Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-28 / 121. szám
1939 MÁJUS 28, VASÁRNAP ■marosta AkcfevRHIMaB ", KÖNYV — KULTÚRA Dinim'niiTiiiinninTTiTTiiimiiiimnnimnirmíinniiimiimiiNiiiiNmiiiifHiiiimuiminniHnirnmnmniiiiiHirnifiiiniiiniiiiíTiniiiníiiiTimTi Szülőföldem Tamási Áron új könyve Rákóczi földje visszatért ■ — Szathmáry István új verskötete — Á Felvidék egy részének visszatérése új húrokat ütött meg két magyar költő nemes lantján. Nemrégiben ismertettük Havas István „Köszöntíek, Felvidék!” címen megjelent verses könyvét, amely a barsi föld boldog örömét zengi gyermeki bájjal és ünnepi melegséggel. Mint Havas István Bars megyéből, Szathmáry István pedig Trencsén földjéről származik és Nyitra városnak volt sokáig lakója. Kettőjük érzése rokon, közös témájuk: a szőkébb haza, a régi emlékek dús tárházát csillogtatja meg. Szathmáry István költészetén mégis valami titkolt bú borong, az odaátmaradt szülőföld és a kedves Nyitra után. Húsz évvel ezelőtt, ködös téli estén hagyta el a várost, mint Nyitra vármegye főjegyzője. De, amint most ő mondja, nem a főjegyzőt. hanem a magyar poétát üldözték benne a csehek, akik a „Jankó átka” és „A csehek ellen” című verseit soha nem tudták neki megbocsátani. Akkori költeményei mélységes együttérzéssel örökítették meg a csehek árulása miatt elpusztult magyar és szlovák katonák halálhörgését. a hadifoglyok átkozódását és a lerongyolt, kifosztott vagonokban menekülő felvidékiek könnyes sóhajait: Mert úgy esett, hogy zúgó fenyvesek Herold ja lettem: ősi szent határok Küldöttek el, hogy jajszavuk legyek... Szathmáry Istvánnak a múlt évben jelent meg egy nagyobbszabású elbeszélő verses kötete, a Rákóczi-eposz, adhatott-e volna jobb címet most új kötetének, mikor Rákóczi drága földjéből a lankás rész és a Verhovina végre visszatért. Ezek a patinás művészettel megírt versek méltán sorakoznak az iskolai ünnepélyek műsorából jólismert irredenta költeményekhez: harangzúgás, keserű gyász, hálaadó gyász, tárogatóhang, konok dac és a nagy magyar feltámadás hitének lelkes rapszódiái, r - ................... Magyarok Könyvtára címmel a MEFHOSz (Magyar Egyetemi Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége) kiadóvállalat érdekes, olcsó könyvsorozatot indított meg a napokban. A sorozatban öt füzet jelent meg az ezidei könyvnapra: Illyés Gyula „Ki a magyar?”, a magyarok eredetéről, Szabó Zoltán „Két pogány közt” Zrínyiről, Féja Géza „Kurucok”, a kurucköltészet remekeiről, Ortu- tay Gyula „Rákóczi két népe”, a magyar és ruszin népben élő Rákóczi hagyományról, Erdei Ferenc „Kossuth Lajos azt üzente”, a nagy 48-as államférfi tanításáról írt korszerű összefoglalást. A „magya- rabb magyarság” nevében és a „Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” jeligével bocsátja útra a MEFHOSz ezt a könyv- sorozatot s a könyvtár további köteteinek is az lesz a célja, hogy a magyar öntudatot ápolják és fejlesszék. A művelt magyar közönségre éppen úgy igényt tart ez a könyvsorozat, mint a magyar népre; azt nyújtja, ami az egész magyar közösség kenyere: a nagy nemzeti sorsélményeket. Aki az első öt kötetet végigolvassa, annak látnia kell, hogy volt és van magyar történelmi magatartás s bűnhődés nélkül nem szeghetjük meg a törvényeit. Történelmi táplálékot adnak ezek a művek s igen örvendetes, hogy a magyar fiatalság kiadó- vállalata indította őket útnak. Bizonyára elmélyítik majd a fiatalság öntudatát is. Az új sorozat — Féja Géza nagyszabású „Dózsa György” könyvével együtt! — hozzájárul ahhoz is, hogy a könyvnap az egész magyarság szellemi ünnepe legyen. Olyan sorozat ez, mely a parasztság és a munkásság érdeklődésére is teljes mértékben számíthat. A MEFHOSz a nemzeti öntudat könyvtárát alapította meg s minden kiemelkedő magyar írót bevon ebbe a munkába. A sorozat jeligéje azt mondja, hogy lélek és szabad nép tesz csodadolgot. A szellem s a szabadság hitében találkoznak az írók, a fiatalság, a közönség és a nép: egyelőre egy könyvsorozat keretében. De már ennyi is bíztató. Kezdetben volt a ponyva, azután jött a politikai röp- irat, most pedig ízléses formában, kitűnő tartalommal a történelmi magyar lélek indul útnak a tömegek felé, mindnyájunk felé. A „Magyarok Könyvtára” mélyebb és magyarabb öntudat kialakítását munkálja a legjobb magyar irodalom eszközeivel. A könyvnapi kiadás jövedelme a falu számára készülő kiadás anyagi alap iául szolgál. A „Magyarok Könyvtára” olcsó könyveinek célja a legszegényebb magyar rétegeknek is hozzáférhető áron és érthető stílusban adni a legmagasabb magyar irodalmat. Az első öt kötet tárgya a múlt. de minden lapjáról a ma égető nemzeti kérdései szólnak az olvasó felé, Egyszer az író elsőosztályú vasúti szabadjegyet kapott a román államtól (az erdélyi magyar irodalom iránti tiszteletből), hogy járja be vele a nagy országot. Tamási el is indul Kolozsvárról egyenesen haza, szülőföldet nézni, Farkaslakára, székely vérei közé.. Első osztályon, román hivatalnokok mellett, kezdi és amint feltűnt Nyikó völgye, már a harmadikon ül füst és emberek között, ahol „vidáman és színesen csobog mindenütt a székely beszéd, mint egy óriási forrásban”.. Járja a székelyudvarhelyi utcákat, a vén kollégium és a katolikus finevelő hűvös folyosóit, a „korcsomát”, ahol egykoron Jégtörő Mátyást borban és jég között keresztelte meg az apja. A gyermekkor kedves tájain ma „kisebbségi köd” szorongatja, a változás nehéz sodra csapkodja az ismerős dűlőket, de a régi fa új gyümölcsöket terem. így ér haza az író, Szüzmárjás királyfi, Ábel és Jégtörő Mátyás szellemeinek ékes kíséretében, ízlelve a föld savát s megbűvölve a fák, folyók, hegyek és rétek igézetétől: „Valósággal nyűgbe ver valami különös érzés, melyhez hasonlót soha semmi nem ébresztett bennem, csak a föld, hol ringott a bölcsőm. Nem öröm és nem fájdalom ez az érzés, nem szárnyalás és nem is megenyhülés. Kehely talán. miben e földi élet levének kivonata van: az a titokzatos, egyetlen ital, melybe a kerek földnek minden fűszere egybefőzetett”. Otthon, a megtalált fajta-közösségben megkapja az örök leckét és egész nemzetének ajánlja követésre: ime, a népi életforma, a falu nem kezdetet lát a születésben és nem véget a halálban, hanem csak személyi változást mind a kettőben, a közösség tehát mindvégig megmarad változatlan lélekkel. Jár-kel a taIzgató történeti néphős, akinek személyi adatait, élő körvonalait többé-kevésbé már elhomályosították négy évszázad politikai és társadalmi ellentétei, mégis: Arany János époszt tervezett róla írni, a hétszilvafás Ady Endre konokul unokájának vallja magát, Juhász Gyula a szegedi temető éjszakájában a lófő székely levágott fejét látja kigyulni és Illyés Gyula a „kivonulás” előtti nagy beszéd foszlányait gyűjti össze a ceglédi piac álmos légkörében. A költőkkel nincs baj, ők titkolt rokonszenwel csak lepárolták a századok mélyén megbúvó néplegendát. Elmarasztaljuk azonban az egyes történetírókat és szociológusokat, akik a liberális és neobarokk-szemlélet tükrében mutatták be a „véreskezű parasztkirály”, vagy a „nagykoncepciójú osztályharcos” ferde képét. A ferdítőktől már csak egy lépés a napi politika szenvedélyéig, amely úgy igyekszik Dózsa Györgyöt kezelni, mint azt önös érdekei, sőt: idegen célok megkövetelik. Féja Géza egyik irányt sem követi, hamisnak tartja a napi politika martalékává lett néphős romantikus alakját. Egyformán elutasítja a „magyar radikalizmus és szocializmus ősét”, valamint a „kegyetlen, önző, bosszúálló kalandort” is. Féja, aki a fiatal írónemzedék közül legjobban és legátfogóbban ismeri a 16. század történetét, a kor erkölcsei, ösztönei és hajlamai szemszögéből rajzolja meg a féktelen indulatok emberét. Nem védi és nem dicsőíti a Dózsa-forradalom véres kegyetlenkedéseit, nem a mai erkölcsi mérték szerint bírálja az egyéniségeket és az eseményeket s ítéletét sem a merev csz- tályszempontok diktálják. Tárgyilagosan a korszellem és a kor társadalmi, az er szag bel- és külpolitikai viszonyai fontosak egyedül az ő számára. Végzetesnek tartja mind a forradalmat, mind pedig az ellenforradalmat, mindkettőnek tragikus vétke az, hogy „egy idegen s velünk szemvaszi utakon, betekint a rokonok, testvérek házaiba s a finom párlatokra emlékeztető tisztaság, üde szinek művészi kezelésével felvételeket készít az ember és természet örök játékáról. Tamási Áron új könyve megnyugtat, ne féltsük ezt a népet: mint ezeresztendőn keresztül, most is védi földjét, lányait, csak a másik, a népet állítólag vezérlő réteg volt hűtlen gazdaságához. Két utat járt a kétféle magyarság. A kettő közül a nép cselekedett helyesebben. Mit csináljunk tehát? „Forduljunk vissza a néphez és tanuljuk meg tőle, ami jó. S ami jót tanulunk, tömjük bé azzal a szakadékot, amely sötéten tátong a két magyar közt. Jobb, ha ezenmódulag mi csináljuk ezt, minthogy álorcás idegenek mérges jelszavakat ültessenek a szakadékba. Pedig ma ez történik. S holnap talán már holttestek hullanak a két magyar közé s akkor temető fogja elválasztani azokat, akiknek jó és közös sors szerint egymáshoz kéne tartozniok. A bölcs és igaz nemzetet áhít- juk, amelynek címere a nép. . Mi, felvidékiek, akik nyugtalan óráinkban még most is érezzük idegeinkben a kisebbségi szú konok zúgását, értjük, mily igazságot mond itt az erdélyi író. Már rég elintézett kérdés a Tamási Áron „regionalizmusa”, de akik még ma is ezzel vádolnák meg, olvassák el ezt a remek könyvet, amely az egyetemesség felé szól egy földjével és elleneivel vivődő nép hétköznapjairól. Ily mélyen és tisztán természetet és embert látni csak a svájci francia Ramuz tud a világirodalomban. A csillagok derűjét csillogtatja meg a nép könnyeiben: ez a Tamási Áron művészetének legnagyobb ereje. ben imperialista törekvéseket tápláló nagyhatalom fenyegető árnyékában vállalták a belső harcot.” A véres parasztforradalmat még idejében meg lehetett volna akadályozni, ha a rendek fölismerik a társadalmi együttműködés fontosságát a török veszély küszöbén és engedményeket tesznek a nagy nemzeti cél érdekében. Végzetes volt a bosszúálló ellenforradalom is, amely a népi erőket kegyetlenül megtizedelve: előkészítette —Mohácsot. . . Budai Nagy Antallal kezdődik és Moháccsal végződik Féja Géza nagyvonalú történelmi tanulmánya, átfogva egy tragikus századot, amelynek tanulsága örök időre — de napjainkra különösképpen — figyelmezteti az egész nemzetet. Ami elbukott Temesvárnál és Mohácsnál politikai síkon, az átmentődött a 16. és 17. század irodalmába, ahol a kiegyenlítődés az osztatlan magyar nemzet élménye Zrínyi Miklós műveiben született meg. Amit a forradalom értékes erőiben elpocsékolt és az ellenforradalom elmulasztott, azt a prédikátorok és a katolikus Zrínyi gyönyörű bátorsággal megőriztek és felelősséggel átadták a következő századoknak is bővülő örökségként. „Kit válasszunk — kérdi Féja Géza: Dózsát vagy Zápolyait? A szellem embere vagyok s e kérdésre csakis úgy tudok felelni, hogy egyiket sem. A szellem útját kell választanunk, a 16; század szelleméhez kell visszatérnünk . . . Dózsa György sorsa nem lehet program, s mítosz, hanem tanulság”. A forradalom és az ellenforradalom nem oldották meg a 16. század társadalmi kérdéseit. Józan ítélettel és becsületes számvetéssel, megalkuvás nélkül, a népi erők jogos törekvéseinek elismerésével kell megkeresnünk a társadalmi együttműködés útját a néppel bővülő, osztatlan magyar nemzeti lélek felé. Ezt mondja az új Féja-könyv szenvedélymentes, nyugodt hangon, meggyőző erővel, V. Z. A lelki átképzés nehéz problémáiról írt Kovács Endrd értékes tanulmányt a Tanáregyesületi Közlönyben, kapcsolatosan a felvidéki oktatással, amelyet most a magyarországi tanmenethez kell igazítani fokozatosan, minél kevesebb zökkenő és súrlódás nélkül. Felvidéki ifjúságunk magyarság- tudata, nemzeti önérzete az elmúlt húsz év alatt a csehszlovák iskolapolitika javarészt gyökértelen kozmopolita irányzatú nevelése miatt nem tudott oly egyetemessé kifejlődni, mint az anyaországi diákságban. Kém kaphatta meg a dön*ő tudatformáló történelmi élményeket, egy idegen nép történeti világának hőseivel népesedett be képzeletük; így például Prága megalapításának mondáját megtanulták, de semmit sem tudtak a magyar honfoglalásról; „kisujjukban” volt a Premysl-csálád minden cseh szenttel együtt, de nem ismerték a magyar hősök és szentek példaadó galériáját. A csehszlovákiai iskolákban tudatosan nem szóltak a magyar 7iemzet európai és keresztény hivatásának nagyságáról, létünk európai igazoltságáról, sajátos missziónkról a nyugati civilizáció szolgálatában. Nagyon találóan jegyzi nieg Kovács Endre, igaz ugyan, hogy a csehszlovák iskolapolitika az újabbkori történelem tanításában a föhangsúlyt a kis népek szabadság törekvéseinek mozgalmaira helyezte, csak éppen a magyar szabadság- harc nem kapott kellő értékelést. Hogy mégis ennyi nehézség, tiltó akadály ellenére is az ifjúság mégsem lett érzéketlen a magyar nemzeti törekvések iránt, az elsősorban azoknak a gerinces magyar tanító egyéneknek köszönhető, akik dacolva minden előírással, hivatalos oktatói célzattal: magyar létük kategorikus imperatívuszának tartották ápolni, fejleszteni fiatalságunkban a magyar tudat lángját. És köszönhető továbbá a kisebbségi életforma nemzetneveiö légkörének, a családi környezetnek és a határontúli magyar szellem könyvekben, rádióban kiáradó, vonzó fluidumnak. Sok-sok még a hiány, sok-sok még a tennivaló. Ifjúságunk kritikátlan rajongását egy mélyebb tárgyi ismereteken alapuló, a nemzeti so s és történelem leglényegesebb problémáit helyesen értékelő magyarságtudattá kell fokozni. Végül tapintatot és mélységes türelmet ajánl Kovács Endre a visszatért felvidéki iskolák tanítóinak ahhoz a munkához is, amelynek feladata: a kisebbségi alacsonyabbrendűség érzetének, a morbus minoritatisnalc fokozatos megszüntetése. Hozzánemértő, tapintatlan és türelmetlen módszerrel tönkre tehetünk egy egész nemzedéket! — értsék ezt jól meg különösen a Felvidékre került anyaországi tanárok és tanítók .., Középeurópai feladatunkra figyelmeztet Dobossy László a Magyar Szemlébe irt kitűnő tanulmányában, amely a kisebbségi sors néhány alaptípusát vizsgálja. A különböző típusok közül legértékesebbnek azt az új nemzedék't tekinti, amely a, nagy célok irányvonalán apró feladatokra vállalkozva, szívós kitartással építette a nemzet életét. Ez a realista nemzedék a középeurópai mikrokozmoszban egyenrangúvá, sőt magasabb- rendüvé kívánja edzeni a magyarságot. A nemzeti közösség gondolatában fedezte fel a megtartó erőt, a néppel váló együttérzés és együttmunkc.lkodás gondolatában a boldogulás útját, távol minden osztálygőgtől! ,,Mi lehet ennek az ifjúságnak a feladata — kérdezi Dobossij László —> mikor a kínos gyötrődésektől való szabadulás és a nagy fellélegzés után egyszerre egy osztályokra tagolt és merev kereteket őrző társadalomban találja magát ? ... Arról álmodik és azért dolgozik, hogy^ nemzetünk kihuszmlja kedvező földrajzi helyzetét és Közép-Európa vezető népévé nemesedjék. Erkölcsi imperializmust szeretne népünkbe oltani, fokozott vonzóerőt, megbecsült érlékeket. A magyar életformát tökéletessé akarja alakítani, hogy hódító példa legyen a dunavölgyi kis_ népek számára. A felvidéki magyarságnak összekötő szerepet szán ebben a békés hódításban ... Középeurópában a magyarságot, a magyarság felé pedig Európát kell képviselnünk. Az európai korparancs ma: a népnek nemzetté emelése. A realista, de ma már mondhatjuk bátran: az egész felvidéki magyarság ezt a hitet vallja. Ez a hivatástudat a legfőbb szellemi érték, mely a kisebbségi sorsban kikristályosodott bennünk. Ezt adjuk át most nemzetünknek és nem szűnünk meg hirdetni a fontosságát. Újra, meg újra megkíséreljük a magyarságnak és Európának időszerű kiegyenlítődését és ezzel nemzetünknek a dunai népek élére lendítését. Olyan próbálkozás ez, melynek minden veszedelmét vállaljuk, mert hiszen meggyőződésünk szerint népünk fennmaradása függ tőle”. Soha felvidéki magyar | ezt az időszerű európai kor parancsot ive felejtse el... Féja Géza: Dózsa György MEFHOSz-kiadás
