Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-11 / 131. szám
1939 JÚNIUS 11, VASÁRNAP mviDEta 23 Osí regősök útján a Palócíőldőn Irta: Manga János Az újonnan, megvont magyar-szlovák határtól alig öt kilométerre fekszik Felsö- szemeréd község az ipolysági járásban, a Selmec-patak jobboldalán. A községet először IV. Béla királynak Selmecbányán kelt parancsa említi, melyben a király a községről nevezett Szemerédi Mihályt a sági préposttal megidéztette. Egy évszázaddal később, 1343-ban Zemered alakban akadunk okleveles nyomára, amikor a Kacsics nemzetségbeli Kónya Miklós neje kapta hozományul a szemerédi birtokot. A község temploma 1485-ben épült és régi portaléja ma is jókarban van. A község lakóinak zömét régi eredetű palóc családok alkotják, ezek legtöbb- nyire a Szabó, Dombay, Tóth stb. nevet viselik. Akadnak a községben idegen hangzású nevek is, amelyeknek viselői a helybeli uradalmak cselédeiként vándoroltak be és később házat, vagy birtokot szerezve a községben telepedtek meg. A község őslakóit még ma is világosan jellemzik a palóc néphitnek és népszokásoknak ősi tradiciókban gyökeredző formái. melyek a vidék kollektiv lelki megnyilvánulásaként jelentkeznek és hordják magukon — az állítólag — kazár jelleget. I\z élet károm tisztessége Talán alig van még egy néprajzi csoport a székhelyeken kívül, amely annyi hagyományt őrzött volna meg, mint a palócság. Az élet minden állomását, születéstől a halálig, végigkísérik a szertartásoknak és hiedelmeknek láncolatai. Mikor az újszülött gyermeket a keresztelésre viszik, az ablakon adják ki, hogy meg ne haljon. Ha a keresztelés idejében üres sír van a temetőben (ha halott van a faluban), a gyermek nem marad életben. A keresztelés után a keresztszülők 10—30 pengőt (a cseh uralom alatt ennek megfelelő csehkorona összeget) rejtenek el a kisgyermek mellén egy kendőbe kötve. A pénzt a csecsemő anyja találja meg, amikor levetkőzteti. Amikor bemutatásra (avatásra) viszik a kisgyermeket, sem a templombamenet, sem vissza nem mutatják meg senkinek, hogy meg ne igéz- hessék. Az élet második főállomását, a házasságot az asszonynép lázas munkája előzi meg. Keresik a megfelelő menyasszonyjelöltet, aki anyagi és munkabírási szempontból is kielégíti a választást. Mivel a község . „jobbágyai", gazdái kevesen vannak, a többi palócközségek ‘szokásaival ellentétben, gyakori, hogy valamelyik környékbeli községbe mennek menyecskéért. A házasulok kora egy-két évtizeddel ezelőtt a férfiaknál 17—20, a leányoknál 14—17 év volt. Ez a korhatár az utóbbi években egyre jobban kitolódik. Nemrégiben halt meg egy házaspár (mind a kettő felül volt a nyolvanon), akik közül a férfi a 16., a nő pedig a 13. életévét töltötte be a házasságkötés előtt. A lakodalom szokásai közül csak néhány érdekes epizódot említek meg. Ilyenek a következők: Mielőtt a menyasszony násznépével az esküvőre indulna, kitekint az ablakon, hogy ő lássa meg először a vőlegényt. Az asszonyok azzal indokolják meg ezt a szokást, hogyha a menyasszony előbb látja meg a vőlegényt, mint fordítva, akkor a házasságban az asszony lesz a feljebbvaló. Az esküvő után, amikor a násznép a menyaszonyház kapuja elé ér, egy hamuval teli rossz cserépfazekat vágnak az új házaspár elé. Valószínűleg ennek a szokásnak is az a célja, mint a zsidó esketési szertartásnál a pohártörésnek, hogy amíg a törött edény ismét eggyé nem lesz, el ne hagyják egymást. Mikor a menyasz- szonyt a vőlegény házhoz viszik, a menyasszonynak egy megkezdetten kalácsból kell harapnia. Ezt a harapott kalácsdarabot aztán mézbe mártják és megetetik a vőlegénnyel. Ugyanezt teszi a vőlegény is, amikor a menyasszony eszi meg a kalácsot. Vacsora alatt mindenki a menyasszonyt figyeli, mert a néphit szerint a menyasszonynak annyi gyermeke lesz, ahány kanál levest megevett. A temetésnek is megvannak a hagyományos formái. Mielőtt a felöltöztetett halottat a koporsóba tennék, zsebébe egy aprópénzt, zsebkendőt, stb. tesznek. Ha állapotos asszony hal meg, melléje rakják a kisgyermekeknek járó ruhát és pelenkákat is. Ha a szülőknek nagyon kedves kisgyermeke költözik másvilágra, különféle játékszereket raknak a koporsóba. A félénkebb természetű asszonynép megnyomja a halott lábát, mert akkor nem fél tőle, A temetés után halotti tort tartanak. A halotti tor a birkapörkölt és a mákoskalács. Ebből az ételből a falu szegényeinek is küldenek. Azt a ruhát, amelyben a halott meghalt, kilenc nap múlva elégetik j\z ősi regösök utódjai András-napkor a leányok nadrágot tesz- j nek a vánkos alá, hogy megálmodják, ki | lesz a férjük. Luca-napján a leányok apró cédulákra férfineveket írnak, melyeket gombócba rakják és este kifőzik. Amelyik gombóc leghamarabb felbukkan, azt hamar kikapják, mert amilyen név van a gombócban lévő cédulán, olyan nevű lesz a férjük. Luca estéjén az egész család fokhagymát eszik s fokhagymával kenik be az állatok fejét, továbbá az ajtókat is, hogy a házat megvédjék a boszorkányok rontásától. A kanászok Luca-estéjén pattognak, tülkölnek és kolompolnak, hogy a következő esztendőben egészségesek legyenek az állatok. Luca-estéjén különben sem varrni, sem mosni, de még fonni sem szabad, csak tollat fosztani. Luca-napját hajnalban a következő énekkel hirdetik a gyermekek: Lucát hoztam magoknak. Cin legyen táljuk, ólom legyen kanaljok, Bornyazzon meg tehenjek. Csikózzon meg a lövök, _ Malacozzon meg a disznójok. Borm búza gazdának, Tyúk, lúd gazdasszonynak. Menyecskének egy bölcső gyereket, így heverjenek a tyúkok e! Erre a gyermekek is lehevernek a földre, földre. Miklós előestéjén különös játék van szokásban Felsőszemeréden. Felöltözik öt legény. 1. a püspök, 2. az angyal, 3. az ördög, 4. a halál és 5. a koldus. Ez az öt szereplő sorrajárja az összes _ fonókat és minden fonóházban végigcsinálják a következő játékot: A püspök a hozzá legközelebb ülő asszonyhoz, vagy menyecskéhez lép és rászól: — Módiit! (Imádkozni.) Erre az asszony imádkozni kezd: — Miatyánk, Párkányba, ki vagy Esztergomba, szenteltessék Szálkán, a te neved balkán. Vagy a következőket mondja: .— Ismertem apádat, szőrös bocskorban járt, láttam, kecskemézzel kente meg a fogát. Mégis oly kényesen hordozod most magad, most is taknyos vagy, töröld meg orrodat. Erre megharagszik a püspök és csen get, .mire bejön a halál, aki fakaszájával úgy tesz, mintha levágná az asszony nyakát, majd bejön az ördög és az asszonyt vagy menyecskét kiviszi a konyhába, de nemsokára behozza az angyal és jól megtáncoltatja. Ezután a helyére megy és a koldus alamizsnát kér tőle. így folytatják a játékot, amíg minden nőszemély sorra nem kerül. A falusi ember lelkivilágát nem ismerő ember előtt pogány tudatlanságnak tűnik ez a naiv játék, azonban semmi más, mint a kereszténység első századaiból megmaradt hagyomány, amely drämatikusan szemlélteti a keresztény egyház tanítását. Ezek a szokások, melyekben itt-ott még felcsillannak az ősi vallás termékenység varázsló baj elhárító és a gazdasági élettel kapcsolatos szokások hiedelmeinek töredékei, egy cseppet sem megalázók Felsőszemeréd becsületes magyarjaira, sőt: felemeli őket és megacélozza a ma- gyarabb magyar jövő nagy útjaira. GAB G M Irta: BIBÓ LAJOS Abban az időben valamivel emberségesebb a közigazgatás. Gondolt olyan dolgokra is, amilyenekkel manapság már nem törődik senki sem. Ugra község például, amelynek Samu bácsi volt a jegyzője és ebbeli minőségében felvirágoztatta a falut, két krajcárt fizetett egy kártékony madárért. Vércse meg bagoly — kártékony madárnak volt bélyegezve mind a kettő — akadt legtöbb, ennélfogva erre a két madárfajra vadásztam egész nap. A tizenkettedik évemet tapostam, de harci ösztöneim fejlettsége után már rég férfinak tekintettem magamat. Rette- zordon dicsőséget nem homályosíthatt gett vadász hírében állottam és ezt a el az a balvégzetű tévedés sem, amelynek során az erdő szélén medve helyett Pavel cigány hasas kocáját lőttem agyon egy nyári hajnalon. Hogy úgy mondjam, kilőttem a flóber- tot és egy remekbe készült igazi angol vadászfegyverre fájt a fogam. A puska emelte volna tekintélyemet és minden kételyt eloszlatott volna életkorom és vadásztudományom látszólagos ellentétei körül. Szilaj dühvei jártam tehát a rétet, hogy minél több kártékony madarat lőjek és félretehessem a két krajcárokat, amelyeknek forintokká kellett majdan hatalmaskodni. Már reggel hatkor kiáltottam öcsémnek: — Matyikám, hol vagy? Gyere, megyünk. Matyi az átszellemültek rajongásával tekintett föl rám. Határozottságom és bátorságom lenyűgözte és kalandos ábrándozásaiban rólam festette meg azt az eszményképet, amelynek hasonmása szeretett volna lenni. Nyilát nyakába vetette és futott. — Itt vagyok. Megindultunk. A nap már erősen tűzött, de a harmattól ázott rét még csillogott. Kőhalom felől szelíd hegyek zárták el a szemhatárt, amerre az Olt kanyargóit. — Érzed — szóltam Matyinak, teli szíva a tüdőmet, a kora reggel friss le- helletével. Matyi beleszimatolt a levegőbe. — Mit? — Ezt a csodálatos szénaillatot. Matyi nem érezte. Arca már tüzelt, szive hangosan dobogott. Izgatottan mutatott előre. — Arra a vadkörtefára szálltak. A seregélycsapatról beszélt, amely előttünk rebbent fel és távolabb leszállt. — Máma seregélyezünk ? — Nem. — Nem? — Gémet se lövünk? — Talán, ha bevár valamelyik. Mintha értették volna a szavunkat, két fehér gém emelkedett levegőbe a folyó partja alól. Az én szívem is megdobbant. Ha óvatosabban lépkedtünk volna, megközelíthettük volna őket. Néhány szárnycsapás után földre ereszkedtek. — Várj — állítottam meg Matyit. — Leszálltak — ... rebegte. — Hallgass. Én visszafordulok és megbújok a csonka fa alatt. Te addig maradj itt. Várd meg, amíg intek, akkor lassan indulj meg feléjük. — Jó. Balról villámsujtotta tölgy állott. A gémek a csonka törzs tetejét szokták megülni. Számtalanszor láttuk, amikor ott pihentek. Amikor a fához értem, intettem Matyinak, hogy mehet. A fa mögé bújtam és vártam. Matyi közeledett a gémek felé. Amikor megközelítette őket, felrebbentek. Darabig a folyó fölött repültek, akkor irányt változtatva, felvágtak a magasba. Onnan néztek le és egyenesen a csonka tölgy felé tartottak. A kakast már előbb felhúztam. Lélegzetem visszafojtva, lestem a két gyönyörű madarat. A fa fölé érve, kiterjesztették szárnyaikat, hogy leereszkedjenek a csonkon, de hirtelen csattogó szárnycsapással elsuhogtak a lomb felett. Harag lángolt fel bennem: — Elrepültek! — sziszegtem tehetetlenül. Észrevettem, hogy Matyi integet. Gólyát zavart fel a víz partján és az felém tartott. Perc múlva leszállt a csonka törzsre. Gólyát még sohasem lőttem. Valami mindig visszatartott. És az ellenkezés szólalt meg bennem most is, de a haragom elnémította most bennem a tiltakozást. Arcomhoz emeltem a flóbertet és célba vettem a gólyát. Az féllabra állt és fejét kedvesen félrehajtva, ide-oda nézegetett. A hang, az iménti, még utoljára könyörgőn megszólalt bennem és hogy elnémítsam, meghúztam a ravaszt. A flóbert eldördült. A gólya már esett is lefelé. Megkísérelte, hogy a szárnyaival fenntartsa magát az ágakon, de a zuhanás ereje nagyobb volt és pontosan előttem puffant földre. Pillanatig mozdulatlan maradt, aztán feltekintett rám. Matyi lihegve futott felém. — Eltaláltad? — kiáltotta. Megvártam, amíg odaért. — El... — mondtam tompa hangon. Szívemet soha nem érzett fájdalom szorította össze. Kiáltani szerettem volna, de nem tudtam megmozdulni. Matyi megérezte, mi megy végbe a lelkemben és halk hangon megszólalt: — El.,. Lehajoltam a gólyához. Szíve beledobogott a tenyerembe, óh, ha odaadhatnám a testem melegét és a véremet! — öleltem kétségbeesve gondolatban mgamhoz. öröm cikkázott át rajtam. — A szárnyát találta csupán a sörét — mondtam hirtelen felszabadulással. Matyi szintén megkönnyebbült. — Akkor megmarad. Az ölünkbe vittük haza. Otthon bekötöttük a szárnyát és fészket csináltunk számára az istállóban a jászol alatt. Matyi alig birt a boldogságával. — Nevezzük el. — Minek? — Akárminek. — Jó. Nevezzük el Gábornak. Rohantunk kígyót, meg békát fogni. Fejedelmi vacsorát kanyarítottunk Gábornak. De nem akart sem enni, sem inni, hiába kínáltuk. — Majd később eszik. Most még fél. Később szorongó érzéssel feküdtünk le és reggel már négy órakor talpon voltunk. Futottunk az istállóba. Az ajtóban visszdöbbentünk. Gábor a fészekben ült, de feje len feküdt a szalmán. — Megdöglött... — rebegtük egyszerre. Beléptünk az istállóba és megállot- tunk Gábor előtt. A halott gólya le- húnyt szemmel feküdt a szalmán. Matyi meg én egymásra tekintettünk. Egyszerre jelent meg a könny a szemünkben. — Gábor!... — leheltük. És leültünk virrasztani a halott gólya mellé. Kedvezményes Alpesi falu parkbelévővel Parkbelépo . . , Magasvasqt ............■—.40. Szellemvoáat . . Vízisikló i ... . ElvarázsqJt kastély .*-.80 Bod gém (2 személyi—.50 Repülő ( ............ Csodacsónak . , Whip ./.../ Tobogáá . . .f. . . . —.20 Pilótaiskola /. , , Kisvasat • /• . . Stádium Jesyirodában Budapest, Vili., József-körut 5. jegyek! —.80 helyett —.60 —.40 99 —.24 —.40. 99 —.24 —.30 B —.18-r.ao 99 —.18 *-.30 99 —.18 —.50 >9 —.36 —.50 99 —.36 —.20 99 —.12 —.20 9) —.12 —.20 99 —.12 —.20 99 —.12 —.20 )> —.12
