Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-17 / 136. szám

4 tekpiülTu • 1939 JÚNIUS 17, SZOMBAT .Kisemberek nagy bűnei Nyelvcs szobalány, aszfaltbetyár, huszárgyerek, meg az intrika áldozata a rendőrbíró előtt A Magyar Háziipari Központ alakuló közgyűlése. Középen vitéz Keresztes-Fiscber Ferencné, balról Bonczos Miklós államtitkár, jobbról Radnóti István MacDonald angol gyarmaiügyi beszámolója a palesztinai helyzetről Az angol kormány Fehér könyve a Népszövetség mandátumbizottsága előtt Budapest, június 16. A bíráskodás leg­tarkább közönsége szorong egy-egy dél­előtt a kerületi kapitányság rendőrbirá- jának előszobájában. Fejkendős asszonyok, minden különö­sebb emberismeret nélkül leolvasható ró­luk, hogy a viceházmesternők céhéből valók és a le nem söpört gyalogjáró miatt citál­ták ide őket. Kalapos dámák, akik a cse­lédüket jöttek bepanaszolni, morcosképű kocsisok, akik szabálytalanul hajtottak, vagy túlságos buzgalommal kezelték az ostort. Amott a sarokban elegánsan öltö­zött fiatalember. Barátságosan beszélget egy fiatal leánnyal, akit egy idősebb hölgy, a mamája gardíroz. Néhány kül­telki kinézésű aszonyság a piaci árakról traccsol, de közben nem feledkeznek meg arról, hogy egy-egy megjegyzést juttassa­nak egy kackiásan kiöltözött szobacicá­hoz. aki kényeskedve nyitja ki a kézitás­káját. A kézitáskából púderos pamacs ke­rül elő és illatos, vagy helvesebben sza­gos puderfelhőt áraszt a szűk előszobára. Az előszobára, ahol kisemberek nagy panaszai, bajai és bűnei várják az elinté­zést. Kézcsók és selyemTharísmya Jólöltözött asszonyt szólít elsőnek az altiszt a rendőrbíró elé. Nagy a panasza. Márciusban felmondott a szobalánya. Áp­rilis elsején akart kilépni a szolgálatból. Mikor a húsvét közeledett, elővette a leányt. • — Nézze fiam, itt van a húsvét, adnék magának ajándékot, de maga elsején itt hagy. Ha megígéri, hogy legalább a nyaralásig nem mond fel, megkapja a húsvéti ajándékot. A szobaleány meghatottan rebegte el a boldogító igent. Hűsvétkor meg is kapta az ajándékot: hat pár selyemharisnyát. A következő hónapban felmondott. Asz- szonya nem adta ki a cselédkönyvét, amint ezt a szabályok előírják, elvitte a kapitányságra. így került ide az ügy. Fogas kérdés. A rendőrbíró nem sokat tehet. Rá csak a cselédkönyv ügye tar­tozik, az ajándék históriájához nincs köze. De az ügyet mégis csak el kell in­tézni. Bejön a szobalány is, aki előbb a nagy puderfelhőt eregette. Most szapora szóval követeli vissza a könyvét. A rendörbíró pár barátságos szóval megmagyarázza, hogy nem szépen viselkedett. Az asszony kontráz: — Kiadom a könyvét, de akkor adja vissza az ajándékot. A szobalány fölényesen mondja: •— Ha csak ez kell a Nagyságának, hát tessék! Ezzel elővesz a kézitáskájából egy kis csomagot. Hiánytalanul benne van a hat pár harisnya. Az asszony átveszi és nyom­ban odaadja a cselédkönyvet. Úgy látszik, hogy az ügy befejeződött. A szobacica azonban megszólalt: — Még nem vagyunk „kvittek“. Én visszaadtam az ajándékot, most a nagysága is adja vissza a kézcsókot, amit az ajándékért kapott! A hölgy felhördül, a'rendőrbíró közbe­lép, csitít-békít, végül hűnd a két fél megbékül. Vége az ügyfiek. Ne tessék megbüntető! ezt az urat. .. Az elegáns fiatalember a következő delinkvens. Nagy a bűnei A rendőr felje­lentette, mert ászfaltbetyórkodott a kör­úton. Nyomon követett ágy fiatal höl­HOST JELENÉ HEG! Kerecsenéi Antal t»’vi<j«ki m A SARÁT, HE« A KOMÉDIÁS e. könyve Rendelje meg azonnal kiadóhivatalunknál. Ara dlszköíésben 6.— pengd. gyet, megszólította és bemutatkozott neki. A vádlott nem is tagad. — Kérem, nem tehetek róla, nekem na­gyon tetszett az a hölgy. Meg akartam vele ismerkedni, de nem volt rossz szán­dékom. Most a sértettet szólítják be. Ki a sér­tett? Nem más, mint a fiatal leány, aki­vel az aszfaltbetyár az előszobában olyan barátságosan beszélgetett. Odaáll a rend­őrbíró elé és még mielőtt kérdeznék, pi­ronkodva mondja: — Kérem szépen kapitány úr, ne tessék megbüntetni ezt az urat, nem tehet róla, hogy megtetszettem neki. Azóta már jóvátette a bűnét. Amikor a rendőr felírta az esetet, megtudta a ne­vemet, másnap eljött a szüléimhez, bemu­tatkozott és bocsánatot kért. — Szóval kifejezetten bocsánatot kért? — kérdi a bíró. A lány lesüti a szemét és alig hallható hangon, de a boldogságtól elpirulva re- begi: — Nemcsak bocsánatot... A kezemet is... A két fiatal — sértett és vádlott >— egymásra, pillant. A rendőrbíró is felnéz aktái közül és megkönnyebbülve sóhait fel: Itt már nincs szükség bíróra. Ez az ügy marasztaló ítélet nélkül fejeződik be. A huszárgyerck esete Harcsabajuszú öregember áll a rendőr­bíró előtt. A vád: elakadtak a lovai és káromkodva, körülteremtettézve noszo­gatta őket indulásra. A biztatgatás olyan hangos és az illedelmes társalgás szabá­lyaiba ütköző volt, hogy a rendőr az er­kölcsvédelmi rendeletbe ütköző kihágás miatt feljelentette. Jegyzőkönyvet vesznek fel. kihallgatják a tanukat, azután a har­csabajuszú védekezésére kerül a sor: — Nagyságos úr, engem még sohasem büntettek meg, — mondja — most sem tehetek róla. Szeretem én az állatot, de csak nagyon mérges a természetem: No meg azután kérem huszárgyerek vó- tam én... A rendőrbíró öt pengőre ítéli a harcsa- bajuszút, aki még sohasem volt büntetve. Káromkodott, de „mentőkörülmény“, hogy valaha — huszárgyerek vót. • Az intrika áldozata Botrányokozás a következő jogeset. Sértett: a székesfőváros éjszakai békéje. Terhelt: egy spóregylet elnöke. Egyéb­ként jóravaló becsületes asztalosmester. A rendőr feljelentette, mert éjszaka han­gosan énekelve, kurjongatva ment végig az utcán. A vádlott, aki ünneplő kékbelibe öltözve jött a biróság elé, hogy feleljen a bűné­ért, akadozva adja elő védekezését: — Nem érzem bűnösnek magamat. Tiszteséges, becsületes iparos ember va­gyok, az intrika okozta az egészet. — Intrika? — Az hát kérem, bizony intrika. Ki­intrikáltak engem. Ez okozta az egészet. Rövidesen kiderül a bőtrányokozó int­rika mibenléte. A mi emberünk spóregy- leti elnök. Amikor a főbenjáró bűnt el­követte, az alelnök intrikájára kibuktat­ták őt az elnöki székből. A trónfosztás után búbánatában pár hosszúlépéssel töb­bet talált leereszteni a garaton, mint kel­lett volna és mikor záróra idején elvonult a vendéglőből, ahol a spóregylet helyisége van, bánatában nekikeseredetten végigda­lolta az utcát. A rendőrbiró tíz pengő büntetést szab ki, ennyit fizet az intrika áldozata az éjszakai nekibúsulásért. A bukott spóregyleti elnök kivonult a szobából, hogy helyet adjon a viceházmes- ternének, aki reggel nem söpörte el idején a gyalogjárót. A vicéné után szobalány következik, aki az emeleti ablakból a járó­kelők fejére rázta a portörlőrongyot. És jönnek sorra nagy bajaikkal, kis bűneikkel a kisemberek a rendőrbiró elé. 6—i Genf, június 16. MacDonald Malcolm angol gyarmatügyi miniszter a Népszö­vetség állandó mandátumbizottságában beszámolt az angol kormány legutóbbi Fehér könyvéről és vázolta azokat az erő­feszítéseket, amelyeket Palesztinában a zavargások leküzdé­sére tettek. Megállapította, hogy az angol nép pártatlan álláspontra helyezkedik az ara­bok és a zsidók követelésével szemben. A „zsidó nemzeti otthon“ jelszó kétér­telmű. Balfour nyilatkozatában és a nép- szövetségi megbízásban sem a ,jzsid6 ál­Ismeretes, hogy a budapesti királyi ügyészség valutaosztálya Klein István dr.-t, a Mezőgazdasági Rt. igazgatóját és Vámosi Tibort, a diószegi cukorgyár ve­zető igazgatóját pengőkiajánlás bűntette miatt előzetes letartóztatásba helyezte, mert alapos a gyanú, hogy saját vagyo­nukból egymillió pengőt ajánlottak ki Zürichbe. Az előzetes letartóztatást elren­delő végzést úgy Klein István dr., mint Vámosi Tibor felfolyamodták s a buda­pesti királyi büntetőtörvényszék, mint uzsorabíróság, Dorosy Dezső dr. tanács­elnök elnökletével pénteken foglalkozott az üggyel. Az uzsorabíróság a fizetési eszközök­kel elkövetett visszaélés bűntette miatt Klein István dr. és Vámosi Tibor terhel­tekkel szemben a királyi ügyészség részé­ről a főtárgyaláson hozandó érdemi hatá­rozathozatalig elrendelt előzetes letartóz­tatás ellen lám“, sem a „zsidó közösség“ megjelölé­sek nem fordulnak elő. A miniszter véleménye szerint az ara~ bök jogait nem fenyegetik a zsidók, akik­nek számaránya kisebb, úgyhogy mód van újabb zsidó kivándorlók letelepedésének engedélyezésére. Nagybritannia — jelen­tette ki MacDonald — teljesíti megbízatását, amelynek értelmében meg kell könnyíteni a zsidó nemzeti otthon, létesítését és olyan megoldást keres, amellyel a lehetőség sze­rint kielégíti mind a zsidók, mind az ara­bok kívánságait. bejelentett felfolyamodásokat el­utasította. Az elutasító végzés indokolásában meg­állapította az uzsorabíróság, hogy a kirá­lyi ügyészség letartóztatási végzésének indokai helyesek. Az uzsorabíróság a ki­ajánlott pengőösszegek értékbeli nagysá­gára, továbbá a terhelteknek a közgazdasági életet i súlyosan sértő és v-szélyeztető jelle- ! gére való tekintettel, valamint arra a bizonyíthatónak mutat­kozó tényre is figyelemmel, hogy Klein István dr. itt fekvő vagyonát tudatosan külföldre akarta juttatni és részben már ki is juttatta, hogy külföldön máris tetemes értékű vagyon birtokában van, mely szökése esetén szabad rendelkezésére áll, a maga részéről is úgy találta, hogy e jelentős körülmények a megszökés vészé-« lyét valószínűsítik és emelik is. Az uzsorabíróság fogva - tartotta a pengőkiajánlás címén letartóztatott Klein Istvánt és Vámosi Tibort Az indokolás szerint Klein Istvánnak külföldön tetemes vagyona van, amely szökés esetén szabad rendel­Ir ocrócóro áll

Next

/
Thumbnails
Contents