Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-07 / 104. szám
1939 MÁJUS 7, VASÁRNAP TELUIDElíI •^ÄßfokRHipAE sas „Az államrendőrség van itt, tessék kinyitni az ajtót!.. “ Éjszakai őrjáraton a milliós világváros árnyékos oldalán Budapest. Este tíz óra. A csendes polgári lakásokban most oltják el a lámpákat. Döngve csapódnak be a kapuk. A békés polgár „az én házam, az én váram” mögé sáncolja magát. A keskeny zetgzu- gos józsefvárosi utca gyalogjáróján pedig most vág neki az éjszakai Budapestnek egy csomó férfi. Tíz-tizenöten vannak. Csöndes, szűkszavú emberek. A szemük fürkészve kutatja az utcát. Razziára indulnak a detektívek. / A rendőrség gyakran tart egy-egy alkalmi razziát, de minden hónapban egyszer általános nagy razziát rendeznek. Ilyenkor gyűrűbe fogják az egész várost, Pestet, Budát, Újpestet, Kispestet, Csepelt, Pestszenterzsébetet és fölihajtanak eldugott rejtekhelyén mindenkit, ( akinek valami elszámolni valója van a rendőrséggel. Hírhedt bűnbarlangok, tolvajtanyák, kéteshírű szállók, megbújásra alkalmas nyomortanyák, rosszkülsejű le- bujok, mind .sorra kerülnek, csak úgy, mint a perifériák bicskanyito- gató sikátorai, az elhagyatott óbudai téglaégető kemencék, ahol a csavargók szokták meghúzni magukat, vagy a Városliget és az angyalföldi mezők. Egy milliós világváros bűnében, szeny- nyében kutat a rendőrség és a váratlan rajtaütésnél a razzia reflektorfényében hunyorogva állnak azok, akiknek félnivalójuk van. Mint a patkányok, ha napsugár tör be a csatorna nyílásán. Itt a flekni • . . Pincelebuj egy józsefvárosi sikátorban. A razzia első állomása. Néhány detektív az ajtóban marad. Az úttesten rendőrcsapat várja a kézrekerülő foglyokat, a többiek elindulnak lefelé. Pár lépcső vezet a pincébe. Sűrű füst üli meg az alacsony helyiséget. A meny- nyezetről egyetlen villamoskörte lóg, amely kevés reménnyel igyekszik megbirkózni a homállyal. Az olcsó cigarettadohány bűze összekeveredik a jellegzetes kocsmaszaggal s a keveréket rossz parfüm kétes illata tarkítja. De nemcsak a szemet és az orrot fogadja kellemetlen meglepetés, mikor az ajtó kinyílik, hanem bőven jut belőle a fülnek is. A hallószervek számára szolgáló kellemetlenségeket egy rekedten kornyikáló harmonika produkálja. Rekedt harmonika, amelynek lármáját jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekszik túlszárnyalni egy élesen visító női hang, amint az érzelmes nóta refrénjét fújja nekibúsult elkeseredéssel : — Csak tavasz ne jönne sohasem ... Mindez együttvéve elviselhetetlenné teszi a lebujt, amelynek a vendégei azonban — bukott nők és lovagjaik, gyanús fiatalemberek mélyen a szemükbe húzott sportsapkákkal, ing helyett csíkos trikót viselő hintáslegénytípusú férfiak, — jól érzik magukat. Azaz, csak jól érezték magukat, mert abban a pillanatban, mikor a detektívek belépnek, nyekkenve hallgat el a harmonika a kísérő hanggal együtt. A vendégek rosszat sejtve pillantanak feléjük. Néhányan felállnak és zsebrevágott kézzel oldalognak az udvarra vezető hátsó kijárás felé. A detektívek azonban jól ismerik már a dürgést. Ketten nyomban eláUják a hátsó kijáratot is, a többiek pedig megkezdik az igazoltatást. A pesti alvilág figurái kerülnek eléjük. Zeokésapkás, buggyos golfnadrágos fiatalember gyűrött papírlapok közül szürkésfehér cédulát kotor elő, büszkén mutatja: — Semmi ügyem sincs. Itt a „flekni”... A flekni a tolvajnyelv szerint igazolványt jelent. Ez a szürkésszínű igazolvány elbocsátó levél a Markó-uteai fogházból. Ilyet kap a fogoly, mikor kitöltötte a büntetését. Tegnapról van keltezve a szaI badulólevél. Olyan büszke rá, mintha erkölcsi bizonyítványt mutogatna. A gombóc meg a kulcs Másik asztalnál barátságosan beszélget egy detektív. Simára fésült, lenyalt hajú, kiborotvált nyakú sportsapkás fiatalember a partnere. Ügy látszik, errefelé egyenruhának számít a sportsapka. — Ejnye, Jóska, éppen jókor találkoztunk. Már egy hete keresünk. Te követved el a betörést a Koháry-utckb&n. — Én? Vakuljak meg, ha ott jártam. — Hát nem szégyelled magad hazudni, hiszen megtalálták az ujjlenyomatodat a kilincsen! A fiú kihúzza magát: — Ja úgy, az más. Nem vagyok én már mai gyerek, ha ujjlenyomat van, akkor nem állok oda tagadni. Hát menjünk, felügyelő úr. Azzal már indul is kifelé és beáll a rendőrök sorfala közé. Látszik, hogy ismeri a rendet, nem először viszi el a razzia. A következő stáció megint egy lebuj. Ugyanaz a kép, mint az előbbi. Az egyik vendég óvatosan a sarokba sompolyog, megáll és hátát a falnak veti. Két kezét hátra teszi. A detektívek szemét nem kerüli el a különös póz. Pár pillanatig békében hagyják, azután odalépnek hozzá: — No fiam, gyere csak el a fal mellől. — Fáradt vagyok kérem, azért támaszkodom,. — Ha fáradt vagy, akkor ülj le, de a fal mellől menj el. Félretuszkolják. Azon a helyen, ahol állt, lágy viaszból gyűrt gombóc van a falhoz tapasztva. Késsel lepiszkálják s a viszgombócból brilliáns gyűrű kerül elő. A falat támasztó atyafi lopta és így akarta biztos rejtekhelyre dugni, míg a razzia elmegy, mert félt a motozástól. Míg ezzel vesződnek, egyszerre csak koppan valami a padlón. Karikára fűzve négy tolvajkulcs hull csörömpölve a padlóra. Az asztalok mellől dotba oda valaki, akinek oka volt arra, hogy ne találják meg a zsebében. A detektívek fürkészve nézik a vendégek arcát. Pár pillanatnyi kínos feszültség után rászólnak az egyikre: — Mirevaló ez, hiszen ezek a te kulcsaid. Gyere csak ide és vedd föl. Látszik, hogy a detektívek jól ismerik az embereket, mert az, akit megszólítottak, szó nélkül előjön, fölveszi a kulcsokat, odaadja a detektíveknek, azután lehajtott fejjel indul kifelé, hogy beálljon a sorba. Ö is bekerül az egyre szaporodó csoportba, amely kint az utcán várakozik a rendőrök között. Árulás! Tovább indul a razzia. Egy zúgszálló kapuján csengetnek be. Kiállják a kaput, azután sorra fölkopogtatják a vendégeket: , — Az államrendőrség van itt. Tessék kinyitni az ajtót! Végig a folyosókon kivilágosodnak a szobák. Egymásután nyílnak ki az ajtók. Mint megbolygatott méhkas, olyan a szálló. Borzashajú nők, ijedtarcú férfiak, gyűrött, piszkos okmányokat kotorásznak elő. Az egyik szobában tizenhatéves fiatal diákra akadtak. Szepegve mondja el, hogyan került ide. Gimnáziumi tanuló, rosz- szul tanul, otthon megszidták, megszökött és levelet írt a szüleinek, hogy öngyilkos lesz. Sorrajárta a patikákat, ösz- szevásárolt tizenöt deka aszpirint és bejött ide a szállóba, hogy öngyilkos legyen. A rozzantlábú éjjeliszekrényen pohár víz, mellette egy papírlapra felpúpozva a tizenöt deka aszpirin, most akarta bevenni. — öltözzön fel, fiam, hazakisérjük. Mire való az ilyen ostobaság. Csak jöjjön, mi kibékítjük a szüleivel. A diák öltözködik. Vidáman rángatja fel a ruháit, örül, hogy megakadályozták CoiVt^ Corvin-viganó Corvin-viganó kretonbóf, sötét alapon apró mintákkal, sújtás- dtszltissel. köténnyel összes vlganóink rajzait törvényesen védjük. () a legkellemesebb IfríMrX nyári viselet jó mosódelénböl, száda újjal •is köténnyel, farkasfog díszítéssel, nagy szín-VO.so és minta-választékban 3 Én mos AJOMINQSftsEK Corvin-viganó jó ható kretonbót, száda ujjal és nyakkal, horgolt zsinór- Q.80 díszítéssel, köténnyel * az oktalan öngyilkosságban. Mikor kimegy a szobából, már mosolyogva legyint a kezével: — Az aszpirint itthagyom ... Még egy utolsó stáció van hátra. A detektívek megtudták, hogy itt a környéken húzódott meg egy régóta keresett betörő. A razzia megáll a kapu előtt. Két detektív becsönget. Bemennek a házba. Tíz perc se telit: bele, megkötözött kezű embert hoznak ki. Hangosan átkozódik és szidalmaz valakit, aki most nincsen itt. Apró tragédia a legsötétebb Józsefvárosból. Biztosan nő volt, aki besúgta, hogy hol bujkál. Lassan hajnalodik. Tejeskocsik döcögnek végig az utcákon. Egy-két koránkelő, munkába siető ember is látszik már, amint a tavaszi hajnalban frissen halad a házfalak mentén és elmélkedve nézi az úttesten elvonuló, rendőrgyűrűbe fogott, rosszképű csoportot. Még pár perc és azután készül a szűkszavú jelentés, hogy az államrendőrség ma éjszaka razziát rendezett. SÁGI PÁL Az angol királyi pár elindult Amerika tété Az úszó királyi palotává alakítóitEmpress of Australia** tetíóizeién utaznak London, május 6. Megkapó melegséggel mondott Istenhozzádot London népe VI. György királynak és Erzsébet királynénak, az első angol uralkodópárnak, ki átkelt az Atlanti-óceánon, hogy meglátogassa Kanadát és az Egyesült Államokat. A Buckingham palota ormáról bevonták a király lobogóját, midőn az uralkodópárt és lánykáikat vivő diszhintó kirobogott a palotából. Az útvonalat, lelkesen éljenző tömeg szegélyezte a Waterloo- pályaudvarig, ahová tíz perccel az uralkodópár előtt érkezett Mary özvegy anyakirályné a királyi család többi tagjával, továbbá Chamberlain miniszterelnökkel élükön a kormány tagjai, a diplomaták és a többi előkelőség. Az uralkodópár, miután az előkelőségektől búcsútvett, a királyi család többi tagjával, kíséretével és Massey kanadai főbiztossal a Ports- mouthba induló különvonatra szállt, melyen útközben felszolgálták az udvari ebédet. Portsmouth főpályaudvarán Lord Not- tistone tábornok és Blake lordmayor üdvözölték a koronás vendégeket, akik kíséretükkel az ősi városházára vonultak, melynek lépcsőin Rolb dandártábornok, a helyőrség parancsnoka évszázados hagyományok szerint átnyújtotta az uralkodópárnak a város kulcsait. A városházáról az uralkodópár és kísérete gépkocsikon a déli kikötőbe hajtatott. Itt az uralkodópár búcsút véve a királyi család tagjaitól, az Empress of Australia fedélzetére szállt, amely ebben a pillanatban úszó királyi palotává alakult át. Erzsébet és Margit hercegnők a fedélzetre kisérték szüleiket., ahol utoljára megölelték és megcsókolták őket és visszatértek a partra. Felharsantak a gőzkürtök, a díszőrség tisztelgett, a hajó felszedte horgonyát és lassan elindult. A partonállók sokáig integettek, legtovább a két kis hercegnő. A közeli Spithead hadikikötőnél a honvédelmi flotta hajói csatlakoztak az Empress of AustraMához, amelyet a csatorna végéig kisértek, ahol tengeri repülőgépek rajai repültek el zárt alakulatokban. Végül az egész flotta díszlövésekkel búcsúzva visszatért a kikötőbe, míg a Southampton és Glasgow tízezertonnás cirkálók kiválva a hadihajóik sorsiból az Empress of Australia mellé szegődtek, hogy elkísérjék az óceán túlsó partjára. Május 15-én reggel 9 órakor lep először Kanada földjére az uralkodópár Quebeck- ben. Az Empres of Australia azonnal visz- szaváltozik személyszállító gőzössé és utasokat visz Southamptonba. Orsenigo nuncius egyórás kihallgatáson jelent meg Hitlernél Berlin, május 6. Orsenigo Casare apostoli nuncius pénteken kihallgatáson jelent meg Berchteagadenben Hitler kancellárnál. A kihallgatás egy óra hosszat tartott. A nuncius ezután a birodalmi kormány által rendelkezésére bocsátott repü'őgépen visszatért Berlinbe. Berlini diplomáciai körök úgy vélik, hogy a nuncius bú caul 3 to tatást tett Hitlernél t3 hamarosan végleg elhagyja eddigi állomáshelyét.
