Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-07 / 104. szám

1939 MÁJUS 7, VASÁRNAP TELUIDElíI •^ÄßfokRHipAE sas „Az államrendőrség van itt, tessék kinyitni az ajtót!.. “ Éjszakai őrjáraton a milliós világváros árnyékos oldalán Budapest. Este tíz óra. A csendes pol­gári lakásokban most oltják el a lámpá­kat. Döngve csapódnak be a kapuk. A bé­kés polgár „az én házam, az én váram” mögé sáncolja magát. A keskeny zetgzu- gos józsefvárosi utca gyalogjáróján pedig most vág neki az éjszakai Budapestnek egy csomó férfi. Tíz-tizenöten vannak. Csöndes, szűk­szavú emberek. A szemük fürkészve kutatja az utcát. Razziára indulnak a detektívek. / A rendőrség gyakran tart egy-egy al­kalmi razziát, de minden hónapban egy­szer általános nagy razziát rendeznek. Ilyenkor gyűrűbe fogják az egész várost, Pestet, Budát, Újpestet, Kispestet, Cse­pelt, Pestszenterzsébetet és fölihajtanak eldugott rejtekhelyén mindenkit, ( akinek valami elszámolni valója van a rendőr­séggel. Hírhedt bűnbarlangok, tolvajtanyák, kéteshírű szállók, megbújásra alkal­mas nyomortanyák, rosszkülsejű le- bujok, mind .sorra kerülnek, csak úgy, mint a perifériák bicskanyito- gató sikátorai, az elhagyatott óbudai tég­laégető kemencék, ahol a csavargók szok­ták meghúzni magukat, vagy a Városliget és az angyalföldi mezők. Egy milliós világváros bűnében, szeny- nyében kutat a rendőrség és a váratlan rajtaütésnél a razzia reflektorfényében hunyorogva állnak azok, akiknek félni­valójuk van. Mint a patkányok, ha napsugár tör be a csatorna nyílásán. Itt a flekni • . . Pincelebuj egy józsefvárosi sikátorban. A razzia első állomása. Néhány detektív az ajtóban marad. Az úttesten rendőrcsa­pat várja a kézrekerülő foglyokat, a töb­biek elindulnak lefelé. Pár lépcső vezet a pincébe. Sűrű füst üli meg az alacsony helyiséget. A meny- nyezetről egyetlen villamoskörte lóg, amely kevés reménnyel igyekszik megbir­kózni a homállyal. Az olcsó cigarettadohány bűze össze­keveredik a jellegzetes kocsmaszaggal s a keveréket rossz parfüm kétes illata tarkítja. De nemcsak a szemet és az orrot fogadja kellemetlen meglepetés, mikor az ajtó ki­nyílik, hanem bőven jut belőle a fülnek is. A hallószervek számára szolgáló kelle­metlenségeket egy rekedten kornyikáló harmonika produkálja. Rekedt harmonika, amelynek lármáját jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekszik túlszárnyalni egy élesen visító női hang, amint az érzelmes nóta refrénjét fújja nekibúsult elkesere­déssel : — Csak tavasz ne jönne sohasem ... Mindez együttvéve elviselhetetlenné te­szi a lebujt, amelynek a vendégei azonban — bukott nők és lovagjaik, gyanús fiatal­emberek mélyen a szemükbe húzott sport­sapkákkal, ing helyett csíkos trikót vi­selő hintáslegénytípusú férfiak, — jól érzik magukat. Azaz, csak jól érezték magukat, mert abban a pillanatban, mikor a detektívek belépnek, nyekkenve hallgat el a harmonika a kísérő hanggal együtt. A vendégek rosszat sejtve pillantanak feléjük. Néhányan felállnak és zsebrevágott kézzel oldalognak az udvarra vezető hátsó kijárás felé. A detektívek azonban jól ismerik már a dürgést. Ketten nyomban eláUják a hátsó kijáratot is, a többiek pedig megkezdik az igazoltatást. A pesti alvilág figurái kerülnek eléjük. Zeokésapkás, buggyos golfnadrágos fiatal­ember gyűrött papírlapok közül szürkés­fehér cédulát kotor elő, büszkén mutatja: — Semmi ügyem sincs. Itt a „flekni”... A flekni a tolvajnyelv szerint igazol­ványt jelent. Ez a szürkésszínű igazol­vány elbocsátó levél a Markó-uteai fog­házból. Ilyet kap a fogoly, mikor kitöltötte a büntetését. Tegnapról van keltezve a sza­I badulólevél. Olyan büszke rá, mintha er­kölcsi bizonyítványt mutogatna. A gombóc meg a kulcs Másik asztalnál barátságosan beszélget egy detektív. Simára fésült, lenyalt hajú, kiborotvált nyakú sportsapkás fiatalem­ber a partnere. Ügy látszik, errefelé egyenruhának számít a sportsapka. — Ejnye, Jóska, éppen jókor találkoz­tunk. Már egy hete keresünk. Te követved el a betörést a Koháry-utckb&n. — Én? Vakuljak meg, ha ott jártam. — Hát nem szégyelled magad hazudni, hiszen megtalálták az ujjlenyomatodat a kilincsen! A fiú kihúzza magát: — Ja úgy, az más. Nem vagyok én már mai gyerek, ha ujjlenyomat van, akkor nem állok oda tagadni. Hát menjünk, felügyelő úr. Azzal már indul is kifelé és beáll a rendőrök sorfala közé. Látszik, hogy is­meri a rendet, nem először viszi el a raz­zia. A következő stáció megint egy lebuj. Ugyanaz a kép, mint az előbbi. Az egyik vendég óvatosan a sarokba sompolyog, megáll és hátát a falnak veti. Két kezét hátra teszi. A detektívek sze­mét nem kerüli el a különös póz. Pár pil­lanatig békében hagyják, azután odalép­nek hozzá: — No fiam, gyere csak el a fal mellől. — Fáradt vagyok kérem, azért támasz­kodom,. — Ha fáradt vagy, akkor ülj le, de a fal mellől menj el. Félretuszkolják. Azon a helyen, ahol állt, lágy viaszból gyűrt gombóc van a falhoz tapasztva. Késsel lepisz­kálják s a viszgombócból brilliáns gyűrű kerül elő. A falat támasztó atyafi lopta és így akarta biztos rejtekhelyre dugni, míg a razzia elmegy, mert félt a motozástól. Míg ezzel vesződnek, egyszerre csak koppan valami a padlón. Karikára fűzve négy tolvajkulcs hull csörömpölve a pad­lóra. Az asztalok mellől dotba oda valaki, akinek oka volt arra, hogy ne találják meg a zsebében. A detektívek fürkészve nézik a vendégek arcát. Pár pillanatnyi kínos feszültség után rászólnak az egyikre: — Mirevaló ez, hiszen ezek a te kul­csaid. Gyere csak ide és vedd föl. Látszik, hogy a detektívek jól ismerik az embereket, mert az, akit megszólítot­tak, szó nélkül előjön, fölveszi a kulcso­kat, odaadja a detektíveknek, azután lehajtott fejjel indul kifelé, hogy beálljon a sorba. Ö is bekerül az egyre szaporodó csoportba, amely kint az utcán várakozik a rendőrök között. Árulás! Tovább indul a razzia. Egy zúgszálló kapuján csengetnek be. Kiállják a kaput, azután sorra fölkopogtatják a vendége­ket: , — Az államrendőrség van itt. Tes­sék kinyitni az ajtót! Végig a folyosókon kivilágosodnak a szobák. Egymásután nyílnak ki az ajtók. Mint megbolygatott méhkas, olyan a szálló. Borzashajú nők, ijedtarcú férfiak, gyűrött, piszkos okmányokat kotorásznak elő. Az egyik szobában tizenhatéves fiatal diákra akadtak. Szepegve mondja el, ho­gyan került ide. Gimnáziumi tanuló, rosz- szul tanul, otthon megszidták, megszö­kött és levelet írt a szüleinek, hogy ön­gyilkos lesz. Sorrajárta a patikákat, ösz- szevásárolt tizenöt deka aszpirint és be­jött ide a szállóba, hogy öngyilkos legyen. A rozzantlábú éjjeliszekrényen pohár víz, mellette egy papírlapra felpú­pozva a tizenöt deka aszpirin, most akarta bevenni. — öltözzön fel, fiam, hazakisérjük. Mire való az ilyen ostobaság. Csak jöj­jön, mi kibékítjük a szüleivel. A diák öltözködik. Vidáman rángatja fel a ruháit, örül, hogy megakadályozták CoiVt^ Corvin-viganó Corvin-viganó kretonbóf, sötét alapon apró mintákkal, sújtás- dtszltissel. köténnyel összes vlganóink rajzait törvényesen védjük. () a legkellemesebb IfríMrX nyári viselet jó mosódelénböl, száda újjal •is köténnyel, farkasfog díszítéssel, nagy szín-VO.so és minta-választékban 3 Én mos AJOMINQSftsEK Corvin-viganó jó ható kretonbót, száda ujjal és nyakkal, horgolt zsinór- Q.80 díszítéssel, köténnyel * az oktalan öngyilkosságban. Mikor kimegy a szobából, már moso­lyogva legyint a kezével: — Az aszpirint itthagyom ... Még egy utolsó stáció van hátra. A de­tektívek megtudták, hogy itt a környé­ken húzódott meg egy régóta keresett be­törő. A razzia megáll a kapu előtt. Két detektív becsönget. Bemennek a házba. Tíz perc se telit: bele, megkötözött kezű embert hoznak ki. Hangosan átkozódik és szidalmaz valakit, aki most nincsen itt. Apró tragédia a legsötétebb József­városból. Biztosan nő volt, aki besúgta, hogy hol bujkál. Lassan hajnalodik. Tejeskocsik döcög­nek végig az utcákon. Egy-két koránkelő, munkába siető ember is látszik már, amint a tavaszi hajnalban frissen halad a házfalak mentén és elmélkedve nézi az úttesten elvonuló, rendőrgyűrűbe fogott, rosszképű csoportot. Még pár perc és azután készül a szűk­szavú jelentés, hogy az államrendőrség ma éjszaka razziát rendezett. SÁGI PÁL Az angol királyi pár elindult Amerika tété Az úszó királyi palotává alakítóitEmpress of Australia** tetíóizeién utaznak London, május 6. Megkapó melegséggel mondott Istenhozzádot London népe VI. György királynak és Erzsébet királyné­nak, az első angol uralkodópárnak, ki át­kelt az Atlanti-óceánon, hogy megláto­gassa Kanadát és az Egyesült Államokat. A Buckingham palota ormáról bevon­ták a király lobogóját, midőn az uralkodó­párt és lánykáikat vivő diszhintó kirobo­gott a palotából. Az útvonalat, lelkesen éljenző tömeg szegélyezte a Waterloo- pályaudvarig, ahová tíz perccel az ural­kodópár előtt érkezett Mary özvegy anya­királyné a királyi család többi tagjával, továbbá Chamberlain miniszterelnökkel élükön a kormány tagjai, a diplomaták és a többi előkelőség. Az uralkodópár, mi­után az előkelőségektől búcsútvett, a ki­rályi család többi tagjával, kíséretével és Massey kanadai főbiztossal a Ports- mouthba induló különvonatra szállt, me­lyen útközben felszolgálták az udvari ebé­det. Portsmouth főpályaudvarán Lord Not- tistone tábornok és Blake lordmayor üd­vözölték a koronás vendégeket, akik kísé­retükkel az ősi városházára vonultak, melynek lépcsőin Rolb dandártábornok, a helyőrség parancsnoka évszázados hagyo­mányok szerint átnyújtotta az uralkodó­párnak a város kulcsait. A városházáról az uralkodópár és kísé­rete gépkocsikon a déli kikötőbe hajtatott. Itt az uralkodópár búcsút véve a királyi család tagjaitól, az Empress of Australia fedélzetére szállt, amely ebben a pillanat­ban úszó királyi palotává alakult át. Er­zsébet és Margit hercegnők a fedélzetre kisérték szüleiket., ahol utoljára megölel­ték és megcsókolták őket és visszatértek a partra. Felharsantak a gőzkürtök, a díszőrség tisztelgett, a hajó felszedte hor­gonyát és lassan elindult. A partonállók sokáig integettek, legtovább a két kis her­cegnő. A közeli Spithead hadikikötőnél a hon­védelmi flotta hajói csatlakoztak az Empress of AustraMához, amelyet a csa­torna végéig kisértek, ahol tengeri repülő­gépek rajai repültek el zárt alakulatok­ban. Végül az egész flotta díszlövésekkel búcsúzva visszatért a kikötőbe, míg a Southampton és Glasgow tízezertonnás cirkálók kiválva a hadihajóik sorsiból az Empress of Australia mellé szegődtek, hogy elkísérjék az óceán túlsó partjára. Május 15-én reggel 9 órakor lep először Kanada földjére az uralkodópár Quebeck- ben. Az Empres of Australia azonnal visz- szaváltozik személyszállító gőzössé és uta­sokat visz Southamptonba. Orsenigo nuncius egyórás kihallgatáson jelent meg Hitlernél Berlin, május 6. Orsenigo Casare apos­toli nuncius pénteken kihallgatáson jelent meg Berchteagadenben Hitler kancellárnál. A kihallgatás egy óra hosszat tartott. A nuncius ezután a birodalmi kormány által rendelkezésére bocsátott repü'őgépen vissza­tért Berlinbe. Berlini diplomáciai körök úgy vélik, hogy a nuncius bú caul 3 to tatást tett Hitlernél t3 hamarosan végleg elhagyja eddigi állomás­helyét.

Next

/
Thumbnails
Contents