Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-10 / 130. szám
10 TEWIDÉlKl JkefeamBMB 1939 JÚNIUS 10, SZOMBAT SPORT . A rendszertelenül és lassan játszó magyar válogatott megérdemelt vereséget szenvedett az olasz válogatott csapattól A magyar futball újból a mélyponton — Gyökeres rendszer- változásra van szükség a futballsport vezetésében, a válogatás és játékosnevelés ügyében — t-x olasz csapat félgőzzel is simán győzött — Harmincötezer néző elkeseredetten tüntetett a futbollkapitány ellen Olaszország—Magyarország 3:1 (1:0) A magyar futball Űrnapja újból keserves csalódást hozott annak a fanatikus seregnek, amely jóban-rosszban kitart kedvenc sportja mellett. Azok a lelkesülök, akik Űrnapján kitódultak az Üllöi-útt pályára, titokban abban reménykedtek, hogy... hátha most. Az igaz, hogy a papírforma a vágyálom ellen szólott, hiszen a magyar válogatott ennen az evDen sehogyan sem tud felvergődni, győzelmet sem idegenben, sem itthon nem aratott és akik végigszenvedtük az Írek ellen vívott mérkőzés első nyolcvan percét, hogyan is ábrándozhattunk arról, hogy pont az olaszok ellen sikerül majd megfordítani a sors kerekét? De hát az ember örök derülátó. lyik két évvel ezelőtt rakott meg bennünket Budapesten és bizonyára csak árnyéka a multévi világbajnoki csapat játékának. Szinte „félgőzzel“ játszott, de sajnos, ez is elég. Taktikában, technikában és kondícióban felettünk állnak, tehát ne áltassuk magunkat, egyszerűen — jobbak, mint mi. Jobban tudják a futball mesterségbeli részét és emellett lelkesebbek is. Balszerencse lehet egyszer, lehet kétszer, de egy fél emberöltő óta állandóan? Fájdalmas volt látni, hogyan játszották át, ha akarták, klasszisnak tartott védőjátékosainkat, hogyan húztak el a szélsők fedezeteink és hátvédeink mellett, hogyan maradtak minden közelharcban győztesek. A kihagyott tizenegyes Az sem balszerencse, hogy Sárosi — aki különben jól játszott — kihagyta a tizenegyest, mert nincs olyan Olivierije a világnak, aki a jól helyezett és jól lőtt tizenegyest kivédhesse. Változatos küzdelemben telt el az első 25 perc, a játék nem magasszinvonalú, de érdekes és fair is. Sok szép magyar támadás mutatkozik az olasz rohamok tarkitására, egy nagy Sárosi-bombát csupán Zsengellér feje védelmez. Végre a 23. percben Gyurka ideális meredek előadását Zsengellér át tudja venni és szökik a kapu felé. Rava már nem segíthet, egy könnyed gáncs — és Thompson a tizenegyes pontra mutat. Sárosi áll a labdához, egy nő felsóhajt mellettem és be- húnyj a szemét, azt mondja, hogy csak akkor szóljunk, ha a labda benn van. Sajnos, a lövés gyönge és nem elég helyezett, a vetődő Olivieri komerre pöckölt, mint ahogy a hernyót fricskázzuk le ingünkről. Az már az olasz temperamentum következménye, hogy ezért társainak csókviharát kell elszenvednie. Nagyszerű 3000 méteres futás géig vívják meg nagyszerű küzdelmüket, amelyből A szünet igazi propagandája volt az atlétikának, bár a tömeglélek még mindig a futball által felajzott izgalmakban rezgett és így talán nem is tudta kellőkép élvezni is méltányolni futóink nagyszerű munkáját. Szabó került ki győztesen 8:28.6 nagyszerű idővel, de a másik kettő is 8:30-on belül fut. Ilyen háromezrest még nem futottak Budapesten, mint ez alkalommal. Talán 35.000 ember ottléte animálta atlétáinkat Ilyen nagyszerű teljesítményre. Nyolc atléta állott a starthoz, a MAC nagyszerű hármasa: Szabó, Csapiár, Iglói külön versenyt fut és az utolsó kör véSzendy Károly polgármester átadja a győztesnek a főváros értékes serlegét, amellyel Szabó a közönség lelkes tapsvihara közben végigszalad a B-trlbün közönsége előtt. . . De már jönnek a futball gladiátorai. Még felhangzik a Huj, huj, hajrá, hogy rövid idő múlva másfajta hangoknak adjon helyet. Két lefutás — két olasz gól Négy órára, az előmérközés félidejére már az állóhelyek teljesen zsúfolva voltak és a tribünök páholyai és ülőhelyei is egyre jobban megteltek. A nap ott terpeszkedett a pesti térfél fölött és jókedvüsen árasztotta júniusi melegét, amelyre a férfiak ingujjra vetkőztek és ujságlapból formáltak csákót, vagy zsebkendővel kötötték be fejüket, mint a nótás mázolólegények. Odakünn a láncke- reskedök szüreteltek, egy-QfSy páholyülés 20—36 pengős árfolyamra szökött és állóhelyért öt pengőt is adtak. Már megteltnek látszott a pálya, de egyre sűrűbb tömegek tódultak gyalogosan, villamosokon a pálya felé, szinte másodpercenként suhantak a bérautók és luxuskocsik, amelyek az előkelő társadalom jeleseit hozták ki a nagy összecsapásra. Még az elő- mérkőzés második félidejének elejére megérkezett Jaross Andor miniszter családjával és a B-trlbün középső páholyában foglalt helyet. Innen a pálya fölé szökő páholyból csadálatos képet nyújt ez az embertömeggel zsúfolt nézőtér. Kék, rózsaszínű és zöldinges férfiak tömege az állóhelyeken, fölöttük sürti füstfelhő lebeg, legalább húszezer cigaretta füstje, az Izgalmas várakozás perceiben mindenki dohányzik. A tribünökön államférfiak, politikusok, tudósok, magasrangú katonák, a művészeti világ kitűnőségei, tarka emprlmék, könnyű muszlinok csodálatos szlnkeveréke dlszesíti a tribün páholyait és ülőhelyeit. Alattunk zöld zászló alatt a híres B-közép. A kassai Kaincz ügyeskedik Az előmérközés eseményeire nem nagyon figyelnek, pedig Hosszú sorfalat alkotnak, üdvözlik a közönséget, a hosszú sorfalat középen a kapitányok és a három bíró bontja két részre. Az angol bíró magas, imponáló alak, különös fecskeszárnyszerüen vágott fehér kabátka van rajta. Himnuszok, sorsolás, az olaszoknak kedvez a sors, Meazza általános meglepetésre a nappal szemben lévő kaput választja. Már elhangzik a bíró sípja, Zsengellér belerúg á labdába, már dübörög a huj, huj, hajrá, csatáraink eljutnak a tizenhatosig, Főni előrevágja a labdát, Korányi rúgása nem jut a félpályáig sem, ott Peraszolonak, a szőke jobbös3zekötönek a zsákmánya. Könnyedén küldi a labdát a legendás hlrü Biavatinak, a göndörhfcjú olasz valóban szélvészgyorsaságú, de — valljuk be — nem Is akadályozza senki, körülnéz, beigazlt, pompásan ad be a magyar kapu elé, ahol a veszélyes Fiolát hárman udvarolják körül, de senki sem fogja — az az érzésünk, hogy Piola cigarettára akar gyújtani és a három derék magyar fiú mind a zsebe felé kapkod, hogy öngyújtót rántson elő. Piola udvariasan meghajtja a fejét: Várjatok fiúk, ezt a kis labdát előbb becsúsztatom a hálóba, aztán rágyújtunk. Dermedt csend és — gól! Olaszország már a második percben l:0-ra vezet. Most akcióba lép a B-közép. „Huj, huj, hajrá!“ zeng a csatakiáltás, mint a legjobb Időkben. Am csakhamar kiderül az, aminek feltétlenül ki kellett derülnie. A gyorsaság és lassúság megállapítása relatív dolog. Liehet, hogy ha a magyar csapat egyedül futká- rozik a pályán, vagy egyenlő képességű csapattal áll szemben, gyorsnak tűnik fel a az északnak és középnek ifjúsági válogatottjai egész formás csatát vívnak. Minden várakozás ellenére észak Ifijei győztek, mert az első harminc percben huszárosán lerohanták az ellenfelet és öt gólt vágtak be, amivel már el is döntötték a maguk javára a küzdelmet. A második félidőben már csak a közép szerzett két gólt és ezzel 6:3 arányban végződött az előmérközés, amelynek örvendetes eseménye a kassai Kaincz fiúnak nagyszerű szereplése észak csapatában. Nemcsak maga lő gólt a jobb- szélső posztján, hanem pompás elfutásaival, beadásaival észak győzelmének ö az előidézője. Azt mondják róla a szakértők, hogy nagy jövője van. Közben a hangos hirdető átkiabálja a B-tribünön felállított helyszíni közvetítő kunyhónak, hogy a mérkőzés nem a kitűzött időben, öt órakor, hanem húsz perccel később kezdődik. Háromnegyedötöt mutat az őrá, amikor a pálya Sprlnger-szobor feletti kapujában feltűnnek kék melegítőjükben — keresztben nagy fehér betűkkel: Italia — az olaszok és a pálya A-tribün előtti oldalán vonulnak végig öltözőjük felé. A tapsra felemelt karral köszönnek. Nyugodtak, fölényesek, magabiztosak ... Az előmérközés véget ér, a Springer-szo- bor előtti kaputérre kivonul a folyamőrség zenekara és pattogó indulóra zendít, ami egyszerre jó hangulatot teremt. Egyszerre csak nagy hullámzás az állóhelyeken, majd dörgő taps és kiabálás, a kijárat' torkából szaladnak ki a fotballisták. A két csapat nem külön-külön jön, hanem együttesen, a piros-inges magyarok Dletz kapitány vezetésével a jobboldalon, az azzurlk Pozzo kapitányukkal az élen a baloldalon. mozgása. De ha az olasz csapat Is a pályán van, akkor kitűnik, hogy minden egyes játékosunk másodpercekkel lassúbb az ellenfélnél. Kitűnik, az is, hogy — taktikánk nincs, a csatársor játssza ugyan a három elől, kettő a mélyben című társasjátékot, amit modern taktikának neveznek, de az is kitűnik, hogy ehhez három átütöerejü csatárra, elsősorban egy Plola-tipusú centerre van szükség és Zsengellér, akit Ábelnek is neveznek, úgy érzi magát az olaszok között, mint Tamásinak amaz Ábelje a rengetegben, elbújik a hatalmas olasz szálfák között, mögött, a labda keresve sem találja meg. Sárosi Gyurka szorgalmasan harmonlkázik, center- halfot is játszik, mert Turay részben öre- gecske ezzel az ellenféllel szemben, részben harmadik bekk, részben pedig kullancs Piola nyakán, Kiszely lassú, nem lehet róla mondani, hogy motorizált tank, Gyetvai a halszélen még egyáltalán nem érett meg ilyen nagyfontosságú mérkőzésre, így a csatársorban fénypontnak pusztán Sárosi és Kineses egy-egy akciója tekinthető. A védelmünk gyenge lábon áll, az ellenfél szélsőit nem Igen fogja senki sem — ebből Is következik be a katasztrófa, a hátvédek rúgása legfeljebb harmlncméteres, udvariasan szolgálják ki az olasz fedezeteket a fedezetsorban Lázár művészi trükkje tapsot kapnak, hogy utána felszisszenjünk pontosan az ellenfélnek szállított zslnórpassza miatt. így a magyar csapat. Pedig egy jó együttes az olasz csapatot most elkaphatta volna, mert ez az együttes nem éri fel azt, ameA második félidőben még gyengébb magyar csapatot látunk a pályán. Különösen Zsengellér lélektelen, kelletlen játéka kelt méltán megérdemelt feltűnést és elkeseredést. A játék képe nem változik. A mezőnyben csatáraink még eljátszanak, de a kapu előtt tehetetlenek, még jő helyzetben sem lőnek, hanem másnak adják a labdát, aki jó helyzetből szintén másnak továbbítja, mintha csak a kapuralövés felelősségétől szeretnének mindnyájan szabadulni. Ezzel szemben az olaszok a ritka támadási alkalmakat mind szemfülesen megjátsszák. A 14. percben Piola pompás labdával indítja a leagyanús helyzetben lévő Colaussit, akit már senki' sem tud beérni, így ő akadálytalanul jut el az ötös vonalig és éles szögből lövi be Ssiabó lábai között a második olasz gólt. Egyszeriben megjön a B-közép hangja. Fütyülnek, kiabálnak, de a fütty nem az ellenfélnek, hanem a magyar gyámoltalanságnak szól. Aztán az elkeseredés jelszavakat kap fel és hangoztatja kórusban. Először ütemesen kiabálják, hogy „Gyur-ka, center-be“, de amikor hasonló körülmények között, mint az imént, hat perc múlva Colaussi újabb olasz gólt lő és ezzel a mérkőzés sorsa megpecsételődik, a zengő kórus „Dietz mondjon le!“ kiabálással tüntet a szövetségi kapitány ellen. Ha igazságosak akarunk lenni, nem hibáztatható csupán Dietz a vereségért, hiszen 6 éppen a közvélemény csapatát állította ki, amikor Cseh helyett Kiszelyt tette összekötőbe, ellenben nevetséges színben tűnik fel a mérközéselötti bujósdi játék, a csatársor összeállításának rejtegetése, ami nem kapitányi taktikát, hanem nagyfokú bizonytalanságot árul el. Kijár a gúnyból Szabónak is, aki ma már csak árnyéka a régi mágneses kezű kapuvédőnek. „Hajrá Szabó!“ zúg feléje a tömeg, majd azt kiáltják »neki, hogy menjen át Oli- vierihez az olasz kapuba, ott tanuljon védeni. Az olasz csapat már ellőtte a puskaporát és védelembe vonul. Most a magyar csapat 1b lábra kap és gólt is ér el. A 33. percben gyönyörű támadás bontakozik ki, Kiszely Sárosit szökteti, ö tovább ad Kincsesnek, aki jól ad be. A labda Kiszely fejére jut, éles fejesét Rava hanyatvetödve, akrobatikus mutatvánnyal vágja vissza a mezőnybe. De most Kiszely lábára jut a labda és a ferencvárosi tank nem hibáz, hosszú, zúgó bombájával szemben Olivieri Is tehetetlen. Botrány a mérkőzés végén „Hajrá Ferencváros, hajrá Fradi“, zúg fel a B-trlbün, hiszen Sárosi és Kiszely voltak ennek a gólszerző akciónak a főmotorjai. De többre már nem telik. Bekkjelnk a fél- vonalon állanak, de a támadások eredménytelenek. A 42. percben csúnya botrány vet árnyékot a barátságos és bajtárslas szellemben megvívott harcra és sajnos — a botrány magyar részről kez- deményeztetett Kiszely talpalásából, amire Depetrini hatalmas ütéssel vesz magának elégtételt. A bíró az olaszt leküldi a pályáról, kavarodás támad, egy pirosinges ököl emelkedik és egy kékinges játékos összeesik, mire a pirosinges Is ökölcsapást kap az arcába, rendőrök, rendezők szaladnak be a pályára, a bíró kézbe kapja a labdát s a közönség füttyorkánja közt levonul a két csapat. Vége a küzdelemnek. Amint értesülünk, az olasz vezetőség példásan fogja megbüntetni Depetrinit, a botrány egyik okozóját. Feltételezzük, hogy a mi oldalunkon is hasonló szigorúsággal fognak mérni. így esett meg Űrnapján az annyira várt olasz-magyar találkozó. 35.000 néző csalódva tért otthonába. V. z. A. Középeurópai Kupa első fordulója A labdarugó Középeurópa Kupa Bizottsága Űrnapján délelőtt Budapesten tartott ülésén megállapította az első forduló játékvezetőit. Első találkozó június 18-án: Vénus—Bologna. Játékvezető: Majorszky. Ferencváros—Slavla. Játékvezető: Scarpi. Sparta—Beogradski SK. Játékvezető: Xifando. Ambrosina—Újpest, később megállapítandó angol Játékvezető. Második találkozó június 25-én: Bologna—Vénus. Játékvezető: Krist. Slavla—Ferencváros. Játékvezető: Dattilo. Beogradski SK—Sparta. Játékvezető: Scor- zoni. Újpest—Ambrosiana, később megállapítandó angol játékvezető. Megállapították azokat a semleges városokat, ahol szükség esetén a harmadik mérkőzéseket játsszák. Ezek: Vénus—Bologna: Budapest. Ferencváros—Slavla: Belgrád. Sparta—Beogradski SK: Trieszt. Ambrosiana—Újpest: Prága. A harmadik mérkőzést június 28, vagy 29-én kell lejátszani. * Az UMTE döntetlenül harcolt a MKMSC- vel. Ungvárről táviratozzák: Űrnapján Ung- várott az UMTE áz MKMSC-vel 4:4 (3:2) arányú eldöntetlen küzdelmet vívott a Felvidéki Kupában. A gólokat Cselnicek (2), Paskuják és Malesz, illetve Galambossl (2), Rákóczi és Borehvanek rúgta. Paskujákot és Horvátot a bíró durvaságér kiállította. * Az Ungvári AC tenniszezői legyőzték Nyíregyházát. Ungvárról jelentik: A Tiszántúli kerület férfi tenníszcsapatbajnokságnak döntőjét Űrnapján bonyolították le. Az UAC 4:2 arányban győzött a Nyír. LTC fölött. Részletes eredmények: Mankovics (UAC)— Váradi 6:0, 6:3, Csongár (UAC)—Vay báró 6:2, 6:1, Klyap (UAC)—Losonci 6:1, 3:6, 6:4, Korompal (NYLTC)—Csongár A. 6:1, 3:6, 6:0. Mankovics, Csongár—Váradi, Vay báró 6:1, 6:4, Losonci, Korompal—Klyap, Csongár Á. 6:1, 5:7, 6:2. * Szeged a KISOK vidéki bajnoka. Szegedről jelentik: A KISOK vidéki kerületének döntőjében a szegedi felsöipariskola 3:2 arányban győzte le a kaposvári gimnáziumot. * A MAC legyőzte a Hl. kerületet. Az első osztályú bajnoki vizipóló mérkőzésen a MAC 5:1 arányban győzött. Tarics három gólt dobott. * Jő eredmények a BEAC atlétikai versenyén. Az Űrnapján rendezett versenynek jó eredményei voltak. A 110 m-es gátat Görög (BEAC) 16 mp-cel nyerte. 100 m-en első Nagy (MAC) 11 mp-cel. 500 m-en első Vadas (MAC) 1.05 p-cel. 800 m-en első Harsány! (BBTE) 1:55.5 p. A hármasugrást Dúsnak! (MAC) nyerte 14 m-rel. A 400 m-es gáton első Polgár (BBTE) 56.6 mp. A gerelyt Várszegi nyerte 64.68-cal, Csányi 63.30-at dobott. * Huszt csapata bemutatkozott Debrecenben. Debrecenből jelentik: Markos Imre jubileumára a Bocskai Huszt csapatát hívta meg vendégül. A mérkőzést, amelyen Teleki és Móré is szerepelt, 3:l-es félidő után 5:2 arányban a Bocskai nyerte. A husztiak jő benyomást keltettek, ök is szerezték meg a vezetést Csencsoni góljával és ugyancsak 6 lőtte a Huszt második gólját is. Harmincfokos meleg és 35.000 néző Két perc és már is gólt szereznek az olaszok
