Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-02 / 124. szám

5939 JÚNIUS 2, PÉNTEK TEwroöa -Maí&ARHIRLAE Budapest — könyvváros Hazatért a „Sajóparti kunyhó“—Mit hoztak az erdélyiek? Szlovák kereslet Wesselényi „Szózata“ iránt— Bródy András nyilatkozata a magyar-ruszin könyvakcióról Alig csillapodtak le az országos válasz­tásokkal járó izgalmak, a főváros és a vi­déki városkák terei és utcái újra benépe­sednek rajongó és csöndesen szemlélődő emberekkel, magyaros mintájú, virágos sátrakkal s frissen készült könyvekkel, Ez egy másik ország képe, a szellemi Magyarországé, amely tizenegy év óta mindig ilyenkor ki­csit tüntetőleg megmutatja magát az utca forgatagában. Ezeken a napokon a ezerte- ezakított Részek magyarsága Budapest felé tekint, a kultúra magas fellegvárára; Er­dély és Szlovákia, Jugoszlávia mágyar írói adnak egymásnak találkozót, úgy jönnek erre a napra Pozsony> Nyitra, Eperjes, Kolozsvár, Nagyvárad, Brassó ée Szabadka írói, mint egy meghitt randevúra, ahol a Tisztelt olvasóközönséggel van egyéemás elintéznivalójuk. Sajóparii kunyhó — „Hazajöttünk“l Ezidén mintegy ötven sátor épült fel a könyvek befogadására, előző este kezdték a sátor-verést, visszatérő kedves szokását a könyvkereskedőknek és kiadóknak, mint ama hajdani tizenhatodikszázadbeli kul- túrhősök, az Ahádi Benedekek, a Misztót- falusiak, akik egymaguktfc-an írók, nyom­tatók és terjesztők is voltak s áldozatos készséggel furikoltákl be szellemi árucik­keikkel a magyar betűre éhes országot. A sátorveréssel leghamarabb a felvidé­kiek lettek készek, már kora hajnalban ott állt a régi helyén, a Petőfi Sándor-utcá- ban a „Sajóparti kunyhó”, Nyiresi-Tiehy Kálmán kedves tervezésében. Muskátli­virágok virítanak az ablakában, gömöri szőttesek csinálnak jóleső hűségárnyékot a juniuseleji kánikulában. Ott a régi gárda is, amely évek óta nemes buzgalommal, a kisebbségi köny* iránti tisztelettel irányí­tották a könyveladást. A fő-főirányító: LükS Gézáné nagy szakértelemmel vezeti az üzleti könyveket, mosolyogva mondja: — Mire belejöttem a munkába, megszűn­tünk, hála’ Isten, kisebbség lenni!... Munkatársai is a régi poszton; Révay Istvánná grófné, Zólyomi Dezsőné, Vécsey Zoltánná dr.-né, Dex Ferencné és Szent- Ivány Etelka, most boldog „végkiárusítást” rendeznek, ami még megmaradt a húszéves kisebbségi sorsból... kj tudja, megjelennek-e még a következő könyvnapokon? Idézzük fel áhítattal a kérdést: 1934 tavaszát, amikor Szent- Ivány József kezdeményezésére megjelent a magyar fővárosban első „Szlovákiai Ma­gyar Ház”, a Liptói havasokból lehozott fenyőfák között, mohával befödve s apró ablakain keresztül adogatták ki a Kázin- czy-könyveket, Szent-Ivány József hozta le a szlová­kiai magyar írókat Budapestre, Ő adott lehetőséget, alkalmat nekik a nagyobb, a „központi” lélekzetvételre. Pár év múlva a fenyőfából összerótt ha­vasi kunyhó átadta helyét a tágasabb gö­möri magyar parasztháznak, mintha a lip­tói fenyő megérezte voln, hogy neki még maradnia kell 193« után is, az északi grá- nicon. A „Sajóparti kunyhó” homlokzatán aranybetűk hirdetik: „Hazajöttünk!” És egyszerű, tiszta falain a Dex Ferenc festőművész által rajzolt plakátok emlékez­tetik a járókelőket — és a hazatért ma­gyarokat is! — az odaát felépítendő „Szlovákiai Magyar Házak”-ra. A muskátlis, gömöri szőttesektől díszes házikóban ott látjuk kedves vendégként Jaross Andornét, Esterházy János grófot, Révay József grófot és Pálffy Károly grófot. Péntekre várják Jaross Andor minisz­tert a kormány többi tagjával együtt. örömmel újságolják a „sajóparti”- hölgyek, hogy az első látogató Szinnyei- Merse Jenő volt, „Kassa műemlékeit” vá­sárolta meg, majd Esterházyné-Thamovska grófnő, aki Vécsey Zoltán dr. „Síró vá­roskával búcsúzott el a sajóparti kunyhó­tól. Állandóan sűrű csoportok állnak a könyvek előtt, örömtől könnyes szemek tekintenek fel a homlokzatra: „Hazajöt­tünk”, s sietve megvásárolnak egy-két Ma­gyar írást, Kazinczy-kiadású könyvet, tör­ténelmi emlékül egy húszéves nehéz küz­delemről, amelynek tanulságait becsülettel és bátorsággal hirdeti a hazatért felvidé­kiek egyetlen folyóirata: az „Uj Élet”; könyvnapi száma nagy feltűnést keltett minden könyvsátorban. Fiatalok érkeznek a sajóparti kunyhó elé: Dohossy László kassai tanár, András Károly, az „Uj Élet” szerkesztője, Pfeiffer László és még sokan mások. A régi Kazinczy-könyvek mellett ott lát­juk a legújabb kiadványokat, Wallentinyi Samu felvidéki lírai antológiáját és Szombathy Viktor most megjelent regé­nyét is. Megjelent a délutáni órákban a „Sajó­parti kunyhónál” Teleki Mihály gróf földmívelésügyi miniszter, aki az új ma­gyar irodalom könyveiből tekintélyes meny- nyiségü bevásárlást eszközölt. Megjelent továbbá Betlérből Andrássy Manó gróf s Léváról Schubert Tódor, a felvidéki kultúr­áiét nagy könyvbarátja. A kisebbségi Írók könyvsátrában A „Studium” könyvesbolt (Kecskeméti­utca) előtt a pozsonyi Toldy^-Kör és a Ma­gyar Minerva, a kolozsvári Pásztortűz; a szabadkai Kalangya, az Erdélyi Enciklopé­dia, a pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet, valamint a budapesti Láthatár kisebb­ségi szemle együttesen állítottak könyvsát- rat. Ott látjuk az írók közül a törhetetlen kedvű Reinel János dr. és vele együtt ugyancsak Pozsonyból Wimberger Annát, akinek a könyvnapra jelent meg első re­génye Aranykert címmel a csallóközi magyarok életéről. Történelmi érdekességű a könyv, cm bécsi döntés óta ez az első iro­dalmi mű, amely Pozsonyban jelent meg (Veritas kiadóvállalat, Schubert Gyula címlapjával). Kedves vendége a kisebbségi sátornak Esterházy Jánosné grófné, aki elmondja, hogy a kisebbségi magyar írók könyvsátrát a kora délelőtti órákban meglátogató Spissiák János, Szlovákia budapesti követe és Wesselényi Miklós „Szózat a szlávokhoz” című könyvét rendelte meg, továbbá szép számmal vásárolt a legújabb könyvekből is. Nem: messze a „Sajóparti kunyhótól”, a Szervita-téren sátoroztak le az erdé­lyiek; kopjafák emelkednek ki a Kós Ká- roly-tervezte erdélyi díszítésű kunyhóból. Az Erdélyi Szépmíves Céh vezérkarából ott látjuk Kemény János bárót, Kovács Lászlót és feleségét, Tamási Áront, Nyirő Józsefet és Vásárhelyi Z. Emil festőmű­vészt. A romániai választások miatt ott­honmaradtak Bánffy Miklós gróf, Kós Károly és Molter Károly, akik jelentős szerepet visznek az erdélyi magyarság po­litikai életében is. Az Erdélyi Szépmíves Céh négy új re- mekkönyvvel jött fel a budapesti könyv­napra: Áprily Lajos „Láthatatlan írás”, Nyirő József „Mádéfalvi veszedelem”, Ta­mási Áron „Szülőföldem.” és egy különö­sen nagyjelentőségű könyv: Pálffy János emlékezései magyarországi és erdélyi urakról. Az utóbbi könyv szerzője az 1848-i magyar képviselőház erdélyi alel- nöke volt; nemrég megtalált kézirata meglepően érdekfeszítő, igen őszinte por­trékat tartalmaz a kor hőseiről. Az idei könyvnapnak kétségkívül ez a legkülönle­gesebb eseménye. A Szépmíves Céh a kö­zeljövőben további ismeretlen erdélyi em­lékiratokat készül kiadni. Ugyancsak a könyvnapra hozta fel az első erdélyi gyer­mekkönyvet (Czegei Carla: Bözsi), Vá­sárhelyi Z. Emil ötletes művészi rajzai­val. A Turul és Mefhosz, mint könyvkiadók Uj színt és magyarabb szellemet hozott a magyar könyvnapok ünnepi kalendá­riumába a két főiskolás egyesület kiadó- vállalata. A Mefhosz-könyvkiadó az Ap- ponyi-téren építette fel (Zöldy Emil ter­vezésében) alföldi ámbitusra emlékeztető sátorát. „Magyar író — magyar szellem — magyar kiadó”, hirdeti messzire látható betűkkel a vállalat jeligéje s &Z új kiad­ványok bizonyítják is a jelige hitelét. Könyvnapi kiadványai közül Fája Géza „Dózsa Györgyiét, Kemény Gábor „Ver­hovina feltámad” cím.ű könyvét és az öt kötetből álló „Magyarok könyvtárát” (Illyés Gyula, Féja Géza, Ortutay Gyula, Erdei Ferenc és Szabó Zoltán) vásárolják feltűnő szeretettel, Ortutay Gyula munká­ját (Rákóczi két népe) rutén nyelven is kiadták (az ungvári Viktoria nyomda be­tűivel), ezzel és Kemény Gábor „Verho- vina” könyvével — amelyhez Bródy And­rás írt előszót — a Mefhosz a magyar-ru­szin testvériségnek áldoz. A tegnapi könyv­napon rutén közéleti személyiségek is megjelentek a Mefhosz-sátrában: Bródy András volt miniszter, Davidovics András, a Magyarországi Ruszinszkóiak szervezetének főtitkára, Smor M. Adalbert, az amerikai ruszinok egyik vezetője s rutén nemzeti viseletben Demkó Mihályné és leánya, Demkó Tatjana, Popovits Márta s Erdős Károlvr.é. — Kellemesen lepett meg a Mefhosz kezdeményezése, — nyilatkozott Bródy András, a Felvidéki Magyar Hirlap szá­mára, — amely a magyar és a kárpátorosz ifjúság lelki összehangolódását tűzte ki céljául. Ezért örömmel tettem eleget a Mefhosz kívánságának, hogy ezen akció első könyvéhez, („Verhovina feltámad”) előszót írjak.. Meg vagyok győződve hogyha az ifjú generáció összeforr, Nagymagyaror­szág most megkezdett új alapjai erő­dítmények lesznek, amelyeken minden ellenség támadása megtörik. A Mefhosz könyvnapi kiadványain kí­vül felsorakoznak az első sorozat könyvei is: Kerék Mihály nagysikerű „Magyar földkérdés”^, Veres Péter „Szocializmus- Nacionalizmus” és Szabó Pál „Szakadék” című regénye. Itt vannak az Erdélyi En­ciklopédia kiadványai is (Balog Edgár: íratlan történelem, Szemlér Ferenc: Más csillagon, Nagy István: Külváros). Itt fe­deztük fel Német László frissen megjelent könyvét („Kisebbségben”), amely megrázó kiáltványként fordul a történelemnek e vészterhes hónapjaiban a magyar ifjúság­hoz: „Van óra, amelyben szólni: remény­telen, de becsület. Ez ilyen”, A Turul Szövetség — a Magyar Élet­tel együtt — két sátort készített, egyiket az Egyetem-téren, másikat a Rákóczi-út és Múzeum-kőrút sarkán. Kovách Aladár szerkesztésében a könyvnapra „Turul Falu­füzetek” jelentek meg, Sinka István: „Az élők félnek, Bodnár István: Ludas Matyi. A Magyar Élet adta ki fyathureczky Gyula könyvét: „Erdély, amióta máskép hívják” és Sinka. István összegyűjtött verseit „Vád” címmel. A Turul Szépmíves könyvkiadó a Nem­zeti Színház előtti téren emelt díszes, kopjafás sátort (Szabó Lajos igazgató ízléses tervei alapján). „Magyar szóval, magyar dallal — előre!” — szól az ifjú vállalat jeligéje s eddig már öt munkát jelentetett meg Szépmíves könyvosztályá­ban, legutóbb: Csifrka Péter és Terescsényi Gyula regényeit. „A Magyar Szemle” új kiadványaival (Zrínyi Miklós összegyűjtött prózai mun­kái Markó Árpád szerkesztésében) ér el nagy sikert, népszerű, „Kincsestár”- köteteit új csoportosításban rendkívül olcsó áron árusítja. A „Nyugat” könyvsátrában Cs. Szabó Anna királyi hercegasszony kiosztja a dísz­okleveleket a Faluszövetség országos ház­tartási versenyén «—^■■■'11 .1 ............■■■ !■!■■■ .1 ■■ fiw László (Magyar néző), Török Sophie (Nem vagy igazi!) és Illyés Gyula (Külön világban) dedikálják új könyveiket a vá­sárlóknak. Az Athenaeum öt' könyvet adott ki a könyvnapra. (Ady összegyűjtött novellái, Karinthy „így írtok ti”, Móricz Zsigiriond új önéletrajza: Életem regénye, Kodolányi János: József, az ács, Hunyady Sándor: Jancsi és Juliska). A Kir. M. Egyetemi Nyomda könyvesbolt sátrában Maróthy Jenő „Felvidéki falevelek”, Sötér István új regénye, Fellegjárás és Mezey István „Az igazi Japán” c. könyve iránt mutatkozik nagy érdeklcídés. A „Dante” új Kassák-regényt adott ki és Gárdonyi Géza „öreg tekintetes”-ét olcsó áron bo­csátotta forgalomba. A Franklin Petöfi- és Arany-műveket adott ki rendkívül olcsó áron. A Révai: Jókaitól a „Lőcsei fehér asszony”-t és egy Móra-regényt adott ki népszerű formátumban. Kapósak ezidén is az új Cserépfalvi-kiadványok (Illyés Gyula, Kovács Imre és Ráth-Végh István), valamint az új Officina-’könyvek. Minden könyvsátorban keresett mű a Stádium-nál megjelent Barta Miklós: Kazárföld és a Szent István Társulat kiadásában meg­jelent Sik Sándor: Pázmány. Gazdag, változatos tárháza a klasszikus és modem magyar irodalomnak, legjava a magyar sors nehéz kérdéseit hozza az ol­vasó elé, meggyőző erővel, művészi formá­ban. A szellemi Magyarország képe elő­nyösen és reménytkeltően mutatkozott meg a könyv ezidei sátoros ünnepén. <vl) Visszaérkezett Danzigba Burckhardt főbiztos Danzig, junius 1. Burckhardt tanár, dan- zjigi főbiztos visszaérkezett Danzigba január óta tartó szabadságáról. Danzig- ban felkereste Greiser szenátusi elnököt, valamint Forster körzetvezetőt, akikkel hosszabb megbeszélést folytatott. Japán és Matsdzsukuo elismerte Szlovákiát Tokió, június 1. Arita külügyminiszter értesítette a szlovák kormányt, hogy a japán kormány elismeri Szlovákia függetlensé­gét, valamint hivatalosan elismeri a szlo­vák kormányt, mint Szlovákia törvény- szerű kormányát. A külügyi hivatal hiva­talos közleményében megállapítja, hogy Cseh-Szlovákiánák márciusban történt fel­bomlása után Szlovákia kikiáltotta függet­lenségét és Németországgal szerződést kö­tött, amelynek értelmében Németország védnöksége alá helyezte magát és vele szoros együttműködésbe lépett mind ka­tonai, mind diplomáciai téren. Ezért ma­gától értetődő, hogy Japán, amely külö­nös jóviszonyt tart fenn Németországgal, * diplomáciai érintkezésbe lép Szlová­kiával. Bízunk abban, — mondja a közlemény, — hogy a Szlovákia és Németország közötti együttműködés nagy mértékben hozzá­járul az európai béke fenntartásához. Hsingkingből jelentik, hogy a mandzsu kormány értesítette a szlovák kormányt, hogy Mandzsukuo hivatalosan elismeri a független szlovák államot.

Next

/
Thumbnails
Contents