Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-09 / 105. szám

1939 MÁJUS 9, KEDD íEBöifitUn .MaeW-Himfi 5 A szegedi l elhangzott Teleki Pál gróf progranuvdásakor, hogy utat mutasson, alaphangot adjon, elvi kereteket építsen. Jelképesen kibon­totta a magyar miniszterelnök azt a zászlót, mely Szegedtől Szegedig húsz esztendő politikai küzdelmeit, fejlő­dését és győzelmét látta; a keesztény és nacionalista, a fajvédő és nemzet- építő politika zászlaját. A zászlón ^nég mindig ott ékeskédnek a szavak: Szegedi gondolat. És e zászló húsz év után is maradéktalanul hirdeti, hogy nem változott meg semmi, az út ma is egyenesen vezet a kitűzött cél felé. A feladatok sokasodtak, kül­politikai és belpolitikai adottságok hullámoztak, de mind egy és ugyan­azon irányban, a nemzet továbbépí­tése, fejlesztése és naggyátétele vo­nalán, Teleki Pál gróf felmutatta most a zászlót, megadta a jelet, hogy azt átvegye mindenki, aki most' a választásban jeladást vár. A képviselőjelölt átveszi a nemes küz­delem úri hangját, az ígéretek nél­kül való munkaszolgálat jeligéjét, átveszi és továbbhirdeti, hogy a kor­mány és mögötte a párt fokozott erővel építi, fejleszti a dunamedencei magyar politika bástyáit) a nemes és nagy' barátok segítségével. És építi befelé a szociális, igazságos, ősi földből új magyar életet fakasztó politilca erősségeit, amelyen megveti lábát a kisember és nekiveti hátát a dolgozó magyar. Felfogja a szegedi jeladás minden villanását a választó- közönség is, mely felé szuggesztív erővel hangzanak a munka, a fegye­lem, a helytállás parancsszavai. Olyan helyről jönnek egy új magyar élet kialakulásán e kommandók, ahon­nan húsz esztendő bizonysága sze­rint eddig is a fegyelmezett munka, a köz és nemzeti érdekek előtt váló feltétlen meghajlás, a szociális sze­retetten való egyesülés igaz szavai hangzottak. Teleki Pál élete és mun­kája eddig is ezeket a gondolatokat, fogalmakat és példákat mutatta. Amikor így, mind a két oldalra bő­ven hullott a választási „utravaló”, nekünk, felvidékieknek jól esik lát­nunk, hogy benne bőven találhatunk a Felvidék és a Kárpátalja kérdésé­ből is számunkra való kedves maté­riát. Fülünkben csengenek a mi­niszterelnök szavai a nemzetiségi politikáról, mely nem csupán a visz- szatért Felvidék, de az anyaország számára is tiszteletreméltó és becsü­letes elveket szögez le a kisebbségi kultúrának, a sorsközösségre utalt testvéreknek jólétéért, örömmel hal­lottuk, hogy a kormányzati feladatok tengelyében a megnagyobbodott Ma­gyarországra szabott olyan temek készülnek, melyek teljes egészében számolnak a hazatért országrészek gazdasági, szociális és kulturális igé­nyeivel, berendezkedéseivel. És itt van az új programban Kárpátaljának kü­lönleges szerepe. Évszázadja halmoód- nak gondok és tervek, elképzelések és tervek, hogy miképpen lehetne az Alföld öntözését, a Tisza hajózható­ságát megvalósítani, fejleszteni. Most bejelentette Teleki Pál, hogy a Kár­pátalja visszatérésével e probléma közel áll a megoldáshoz. Újabb élet- lehetőség nyílik ezrek és tízezrek számára, munka és kenyér, nyugodt­ság és stabilitás. Kárpátalja, mint a magyar gazdasági élet új fogaske­reke belekapcsolódik a nemzeti terme­lésbe, a nemzet gazdasági életének lendületébe és e nefnzeti misszión túl végső fokon ott áll a húsz éven át agyongyötört, meghajszolt kisember, a rutén paraszt. Most megtalálhatja végre munkáját, nyugalmát és a ma­gyar alkotmány formáiból kiteljesedő autonómia keretében önálló nemzeti életét. Mindezt örömmel és a fej­lődő, erősödő nemzet biztos jövőjébe vetett hittel hallgattuk és a szegedi zászló jelmondata, a hozzáfűzödő ki­próbált és nemes gondolatok csak alátámasztották, csak megerősítették Teleki Pál grófnak felénk és a nem­zet számára küldött biztató ígéretét: ha fegyelmezetten dolgozunk, erős lesz a nemzet. A magyar életet akarjuk újj áalakítaní, — mondotta Jaross Andor a devecseri választási gyűlésen Teleki Mihály gróf földművelésügyi miniszter, Imrédy Béla és a Magyar Élet Pártjának vezetői már résztvettek az első válasz­tási gyűléseken — A Magyar Élet Pártjának nagyarányú szervez­kedése a fővárosban és a vidéken — Legújabb hírek a jelölésekről Vasárnap már teljes képében kibonta­kozott a választási küzdelem, amelynek Teleki Pál gróf miniszterelnök szegedi programbeszéde úgy a politikai elvek, mint a konkrét feladatok tekintetében a MÉP számára megadta a keretet. Nem az Ígéretek választása lesz, — mondotta a miniszterelnök — ez az első titkos válasz­tás. A konkrét feladatokat pedig meg­jelölte abban a sokrétegű programban, amely átfogja az egész magyar életet, kül­politikában és belpolitikában egyaránt s tulajdonképpen új korszak perspektíváját nyitja meg a magyar nemzet számára. A miniszterelnök programbeszédén kívül számos nagyjelentőségű beszéd hangzott még el az első választási vasárnaip. Ki­emelkedik ezek sorából Jaross Andor mi­niszter Devecserben elmondott beszéde. Jaross Andor Devecserben és Kapuvárott Devecser községben vasárnap délelőtt nagy ünnepséget rendeztek a kommuniz­mus alatt kivégzett mártírok emlékezetére, délután pedig János Áron, a Magyar Élet Pártjának devecseri jelöltje mondott programbeszédet. A gyűlést Antal Lajos nyitotta meg, majd János Áron a MÉP programját ismertette. Jaross Andor miniszter mondott ezután igen nagyhatású beszédet. Hangoztatta, hogy a csonkahazai magyarság az elmúlt húsz évet nem minden vonalon használta ki úgy, ahogy az szükséges lett volna. Voltak olyanok, akik megfogadták Horthy Miklós kormányzó (lelkes éljenzés) sze­gedi programját és ebből akarták és akar­ják a jövő feladatait és tennivalóit ki­olvasni. Voltak azonban a magyar életnek olyan gáncsvetői, akik azt mondották, hogy vigyázni kell, nehogy a magyar élet szekere olyan meredélyre kerüljön, ame­lyen nem tud majd megdUani. Ennek a gondolatnak a jegyében sokszor állították meg a fejlődés vonalát. — Amikor a visszatért felvidéki ma­gyarság ezt látta, elhatározta, hogy odaáll a mellé a munka mellé, amely új, boldogabb, szociálisabb, keresztényibb és jobb­oldalibb Magyarország megalkotását vallja programjában. (Lelkes éljenzés és taps.) Ezért állott ő maga is az első pillanattól kezdve az akkori Imrédy-kormány mögé. Elhatározta, hogy támogatni fogja a kor­mányzatot, hogy reformtörekvések meg­alkotása révén tegye egészségesebbé, ön­állóbbá, függetlenebbé a magyar nemzetet. A továbbiakban arról beszélt a minisz­ter, hogy az elmúlt húsz év tapasztalatai a Felvidéken megmutatták, hogy a nem­zeti lét kérdésében elsősorban a magyar kisemberekre lehet számítani. Látni kel­lett, hogy a dolgozó magyarság volt az, amely erejének latbavetésével megállí­totta a Duna felé előre törni akaró cseh gőzhengert. A továbbiakban rámutatott a miniszter arra, hogy a magyar parlament elszakadt magától a néptől. Már hónapok óta nem a magyar nép igazi törekvéseinek szó­szólója volt, hanem érdekek és érdek- csoportok ütköztek össze benne. (Helyes­lés.) A parlament nem tudott a nép igazi érdekeinek szószólója lenni. — A párt most régi hagyományok tala­járól elindulva, régi értékek tekintetbevé­telével, de friss, fiatal erők latbavetésével hirdet új munkát. Arról a munkáról van szó, amelyet a miniszterelnök bemutatkozó beszédében a parlamentben meghirdetett és amelyet minden körülmények között meg sí fog valósítani. — A magyar életet akarjuk újjáalakí­tani -— mondotta a miniszter. — Szükség van elsősorban arra, hogy emberközelséget teremtsünk a magyar élet minden rétege között, hogy a magyar nemzet minden egyes tagja érezze a nemzethez váló tarto­zás tudatát. A nemzet minden tagjának éreznie kell a nemzet iránti felelősséget. Kell, hogy kialakuljon közöttünk az a test­vériség, amely a felvidéki magyarság kö­rében kialakult, hogy érezzük, ha egymás szemébe nézünk Jiogy nincs különbség kö­zöttünk magyar érzés tekintetében. A miniszter végül a választók figyel­mébe ajánlta János Áront, aki a minisz­terelnöknek és a magyar élet programjá­nak igazi híve és hű hirdetője. Az ülés Antal Lajos elnök zárószavaival ért véget. A visszatért magyarság: a felelősségérzetet hirdeti Jaross miniszter hétfőn Kapuvárra uta­zott Oláh György lapszerkesztő, hivatalos jelölt támogatására. A miniszter itt is na­gyobb beszédet mondott és a közönség .mindenütt nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadta Jaross Andort, aki itt is hitet tett a fajvédő keresztény és nacionalista politika elveihez való törhetetlen hűségé­ről. Jaross Andor miniszter délelőtt Mihályi községbe látogatott el, ahol bandérium­mal és diadalkapuval fogadták. A nép­gyűlésen Jaross Andor miniszter a többi között ezeket mondotta: — A Felvidék visszatért magyarsága a felelősségérzetet hirdeti a magyar közéletben. A felvidéki magyarság ezt a felelősség- érzetet száz százalékig megvalósította a húszéves cseh elnyomatás alatt. Ezt a szellemet akarjuk most átplántálni a ma gyár közéletbe — mondotta a miniszter. — Meg akarjuk tanítani — ha még nem tanulta volna meg — a kastély lakóját, hogy becsülje meg a kérgestenyerű mun kás embert; meg akarjuk tanítani az iparost, aki talán büszkén hangsúlyozza a maga függetlenségét, hogy becsülje meg a nálánál szegényebbeket és meg: akar juk tanítani a hivatalnokokat, akik ott ülnek a zöld asztaloknál, hogy az író­asztal szolgálata nem az ő tekintélyük szolgálata, hanem a népnek adandó és juttatandó szolgálat. (Helyeslés és taps.) — Olyan közszellemre van szükség, amely nem a vagyon szerint tesz különb­séget magyar és magyar között, hanem az áldozatkészség és tettrekészség foka sze­rint. Olyan jólétet kell teremtenünk e föl­dön, hogy érdemes legyen magyarnak lenni akkor is, ha az illető nem nagy latifun­dium ura, hanem kisember, kisgazda, kis­iparos. (Zugó helyeslés és taps.) A miniszter végül a legsürgősebben megoldandó problémákról szólott s ezek közül elsőnek, mint legfontosabbat emlí­tette a földkérdést. KEDVEZMENYES JEGYEK AZ ÖSSZES FÜRDŐKBE EÓYIRODÁNKBAN BUDAPEST, Vili.. SÓZSEF-KORUT 5 Jaross Andor miniszter a szűnni nem akaró tapssal fogadott felszólalása után Oláh György mondotta el programbeszé­dét. Kijelentette, hogy az Ígéretek kora le­járt, ma már a választóközönség nem ígé­reteket, hanem tetteket akar látni. Han­goztatta, hogy annak a programnak meg­valósítása érdekében kivan dolgozni, ame­lyet vitéz Imrédy Béla tűzött ki zászla­jára, s amelynek végrehajtása Teleki Pál miniszterelnökre hárul. Jaross Andor miniszter Mihályiból Kapuvárra ment, ahol a kora délutáni órákban népgyűlés keretében mnndott beszédet: — Most a visszatérés után a visszacsa­tolt magyarságnak módja és lehetősége lett volna arra. hogy kimondja: nem har­col tovább, hiszen húsz évig állandóan és folyton harcban volt. A munkát azonban folytatni kell, mert a megnagyobbodott csonka hazában sok tennivaló, sok re­formra váró probléma, sok megfiatalítani való van. A fiatalítást azonban nem úgy kell érteni — mondotta —, hogy kizárólag az években fiataloknak nemzedékével aka­runk dolgozni, hanem a lélekben fiata- lolcra, a reformokra várókra van szükség. Gyiimölcsöztetni akarjuk azokat az érté­keket, amelyeket a Felvidéken kitermel­tünk és azokat az értékeket, amelyek a szegedi program gondolatából származnak. A továbbiakban a -miniszter az ellen­zéki politikáról beszélt. — Ma nem lehet kormánypárti és ellenzéki magyarságról beszélni — mon­dotta —, mert az államépítés feladata vár ránk, ezt pedig csak pozitív munkával lehet elvégezni, nem pedig üres kritikával. A kormányzat eszközeinek és hatalmának birtokában kell továbbhaladni és kihar­colni azt, hogy azokat a törvényeket, amelyeket hosszú parlamenti vita után meghoztunk, meg i3 valósítsák. Innen szólítom fel a nagybirtokos osztályt — Nagy feladat vár ránk, — folytatta Jaross Andor, — várat kell építenünk minden magyar otthonból, hogy az erőt és biztonságot jelentsen, s erre kell felépíte­nünk a magyar jövőt. Fel kell parcellázni a latifundiumokat, hogy minél több ma­gyar család találjon otthont. Innen szólí­tom fel a nagybirtokos-osztályt, a nagy latifundiumok tulajdonosait, hogy ne állja­nak útjába ennek a fejlődésnek, ne várják meg, hogy törvényeket hozzunk, hanem értsék meg a reformok szavát, tegyék lehe-

Next

/
Thumbnails
Contents