Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-18 / 137. szám
20 TEbVIBEKI -.Mxdim^lTXhÄll 1939 JÚNIUS 18, VASÁRNAP *)a-iss B M3 „Magyar Munka“ Uj folyóirat a Felvidéken A felvidéki értelmiség keleti csoportja Beregszászból „Magyar Munka” névvel folyók iratot indított. Magasabb szellemi szempontok szerint, tudományos eszközökkel, a világnézeti tisztánlátás fegyvereivel kívánják szerkesztek és munkatársai megoldani azokat a kérdéseket, melyek a felszabadulás óta új feladatok elé állították a hazatért magyarságot. Ebben a munkában természetesen felhasználják kisebbségi tapasztalataikat, a húszesztendös küzdelem tanulságait is. Úgy érzik mindnyájan, hogy reálisabb gondolkodásuk csak siettetheti az igazi magyar megújhodást a korszerű állami, társadalmi berendezkedés megszületését, — legalábbis ezt hangoztatja előszavában a folyóirat felelős szerkesztője és kiadója; Simon Menyhért dr. Mit adhat a Felvidék az anyaországnak? Hellyel László, a lap főszerkesztője kíván rá megfelelni. Elsősorban a magyar nacionalizmus letisztult Ideológiáját, amely az egész népközösség érdekeit szolgálja. Azután a nemzeti idealizmust, és az igazságos társadalom kívánását. Magunkkal hoztuk a kisebbségi életből a magyar népközösségi gondolatot és a társadalmi szolidarizmus követelményét. A felvidéki magyarság ismertető jegyeit Na ancsik Imre, a folyóirat fömunka- társa foglalja össze: ,,a felvidéki magyarság az anyaországhoz, való szoros tartozáson kívül európaiságot képvisel a fogalom tiszta tartalma szerint... A felvidéki magyar ezzel nyer tárgyilagosságot és korszerűséget a közös jövő szempontjából. Egyúttal ebből érthető a népi erkölcs kötöerejének felismerése és követése, valamint az a fokozott mü- veltségvágy, amely nemzeti állásfoglalásunkból következik.” Az „Uj Szellem”-böi jólis- mert Nagy Vilmos „A felvidéki szeltem és a neobarokk társadalcmszemlélet” című tanulmányában válaszol a felvidékieket ért vádakra é3 támadásokra. Egy másik írásában Szabó Dezső jelentőségét és mély, nemzet- nevelő hatását méltatja a felvidéki ifjúság szemszögéből. Azonkívül Sági Farkas István időszerű „felvidéki beszélgetése”, Onody Zoltán erősen szubjektív írása és Szemle-rovat egészítik ki az első számot, amelynek folytatását a szép kezdet után nagyobb érdeklődéssel várjuk. Dícséretreméltó az az áldozatkészség, hogy a „Magyar Munka” első számainak megjelenését maguk a munkatársak biztosítják jővi delmükböl, anyagi képességük szerint. A felvidéki értelmiség egyik ankétja annakidején sürgette egy nívós felvidéki folyóirat megindulását. A „Magyar Munka” kezdetnek jó; vonják be a szerkesztőségbe és a munkatársi gárdába az egész felvidéki írógárdát, hogy a kívánt feladatokat eredményesebben tudja megoldani. „Kelet Népe" A népi írók magánosságáról ír Jankovich Ferenc, nincs hivatott kritikusuk, az egyetlen, Németh László, aki lehetett volna, lemondott erről a nagy szerepről. A népi írók mozgalmának, „remekművek mutatják, van annyi, ha nem több köze a szellemhez, európai értelemben akár mint bármelyik gyökereszakadt, fellegek közt járó szellemiségnek, aki Benda és eszmetársai nyomán Európát zokogja, holott Európa earokva és bölcsességköve, hazánk inog a talpai alatt“, — Szabó Zoltán Fark a Gyula könyvét bírálja és legfőbb hibájának azt rója fel, hogy a könyv, amely az asszimilációs kor társadalomrajzát akarja megrajzolni, nem mert kiindulni mégsem a tár, sadalomból. — Bézier Qyuia a cukorgyári munkások szociális helyzetéről ad szakszerű képet. — Sonkoly István a magyar és a rokon népek zenéjét vizsgálja, az összehasonlító zenetudomány módszereivel. — Szabd Balázs, egy hetvenkilenc éves magyar földmíves remek önéletírását közli a folyóirat. — Féja Géza és Veres Péter rendkívül bátor vallomásait lapunk más helyén ismertetjük, — Takáts Gyula és Boros Béla versei, Tér- sánszky J. Jenő novellája, könyvkritíkák. Arany és Petőfi a ponyván Régóta kívánt feladatot kezd teljesíteni a Franklin Társulat, amikor „Magyar könyvek” címen egy népmüvelödésünkre, r. agy fan- tosságú filléres sorozatot indított. A falum nép számára teszi lehetővé a magyar klasz- szikusok olvasását s a legjobb régi és mai magyar írók müveivel szorítja ki a falu „könyvpiacáról” a hazug kalandorságot és álromantikát terjesztő betyár- és detektív- regényeket. E vállalkozást egyelőre csak ki- sérletnok tekinthetjük, e sorozat első kötetei Arany: „Jóka ördöge” és a „János vitéz”, Petőfi remeke előbb le kell hogy győzzék az eddig egyedül uralkodó s ragályszerüen terjedő, népköltészetünket és parasztságunk erkölcseit egyaránt veszélyeztető úgynevezett „ponyvairodalom“ termékeit. Tovább keil folytatni a „Magyar Könyvek“ sorozatát, minden tanyán ott legyen legalább Arany János és Petőfi Sándor, akár a francia falvakban minden paraszt házlkönyvt Arában Corneille, Racine és La Fontaine. Kemény Gábor- Verhovinfeltámad A magyar-ruszin testvériségnek áldoz a MEFHQSz KiadóváUalat, amikor egyszerre két könyvet ja megjelentet a ruszinság sorsáról. Egyiket Ortutay Gyula írta; „Rákóczi két népe”, amelyet azóta ruszin nyelven is kiadtak, A másik terjedelmesebb munkát Kemény Gábor írta: „Verhovina feltámad” címmel; szerzője ismeri a kisebbségi sorsot, benne élt egyideig, természetes tehát, hogy a ruszin testvér-nemzet küzdelmeiről, múltjáról tárgyilagos hangon szól, hirdetve csalódásokon és véráldozatokon túl a dunamenti kis népek eljövendő szövetkezésének gondolatát. Helyesen indul ki Kemény Gábor abból a megállapításból, hogy a rutén kérdést nem lehet csupán a kárpátaljai fa és só s az alföldi búza és munkalehetőség kicserélődésében látni. Nemzetpolitikai szempontok itt az irányadók, amelyek az állandó külföldi izgatások hírhedt földjén végre a maga művelődési, népi életét élő rutén nemzet számára biztosítják a magyarsággal való közös együttműködést. De előbb ismerni kell a ruténség faji, népi, vallási ©s kulturális történetét, az eddigi eredményeket, hiányokat, mulasztásokat, adottságokat és lehetőségeket. A szerző mindezt részletesen felméri, kihangsúlyozva 3 vallási szempont jelentőségét a rutén nép fejlődésében. A sok kútforrás között elsőnek használja fel Sas Andornak Magyaror— Jankovich Ferenc: Ady azt jósolta, hogy ötven évig utána nem jön számottevő költő. Líránk ereje mégis tovább csordult; a nagy nyomást Erdélyi József átütötte s nyomában egész poétasereg tódult ki a résen. Hogy mit jelentett ez a felszabadulás, csak akkor értjük meg, ha figyeljük az Erdélyi-iskola kiteljesedő sorsát. Különös csodája irodalmunknak: rövid pár évtized alatt kétszer vált Pegazust a magyar lira. Az Ady- vulkán kihunyta után Erdélyi úttörő lendületét látjuk lobogni Illyés Gyula kezdő verseiben, mégis mennyire érettebb formába, nmeglepő epikai bőséggel. Pál év, s íme, újabb nemzedék arcéle tűnik fel emelkedőben: József Attila gúnyos, torzító realizmusa a magyar proletárok szívére hoz kesernyés vigaszt. Sötét esztendők következnek, letargikus bágyadtsággal, az év lehajlóban, szerte az ország tájain vigasztalan képekre döbbentik az olvasót. A dal tiszta hangját, az idill játékos kedvét hozza a csökkent hitű korba egy fiatal költő, Jankovich Ferenc, — de korántsem altatónak! Harmadik kötete most jelent meg inkább ébresztőjéül az elalvó erőknek: emberségnek és magyarságnak. Dunántúl fia, a sárréti táj küldötte, akinek eddigi pályája is ragyogó színekkel tükrözi a mai magyar iró útját. Sárpentelei favágó-apa gyermeke, Székes- fehérvár gimnáziumán virtusi kedvvel győzve Budapestre kerül, keleti magyarok Európa-szigetére: az Eötvös Collégiumba. Itt kezd meríteni a nyugati szérű kincseiből. Azután Párizs következik, 3 Sorbonne s az Eoole Normale Supérieure. szagon alig ismert adatait (Szabadalmas Munkács város levéltára, Munkács 1927.) s Darás Gábor kitűnő könyve alapján ismerteti a vallási pöröket, a naptárreviziót. Rendkívül érdekes portrét rajzol Egán Edéről, a ruszin nép nagy jótevőjéről, s háttérben megjeleníti a Ruténföld romlott szociális helyzetét és megjavítására a magyar kormánytól megindított hegyvidéki akciót. Ismerteti az amerikai ruténség helyzetét, a filadelfiai egyezményt, Wilson, Masaryk és Zsatkovics tárgyalásait, majd Benes szerepét. Összefoglaló történetet ad a párizsi békekonferencián megadott rutén autonómiáról, amelyet a csehek azután elsikkasztottak; végigkíséri a rutén autonómista törekvéseket, Kurtyák János és pártjának küzdelmét, majd az összeomlást, végül az ukrán „Száznap” történetét és Volosin bukását, kitérve a „Harmadik Ukrajnádért folytatott propaganda hátterére. A visszatéréssel új feladatok várnak megoldásra. A szerző Kárpátalja nyelvjogi kérdését a magyar és ruszin nyelvek területi egyenjogúsításában látja. Verhovina csakis a magyar-ruszin életközösség rendezett viszonyai között támadhat fel. A tartalmas, összefoglaló könyv elé Bródy András írt bevezetőt, amelyben a volt ruszin miniszter örömmel üdvözli a magyar főiskolás ifjúság komoly érdeklődését a ruszin nép sorsa iránt. A viharhoz. Versek — gadja, — némuló falvak, jajongó zsellérházak: máris üldöznék a zugó Bakonyba, ha nem tartaná vissza a mélyen megfogant fájdalom és ikertestvére: a magyar feleló'sség. . . Kép csüng egy házon: csüggeteg gólya viszi a gyermeket. Hová? el innét, e beteg világból. —- Ott lakik a bába , . . Hány gyermek lelke itt lebeg, ki soha nem jár iskolába. . . Megrázó erővel suhint homlokon egyik legszebb verse, az „Idegen város”, magyar sorsunk sebeit tapogatja benne és Kölcsey aggodalma borzong meg újra rettenetes jóslatú verssoraiban, amint a Dunapartog nézi a merülő várost. A Dunántúlról fel- ránduló Berzsenyi még sak dühöngött az éktelen zsivaja utcák miatt, a kései utód már szörnyű jóslatot mond: Körül mámorba menekült a gond... Ki kérdi még, sorsod mi lesz? —- Mint a kaptárban méhcsalád visong, úgy sir az akabai dzsessz __ Rekedt hajódba mit várhatsz, mi jót? Fejedre mily madár kereng? — Hallgat a Várhegy, nem, felel a gót szilánkokban szeiugró Parlament... Bealkonyult már ... Miért is írom vak szemmel, én is, sajgó versemet? Bealkonyult már .,. Asszír-babilon és Wotán-fejek súgják a rímet.., A bőnedvű, izmos nyelv másként is tud, hajlékony, Csokonaira emlékeztető idillek „Tanulni nem szégyen... Fleischmann Gyula : Csehszlovákia művelődéspolitikája és a magyar kisebbség Fleischmann Gyula, az Egyesült Párt, pozsonyi kultúrreferense értékes tanul« mányt írt Csehszlovákia müvelődéspoliti- kajáról és a magyar kisebbség iskolaviszo- nyairól a „Magyar Paedagogia” egyik számába, amely most különlenyomatként is megjelent. Tárgyilagosan, őszintén és elfogultság nélkül vizsgálja a szerző húsz esztendő magyar művelődéspolitikai küzdelmeit a kisebbségi sorsban, ismerteti a szlovákiai iskolaügy szervezetét, kezdve az s 1919-es népiskolai törvénytől, egészen a körzeti polgári iskolákról szóló törvény megalkotásáig, amelynek teljes végrehajtásába már beleszólt az őszi államfordulat. A csehszlovák állam művelődéspolitikáját határozott nagyvonalúság, alapos át- ’ gondoltság jellemezte, tökéletesnek készült már csirájában is, k°gy minél nagyobb eredménnyel hódítsa meg magának a nemzeti kisebbségeket. Oly pompásan működött ez a gépezet, hogy még kst- három nyugodt évtized, — amint azt Benes is bejósolta 1933-ban Kassán, — s a csehszlovákiai magyarság jelentéktelen néptöredékké zsugorodott volna össze. Hogy a magyarság eddig is ellen tudott állani és népállományát nagyrészben megtartotta, az főleg az Egyesült Magyar Pártnak különösen az utóbbi esztendőkben rendszeresen folytatott iskolavédelmi munkájának (Sziklay Ferenc dr., Fleischmann Gyula), a gzMKE-nek, de nem utolsó sorban a kisebbségi magyar tanítói és tanári testületnek köszönhető: „ezért magyarországi nemzettestvérei és kartár- siti részéröl jogosan megilleti őket a hála és elismerés, — állapítja meg nagyon helyesen a szerző. — mert az elmúlt húsz év alatt ők voltak a csehszlovákiai magyar ifjúság gondozói, nevelői, tanítómesterei, s nélkülük ma nyelvben és szellemben idegen fiatalságot talált volna a visszacsatolt területen Magyarország népe”. (Ajánljuk ezeket az igazságos megállapításokat elsősorban a felvidéki iskolákhoz került, anyaországi tanfelügyelők és tankerületi főigazgatók szíves figyelmébe ...) És olvassa el minden magyaroraági ezt a kitűnő tanulmányt, mielőtt a Felvidékbe utazik vezetni, irányítani és ítélkezni. Jólesik olvasni a szerző bátor kijelentéseit: a húsz év nagy életiskolát jelent számunkra, ez a két évtizedes önálló élet a veszteségek ellenére is sok tekintetben előnyös volt: megismertük hibáinkat és erősödött nemzeti öntudatunk, kifejlődött bennünk a szociális gondolkozás, a közösségi szellem és az erkölcsi felelősségérzet. Mindez felbecsülhetetlen tanulságokat jelent számunkra: „Tanulni nem szégyen még az ellenféltől sem. — mondja a szerző, —- és mi őszintén bevalljuk, hagy az ott átélt húsz év alatt sokat tanultunk a többi nemzettől. Kisebbségi helyzetünkben a művelődés terén nem maradtunk le a versenyben, s olyan módszereket sajátítottunk el iskolavédelmi és művelődési téren, amelyePentelétől Parisig és vissza A Rue d’Ulm-ból már csak hazafelé vihet az út; gazdagító, új erőkre kaptató visszakozás ez egy fiatal magyar költő számára. A zsellér-ős, a favágó fia napnyugati kincsekkel tér haza Dunántúl hulló dombjai közé —• honfoglalóként: Elhagytunk egykor, hogy majdan legyünk honunkba megtörök, — honfoglalók. Sárpentele — Párizs, s vissza: az ötvö- :s mesterien sikerült. A tégely! a Mc- esi-úti Ecoje Normale patinája védi meg rozsdáacdástól. Mert ami itthon foszámyain. Az egészséges költők tulajdonsága ez, „vad jelek kelnek: foltok a Napon”, érzi idegeiben a vihar közeledtét, a Háború vijjogó rémét, — a csillagok örök derűje mégis oft vigyáz a Sárrét fölött. Két forrás tisita ere tört itt fel dús habzással: Csurgó és Kemenesalja?.. Népi líránk, amelyet loly sokan vádoltak lompogsággal, „művefetletfiséggel”, — Jankovich Ferenc költészetében immár a klasszicitás esúesairí. ért. V. L. IÁHIINK SXINHÁZBAT ezzel is táfaogassuk a rqagyar művészetet és ntagyar művészeket Kedvezményes színházjegyek a; összes színházukba a fÍRlHM'*«*»*®»*®« Budapest. VIII.« Jé-sei-körút 5. szám ♦ Teleionrendelés: 140-000 két itt saját hazánkban népünk művelődési színvonalának emelése érdekében sikerrel alkalmazhatunk. Itt is szükség van nagyvonalú művelődéspolitikára, hogy a magyar nép széles rétegeinek ellenállóképessége fokozódjék. Mi is nagyrabecsül- jük a kiváló egyéni teljesítményeket a tudományok, a művészet, az irodalom terén. De a kisebbségi helyzet megtanított bennünket arra, ' hogy erős Magyarország csak úgy teremthető meg, ha népünk életszínvonalát emeljük és műveltségét fokozzuk. A magyarság a Dunamedence népei között csak úgy tudja történelmi hivatását betölteni, ha ennek a nemzetnek minden tagja sorsközösséget érez egymással szemben”, Kívánjuk és sürgetjük újból, találjon megértő visszhangra ez a tanulmány, min- 'den magyarországi illetékes emberben é3 intézményben, hogy minél előbb, zölckenes nélkül Uleszkedhessék be a Felvidék gazdag tapasztalataival az ország egységes vérkeringésébe. És ajánljuk szíves figyelmükbe ezt az írást azoknak a pedagógusodnak, akik a visszacsatolt Felvidékre kerülve, egész rövid idő alatt, szinte tűz- zel-vassal igyekeznek átformálni a csehszlovák nyelvű iskolákban nevelkedett ifjúságot. Évek hosszú és rendszeres munkája kell ehhez is. _ __;___, ^ , ,
