Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-18 / 137. szám

1939 JÚNIUS 18, VASÁRNAP 22 TEHHDEfcl Qltyávi eiiklifiníkáh.. Asszonyok, leányok buzgón válogat­nak az anyagok és maradékok tarka tömege között. Nagy szalonokban és kis varrónőknél nagyban folyik a mun­ka, hogy a nyaralni készülő kicsik és nagyok ruhatárából hiányzó darabokkal idejekorán elkészüljenek. Egy-egy vá­szonruha, üde színű „dimdli’, vagy va­lami apró „ruhadarab” a kiapadhatat­lan strandgardróbhoz — mindenkinél elkél. A lényeg azonban az estélyi- ruha! Ebből a dámák minden esetben nagy kérdést csinálnak. Télen is ... És nyáron is ... Télen azért, mert nagyon fontos. Nyáron pedig azért, mert a nyári esté­lyiruha — végeredményben — nem lét­kérdés ... Városban például igazán csak ritkán akad „csábító” alkalom, így nyári estélyiruha nélkül is meg­irigyelt dáma lehet még valaki. Igen ám, a fürdő- és nyaralóhelyeken már más a helyzet. Ott már inkább lehet számolni a lehetőségekkel; nagyobb táncestéllyel, Anna-bálokkal, ahol a hosszú nyári estélyiruha bizony stílu­sosabb, mint a rövid „délutáni” imprimé. Legyen vagy — ne legyen? Tusako- dik a dáma. És mikor a bodros nyári estélyiruha terjedelmével szemben a bőröndök — sajnos — oly könnyen ki­meríthető befogadóképessége jut az eszébe, már-már a nem mellett dönt. De aztán a végén mégis csak meggon­dolja magát, hogy akármilyen tisza- virág-éltű is a nyári estélyiruha, azért mégis csak érdemes.., ^Vezetnek a bő szoknyák Milyen ez a sok gondot okozó nyári estélyiruha-divat? Az időszakhoz és al­kalmakhoz mérten könnyed és üde. Bár­milyen divatstílus jegyében is készül a nyári estélyiruha, látni rajta, hogy a tervezőknek — tervezésük közben — holdvilágos, pasztellszínű nyári esték jutottak az eszébe. Az idei, nyári es­télyiruháknál is ez a helyzet. Sejtel­mes vonalak, virágsziromszerű színek, áttetsző lágy anyagok, fiatalos és nyár­ba illő díszek jellemzik az idei újdon­ságokat. Oly kedvesek és oly olcsóak, hogy a csábításuknak ellenállni nem­csak nehéz, de felesleges is lenne ... Ugyanis a divat — dicsérendő tapin­tattal — úgy mesterkedett, hogy lépést tarthasson az „idővel”. A jelenlegi idők pedig általában olyanok, hogy luxusra, selymekre, csipkékre bizony nem futja. Ezért aztán a divat — nehogy a höl­gyek nagyrésze nyári estélyiruha nél­kül maradjon — olyan anyagokat is felvett a megengedettek lajstromába, amelyek igazán nem drágák és abban az esetben, ha már „kiszolgáltak”, akár mint kerti ruhák, akár mint na­pozó dresszek, akár dirndlik, akár pe­dig, mint kerti párnák még jó szolgá­latot tehetnek. A kartonokat.,. Igen, az anyagok hamupipőkéje ilyen váratlan előléptetésben részesült. Nyári estélyiruha-anyagok sorába emelke­dett! Furcsán hangzik ugyan, de, ha aztán egy-egy bájos pasztellszínű ala­pon virágmintás kartonból készült, szűk derekú, bőszoknyás és szalagöves táncruhát látunk, azon csodálkozunk, hogy miért — csak most karolta fel a divat ezt a mutatás és stílszerű anya­got? Igen csinosak a virág-, csík- vagy pettyes mintás műselyem marokén és zsorzsett nyári estélyiruhák is. És — ezeknek az ára szintén „időszerű” ... Lengeségben és nyáriasságban verhe­tetlen organdi természetesen továbbra is a vezető helyen maradt. De ellen­lábasa az idei szezonban igen felkapott áttört hímzésű batiszt. A felkapott ^Vasárnapi dia a tlevél anyagok sorát aztán az igényes, nagy virágmintás imprimék, pasztellszínű zsorzsettek, lehelletszerű muslinok és aprómintás csipkék zárják be. A taft, A lenge anyagokból — organdiból, zsorzsettből, muslinból, tüllből, csipké­ből és lágy esésű imprimékből — ké­szült estélyiruhákat szoros derékkal és nagyon bő szoknyával szabják. Ez az estélyiruha-típus „Robe Valse” névre hallgat. Lényegében azonban régi is­merősünk. Az örök és mindig vissza­térő stílruhának egyik, frissebb válto­zata. Az eltérés csupán annyi, hogy a derék még testhez símulóbb, mint ed­dig volt. A szoknya még dúsabb és om­lóbb. Olyan libbenő, mint maga a ke­ringő, amelytől a nevét kapta. Osak egy, ami nem fokozódott. Ellenkezőleg — visszafejlődött. És ez a kivágás! A kivágások lényegesen szelídebbek, mint az elmúlt idény keskeny vállpántos vagy vállpánt nélküli dekoltázsai. A hátkivágás például legtöbbször egészen hiányzik. Inkább a mély, négyszögletes „elejekivágások” járják. Rövid letűnés után az ujjak is visszatértek. Persze az „ujjak” alatt ez esetben kecses és in­kább dekoráló, mint takargató változa­tok értendők. Vezet a vállbán berakott vagy beráncolt puffos ujj, melyet az­tán behasításokkal tesznek még „nyá- riasabbá”... A lényeg azonban a bő szoknya! Ez a legjellegzetesebb és egyben ez az. ami egy — mondjuk igényesebb anyag­a düsess és a moáré csak vagy mint díszek, vagy mint egészen nagystílű nyári estélyiruhák anyagai szerepel­jek. ból készült — ruhánál — a kiadásokat alaposan felfokozhatja. Minél lengébb az anyag, annál bővebb szoknyát ír elő a divat. Az elmúlt héten lezajlott, káp­rázatos margitszigeti * ünnepségekre több olyan muslin és zsorzsett estélyi­toalett készült, amelyeknél a szoknya­bőség túlhaladta a tizenkét métert. Természetesen ezt a példát — bár­milyen szép is — nem kell föltétlenül követni. A karton vagy kevésbé lenge imprimé anyagú táncruhák mutatósak és a célnak föltétlenül megfelelőek, még akkor is, ha „csak” öt meg hat méter bőségűek. Elosomagolásuk pedig még így sem kis feladat! Nem hiába „darázsderék” a jelszó. A nyári estélyiruháknál is karcsú de­rekat ír elő a divat! Mindenesetre, itt már könnyebb lépést tartani vele, mint a nappali, rövidszoknyás ruháknál. A bő és hosszú alj igen sokat segít a „látszathoz”. És ahol még ez sem elég, — jöjjön a sötétszínű, széles szalagöv, vagy a sötétszínű derékrész. Ez a két divatműfogás aztán karcsúnak tünteti fel még a távolról sem nádszálkarcsú derekat is. Ahol pedig ilyen segítségre szükség nincsen, ott a romantikus bár­sonyszalagok, meg az angolos, színes szalagokból csavart övék szerepe kö­vetkezik. teiben láttunk aztán olyan ötletes meg­oldásokat, melyeknél a mutatós dísz is megvolt és a praktikusság sem szenve­dett nagy csorbát... Még pedig úgy, hogyk művirág helyett nagy virágmin- tás imprimé virágait vagy pedig kézzel színezett virágapplikációkat alkalmaz­tak. A hatás pedig — végeredményben — ugyanaz! l^yy&zernhk oádtőzatők... A bő stílruha mindenesetre a nyári estélyidivat „kedvence”. De azért van­nak kevésbé exponált és könyebben csomagolható fazonok is és ezekben sem szégyenkezhetik a dáma, ha éppen — mondjuk — ilyen simább fazonra esik a választása. Ezek közül az egyik, a kisgalléros, puffos ujjas, mérsékel­ten bő szoknyás „angolos” estélyiruha, melyet többnyire nagykockás, vagy széles csíkos imprimékből készítenek. „Angolos” még akkor is ez a fazon, ha a gallérka helyett kisebb kivágással és ujj nélkül készül. A Vígszínház nagy­sikerű „Nyári kabaréjáéban szereplő Tolnai Klári visel egy ilyen többszínű kék, sárga és piros csíkos impriméből szabott „angolos” estélyiruhát, amelyet az élénkszínezésű csíkok ellentétes ösz- szedolgozásán túl, egyedül egy széle­sebb, piros angolöv díszít. A másik, simább fazon az úgyneve­zett estélyikosztüm. Ez vagy mérsékel­ten bőaljú angolos ruhából és kabátból vagy külön szoknyablúzból és kabátból áll. Mutatós egyéni összeállításokhoz és alakításokhoz sok megoldást nyújt az ilyen háromrészes esélyikosztüm. Az utóbbi lehetőség pedig szintén az „idő­szerű” jótulajdonságok közé tartozik:.; # Divatképünkön négy szép nyári es- télyiruha-modellt mutatunk be. A bal- szélső fehér alapon nagy, elszórt virá­gos impriméből készül, húzott felső­résszel és hirtelen elszűkülő „darázs- derékkal”. Hosszan alácsüngő szalagöv a dísze. A ruha anyagából szabott, hosszúujjas boleró egészíti ki. A másik modellnek pasztellszínű, mintás organdin az anyaga. Egyszerű, angolos megoldású fazon, gcmbokkal csukódó, széles „mellényöv” az egyet­len dísze. Kartonból is mutatós, külö­nösen csíkosán futó, úgynevezett sza­lagmintásból, melynél a minta ellenté­tes összedolgozása is sokat díszít. A harmadik ruhát az eleje kivágásánál behúzott, érdekes felsőrész teszi erede­tivé. Mutatós a hármas szalagöve, mely ugyanúgy készülhet bársony-, mint lakkszalagból. És nemcsak egyszínűén, hanem háromféle, sötétedő árnyalatban is szépek. A negyedik modell organdiból, át­tört batisztból vagy nyári taftból mu­tatós. A kivágása körüli és a szoknyát szegélyező plisszéfodrot szalagpánt fogja le, amely — mint az öv — a de­réknál is megismétlődik. Úgy plisszéro- zott, mint sűrűn behúzott fodrokkal eredeti. Radványi Magda. június 20-án az in§§! Pariiüan RENDKÍVÜLI LÁTVÁNYOSSÁGOK! BOMBAVETÖ- ÉS VADÁSZGÉPEK, FÉNYSZÓRÓK, LÉGVÉDELMI /IGYUK! IGAZI LÉGITÁMADÁS! NAGY HANGVERSENY! KEDVEZMÉNYES JEGYEK ELŐVÉTELBEN p BmSO helyeit p -«60-ert A STÁDIUM JEGYIRODÁJÁBAN JÖZSEF-KÖRUT 5. TELEFONRENDELÉS: 140—000. 10 darabon felül a jegyeket házhoz küldjük. (Viráy a ruhákon __ És milyen a díszítés? A ruhák stílu­sához illően, nőies és könnyed. A szalag általában felkapott dísz. Akár egymás fölött megismétlődő sorok, akár elszórt máslik formájában, igen népszerű. Lát­tunk egy lenge, búzakék-rózsaszínpety- tyes organtinruhát, melynél a szoknyát — térdtől lefelé — kecsesen rátűzött, mintegy odavetett plisszírozott kék taftmáslik díszítettek. Egy másik pasz- tell-ibclyalila modellnél — melynél a derék, majd annak folytatásaként, vé­gig a szoknyarész hátsó közepe több árnyalattal sötétebb lilából való — a szoknyát alul szintén másliformájú, árnyalt applikációk díszítették. Nagy szerepet kapott azonban a — csipke is! Világos árnyalatú estélyi­ruhákra sötét, sötétre pedig pasztell- árnyalatú csipkedíszt adnak. Rendsze­rint kereszt’’, efutó csíkok formájában a szűk felsőrészt, majd a bő szoknyát há­romtól hatujjnyi szélességű csipkebeté­tekkel díszítik. Egyik legsikerültebb ilyen modell pasztellrózsaszínű muszlin­ból készült és fekete — a felsőrészen keskenyebb, lefelé pedig fokozatosan szélesedő — csipkepántok díszítették. Ugyanilyen megoldásban láttunk egy erős búzakék zsorzsettmcdellt, melyet azonban csipkepántok helyett — szin­tén fokozatosan szélesedve — kankalin­sárga fonállal készült, magyaros bor- dürhímzés díszített! Ha nem is olyan nagy mértékben, mint az előző években, de az idén is bő­ségesen virít a művirágflóra. Egyes ru­hákon a vállhoz erősített vállaranzs- mán formájában, másoknál viszont csokorba kötve, a derékhoz erősítve vi­selik. Bájosak és — ha a praktikusság­tól a lehető légin esszebb esnek is, de annyira nyáriasak, azok a megoldások, melyeknél a virágok, szétszórt bokré­ták formájában, egészen a szoknya sze­gélyéig csúsznak. A Belváros divatüzle­cA da rúzs derekául k — elő ny ken...

Next

/
Thumbnails
Contents