Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-28 / 121. szám
14 TOffBíkl JkCfSaRHIHKffi 1939 MÁJUS 28, VASÁRNAP — Mit bámulsz a tükörbe, — szólt rám ikiskoromban anyám, hogy elméláztam a fényes, foncsorozott üveg előtt, elmerülve vonásaim szemléletébe. — Mit bámulsz a tükörbe? Nem vagy lány? Emlékszem, bíborvörös lettem s magam is éreztem, hogy tükörbe bámulni nem fiúnak váló szórakozás. A fiú nem köt maslit a hajába, nem jár selyembe, csipkében. A fiú nem hiú. Még kevésbé a férfi. A férfi, ha történetesen nem gyenge bábnak született, akkor erős. Az ő ékessége az, hogy puszta kézzel megfojtsa a farkasokat, ha a körúton rátörnek, a férfi akkor férfiú, ha egy törököt a foga közé vesz, kettőt egy- egy karjába és úgy ütögeti össze hitetlen tar fejüket, mint tette Kinizsi. A férfi ékessége az ész, amely velejárója a rövid hajnak, mint ahogy a hosszú hajnak a rövid. A férfi lehet biborcsókos, torzonborz, sőt minél torzonborzabb, annál inkább férfi. — Hiúság, asszony a neved, — mondja a férfi. Ebből ugyebár az következik, hogy ö nem. A világért sem. Magára vonatkozólag azt állítja: — Ha a férfi csak egy hajszállal szebb az ördögnél, akkor már rendben van. Mél- tóztassék csak figyelni, hogy milyen ravasz mondás ez. Első hallásra úgy hangzik, mintha valaki olyan mondaná, akinek kisebb gondja is nagy ob annál, hogy csinos-e az arca, vagy nem? Másodszori hallásra olyan íze van, mintha némi me- Imchólikus belenyugvás lenne benne. Rendben van, tudom, hogy a természet engem nem alkotott túlságosan szépnek, bele is nyugszom, annál is inkább, mert egyáltalán nem fontos a dolog. Nem fontos már csak azért seyn, mert úgyis én vagyok a teremtés koronája. Némi megfontolás után azonban rájön az ember, hogy ez a kijelentés nem vigasz, hanem — tisztességtelen verseny: a férfi ugyanakkor, amikor a szépség határát a nők számára az angyalok megjelenési formájához köti, magára nézve egyenértékűnek jelenti ki a legalsó határt az ördögit. Minthogy az ördögöt pedig minden férfi könnyen el tudja képzelni magánál egy fokkal csúnyábbnak, tehát minden férfi szép. Egyedüli kivétel a szép férfi. A szép férfi nem hiú, hanem — öntclt. De most nem róla van szó, hanem a kevésbé tetszetős külsejű férfiakról, — rólunk. Rólunk, azaz pardon. Jobb, ha azt mondom: rólam. Így nem sérthetem meg senkinek a hiúságát. Ötven esztendős vagyok, testmagasságom: 170, súlyom 85, még pedig aránytalanul elosztva: gyomrom tájékára jutott a legtöbb. Különben ne részletezzük a dolgot, pocakos vagyok. Foglalkozásom bankigazgató, hajam aránylag gyér. Hirtelen haragú vagyok, de semmi sem tud olyan végtelen haragra lobbantam, mintha valaki azt mondja: hiú vagyok. Igaz, hogy Párizsban egy üzleti utam alkalmával csodálatosan tökéletes parókát mutattak és a cég címét felírtam arra az esetre, ha Isten őrizz, egészen megkopaszodnék, de végeredményben megelégedtem egy remek összetételű hajszesszel. A hajszesz összeragasztja, a fejemhez tapasztja a hajamat, még akkor is, ha a tarkómtól előre fésülöm a homlokomra és így kitűnően tudom leplezni kopaszodó voltomat. Felületes megállapítás szerint ezt hiúságból teszem. Pedig nem. Egészségügyi szempontból. A fejem ugyanis roppant érzékeny. A legkisebb hűvös levegőáramlatra tüsszögök, meghűlök, beteg lehetek. Ez a kozmetikai szer tehát végeredményben olyan rendeltetésű, mint például a himlő elleni oltás. Igaz, hogy hetenkint kétszer ellátogatok a gőzfürdőbe, ahol minden alkalommal egy-két kilótól megszabadulok. De ezt sem hiúságból teszem. Egyszerű magyarázata a dolgoknak az, hogy boka- siilyedéscm van s minél könnyebb a testsúlyom, annál inkább tehermentesítem a lábamat. Ha hiú lennék, akkor vigyáznék arra, hogy a gőzfürdőben elvesztett súlyom ne térjen vissza. Nem volna szabad utána pár korsó sört innom, vacsorára joghurtot kellene ennem. Mindezt nem teszem, mert nem vagyok hiú. Nem mondom, valamit adok külső megjelenésem előnyösségére — éppen a múlt héten operáltattam le arcomról egy nagy szemölcsöt, — de enek az oka sem hiúságban rejlik, üzletembernek a boldogulásához. okvetlen fontos> hogy megjelenése előnyös legyen. A szemölcs, tapasztalatom szerint, számos üzletfelem figyelmét annyira lekötötte, hogy nehézzé tette tárgyalásainkat. Negyvenéves vagyok, orvos, ideggyógyász. Hajam tömött. Külalakom rendes, egyedüli testhibám, hogy a válam csapott. Rendelőm jól megy és éppen ezért sok az irígyem. ök mondanak hiúnak. Nem igaz. Való, hogy szabóm duplán vattázza ki kabátom vállát, az is igaz, hogy hajamat este hálóval kötöm, le s fürdés után ismét háló alá szorítom, igaz hogy körmöm polírozott, az is igaz, hogy kissé erősillatú oroszkölnit használok, igaz továbbá az is, hogy kínosan vigyázok cipőm tisztaságára, arcom akár felülről lefelé, akár felülről felfelé simítva olyan sima, mintha nem is volna szakállam, de ez mind nem a hiúság következménye, hanem annak, hogy pácienseim nagyrésze a hölgyek sorából lterül ki. ök követelik meg, hogy orvosuk ápolt, illúziót keltő legyen. Hiába, respektálnom kell a hölgyek szeszélyét és hangulatát, annál is inkább, mert — betegek és beteg embernek — kedvezni kell. Harmincesztendős vagyok. Foglalkozásom: művész. Megjelenésem is mutatja. Széleskarimájú, úgynevezett művészkalapot viselek, nyakkendőm fekete puhaselyem vászonnyakkendő, ruhám kissé vasa- latlan. Azt mondják, külsőmmel fitogtatom művész voltomat. Hát nem igaz. Először is kopaszon szeretnék járni, de legalábbis, normális, rövid, oldalt elválasztott frizurát viselni, egyszerű színes nyakkendőt kötni, egyszerű normális duplagallérhoz, szeretném ruhámat hetenkint egyszer vasaltatni. Szeretném művész voltomat elrejteni ország világ előtt, sajnos, nem lehet, sőt nem szabad. Ha megengedhetném azt a luxust, hogy külsőm az én ízlésemet tükrözze vissza, akkor számtantanárként hatnék és nincs ember, aki rám merné bízni portréjának megfestését vagy megmintázását. Huszonnégy esztendős, szigorló mérnök vagyok. Ügynevezett sportfiú. Üszőm, evezek, futok, diszkoszt dobok, tennisze- zem, vívok. A minap egy szobrász barátom megkért, állnék modellt neki, mert ritkán talál hozzám hasonlót, akinek a jóalakján kívül minden izomzata ennyire kidolgozott lenne. Mindenki csodálja, hogy nem versenyzek. Magamban őrzöm a titkot, hogy szívem nem engedi, sőt a sportnak ez a mértéke sem tesz már jót idegeimnek, mert nagyon sokat kell tanulnom és a túlzott szellemi munka nem engedné meg voltaképpen ezt a fizikai teljesítményt. De kénytelen vagy oh vele, mert komoly fiú vagyok. komolyan veszem az életet és el akarok helyezkedni. Kidolgozott izmaimmal tűnök fel állandóan a strandokon és vagyok szívesen látott vendége előkelő lányos házaknak. Mihelyt eljegyeztem magamat, megnősültem vagy álláshoz jutok, abbahagyom az egész sportolást, elsősorban a táncot, amit nem is említettem. Vagyok tehát ötvenéves bankigazgató, negyvenéves idegorvos, harmincéves művész, vagyok továbbá fodrász, szabó, suszter, vagyok — mindenki különböző korban és ’megállapíthatom — persze jómagámat kivéve —, hogy a férfiak hiúk. Üzletfeleimmel akkor tudok boldogulni, ha magam szerény képességeiről nem nyilatkozom, ellenben az őszinte tárgyilagosság jegyében kellő módon kihangsúlyozom az ő tehetségüket, portréimat akkor fizetik meg jól és szívesen, ha idealizálom az arcokat; férfibecsületemet is legkönnyebben akkor tudom meggyógyítani, ha biztosítom őket arról; idegállapotuk, ziláltsága kivételes lelki-nagyságuknak a következménye, borbélyüzletem akkor megy jól, ha vendégeimnek sokszor mondom: nagyságos úrról nem hittem volna, hogy már ennyi és annyi idős. cipőt azért rendelnek nálam szívesen, mert mindenkit biztosítok orról, hogy férfiban ilyen szépvonalú lábat ritkán látni. Akkor boldogulok, ha legyezem a hiúságukat. És mint bankár, orvos, művész, fodrász, cipész, mint mindenki, megvonhatom, hogy ha él bennem is valamelyes hiúság, akkor az csak észbeli vagy lelki- tulajdonságokra vonatkozhat. Ha én adok, valamit külsőmre, az, mint kifejtettem, csak kényszerűség, ellenben, ha szabad valamire büszkének lennem, akkor büszke vagyok arra, hogy pénzem van, vagy nevem, büszke vagyok gyermekeimre gondos és áldozatkész családfői mivől- to'mra, büszke vagyok jellemszilárdságomra, műveltségemre, büszke vagyofc mindarra, ami értékben a női nem fölé emel. Ha tehát hiú vagyok, akkor ilyen nemes értelemben vagyok hiú és ez nem is megszólni való dolog, annál kevésbé, mert hiszen elismert tény, hogy a hiúság motorikus erő, ami előre hajtja az embert. MARIASS IMRE .SzroHÁzKöirtfrKübTURA, Cjj-cltámadás (Be-muJatá a Qlemzeti Színházban Régi békeévek nyugtalan tolsztoji levegője áradt szét tegnap este a Nemzeti Színház új bemutatóján. A szerelem oroszos mélységei, a szenvedélyek szlávos viharzása s a társadalmi kérdések messziá- nista szikrái gyúltak ki meglepő hévvel és különös Ígérettel, emlékezetünkbe idézve a fanatikus tolsztojánusok és szektások sajátos világát. Nem csekély izgalommal kérdezzük: micsoda alkalom, rejtélyes időszerűség lebbenti föl évtizedek függönyét a nagy volgai epikum jelenetei és alakjai előtt? Valamikor, a század viharelőtti csöndjében egész Európa ezen a regényen csüngött, előkelő osztályok, irodalmi társaságok és egyetemi hallgatók vitatták meg Dimitrij és Katjusa szerelmének emberfölötti záró jelenetét; s a földosztás, társadalmi egyenlőség, muzsik-sors örvényei nemzedékeket sodortak a messziánizmus narkotikumába. A huszas évek elején, a magyar életben szokatlan erővel jelentkezett egy ilyen hullám, főiskolások, ifjú szociológusok vallásos révületben az Ady- igék indítására tolsztojánusi rajogással tekintettek a falu felé. Ez a vallásos hevület vezetett egy fiatal tanárjelöltet is Tolsztoj regényéhez, hogy színpadra átdolgozva, a szláv kürt korunk magyarjaihoz is szólhasson. Nyári vakáció alatt, egy szabolcsi nagyuradalom béresei és gazdatisztjei között írta ezt a darabot, — vallja be Kovách Aladár, a tegnap bemutatott drámai játék szerzője. A szabolcsi környezet nem zavarta meg a volgamenti tájat és az öreg Tolsztoj regényalakjait sem hamisította meg a nagy távolság, amely a két puszta között fekszik. Marja és Vjera, a két megvénült és szerelemről lemaradt leány riasztó árnyékában szövődik Katjusa és Dimitrij szerelme végzetes hevességgel. Később, a cinikus Schönbock őrnagy társaságában a fiatal Dimitrij megfeledkezik diákköri szerelméről; léha viselkedése az ártatlan leányt nyomorba és lejtőre taszítja, ahol a végzet a züllött Katjuskát gyilkosságba sodorja. Minden körülmény ellene vall és a bíróság az ártatlan Katjuskát kényszermunkára ítéli. Dimitrij lelkiismerete felébred, otthagyja előkelő, tartalom nélküli menyasszonyát, szétosztja hatalmas birtokát az éhező parasztok között s követi első szerelmét, Katjuskát — Szibériába. Ezt a cselekményt sűrítette Kovách Aladár rendkívüli finom művészi eszközökkel három erős drámai felvonásba.. Az átdolgozás lényegesen az ősforrástól abban tér el, hogy főleg a két főhős a rivalda elé érve megszabadult az eposzi súlyoktól: Katjuska és Dimitrij igazi drámai figurákká váltak a fiatal író műhelyében. A roppant tolsztoji mű finom párlata ez a színpadi átdolgozás, pompásan megrajzolt epizód-alakokkal (Marja, Vjera és Misszi) meglepően üde lírai színekkel s mesterien komponált jelenetekkel. A harmadik felvonás első változatát bármely nagy drámaíró is megirigyelhetné: itt olyan tehetséget és színpadi képességet árult el a fiatal szerző, hogy nyugodtan várhatunk tőle a jövőben teljesen eredeti művet is. Katjusa nehéz szerepét Dayka Margit alakította, hangja és játéka azonban csak az első felvonást bírta. Tímár József mindvégig kitűnő volt, Gobbi Hilda és Aghy Erzsi vénleányaival együtt ők éreztették leghívebben a tolsztoji világot. Szeleczky Zita a neki való szerepet hibátlanul játszotta meg. A főpróba és a bemutató díszes közönsége meleg tapsokkal fogadta a Feltámadást, amely — újból hangsúlyozzuk — egy tehetséges és a színpad titkait kitünően ismerő drámaírót igér a jövőre, V. L. (*) Szabó Dezső a rádióban. A nemrég ünnepelt hatvaséves Szabó Dezső pünkösdvasárnapján első ízben szólal meg a rádió mikrofonja előtt. A rádió vezetősége az író tiszteletére a Városi Színházban rendezett jubileumi est műsorából hangfelvételt készített, amelyet Budapest I. műsorán, ma délután 6.05-kor közvetít. Bevezetőt mond Kodolányi János.PADEREWSKI valószínűleg soha többé nem léphet a közönség elé N^wyork, május 27. Paderewsky, a vi- világhírű lengyel zongoraművész és a lengyel köztársaság első elnöke valószínűleg soha többé nem léphet a közönség elé. Mint ismeretes, a nagy művész csütörtökön közvetlenül a newyorki hangversenye előtt vasúti kocsijában, amelyet állandó utazásai során lakásául használ, szívgörcsöket kapott, emiatt le kellett mondania hangversenyét. Paderewslcy zongorahangoló mestere, ki harminc év óta kíséri a nagy művészt utazásaiban, újságírók előtt elmondotta, hogy Paderewsky állapota meglehetősen súlyos, mert már hosszabb idő óta látja, hogy a világhírű művész testi erőinek fogytná van s véleménye szerint többé nem koncertezhet. SPORT Bartha főhadnagy vezet a HTVK öttusa versenyén A pisztolylövésben Balos hadnagy győzött A HTVK öttusa részversenyének harmadik versenyszámát a pisztolylövést szombaton reggel fél 9 órakor tartották meg az üllőiuti Ludovika Akadémia parkjában lévő lőtéren. A verseny eredménye a kedvezőtlen látási viszonyok miatt — hol sütött a nap, hol beborult — a várakozáson alul maradt. A lövészetet Balás hadnagy nyerte Petneházy százados és v. Bartha főhadnagy előtt. Az összesítésben Bartfc főhadnagy megőrizte első helyét. Gyalokay főhadnagy igen gyenge lövészeti eredményével a kilencedik helyen végzett s így az összes!térben a második helyről az ötödik helyre került s helyére Petneházy százados jutott. A lövészet eredménye.- 1. Balás hadnagy 20/189, 2. Petneházy százados 20/187, 3. v. Bartha főhadnagy 20/186, 4. Henyey hadnagy 20/184, 5. Sebeök akadémikus 20/166, 6. Bolgár hadnagy 19/177, 7. Gör- gényi akadémikus 19/165. 8. Kaffka hadnagy 18/167, 9. Gyalokay dr. főhadnagy 18/164, 10. v. Sebestyén akadémikus 18/161, 11. Boronkai főhadnagy 18/160 p. Az öttusa részverseny állása az úszás, párbajtőr és pisztolylövés után az összesített eredmények alapján a következő: 1. v. Bartha főihadnagy 8.5 p, 2. Petneházy százados 12 p„ 3. Balás hadnagy 14.5 p., 4. Henyey hadnagy 14.5 p., 5. Gyalokay főhadnagy 16 p„ 6. Bolgár hadnagy 17 p., 7. Sebeök akdémikus 21 p.. 8. Kaffka, hadnagy 21 p., 9. Görgényi akadémikus 22 p., 10. Boronlcay főhadnagy 23.5 p., 11. v. Sebestyén akadémikus 28 ponttal.
