Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-10 / 106. szám
Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gye3 szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bu dapest, Vili. kerület, Józset-körút 5, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144 - 400 hf siépfr • (d) Az anyaországi választási küzdelem ,és a Felvidék viszonyára igen jellemző tényt kell leszögeznünk: az ezeren felüli képviselőjelöltek közt egy sincs felvidéki. Egyetlenegy felvidéki polgár sem pályázik anyaországi mandátumra. Ez helyes, ennek így kell lennie. így kívánja eat a felvidéki érdek és a felvidéki fegyelem. Mert ha helyes és méltányos az az elv, hogy a Felvidék a felvidékieké, akkor ebből az is következik, hogy a csonkahaza a csonkahazaiaké. Felvidékiek tehát ne menjenek man dátumvadásznak a ceonkahaza területére, hanem elégedjenek meg majd a felvidéki választásnál nyitó lehetőségekkel. S örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezit a politikai ildom diktálta Íratlan parancsot a felvidékiek maradéktalanul betartották saját magukkal ez amiben. Bizonyára nem egy felvidéki polgár van, akiben fölbuz- gott a politikai szerepvállalás- vágya, hogy a hozzá tőszomszédságban levő óhazai kerületben megpróbálja szerencséjét és a siker reményével jelöltesse magát. Éa minden csábító sikerkilátás ellenére, fegyelmezetten távoltartja magát valamennyi a nemfelvidéki területek választási harcától. Ez a magrtartás igen meggyőző bjso.. nyítéka a felvidéki fegyelmezettségnek. É fegyelmezettségnek azonban nemcsak erkölcsi értéke van, hanem politikai értéke is. Mert bölcsesség van ebben az önmegtartóztatásban: hasonló gentleman magatartásra készteti az óhazaiakat is. Amilyen gentlemaneljárás most a felvidékiek be nenv avatkozása a csonkahazai választáson az anyaországi jelöltekkel szemben, ugyanolyan gentleman magatartást kötelesek tanúsítani majd a felvidéki választás alkalmával óhazai testvéreink is. Amit magadnak nem kívánsz, ne tedd másokkal, de ha másokkal szemben valamit nem csináltál, elvárhatod azoktól a másoktól, hogy 5'k se tegyék ezt veled szemben. Nem tudjuk, hogy volt-e ebben az irányban a felvidéki és az óhazai tényezők között vala- nelyes megbeszélés, vagy megállapodás, tény mindenesetre az, hogy a felvidékiek >ly egyöntetűen betartják a benemavatko- sás elvét, mintha egy valóságos úriember- negállapodás szava kötelezné őket. Ennek lejében hasonló úriember-magatartást vágunk el majd az óhazai gentlemanoktól is. 3 ami a magyar egységért, a rendért és •eformo'kért dolgozó Magyar Élet Pártját Heti, erre meg is van minden reményünk. Annál kevesebb kezességet látunk ez rányiban a többi pártfrakció és a ma-ndá- iumvadász egyének, az úgynevezett pár- onkívüliek részéről. Tudomásaink van róla, íQgy már most fenik a fogukat a felvidéki nandátumokra. Már most keresnek szövetségeseket a felvidéki társadalom örök oákétlenei, a magyar élet disszidensei, a sehekkel társalkodó exagrárok, a Prágát űszolgáló szocialisták és a Prágát— Moszkvát egyaránt szolgált kommunisták cözött. A Magyar Élet Pártja természe- -es szövetségesünk, neki érdeke a Felvi- léki Egyesült Párt ereje és virágzása, nert mi is éppen úgy a magyar életet és riagyar egységet akarjuk, mint ő- Ellen- >en a hét felé húzó liberali-sta ellenzéki rakciók ellenzői a magyar egységnek és l mi egységünknek, ezért hét felé akarlak robbantani táborunkat. Divide et im- >era! — ez az ö elvük. Nem tetszik nénik a Felvidék, mint .politikai egység, nert a politikai liberalizmus frakciói sllenfelüket látják mibennünk, ezért tehát neg akarnak osztani, hogy uralkodbassa- íak rajtunk. Már most készülődnek a felvidéki választásokon való részvételre. Már nőst szervezik felvidéki eíövetségeseiket. J.gyanazt a politikai hulladékot, amely a nultban még a cseheket is kész volt szolgálni. A politikai kondottierik, a becsehelt nagyar dezertőrök hadát. Ezeknek az egy- sori renegátoknak jól esik az új szövetA reális kormánypolitika, a falvédő, szociális törek- vések fölényes győzelme lesz a választás A régi ellenzék egyre jobban összezsugorodik, vezérei egymásután jelentik be, bogy visszavonulnak Mindössze néhány napja áll a választási harc, máris kialakult ennek a küzdelemnek politikai képe. Ez a kép tiszta és egységes. Az első pillanatra leolvashatjuk róla, bogy a nacionalista és fajvédő, szociális és keresztény politikának olyan sikerét , mutatja, amely arányban áll a húszesztendős nemzeti és keresztény törekvésekkel. Elég egy pillantást vetnünk vissza a magyar politika történelmére, hogy meglássuk a Szegedről elinduló politikának főbb állomásait, meglássuk Teleki Pál grófnak, Gömbös Gyulának, Imrédy Bélának, Darányi Kálmánnak, majd most ismét Teleki Pálnak a népi és szociális politikában kivívott eredményeit. És különösképpen meglássuk az ország nacionalista tömegeinek mind nagyobb téren megmutatkozó követeléseit, mely ezt a politikát és ezt az irányt várta és sóvárogta. Ez a terület egyre szélesebb, egyre nagyobb lett, ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a magyar politika fejlődését, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az egész ország népe lélekben egységes, mert mindenki a keresztény és nemzeti politika, a szociális és fajvédő politika érvényesülését várja. Ennek a nemzeti egységnek fölényes győzelme elvitathatatlan a mostani választáson. Bármerre tekintünk az országban, azt látjuk és halljuk, hogy a Magyar Élet Pártja biztos kilátásokkal indul mind az egyéni, mind a lajstromos kerületekben. Soha nem látott többséget jósolnak a kormánypártnak és valójában ez nem meglepetés, hanem az eseményekből és politikai közhangulatból egyenesen következő reális eredmény. Aki Teleki Pál gróf miniszterelnök szegedi programbeszédét végighallgatta, annak tudnia kell, hogy a húszéves nemzeti politikának a folytatása sem lehet más, mint az, amit a miniszter- elnök előadott. • Külpolitikánk ragyogó sikerei, amelyek területi megnagyobbodásban is megnyilatkoztak, belpolitikánk gazdasági és szociális vonatkozásai mind olyan eredményeket könyvelhetnek el, melyek egyetlen célba futnak: a kisember, az elesett ember megsegítéséért. Az ígéretek nélkül való realitások politikáját hirdette Teleki Pál gróf miniszter- elnök s ehhez a politikához szervesen simul hozzá Jar'oss Andornak devecseri és kapuvári beszéde, melyekben 'lángoló faj- szeretetről, mélységes szociális érzésről, a kisemberekért való áldozatos munkáról tett bizonyságot. De ugyanilyen beszédeket hallottunk a többi felelős tényező ajkáról, lett légyen az miniszter, államtitkár, vagy más fő- funkciónáriiusa az államhatalomnak. Ezek a beszédek hitünk és meggyőződésünk szerint pontos vetületei az ország irányítóinak lelkében élő terveknek, szándékoknak és elveknek. A Magyar Élet Pártja országos sikeré-* nek titka éppen ezen a ponton van. Jól emlékszünk az elmúlt választások küzdelmeire, emlékezzünk népgyűlésekre, ahol túlzó és radikális követelések, hihetetlen agitációs trükkök, a kommunizmusra emlékeztető szertelen frázisok valósággal megszédítették, nyugalmukból kilendítet. ték a válaűztóközönséget. Egyesek földet mértek és osztottak, a magántulajdont közprédára vetni ígérték, hivatalokat ést ram got 'két kézzel szórtak és mindezt lelkiismeret és felelősség nélkül, csupán azért, mert a képviselőjelölt a tullicitálásban határt nem ismert. Ha ezekre visszagondolunk és azt látjuk, hogy a mostani választáson a Szélsőséges elemek jóformán elüntek, nemcsupán azért, mert a közönség bizalma megrendült bennük, hanem azért is, mert az Ígérgetések korszaka lejárt. Lejárt már régebben is abban a pillanatban, amikor a népi politika a tennivalók első sorába a kisemberen való segítést állította és véglegesen lejárt most, amikor Teleki Pál gróf kijelentette, hogy ígérni pedig nem fog, mert az Ígéretek helyett az eddig végzett munkának és a közeljövő munkaprogramjának, képét állítja a választóközönség elé. ítéljenek ebből, hogy ség. Mert a csonkahazai politikai bujto- gatók újból hazafiakká avatják őket. Kuruc hazafiakká. A nemzethű magyar tábortól nem kaphatják meg a nemzet- hűségi elismerést, tehát odamennek, ahol ezt ingyen megkaphatják. A nemzethű táborban csak szerény és csendes szerep várna rájuk, tehát odamennek, ahol mindjárt vitézkedhetnek és hangoskodhatnak. És mennél újdonsültebb az egykori renegátok hazafiaskodása, annál túlzóbb, hangoskodóbb, demagógabb. A csonkahazai destrukció bíztatására rengeteg ilyen uszító bujt elő ismét. Fél évvel ezelőtt még a csehek szolgálatában labanckodtak, ma a nemzeti türelmetlenkedésben előljárva, kuruckodnak. A sovinizmus demagógjai. S mivel a húsz éven át hűséges magyarok túlzásokra nem hajló, kiegyensúlyozott zárt frontját találják magukkal szemben, mint a csehek alatt, úgy most is bomlasztani próbálják az Egyesült Pártot. A kormánynak való behódolással vádolják. Ők, a nagy kurucok, akik Prágának hódoltak. Suttogó propagandát folytatnak ellenünk. De ebben a suttogó propagandában mär nemcsak a csonkahazai liberalizmus és destrukció keze van benne, hanem ott lappanganak mögötte egy pozsonyi irredentizmus sötét komitácsi-agitátorai is. Ezért a destrukció sötét lovagjai a visszavonás és elégületlenség szításával — még ha a legkiurucabb jelszavakat hangoztatják is — a nemzet ellenségeinek malmára hajtják a vizet. Épúgy, mint a múltban, az elnyomatás évei alatt, amikor a cseh elnyomásnak szolgáltattak ki demagógiájukkal. De a politikai alvilág ujfenti mozgolódása nem ijeszt meg bennünket. Sokkal kedvezőtlenebb viszonyok között is diadalmasan megvédtük egységünket. Olyan időkben, amikor ez az alvilág a prágai hatalmasokkal állt szövetségben és Hod- zsáék, Dérerék, Ivánkáék véresszájú demagógjait, rendőrkémeit és ügyészeit küldözgette reánk. Az aktivisták új álarcot öltöttek, a sovinizmus és liberalizmus lárvájában akarják folytatni romboló munkájukat, de a Felvidék iskolázott magyar tömegeit ezer más álarcban sem tudják megtéveszteni. Ismerjük a szép maszkot. Terjeszthetik a hazug híreket, hogy Ja- ross eltért volna az Egyesült Párt eredeti vonalától. A magyar néptömegek kacagnak a vádon. Tudja, hogy ez csak a csonkahazai zsidó liberalizmus titkos bosszúja a zsidótörvényért és az egykori aktivista és kommunista alvilág rágalma azért, mert a felvidéki Egyesült Párt nem engedi a nemzethűség palástjában hivalkodni az egykori renegátokat. Sr-'vetkezhetnek a liberalizmus, az aktivizmus és a kommunizmus egykori lovagjai: a politikai alvilágból, ■amelyet ma képviselnek, nem fognak tudni előtörni. Diadalmasan megálltuk helyünket a cseh bc^encek agrár és iparospárti, szocialista és kommunis a népfrontjával szemben, megvívjuk harcunkat az újfajta népfronttal szemben is. Mert célja ennek is, annak is ugyanaz: a nemzet- bomlasztás. A Felvidéken az új népfront sem fogja megvetni a lábát. A felvidéki bizalmatlan 1 jövevényekkel szemben. Hiába jönnek az új népfront pesti protek- torai mandátumokért a Felvidékre: a Felvidék választótömegei barátaikról, a volt renegátokról, az aktivista népfrontlovagokról megismerik őket. Erről kezeskedünk, ,
