Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-18 / 137. szám
Tramto._Mö%RHnaAB 1939 JÚNIUS 18, VASÁRNAP hogy az angol-japán feszültség szombaton már teljes mértékben átterjedt Kantonra és Kulangszura, Amoy nemzetközi engedményes területére is. A helyzet ezekben az engedményes negyedekben is válságos, és pedig különösen az élelmiszerellátás terén mutatkozó nehézségek miatt A japán ostromzár következtében még a,: rizselosztást is korlátozni kellett. Az Exchange Telegraph jelentése szerint a Decoy és a Lowestoft angol hadihajók jelenleg útban vannak Csingvangtaóból Tiencinbe. A hadihajók élelmiszert szállítanak. Az angol hadihajók át akarják tömi a japán blokádot, mert attól tartanak, hogy a japánok nem engedik meg majd az élelmiszerek partraszállítását. Permanenciában az angol kormány hondon, június 17. Az angol kormány tagjai a hétvégi szünet alatt állandó készenlétben állnak, hogy váratlan szükségállapot esetén azonnal tanácskozhassanak. Cordell Hull, az Egyesült Államok külügyminiszter sajtóértekezleten kijelentette, hogy az Egyesült Államok bevárja a további fejleményeket, mielőtt forma szerint tiltakoznának. Mint beavatott francia körökben mondják. a párizsi angol nagykövet közölte Bonnet külügyminiszterrel, hogy kormánya nem óhajtja Szovjetoroszországot bevonni a kelgfcazsiai ügyekbe. Kiterjesztik a blokádot a sangháji nemzetközi Sanghaj, június 17. Tiencin után úgylátszik kiterjesztik az ostromzart a sangháji nemzetközi negyed ellen is. Szombaton délelőtt több kínai rendőr jelent meg a Breat Western Road és a Columbia Road sarkán, ahol angol drótakadályok választják el a nemzetközi negyedet a, kínai óvárostól s eltávolította a drótakadályokat, majd őrszemeket próbált felállítani a nemiS zetközi negyed területén. A kínai rendőrök megjelenésének hírére azonnal angol csapatok vonultak fel, visszaparancsolták a kínaiakat és helyreállították a drótakadályokat. A kínai rendőrök engedelmeskedtek a parancsnak és visszavonultak az óvárosba, úgy, hogy komolyabb összetűzésre egyelőre még nem került sor. Bcrtya-csüzmák, vagy : szomorú kisebbségi epilógus Irta: Andódy Lajos Ülök itt Pesten és azon gondolkodom, hogy a kisebbségi élet lassan múlttá lesz, eltávolodik tőlünk, belemosódik az idő ködeibe és lassan elfelejtjük, mint a kellemetlen emlékeket. De két évtized olyan nagy idő, hogy teljesen meghatározhatja az ember életét, annak az embernek az életét, aki azt végig élte vagy végig szenvedte. Tehát: nagyon könnyen meglehet, hogy a kisebbségi élet úgy beleette magát tudatunkba, befészkelte magát a tudatalattiba, hogy most már ebben az életben nem szabadulhatunk a kisebbségi „élményektől”, a megélt események izgalmaitól. Ezekben a gondolatokban járatom az eszem, miközben vacsoránál ülünk egy budai utca harmadik emeletén. S mintha a természetfölötti intézkedés példát rendelt volna ennek igazolására, szól a csengő és egy takaros bátyus falusi menyecske jelentkezik. Rögtön megismerem Sáfár Annát, második unokatestvérem feleségét, a Vendel asszonyát, ott élnek a Zobor alatti Nagycétényben, mely csak nemrégen került vissza az anyaországhoz. Régen nem láttuk egymást, van talán tizenkét esztendeje is. Nagyon megörvendezünk egymásnak s mivel nem illik kérdezni mindjárt az ajtónyitáskor, hogy mi járatban van Anna, az örvendezések pillanatnyi szüneteiben a következő gondolatokon jár az eszem. Van annak már vagy nyolcvan esztendeje, hogy nagyapám bejött Újvárba csizmadialegénynek Nagycétényből s_ miután felszabadult, elvette a kovácsok céhmesterének, a Fodor Imrének nagyobbik leányát, Borbálát. Nem volt jó mesterember, mert származását nem tudta elfelejteni. A cétényi borvidékről származott s a borhoz felettébb értett és mindenét : elitta vala. Régen elhalálozott s apám sem emlékezik világosan a nagyapámra s m^gis milyen érdekes és különös, hogy hosszú évtizedek vészein át számon tartjuk aj c,r‘s kapcsolatait. Mert mindig r: egymáshoz. Nekem kellemes emlékeim fűződnek a nagycé hoz s a cétényi rokonok nagyi togatásokról úgy beszélnek, származás aszkodtunk yermekkori ■nyi napok- messzi lá- ntha tegnap történtek volna. Tizenkét esztetdeje_voltam felvidéki MAGYAR hírláp Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bp, VI !l, József-krt 5. 144-400 Telefon szám: utoljára a zoboralatti falucskában éppen az Anna lakodalmán, emlékszem a lakodalmas menetre, a vőfélyek mondókéi fülembe csengenek még és látom a lakodalmas kíséretet, amint táncba fog az esketós után a templom előtt. Anna nagyon szép leány volt, amikor Vendel feleségül vette, de nagyon megfogyott, sokat dolgoznak a szőlőben és a kis nadrágszíj földeken. Anna közben már batyuját is kibontotta és elővett egy ötliteres demizsont. Amikor megkóstoltam a „cétényi savanykást”, akkor a kellemes savanyú íz mellett még más ízeket is éreztem, amelyek nem voltak nagyon kellemesek. Kellemetlen emlékek rakódtak Ínyemre utóízként, mert arra gondoltam, hogy a bor talán dédapám szőlejének egy barázdáján termett. A szőlő fele még nagyapámé volt, de eladta, amikor bejött Újvárba mesterlegénynek. De mégis milyen jó és milyen bátorságos, hogy eljött' most Anna, bort hozott és annak bizonyítékát, hogy nem dib-dáb senki vagyok ezen a földön, hanem valaki, akinek rokonai és ősei már századok óta kapaszkodnak a magyar rögökhöz a Zobor alatt. A rögök borzalmasan porlanak, Vendelnek nincsen már több földje két-három holdnál, de még mindig birtokot mond, ha kicsi gazdaságáról beszél, mint a gazdag és hatalmas ősök, mondjuk, egy évszázad előtt. Anna szaporán beszél. Megtudom, hogy a Cétényiek nagyon féltek, tele voltak izgalommal, hogy Szlovákiában kell marad- niok s ezt semraikép sem tudtak megérteni és felfogni ésszel. Mert hisz ősi magyar falunak s méghozzá nemesinek Cétény is van olyan, mint Nagykér, miért kell hát nekik kivülrekedni, ha Nagykér visszatért. A cétényiek nagy izgalmakban éltek hát, annál is inkább, mert a visszakerülésig a Hlinka-gárdak rémuralmat teremtettek a vidéken. Megtörtént, hogy éjjelente az egyik gazdának elvitték a lovát, a: másiknak a kocsiját, a harmadiknak meg a szerszámját rabolták el s a holmi meg a jószág mai napig sem került vissza. Sőt az átadás után is, amikor a magyar határvadé szók még nem rendezkedtek be megfelelő módon az úi terepen, be-bejöttek a Hlinka gárdistái éjjelente a faluba és vittek, amit lehetett. Nem, a cétényiek nem tudtak belenyugodni, hogy elszakadjanak az anvaföldtől. Hogy ott maradtak, azt a jegyző és egy-két maradékbirtokos mester- kedésérok tartották, a nép onnan vette a magyarázatot, ahonnan lehetett. A falu hiedelme szerint a jegyző és a maradékbirtokosok azt a hírt költötték, hogy a falu nagyon el van adósodva s ezért a könnyelműségért nem kerülhet vissza, de a plébános, akinek a hazatérésig a szláv | bosszúállók elől menekülnie kellett, tisztába tett mindent és ők hazajöhettek. A ' plébános nagyon derék magyar ember. A Batya-csizmák értéke De most már tudni szeretném, hogy mi járatban van Anna. — Hát Lajos bátya hosszai és nagy sorai van annak. — Mondja csak a legvégén, — szóltam, — mert sarkalt a kíváncsiság, hogy megtudjam: mért szánta el magát Sáfár Anna a nagy útra. — Hát a Jóska gyereket hoztam fel az Uj Szent János-kórházba. összezsugorodott a lába, térdben megdagadt, azonfelül elvesztette a járását. Úgy volt, hogy a faluban nagyon divatba jöttek a Batya gumicsizmái. Olcsóbbak is voltak, mint a nyit- rai csizmadiák bőrcsizmái, meg könnyebben is tisztába lehetett a Batya lábbelijét tenni. Az ember csak lemosta a sártól és a színét máris megkapta, nem kellett rá semilyen fényesítő. Én is vettem a Jóskának Batya-csizmát. Abban őrizte a két jószágot. Az őrzésben futkározott, megizzadt a lába, a gumi megtartotta a vizet, a gyerek lába meghűlt és innen az egész baj. Már két esztendeje, hogy először jelentkezett a zsugorodás, aztán minden őszön kiújult. A gyereknek be kellett menni a nyit- rai kórházba s most is ezzel hoztam fel Pestre. Még beszél Sáfár Anna, de éni már a magam útján járok, adatokat és emlékeket kapcsolok közléseihez. Emlékszem például cseh folyóiratokra, ahol arról értekeztek, hogy milyen hatalmas kulturális és jólétbeli gyarapodást jelent a Batya-széria termelése. A tanulmány írója azzal az állítással szállott harcba, hogy Batya tönkretette a csizmadiákat és a cipészeket. Igaz ugyan, hogy megsemmisítette például az otrokovicei morva cipészipart, de ugyanakkor olcsó lábbelit adott a szegényeknek. A morva falvakban épp úgy Batya olcsó cipőit hordják, mint a magyar falvakban; De a széria-termelés nem vette figyelembe a földmívesmunka körülményeit és igényeit a lábbelit illetőleg. A kismesterek bőrcsizmája melegebb és a nedvességet is jobban párologtatja, nem tartja meg, mint a gumicsizma, mely olyan, mint a jégverem. Az olcsó cipővel, emel a nagy népboldogító jósággal inzsugorodást és csonttuberkulózist is adott Batya a falvak szegénységének. S Anna közlése szerint nemcsak a: Józsi gyerek szenved ilyen bajban Nagycétényben. Már háromszor orvosoltat- ták, több hónapot feküdt a gyerek kórházakban, szüleinek minden erőfeszítése arra ment, hogy a gyereket a bajból valahogy kikezeltessék, nem tudnak semmire sem vergődni, de csak a gyereknek lenne már egészsége. A Józsi gyerek iába Anna éppen a gyerekért jött a kórházba. Emlentem vele, lássam a legkisebb rokonom, ezt a szegény gyereket, akinek a csontjaiba és inai rostjaiba ivódott a Batya boldogítása, hogy örökre emlékezzen arra, hogy 1928-ban született Nagycétényben. A lábát egész végig gipszbe tették. Négy hónapig lesz gipszben a gyerek lába, akkor új gipszvasalást tesznek rá s azután XII. Pius pápa kihallgatáson fogadott 3200 spanyol katonát, akik az olasz önkénteseket kísérték vissza hazájukba valamilyen gépet kap, melyet egy észtén»* deig kell majd viselnie. Az orvosok ilyen előzmények után ígérnek gyógyulást. Az Uj Szent János-kórháznál felteszem a gyereket a négyes villamosra és me* gyünk a Nyugati felé. Amikor átmegyünk a Margithídon, felugrik és nézi a panorámát, ő magyarázza nékem a hidakat, pontos sorrendben sorolja fel őket, noha mo3t látja először, a kórházi társaktól, kis pesti nebulóktól tanulta meg, hogy egymásután hogyan következnek. Marasztottuk anyja-* val együtt a gyereket, maradjanak egy-két napig és nézzék meg az ország ménkű nagy szívét: Budapestet, nagy izgalom ni látványossága nemcsak a gyereknek, ha-* nem a1 felnőttnek is. De Anna nem maradhat. Este érkeznek meg Nagykérre. A gye-* refcet otthagyja ismerősöknél és hazamegy Céténybe, hogy aztán apja, a Vendel, kocsin érte mehessen. Meg aztán azért nem maradhat nálunk vendégségben, mert ak-* kor két-háro a munkanapot veszítene 3 nem lenne, aki bepermetezze és bekötözze* a kis szőlőcskét, mely csalt egy hold, del mégis a család fő éltetője. Legyen áldott Anna munkája, teremjen sokat a szőlő és gyógyuljon meg a Józsi gyerek s az ilyen bajoknak, melyek még; mindig a kisebbségi sors utójátéka, mi-* előbb legyen vége. mmksm A pénzintézetek a szlovákiai Magyar Házakért Esterházy János gróf rádió felhívása; nyomán a pénzintézetek is hozzájárulnak ai felvidéki magyar házak akciójához, így 4 Pénzintézeti Központ 1000 pengőt, a Nem- zeti Hitelintézet igazgatósága 1000 pengőt. a Iíisvárdai Ipar- és Kereskedelmi Bank 100 pengőt adományozott a mozgalom céljaira. Az Ipolysági Takarékbank Rt. 300 pengős adományt küldött be. A! pénzintézetek mellett a testületek és magánosok is adakoznak, a Postáskari Egye* sületek Szövetsége 1610 pengőt, Szolnok város képviselőtestülete 1000 pengőt, Ipolyság város képviselőtestülete 5Ó0 pengőt küldött be a mozgalomhoz. 1 LÉGOLTA1M NAP „ ANGOL PARKBAN li NDKIVÜLE ¥ÁS4 YOSSÄS0S' HOL HELYEZKEDNEK EL A LIGAyCSOPORTOK? S i. kép. A Csoiiacsónakázfcs és Tánopalota helyiségeiben. u. kér. Uodgom kisvasút, Mozi lövölde és Bpcrzopkany-konyha mede*? III. kér. Elvarázsolt Kastélynál és a kabarénál. IV. ksr. Éttermi tcrraozon/lesz. V. kér. Kisvasút, Amerikai-kuglinál. Ví. kér Rőzsapavlllon. Olasz-billiárd. Lovarda, VII. kér. Görkorcsohanálya melrttt flgyel fel. Vili. ksr. Máj o marishoz, Szedem vonat, a Buffetnél. IX. kér. Tobogán ós lootballnál lesz. X. kér. Gyermekjátszótér közelében helyezi: adik el. XI. kér. Magasvaedt környékén lesz található. XII. kér. Alpesi Falu és Pillangó. XIII. kér. A* automobil pálya mellett lesz. XIV. kcr. A Stflhmer pavilion környékén fog tartózkodni. Az újpesti kér. a hangszóró és n Reklám-vetités közelében. A kispesti nöl csoport a Varazs- színház és a Pilóta-iskola mellett lesz. A pestszenterzsébétl csoport működésének színhelye a Zenspavillon. A rákosszenimíhSiji csoport viszont a „Dühöngő“ konyha környékén talált helyet, illetve szervezte meg. Kedvezményes fegyek P —.80 helyet® P -.$9-írt a stAoíum jegyirodáiban jfixsef-kSros s. ssám.
