Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-02 / 99. szám

f 1939 HS JUS 2, KEDD ■nmtiffla JkofcaiHTRK® 7 így mond igazat a Szlovenská Pravda, vagyis a «Szlovák Igazság»... Hazug rágalom Letocha József szentszéki tanácsos, galántai plébános ellen — Letocha megcáfolja a kitalált vádakat Galánta, május 1. A pozsonyi Slovenská ■'Pravda április 23-iki, vasárnapi száma szó­ról- szóra ezt a képtelen hazug hírt kö­ztölte: ,,A szlovákok az „elszakított területen” (!!) nélkülözik a legminimálisabb nemzeti jogokat is. Végül még szlovákul gyónni ewn gyónhatnak. Legjobban bizonyítja ezt a Galánta melletti Nebojsza község esete. Ennek a kis községnek nincs saját temp- lomócskája és lakosai a közeli Galánta templomába jártak. Az elmúlt napokban /!!) több nebojszai hívő Galántára ment, hogy eiwgezze a szent gyónást. Itt azonban hallatlan eset történt velük. A plébános úr, ;aki a kíméletlen magyarizálás dühös expo­nense, mind elutasított őket azzal, hogy szlovákokat nem gyóntat. Olyan eset ez, — folytatja a szlovák lap, — amihez nem kell kommentár, mert kiáltóan beezél a dzsentry államiban dívó nemzetiségi szabadságról. Nem csoda tehát, ha az „elszakított föld” szlovák községei­nek lakói könnyes szemekkel üdvözölnek minden szlovákot, aki néha közéjük megy és sírva kérdik: Mikor jöttök értünk?” Az esettel kapcsolatban a legilletékesebb tényezőhöz Galánta plébánosához Letocha József szentszéki tanácsoshoz fordultunk s Letocha a „Slovenská Pravda” cikkére a követke^/Őket mondta: — Végtelenül csodálkozom, hogy egy majmát katolikusnak valló lap ilyen kep- tej/en és hazug hírrel téveszti meg a hiszé­keny szlovák népet. Nemesnebojsza köz­ség Galántához tartozik, mint kis filiális s így annak hívei bármily nemzetiségűek is, az én hatáskörömbe tartoznak. 18 éve vagyok a plébánosuk és egyházi téren soha 'semmiféle különbséget nem tettem a nem­zetiségek között. Hogy magyar ember lé­temre mennyire szívemen viseltem szlovák híveim lelki ügyét, bizonyítani tudja volt egyházi szlovák hatóságom, a nagyszom­bati apostoli adminlsztratura, de bizonyítja szlovák híveim elismerő levele is, amely lelkipásztori működésem egyik legszebb jutalma. Négy év előtt ünnepelték híveim 25 éves papi jubileumomat s ez alkalommal az egyik tiszta szlovák ajkú, most vissza­csatolt filiálisom, Gány minden lakója mindnyájuk által aláirt levélben üdvözölt. A vád tehát teljesen légből kapott és nem­csak „hallatlan”, miként a lap írja, de képtelen is. Rendet, fegyelmet mindenkor megköveteltem híveimtől — magyaroktól épúgy, mint a szlovák ajkuaktól, de hogy valakit elutasítottam volna azért, mert szlovák, ez teljesen szemenszedett hazug-. ság) rágalom és a legcsunyább sajtó- betyárság. Úgy látszik a „Slovenská Pravda” is teljesen átevezett vagy inkább visszaesett a Benes-féle cseh-szlovák módszerekbe. Három évvel ezelőtt a „Slo­venská Politika”, Micsura lapja hozott majdnem hasonló hazugsággal telített cik­keket ellenem, aminek legfőbb vádpontja szintén az volt, amit most felújít a „Slo­venská Pravda”, hogy „erőszakosan Ma­gyarosítok”. Tessék elképzelni, hogy a cseh zsarnokság alatt hogyan lehetett még csak szelíden is magyarosítani. Ugyanígy hazug a vád mostan is. Mint ■magyar ember is szeretettel foglalkoztam a reám bízott szlovák híveimmel s azért azok mindig többre becsültek, mint a saját vezetőiket, akik őket most is csak a vágóhídra viszik s akik közül igen sokan valamikor nagy magyarok voltak s csak 1918 után fedezték fel magukban nem is a szlovák, hanem csehszlovák mivoltukat. — Mikor Selmecbányára kerültem, ma­gyar ember létemre megtanultam tehetsé­TELEFONSZÁM: 144-400 gemhez képest a szlovák nyelvet s hivat­kozom a selmeci szlovákokra, akik ma is szeretettel emlegetnek engem. Tizennyolc éven keresztül itt, Galántán, négy szlovák­ajkú filiálisom lelki ügyét vezettem s egy­Komárom, május 1. A Szent Jobb va­sárnap reggel nyolc órakor érkezett meg az Aranyvonaton a komáromi nagy pálya­udvarra. A pályaudvaron ünnepélyes kül­döttségek fogadták. Alapy Gáspár, a jobb­parti Komárom polgármestere üdvözlő­beszédet mondott. A Szent Jobb ünnepé­lyes fogadására egész Komárom ünnepi díszt öltött. A házakat fellobogózták, a hidakat feldíszítették. Az ünnepélyes fo­gadtatás után a Szent Jobb körül hatal­mas menet alakult és elindult a jobbparti Komáromból a balbarti Komáromba a fel­díszített hídon. A menet a Szent András- templom felé tartott, cserkészdíszszakasz, katonazenekar, katonai díszszázad, a pap­ság és a koronaőrség kíséretében. A Szent Jobbtól jobbra haladtak Komá­rom megye, balról Komárom város ma­gyarruhás képviselői, utánuk következtek Mészáros János érseki helytartó, a pré­postok, prelátusok. Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát, Serédi Jusztinián hercegprímás, Drahos János dr. és Ham­vas Endre dr. prelátussal, Esthy Miklós pápai világi kamarás, Horváth István caudatárius és Bartmann Miklós pápai kamarás, primási titkár, az Aranyvonat díszkísérete Jaross Andor felvidéki minisz­ter vezetésével. Fülöp Zsigmond komáromi polgármester, Soós Imre dr. törvényszéki elnök, Feketehalmy-Czeydner Ferenc ve­zérkari ezredes ötventagú tisztiküldöttség élén. A menet elején és végén díszszázad, leventék, cserkészek és igen sok vidéki jött zászlók alatt papjaik vezetésével. Megjelent a komáromi szekeresgazdák díszbandériuma, régi viseletében, a város képviselőtestülete, az Egyesült Magyar- Párt vezetősége, valamint a többi társa­dalmi egyesület; megjelentek a győri Érsekújvár, május 1. Hosszú hetek gondos előkészítő munkálataival készült Érsekújvár keresztény magyar társadalma, hogy a fel­vidéki útjára induló Szent Jobbot méltó ün­nepélyes keretekben fogadhassa. A rendezés nagy munkáját Prenner Béla dr. érsekújvári esperes-plébános tartotta kezében, aki a -á- város minden rétegének bevonásával készí­tette elő a páratlan fogadtatást. Már a kora reggeli órákban minden irányból érkezett a pályaudvarra a vármegye legmesszebb zö vidékéről is a nép. Felvonult Tardo*,",,*d Vágsellye, Jóka, Zsigárd, Udvard, Szene, Kossuth, Nagycétény és más községek ke­resztény magyarsága, hogy láthassa a Szent Jobbot. A pályaudvar bíborral bevont előcsarnokán keresztül egymásután érkeztek meg az Arány- vonat fogadására a megye és a város elő­kelőségei. A katonaság részéről Fáy ezredes helyőrség-parancsnok, Csenkey ezredes, a Vi­tézi Szék kapitánya, továbbá Jánoska Tibor rendőrtanácsos. A polgári hatóságok részé­ről Jaross Vilmos főispán, Majthényi József báró alispán, Kubinyi György dr. főszolga­bíró, Lapka Béla dr. vármegyei tiszti fő­ügyész, Zoubek Zoltán dr. árvaszéki elnök, házi hatóságom szlovák létére nemcsak hogy nem talált gáncsolnivalót működé­semben, de kitüntetésben is részesített. A szlovák testvéreink elszakadása után pe­dig most decemberben a nagyszombati Szent Adalbert Társulatnak a magyar bel­ügyminisztériumnál és hatóságoknál nagy segítségére voltam s így a szlovák katoli­kus híveknek is. Erről az „igazságot sze­rető” szlovák rádió és úgynevezett sajtó persze tudomást nem vehetett, de annál fürgébben ad hitelt ilyen alattomosan rá­galmazó besúgóknak, akik a magyar és szlovák nép közé minden’ áron éket szeret­nének verni. Szlovák testvéreink komolyan gondolkozó része nem adhat hitelt ilyen felelőtlen, lelkiismeretlen embereknek.” A galántai plébános szavaihoz nem kell kommentár. Felelete eléggé megvilágítja a pozsonyi rádió és sajtó módszerét, amely semmiben sem jobb a volt cseh­szlovák gyászos rendszernél. így fest a „Slovenská Pravda”, vagyis a „Szlovák Igazság”. « . ummt » anyamw. m n ■ ■■ » A Szent Jobb első felvidéki útja Komáromban, Érsekújvárott és Léván ünne­pelték a szent ereklyét — Jaross Andor miniszter kísérte a Felvidéken a Szent Jobbot r A Szent Jobb bevonulása Ersekuvárba Rákócziánum díszruhás apródai is és ki­vonultak az iskoláik és a vallási egyesü­letek. Amikor a menet a Szent András temp­lom elé ért, a templom előtt Bartal Iván főispán a felszabadult Komárom város és a vármegye nevében üdvözölte a Szent Jobbot. A Szent Jobb és kísérete ezután bevo­nult a templomba, ahol Serédi Jusztinián hercegprímás mondott csendesmisét egy­házi énekkarok kíséretével. Mise után Meszlényi Zoltán dr. felszentelt püspök, egykori komáromi káplán mondott szent­beszédet. A felajánlási imádságot Lestár István szentszéki tanácsos, komáromi plébános mondotta. A kinszorult tömeg részére a Klapka- téren, a Szentháromság-szobor előtt tábori misét mondott Kelemen Krizosztom pan­nonhalmi apát. Szentbeszédet tartott Szu- nyogh Xavér Ferenc. A Szent András templomban lefolyt szentmise után a Szent Jobbal kivonultak a Szentháromság-térre, ott megálltak né­hány percig, végül pedig az Aranyvonat­hoz vitték, ahol ünnepélyesen búcsúztatták. A Himnuszt énekelték, miközben a vonat lassan elindult Komáromból Érsekújvárra. Komáromban körülbelül tizenötezer fő­nyi tömeg fogadta és ünnepelte a Szent Jobbot. A falvak lakói erre az alkalomra nagy számban jelentek meg Komáromban. Komárom közönsége melegen ünnepelte a Szent Jobbot, hiszen a Szent Jobb ma lé­pett először felvidéki területre. Az Aranyvonat Komáromból tizenegy óra előtt tíz perccel indult él Érsekújvár felé. Jaross Andor felvidéki miniszter kísérte a Szent Jobbot. Szerényi György vármegyei főmérnök, Kür­tiig Győző nyug. főjegyző és a vármegye tel­jes tisztikara. Ott voltak Holota János dr. és Turchányi Imre dr. országgyűlési kép­viselők. A város képviseletében ölvedy János városbíró, Prónay Kálmán főjegyző, Saskó Gyula városi főtitkár, Néder János és Liszy Lajos tanácstagok. A pénzügyigazgatóság és az adóhivatal Zoliay Kornél dr. adóügyi főtanácsossal az élén. A Pázmány Péter- gimnázium képviseletében Mrema József igazgató és Thain János tanár. Kéhrer Ká­roly tanügyi főtanácsos, m. kir. tanfelügyelő, Sós János, a járásbíróság elnöké, Szabó Kál­mán bankigazgató, Jókay Imre füri föld- birtokos, Kuthy Géza dr. ügyvéd, a galántai Hanza elnöke, Biskoroványi Emő, a Vág- sellyei Hitelintézet igazgatója. Simkó Károly kerületi esperes vezetésével a kerület pap­sága karingben, akiknek soraiban ott láttuk Gregorovits Lipót és Letoha József szent­széki tanácsosokat. P. Csulen Kolos férenc- rendi házfőnök vezetésével az érsekújvári zárda valamennyi tagja. A várakozók sorai­ban felfedeztük Jaross Andornét is édesany­jával, özv. Hegedűs Kálmánnéval, akiknek társaságában yan Majthényi Józsefné bá­róné, Kürthy Győzőné, Jókai Imréné, Puck- Un Kármémé. A helyőrség kivonult díszszá­zada mögött a frontharcosok foglalnak he­lyet, akik mellett az iparos cserkészek zene­kara helyezkedett el. Háromnegyed tizenegy előtt néhány perc­cel jelentik az Aranyvonat érkezését. Fensé­ges nyugalommal közeledett a mozdony, ame­lyen ott ragyogott az apostoli kettős kereszt­tel a magyar címer. A cserkészzendkar a Himnuszt játszotta. A vonat ablakából Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás mosolyogva üdvözölte a kivonult előkelőségeket. Egymás­után pattantak fel a vasúti kocsik ajtajai és elsőnek Zsembery István v. főispán, majd Huszár Károly m. kir. titkos tanácsos v. mi­niszterelnök, Jaross Andor miniszter, Serédi Jusztinán hercegprímás és kísérete szállt ki a vontából. Jaross Vilmos főispán meleg szeretettel üdvözölte Serédi Jusztinián hercegprímást, aki megköszönve az üdvözlést, annak a bol­dog örömének adott kifejezést, hogy a Szent Jobbot arra a Felvidékre hozhatják el, amelyért annyit dolgozott az első szent ki­rály. A Szent Jobbot leemelték az Aranyvonat­ról és lassan megindult a menet a Horthy Miklós-úton át a Kossuth Lajos-térre. Az úttest két oldalán a város és környék köz­ségeinek ifjúsága, valamint a különböző fal­vak csoportjai helyezkedett el. A Kossuth Lajos-térre én-e, a Szent Job­bot díszes emelvényen helyezték el és Mészá­ros János dr. csendes szentmisét celebrált. Czapik Gyula dr. mondott ezután szentbe­szédet. A szentmise végeztével a Szent Job­bot a plébániatemplomba vitték. Itt egy órán át kegyelete« áhítattal vonultak el a hívők ezrei. Délután visszavitték az Aranyvonatra a Szent Jobbot. A kivonult előkelőségek búcsútisztelgése közben a Himnusz hangjai mellett hagyta el a pályaudvart a vonat, amely folytatta útját Léva felé. Bánkeszi, Nagysurány, Léva További útja során délután Bánkesziben állott meg először az Aranyvonat. A köz­ség szlovákajkú lakossága renkívül nagy számban vett részt a fogadtatáson. Kosec Imre plébános szlovák, majd magyar nyelvű üdvözlő beszédére a hercegprímás is először szlovák nyelven válaszolt és köszönetét mondott híveinek, hogy Szent István király tiszteletére ily sokan jelen­tek meg, hogy vele együtt hódoljanak annak a nagy királynak, aki a keresztény hitben, a keresztény erkölcsökben és a keresztény szeretetben kívánt egyesíteni és boldogítani minden polgárt, aki e haza területén él. Ha a nagy király elvét követ­jük, most is békességben és boldogságban élhetünk. Adja Isten, hogy úgy is élhes­sünk. Nagysurányban szinte beláthatatlan tö­meg szállta meg az állomást, hogy szem­tanúja legyen a Szent Jobb megérkezésé­nek. Itt több mint félórát tartózkodott az Arany vonat, mely idő alatt az egybegyűl­tek példás rendben elvonultak a Szent Jobb előtt. Léva volt az Aranyvonat legközelebbi és ez útjában utolsó hoszabb tartózkodási helye. Itt a város nevében Klain Ödön polgármester mondott üdvözlő szavakat, majd a Szent Jobbot gépkocsin vitték el a Verbőczy-térig, ahonnan azután festői gyalogmenet alakult, amely a Kossuth Lajo3-térre kísérte a szent ereklyét. Sáska Dezső alispán üdvözlő beszéde után vissza­kísérték az ereklyét az állomásra. Lévát elhagyva, az állomások egész so­rának érintésével Párkánynánán. Szobon és Vácon keresztül tért vissza az Arany­vonat a budapesti Nyugati pályaudvarra, ahová a késő esti órákban némi késéssel futott be. Útközben mindenütt nagy töme­gek várták és a legváltozatosabb módon fejezték ki hódolatukat az országalapító szent király iránt. A fővárosba megérkezve, a szent ereklyét az alkalmi gépkocsin viszakísérták a királyi udvari várplébánia kápolnájában levő őrzési helyére. MOST JELENT MEG! Kerecsényi Antal <.*vidóki „é A SARAT, NEC A KOMÉDIÁS e. könyv* Rendelj* meg aionnal kiadóhivatalunknál. Ara dlnk8ttib«ii 8v— pengő.

Next

/
Thumbnails
Contents