Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-16 / 135. szám

1939 JÚNIUS 16, PÉNTEK TEÜWBEln 3 N APRÓL-NAPRA Június 15. A felvidéki hutátok beadványt intéztek a magyar !kormányhoz, amelyben kiemelik a felvi­déki magyar tanári kar hallatlanul nagy nemzeti misszióját és egyben felhívják a kormány figyelmét arra a kétségbeejtő szociális helyzetre, amelyben a felvidéki magyar tanároknak mintegy 70 száza­léka ma is létezik. A Ilit pengős óraadó tanárok, nyomorúsággal, kétségbeejtő anyagi gondokkal küszködő, rongyos és nem egyszer koplalássalteli hétköznap­jaira. És rámutatnak egyben arra a ha­talmas nemzeti és kulturális küldetésre is, amelyet a felvidéki magyar tanárok­nak éppen itt, a legveszélyeztetettebb északi végeken végezniök és vállálniok kell. Mindig hangoztattuk, hogy magyar népünk felemelése, kulturális és erkölcsi nevelése, egyszóval: szellemi megerősí­tése elsősorban attól függ, tudunk-e a magyar élet legveszélyeztetettebb pont­jaira megfelelő, képzett és valóban a népért élő és dolgozó népnevelőket állí­tanif — A népnevelő munka nagy nem­zeti jelentőségét mi elsősorban az elmúlt kisebbségi húsz esztendő alatt ismertük fel, éppen úgy, ahogy rádöbbent erre, hasonló kisebbségi adottságok között az erdélyi magyarság. A mi húszesztendős életünk ugyanis tudatosította bennünk azt a meggyőződést, hogy egészséges nemzetet, valóban a szociális igazság parancsa szerint élő népet és társadal­mat nem hívhatnak életre kizárólag politikai vagy társadalmi rendelkezések. Az új társadalmi életformának le kell hatolnia a nemzet és társadalom leg­mélyére. Hirdettük és tudtuk, hogy egy magyarabb és szociálisabb élet csak úgy válhatik valóságos életté, csak úgy izmo- sodhatik tettekké, ha annak gyökerei a magyar nép lelkében ágaznak szét. Tud­tuk és hirdettük, hogy az az új magyar élet, amelyet politikusok hirdettek, írók megrajzoltak: őszintén óhajtott elképze­lés marad mindaddig, amíg nem tesszük közkinccsé, nem tesszük minden magyar életkövetelményévé és lelki habitusává mindazt a gyökeresen magyar és mélyen szociális kívánságot, amelyet bennünk az új magyar élet felismerése tudatosított. Ezért történt, hogy figyelmünk mindjob­ban a népnevelők munkája felé fordult, a magyar szellem falusi és városi mun­kásai felé: a magyar tanár és tanító felé. Mert tudtuk azt, hogy lelki nevelés nélkül nem teremhet nemzeti kultúra, nem teremhet magyar és emberi öntudat és nem érhet valósággá a szociális em­bertípus. Nemzeti munkánknak szinte gerincévé tettük húsz éven keresztül a magyar város és falu nevelőit, a magyar szellem és öntudat munkásait. És az ő munká­jukat, sőt mondhatnák: nemzeti hivatá­sukat, mai felszabadult és megnagyob­bodott nemzeti életünkben éppen oly nagynak látjuk, mint az elmúlt húsz esztendő alatt. A tétel, melyet, kisebbségi sorsban mondottunk, ma is érvényes. A magyarságot csak a teljes lelki átalaku­lás mentheti meg az új idők számára. A telkeknek, a társadalomnak, az egész nemzetnek, a nemzeti közgondolkodás­nak teljes és gyökeres átalakulása. És ezt az átalakulást, ezt a nagy nemzeti küldetést elsősorban a magyar nép neve­lőitől várhatjuk. A felvidéki magyar tanárok segélyt- kérö szavukat juttatták el a magyar kormányhoz. A hivatásuk tudatában élő és dolgozni akaró népnevelők segélykiál­tása ez a memorandum, amely nem kér egyebet, csak emberi életet, kultúr- emberhez való és méltó életet. Olyan kérelem ez, amely nem találhat és bizton tudjuk, nem is fog találni süket fülekre. A mai magyar kormányzat tudatában van azoknak a nagy nemzeti teendőknek, melyeket a jövő Magyarországa meg­követel. És tudatában van annak, hogy az új magyar élet legértékesebb munká­sai közé éppen azok a kopottkabátú, a mindennapi kény ér gondokkal küzdő fel­vidéki magyar népnevelők tartoznak, akiknek munkájától a fiatal magyar generációk, a magyar gyermek, a ma­gyar jövő ígérete függ. Az új fiatal ma­gyar hajtások élete, a kicsi magyar lel­kek pallérozása, magyarrá és szociális emberré nevelése. Oly nemzeti küldetés ez, melyet mindenkinek méltányolnia kell. Mert ne feledjük el, hogy nemZet- nevelő nagyjaink sorába, a Bethlen Gáborok, a Zrínyi Miklósok, az Apácai- Csere Jánosok, a Széchenyi István gró­fok, a Szekfü Gyulák sorába belétarto- zik minden névtelen és elfeledett mun­kása is a magyar földnek, aki a magyar nép felemelését, öntudatra ébresztését és nevelését munkálja, (ö.) Magyarország kénytelen megváltoztatni magatartását, mert Románia a legmerevebb elutasító álláspontra helyezkedett Titulescu Londonban ismét megkezdte cselszövéseit - A török-román együttműködés a Balkán-szövetség teljes felbomlására vezethet Róma, június 15. Az olasz sajtó to­vábbra is nagy érdeklődéssel követi Ro­mánia magatartását és Gafencu román külügyminiszter balkáni tárgyalásait. A szerdai lapokban is több utalás olvasható Csáky István gróf külügyminiszter hétfői beszédére. A Corriere Padano vezércikkében han­goztatja, hogy az angol-francia szavatos­ság nyújtása előtt a románok némi haj­landóságot mutattak a Magyarországgal való tárgyalásra, most pedig egyszerre a legharciasabb maga­tartásba csaptak át. Gafencu román külügyminiszter Ankará­ban a legelcsépeltebb demokrata frázisok áradatával lepte meg a világot. Az an­karai pohárköszöntőkben legalább húsz­szor hangzott el a béke szó, mint annak idején Briand korában. A beszédekből ki­tűnik, hogy Európának két új csendőre van: egyik Románia az Aldunánál, a má­sik Törökország a Dardanelláknál. A kér­dés csak az, hogy ez hogyan fér össze a Balkán-szövetséggel és a semlegességgel? A felelős magyar, bolgár és jugoszláv ál­lamférfiak egyaránt ezt kérdezik. Csáky István gróf magyar külügyminiszter azonban már felelt is, kijelentve, hogy Magyarország ezek után kénytelen megváltoztatni magatartását. Zingarellí a Stampában rámutat arra, hogy a románok mindent elkövetnek, hogy antireviziós jelleget adjanak Gafencu tár­gyalásainak. Románia mind Magyaror­szág, mind Bulgária irányában ismét a legmerevebb elutasító álláspontra helyez­kedett. Magatartásával azonban nagy po­litikai rövidlátásról tesz tanúságot. Na­gyon helyesen mondotta a magyar kül­ügyminiszter, hogy Románia magatartása sem nem helyes, sem nem észszerű. A Lavoro Fascista budapesti keltezésű tudósításában rámutat arra, hogy az a Bécs, június 15. A Wiener Neueste Nachrichten részletesen foglalkozik Csáky István gróf külügyminiszter legutóbbi be­szédével, amelyet a Magyar Élet Pártja értekezletén mondott a romániai magyar kisebbségek sorsával kapcsolatban. Alap a hosszú ismertetést a következő címek alatt közli: „Magyar felháborodás Románia maga­tartása miatt“, ,J£omoly feszültség Budapest és Buka­rest között“, „Csáky gróf új utakat jelölt meg a kisebbségi kérdés tekintetében". A beszéd részletes ismertetése előtt a lap budapesti tudósítója utal arra, hogy néhány hét óta a magyar-román viszony­Varsó, június 15. A kormánypárti Kurjer Poranny főszerkesztője, Pietrzynski Romániáról írt cikket. Ebben a többi kö­zött azt fejtegeti, hogy Németország most a jugoszláv-magyar kiegyezés elérésére törekszik, abban a reményben, valószínűség, hogy Jugoszlávia csatlako­zik az antikomintern egyezményhez, ke­mény próbára teszi a Balkán-szövetség rendszerét. Gafencu most azon fáradozik, hogy ezt a veszélyt ellensúlyozza, de köz­belépése ahelyett, hogy javítaná a helyzetet, még csak súlyosbítja azt. Szerencsére segítségére sietett Titu­lescu, aki Londonban ismét megkezdte cselszövéseit. Miután még az a veszély is fennforoghat, hogy Titulescu ismét részt kap a román külpolitika vezetésében, Ga­fencu — akiről már amúgy is azt a hírt terjesztik, hogy májbaja miatt kénytelen lesz visszavonulni a politikától — képte­len gyors sikereket felmutatni. Talán ez­zel is magyarázható Gafencu legutóbbi rendkívül lázas tevékenysége. A Popolo di Roma belgrádi tudósítója szerint Törökország és Románia együtt­működése következtében a Balkán-szövetség teljes szétbomlása következhetik be. A tudósító rámutat a közeli jugoszláv- bolgár találkozóról szóló hírekre, ki­emelve, hogy Bulgária, amely természet­szerűleg nem lelkesedik a feketetengeri egyezmény tervéért, még jobban közele­dik Jugoszláviához, amelytől semmi ellen­tét sem választja el. A román sajtó óriási zajt csap az ankarai tárgyalások körül és valósággal gyanús buzgalommal dicséri a Törökországgal való barátságot. A románok valósággal tobzódnak az anti- revizinizmusban. Az a híd, amely Romá­niát összeköthetné Magyarországgal és a tengellyel, igen sok megfigyelő szerint Belgrádon vezet keresztül. Olyan erős ta­lán Románia, hogy egyszerűen mellőzheti ezt a hidat és a Dardanellákon át a veszé­lyes Földközi-tengeren keres hidat a tá­voli London és Párizs felé? ban folyamatos rosszabbodást lehet meg­állapítani, amelyért Budapesten kizárólag Romániát tes■ 'k felelőssé. Emlékeztet a lap arra, hogy a legutóbbi romániai vá­lasztások során az erdélyi magyarság csak kilenc mandátun&t kapott, jóllehet számarányának megfelelően húszra tart­hat igényt. A román lapok magyarellenes kirohanásai is felháborodást keltettek Magyarorszá­gon, különösképpen azonban Jorga legutóbbi megnyilatkozása, amelyben sajnálkozását fejezte ki, hogy 1939 márciusában a ro­mán nép nem viselhetett háborút Ma­gyarország ellen. hogy Romániát elszigetelje és a Belgrád és Bukarest közötti kapcsolatot elszakítja. A lap végül úgy véli, hogy Románia minden szomszédjával kész szerződéseket kötni, — ez esetben Magyarországról . és Bulgáriáról van szó, — de semmi olyant nem tesz, ami becsületérzésével ellentmon­dásban volna, vagy ami további követelé­sekhez alapot nyújthatna. Ezzel mindenki­nek számolni kell. Románia állásfoglalásá­ban saját erejére támaszkodik. A Daily Mail a magyar-román határok módosításáért London, június 15. (Inf.) A magyar­román határok módosításáért szállt síkra csütörtökön reggel a Daily Mail, amely tudvalevőleg a múltban is előharcosa volt a trianoni békediktA- tumok revíziójának. A lap sajnálkozását fejezi ki afelett, hogy a Romániának nyújtott angol szavatosság Anglia tekintélyét Magyarországon rend­kívüli mértékben csorbította, mert a ma­gyar közvélemény a status quo fenntartá­sában elveszítette minden reményét arra, hogy Anglia a magyar igényeket támo­gassa. A lap felveti a kérdést, hogy az angol kormány ezzel a magatartá­sával szembefordul-e Erdély problémájának tisztázásával. A Daily Mail végül megjegyzi, hogy az euró­pai angol szavatossági politika legnagyobb veszélye, hogy ezzel a politikával Anglia más államokat arra kényszerít, hogy men­nél szorosabb kapcsolatokat létesítsenek N émetországgal. Románia jó szomszédnak tartja masát Bukarest, június 15. A Romania azt írja, hogy a románok, mint szomszédok, mindenkivel szemben testvérnek bizonyul­tak a történelem folyamán és mindenkivel jóviszonyban éltek. Ha ez nem sikerült mindenhol, ez nem a románok hibája, hanem azoké a szomszé­doké, akikben nem volt meg a szomszéd­ságnak ez a magasztos érzése. Románia, mint szomszéd, a történelem fénypontja. A román nép, mint szomszéd, a viszályok megoldásában a Krisztus által bejelentett békét képviseli. Gafencu Athénbe utazó t Isztanbul, június 15. A Gafencu kül­ügyminiszter látogatásáról kiadott hiva­talos közlemény egyetlen olyan új elemet sem tartalmaz, amely Gafencu tegnap­előtti nyilatkozatában már nem szerepelt volna. A közlemény ugyanis csak a Bal­kán-szövetség sérthetetlenségét s Románia és Törökország szolidaritását emeli ki a Balkán-szövetség békepoliti­kája ügyében. Politikai körökben felve­tették azt a kérdést, vájjon ez a szolida­ritás Törökországnak a Balkán-szövet­ségen kívüli külpolitikájára is vonatko­zik-e. Gafencu külügyminiszter a török kör­társasági elnök által rendezett villásreg­geli és a megbeszélések után Athénbe uta­zott. Gafencu csütörtök délután a Dacia nevű román gőzös fedélzetén érkezett Pireusba. Metaxas görög miniszterelnök a román külügyminiszter tiszteletére este díszvacsorát adott. György görög király pénteken délben fogadja Gafencu kül­ügyminisztert, majd villásreggelin látja vendégül. Gróf Csáky új utakat jelölt meg a kisebbségi kérdés tekintetében Varsó szerint Németország magyaí-jugoszláv kiegyezés elérésére törekszik

Next

/
Thumbnails
Contents