyen” és ha Arany János nem ezzel a különös cigányhistóriával kacagja ki dühét, fájdalmát, éppannyira névtelen, ismeretlen marad, mint a többi magyar község. A „Nagyidai cigányok” tragikomédiája azonban ismertté és sajnos — félig-meddig nemzeti szimbólummá tette ezt a nevet; ismeri a művelt magyar, aki egyaránt beléütközik az irodalomtörténettanulás kapcsán és az életben. A művelt magyar bánattal és a példával elegyes érzelemmel gondol Nagyidéra; ezzel az előre kialakult, képzettel tör be a faluba a turista is és minden Arany Jánost ismerő ember, s keresi a nemzeti szimbólum tárgyi adatait, a földvár helyiét, hogy újból összeállítsa a furcsa história képét. Irodalmi érdekesség és történelmi egzotikum helyett azonban költészetmentes és józan magyar falut és az élettel keményen viaskodó népet talál itt az utas. 3 az irodalmi élményeket félretéve megállapítja, hogy a mai Nagyidénak nagyon kevés köze van a régihez. Izgatott, kósza vonalban fut szét a hepehupás talajon, furcsa keverékéin az alföldi és a hegyi tájnak. Előtte széles mozdulatban a Nagyalföld nyílik ki, mögötte pedig a hegyek hunyászkodnak meg és hajolnak le a síkság előtt. Földrajzi helyzete után véve Nagyida nemzeti őrhely, népi végvár a fogalom tiszta és frázissá nem zülíesztett értelmében. Határában végződik a magyar néptér, északra már az örökösen nyújtózkodó szlávság terpeszkedik szét. ő tartja a hátát az örökös szláv hullámzásnak és ő bénítja meg féktelen le- nyomulási szándékát. Végvári helyzete fontossá tette és különösen a cseh-szlovák ára alatt érezte, mit jelent a néptér peremén magyarnak lenni. Ez a helyzete, terhes elhivatottsága a haza* téréssel sem változott meg: a nép-nemzetiségi birkózásban, ahol észrevétlenül, születéssel, halállal, apró pénzzel vásárolt holdakkal és ügyes házasságokkal ví- vatik a harc, ezentúl is küziködnie kell, tovább is őrködnie kell, hogy csorba ne essék a féltett vonalon. Ezt a dolgozó népet a tavaszelőn nem mindennapi félelem fogta el. Az izgalom a földreform képében jutott el hozzájuk. Itt azonban nem földosztásról, hanem földelvételről beszélt a kósza hír. Ez a „földreform” merőben új lenne a nagyidai határ alakulási történetében. A falu életében ugyanis eleddig már két földreform volt. Az elsőt egy belga tőke- érdekeltség hajtotta végre a múlt század közepén. A birtokába jutott nagybirtok egy részét amortizációs árendával a falu lakosainak magántulajdonába juttatta. Magasabb bért fizettek az eddiginél — az öregek szerint két zsák búza helyett hármat — és lassan megvásárolták a bérelt földet. Ez a „belgár”-tag — így nevezik a földosztó után—mentette ki a falut a proletár- ságból és szabadította meg attól a veszélytől, hogy esetleg a nagybirtokra hozott szlovák alkalmazottak, szlovákká tegyék. A másik földreform a cseh-szlovák volt. Ez összesen 905 kát. hold földet juttatott a magyar lakosság kezébe. A nagybirtok egy részét parcellázták fel 1—10 holdas egységekben. Nem kapták, hanem rendes napi áron megtakarított pénzeiken vették a földet. A földreform kis toldása — nagyobb részt az 1—20 holdasoknak juttattak — jó helyzetbe hozta a magyar családokat és képessé tette őket arra, hogy fejlődjenek és népileg is erősítsék a falut. Most már az a hír járja, hogy a kapott földet elveszik tőlük. Az egyik értelmes paraszti fej ezt cinizmussal fejezte ki. hogy „megkezdődik a földreform”, összeszedték a befizetési csekkeket, iratokat, úgyhogy az új tulajdonosoknak semmi írá3 nem maradt a kezükben. Bár még a valószínűsége is kicsi az ilyenfajta földreformnak, a falu mégis nyug- talanodik és biztos hírt várt. A városból jött ember szavára nem hiszi el, hogy a két előző földreform után nem jöhet ilyen harmadik. Nagyida nem ismétlődhetik ... A magyar népi terület peremén Ez a megnagyobbított föld tartotta a faluban a lelket, a magyar lelket. Száraz kenyerükhöz nem fogadtak el pecsenyét, nem alkudtak meg, bár a cseh-szlovák éra nem egyszer akart vásárt csinálni velük, A szlovák expanzió többször megkísérelte a fali meghódítását. Ez a szlovák törekvés érthető volt, a magyar néptér szélét törte volna le és Kassától még messzebbre tolta volna el a vidéki magyarságot. Ami így is egy óra járásnyira van már. Nagyida ezért góca volt a szlovák expanziónak. Kevés magyar községre fordított akkora gondot a Slovenská Liga, mint rája. Súlyos pénzeket vert bele a szlovák iskolába, különféle intézményekbe és a lélek- halászásba. Mindezt azért, hogy Nagyida magyar jellegét megtörjék. 11 tanerős iskola volt, ebből nyolc szlovákul tanított a magyar községben. A szlovák iskolába kényszerítették az állami alkalmazottak gyermekeit, ide jártak a telepesek gyermekei, később magyar iskolaköteleseket vásároltak, csakhogy az iskola életképes legyen. Amikor nem használt ez a módszer, beutalták az egyik állami menház 250 gye- .rekét. Ezek a gyerekek is magyarok voltak. Óvoda csak szlovák volt. Magyart nem állított fel az állam, sőt nem is engedélyezett, hogy a magyar gyerekek a szlovákba kényszerüljenek és kiskorukban lépjenek be az új sorsközösságbe. A magyarság azonban szabotálta az óvodát és távoltartotta tőle gyermekeit. Hasonlókép volt a kultúrélettel is. A maroknyi idetelepült, nagyobb részt hivatalnok, állami alkalmazott szlovák „intenzív” kultúréletet élt és rendületlenül hitte és hirdette, hogy Nagyida szlovák. Szlovák színdarabokat rendezett a lelkes kolónia és bálokat, hogy hódítson. A magyar falu nem vett tudorrwßt róla. Majd csalétekül a szlovák esten magyar darabokat játszottak, a msorokba magyar számokat iktattak be, végül a magyar műkedvelőiket kényszerítették, hogy a magyar műsor mellett szlovákot is adjanak. Mindhiába. A könyöklő és tolakodó nemzetiségi politika nem tudta kikezdeni a falut. Megmaradt magyarnak. Most csaknem színtiszta magyar lett. 1938-ban csak 61 szlovák anyanyelvű lakosa volt. A többi elment, mert nem idevaló, nem talaj-szlovák volt. Követe a népi értéknek A falu magyarságának és alkotóképességéinek legtisztább és legigazibb követel Oravecz Imre. az ismert festő-őstehetség. 10 holdas kisgazda, kis házzal és szűk portával. Munkássága a művészet legmagasabb határait súrolja és nem egyszer ritka finomságokba száll a festői vásznon. Igazi talajával, a népi élettel azonban i sohasem veszíti el a kapcsolatot. Ha kinyílik az idő, veszi az ekét, szánt, vet, arat a többivel egy sorban. Csak munkátlan pillanataiban menekül el a „szerbe”, a kocsiszínbe és festi meg a falusi ember életének részleteit. Dolgozik és álmodik; elemezhetetlenül megfogó színfantáziájába a magyar nép magas képességeit zsúfolja bele, a népi réteg széles értelmét mutatja fel. A népnek a követe Oravecz Imre. Életével akaraterejét és értékét példázza, s szebb jelenre és boldogabb jövőre érdemes lelkét szólaltatja meg. Messzi tájakra jutott el ez a „reklám”, magyar és idegen városok figyelmét hívta fel rá. Arany János lábanyomán járva alig-alig találunk nyomokat a „dicső” múltból. A ..híres” vár helyén ma túlságosan prózai és rendetlen gazdasági udvar nyújtózkodik széjjel; a várárok vizét lecsapolták és nagyüzemet hajtatnak vele. Az egyetlen romantika, ami a nagy időkből megmaradt: a várd ómba rejtett kincs hite. A gazdag ősök súlyos pénzeket ástak el benne — terjeszti a monda. A háború előtt ásattak is utána, de a sok! munka eredménytelen maradt. Csupán egy nagy kulcsot találtak. Az érdekes éiS I titokzatos kulcs mindaddig értéiktelen, I míg nem lelik meg a rejtelmes ajtót, amelyhez ez a kulcs szolgál és amelyik be-< járat a roppant gazdagságba. A „.dicső” múltból így csak egy sokat sejtető, de keveset adó kulcs maradt a falu birtokában és a sok — cigány, aki miatt sok-sok baja van a késő unokáknak. A történelmi emlékek fogytak, a cigányok! szaporodtak, úgyhogy maholnap a „magyar” lakosságot is kiszoríthatják a faluból. Ha majdan uj Csőri vajda születik, aki vezére lészen a zenélő éis vályogvető hadnak, honfoglalásra indulnak és újból, „kacagás lesz Nagyida”. A statisztika a nemzetu rr' lliv védelem szolgálatéban Viféz Fábry Dániel dr. Vitéz Fábry Dániel dr. tábornoknak, a kiváló katonának és szaktudósnak új munkája már a totális háború és annak széleskörű előkészítése jegyében napjainkban megalkotott s a honvédelemről szóló 1939. évi II. t.-c. szellemének« teljesen megfelel. Míg az általános (I.) es a gazdasági (III.) rész egyes fejezetei a hosz- szú fejlődés során sok vonatkozásban már megismert dolgokat is tartalmaznak, addig teljesen újszerű és statisztikai megfigyelés és ennek feldolgozása eddig egyáltalán fel nem dolgozott anyagát tartalmazza a második rész. Az I. részben általános dolgok foglaltatnak. A nemzetvédelemnek és a statisztikának pontos definícióját adja meg s kifejti e kettőnek a jövő totális háború érdekében múlhatatlanul szükséges egybekapcsolódását. Megismertet azokkal a tényezőkkel, amelyek a hadsereg megalkotása és a hadsereget táplálni hivatott anyaország berendezkedése szempontjából fontosak, ilyenek: a földrajzi viszonyok, a terület nagysága, az állam népessége, gazdasági viszonyai, lóanyaga, technikai fejlettsége, közlekedési viszonyai, híradás viszonyai, egészségügyi viszonyai, légvédelme és légoitalma, bel- és külpolitikai viszonyai, valamint közigazgatási szervezete. Megismertet végül a hadseregszervezés és a hadsereg újjászervezésének a kérdésével. A II. részben az emberanyagot, mint a hadviselés legfontosabb tényezőjét tárgyalja katonai szempontból. A népességnek az országhatárral és a területtel való arányosítása után a születésnek, a halálozásnak, a természetes szaporodásnak, az elnéptelenedésnek és a népek megerősödésére való törekvésnek a hadsereg alkotására való befolyását mutatja ki, részletesen pedig azt, hogy az egyes születési évfolyamokból hány hadkötelessel lehet számolni, mennyi ebből az újonc s a hadkötelezettség tartama alatt hány ember áll rendelkezésre fegyvernélküli katonai szolgálatra. Ezután a katonai kiképzés elveit különösképpen abból a szempontból tárgyalja, hogy miképpen pótolják a hadsereg szükségletére mutatkozó esetleges hiányt és m. kir. tábornok könyve mi történjék az esetleges fölösleggel? Ezután a hadseregszervezés alapelveit tárgyalja. A kiegészítési rendszereknek (zsoldos és általános védkötelezettség) a szolgálati idő szerinti rendszereknek (mil- lie, keret és vegyes) a népesség és a hadsereg szempontjából való ismertetése után a praemilitáris. a postamilitáris kiképzés és a munkaszolgálati kötelezettség honvédelmi és gazdasági jelentőségét mutatja be. Ezután a hadsereggel kapcsolatos összszolgálati idő részletezését, a fegyvergyakorlatok időtartamát, a hadsereg tagjainak megoszlását, a hadsereg létszámát s összetételét, a fegyvernemek arányszámát, a fegyverzet (géppuska és löveg) arányszámát s a különféle hadseregszervezési rendszert ismerteti. A III. részben a hadianyagot, jelesül a gazdasági és szociális kérdéseket tárgyalja mind az összlakosság, mind pedig a hadsereg szempontjából. A gazdasági mozgósítás megismerése után a gazdasági statisztika szükségszerűségére mutat rá. Ezután a szántóföldi-, kerti-, szőllő- és rétművelésnek. valamint a mezőgazdasági növényeknek a háborús élelmezés szempontjából való felhasználását, korlátozását, pótlását, a táplálkozás milyenségét és mennyiségét (súlyban és kalóriaértékben) s a fogyasztás mérvét ismerteti. Az állattenyésztést az élelmezés, a vontatás és a szállítás szempontjából vizsgálja. Ezután a háborús zavartalan élelmezés biztosító különleges rendszabályokat, majd pedig az erdészetet ismerteti. Részletesen foglalkozik a bányászattal és az iparral, annak szükségletével, az ország teherbíró képességével, a racionalizálással és a normalizálással, valamint a nyersanyaggal, az üzemanyaggal és a bányatermékkel való ellátással, a műanyag és a pótanyag kérdésével s a tartalékkészlet- gyűjtés szükségével A hadiipart a teljesítő képességen át mutatja be. Foglalkozik még statisztikai vonatkozásban a légoltalommal, a közegészségüggyel, a társadalmi viszonyokkal, a beszálláso- lási- és a foglalkozási statisztikával. Végül tanulságos képet nyújt néhány ország háborús gazdasági előkészületeiről. A kitűnő könyv bizonyára nagy tetszésre és elismerésre talál. A hálátlan föld népe A nagyidai lakosság jelenleg alkalmas erre az elhivatottságra. Derék földmíves riöp ez, aki — ha ütni nem is tud — az ütést férfiasán állja. Nehéz sorban él, nagy bajok között. A község határában két nagybirtok is terpeszkedik, amely módfelett leszűkítik a lakosság „életterét”, megélhetési lehetőségeit. A nép ugyanis nagy többségben a földből él, mert ebből kell élnie. Munkaerőit nem tudja felvenni a kassai munkapiac, valamilyen közeli gyár, vagy nagyyüzem. A föld azonban, amelyből a kenyeret kapják, nemcsak kicsi, kevés, hanem silány is ahhoz, hogyy kielégítően tudja táplálni népét. A községnek ugyanis aránylag sok lakosa van. Az 1938-as számlálás 2298 lelket talált a faluban. Ebből a kereső munkaerők száma 1133. A dolgozó erők túlnyomó többsége őstermelő, pontos adattal kifejezve 902. A község határának (7231/ kát. hold) felét azonban a nagybirtok foglalja le (3305 kát. holdat). A másik feléből kell megélnie a falunak, amiből bizony csak szerényen jut az erős népi harcot vívó nagyidaiaknak. Földnélküli ember ugyan kevés van, de ez csak némileg előnye a falunak. 1938-ban nyolc földnélküli ember élt Nagyidán. A birtokeloszlásban a kiskategóriák száma a íegmagasaDo: x—o nomas gazaa zöö; 5—10 holdas 128; 10—20 holdas 60; 20—50 holdas 27; 50—100 holdas 9 van. A gazdák zöme a kisgazdák csoportjához tartozik, Ms földdel és nagy családdal. így nagyobbrészt csak „gazda-proletároknak” mondhatók. Ez a birtoknagyság, ami a kisalföldi talajon előkelő gazdaságot jelent, itt csak arra jó, hogy a család megmenekülhessen a kenyértelen, nincstelen sorstól. A föld itt, különösen ilyen kis darabokban, nem jelent sokat. A talajban csak két arasznyi a termőföld, alatta pedig komisz kavics van. Amellett hideg is, ezárt belterjesebb gazdálkodást nem űzhetnek, mert nem terem meg sem az idénypiaci áru, sem pedig a konzervképes termék. A kis állatállomány mellett nem is tudják elégségesen bedolgozni, úgyhogy nem érik el a maximális eredményt. Sok munkát kíván ez a föld, de keveset fizet. Ezért csetlik-botlik a 10 holdas kisgazda s embert felőrlő nekigyűrközéssel próbálja leküzdeni a sorsot. Saját földjéből nem is tud megélni és így, ha nem átalja, másokhoz el kell járnia — napszámba. „Nagyidai eset" ma?
