Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-27 / 120. szám
Előfizetési ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Jőzset-körút 5, szám Telefon: 144*400 o Telefon: 144-400 Az angol- orosz-francia szövetség m előmozdítja a Róma-BerlinTokió hármasszöv kla lak ülésé t Vita az angol alsóházban Szlovákia elismeréséről Halifax szerint Franciaország nem Ismerte el a szlovák kormányt Nemzeti termelés — nemzeti munkás (mj) A közgazdasági szociálpolitikának egyik központi kérdése a munkás- kérdés. Ha végigszaladunk a térképen, hogy meg-megálljunk a munkásproblé- imák megoldatlanságában vergődő államoknál, akkor sok megállóhely akad utunkban. S csodálatos, hogy ezek az állomások az úgynevezett demokratikus, a szabadság gondolatában élő országok útvonalát szegélyezik. Anglia, Amerika, Franciaország, a gyarmati birodalmak, a tengernyi szovjetállam, mind e körül harcol. Eszmeileg egy tiszta és ideális megoldásért, gyakorlatilag a nyugtalanság és elégedetlenség felgöngyölítésén. Nem bocsátkozunk annak bizonyításába, hogy az ortodox közgazdasági tételek mennyiben igazolódnak a munkásproblémák megoldásában, nem kutatjuk a munkanélküli statisztikák viszonylatait, sem a termelés emelkedésének arányszámait. Csupán elgondolkozunk a demokratikus eszmeáramlatok, a liberális jelszavak csődjének korszakot nyitó jelentőségén, hogy tekintetünket a nemzeti és’kollektív irányzat felé fordítsuk, s megtaláljuk az új korszak küszöbén a két ideológia és a két rendszer összeütközésének szükségszerűségét. Az európai autarchiás politika nem is hozhatott más eredményt, mint a politikában a nemzeti irányt, a termelésben az állami beavatkozást, végső fokon pedig a kettőnek egy nagy nemzeti egységben, kollektív erőkifejtésben való találkozását. A kérdés mindenesetre eldőlt az utóbbi javára. Eldőlt különösen nálunk, a megnagyobbodott Csonkaországban, ahol a szociáldemokrácia az utolsó esztendőkig valami csodálatos kisajátítással, politikai terrorral, a nemzet testéből való kiszakítással és körülzárással szívta magához az ipari munkásságot, majd a mezőgazdasági proletariátust. Politikai jelszavai, agitációjának éle azt bizonyítgatta, hogy munkásjóléttel, munkásegészségvédelemmel és munkásbérkérdésekkel ebben az országban a kutya sem törődik s a most született munkásgyermek talán a szemétdombon pusztulhatna el, ha a PÁRT, a munkásokért életét feláldozni kész, szegénységet és politikai kipellengérezést vállaló szociáldemokrata vezérek nem törődnének és nem harcolnának a munkásért. Ez a hangos agitáció bizony megtévesztette az embereket, félrevezette őket évtizedeken keresztül. Megtört azonban az agitáció lendülete és megrendült a munkásság hite a jelszavak őszinteségében, az odaadás feltartóztathatatlansá- gában, amikor a napnál világosabban kiderült, hogy az önmagára utalt független ország a romokból talpraállva népi politikát hirdetett és szociális programot hajtott végre. Amikor kiderült, hogy a munkásság elemi szükségletei, az agrármunkásság nyomora, az ipari münkásság munkabére, munkaideje nem csupán „gondoskodását' képezi” az egymást követő keresztény és fajvédő kormányoknak, hanem törvényekkel iktatják be az élet és társadalom parancsai közé a munkás igényeit és kívánságait: ekkor kinyílott a szeme minden magyar embernek. Kinyilott a félrevezetett társadalomnak, amely a munkáskérdést homályos és távoleső elvont problémának látta és kinyilott a munkásnak, amely visszakívánkozott a nemzeti tárRóma, május 26. Rómában nagy érdeklődéssel figyelik az angol-francia-szovjet- orosz tárgyalásokat. Megállapítják, hogy Londonnak, úgy látszik, meg kellett hátrálnia Moszkvával szemben és az angdl-francia-orosz szövetség a szov- jetorosz kívánságoknak megfelelően jön létre. Az új helyzet következtében fokozottabb érdeklődéssel figyelik Japán magatartását. A francia félhivatalos — Írja a Popolo di Roma — hiába igyekszik Japánt megnyugtatni, hogy az angol-francia- szovjet egyezmény nem érinti a TávolLóridon, május 26. Az alsóház ülésén az interpellációk befejeztével A. V. Alexander munkáspárti képviselő felvetette Cseh-Szlovákiának a Német Birodalomba való bekebeleztetése elismerésének kérdését és emlékeztetett arra, hogy Chamberlain miniszterelnök szerdán kijelentette a házban, nem Ígérheti, hogy a kormány ebben az ügyben nem dönt a parlament előzetes meghallgatása nélkül. A miniszterelnöknek ez az álláspontja aggodalmat, gyanút és bizalmatlanságot keltett. A munkáspárt attól tart, hogy Chamberlain újból letér a helyes útról, mint ahogyan már gyakran tette, amióta a külügyek vezetését kezébe vette. A kormánynak a bekebelezés elismerését még csak mérlegelni sem lenne szabad. Stimpson, az Egyesült Államok sadalomba. Mert rájött, hogy úr és szolga, tisztviselő és paraszt egyként tagja, munkása, katonája a független Magyarországnak. Rájött, hogy ettől a nemzeti egybeforradástól csupán merev pártkeretek, nemzetközi ideológia, marxista eszmék injekciózása, mint mérgező anyag, tartja vissza és tartja kábulatban helytelen, sőkszor nemzetietlen, általában eltávolító eszméivel. Milyen anakronizmus is ma, amikor nemzeti összefogásról, népi politikáról, keresztényi egyenlőségről és igazságról számol be a vezetők magyar és fajvédő programja, hogy még mindig nemzetközi szociáldemokrácia dirigálja, külön adófizetőjévé teszi, egyéni és pártpolitikája külön útjaira hajszolja azt a magyar munkásságot, amelynek helye minKeletet. Japán jól tudja, hogy a tengelyellenes koalíció közvetve ellene is irányul, mert hogyha Szovjetoroszországnak az angol-francia segítséggel sikerül megver- vernie Németországot, akkor minden erejével Japán ellen fördulhana. Ha az olasz német szövetség megkötése — folytatja a lap — gyorsítólag hatott az angol-francia- orosz tárgyalásokra, az angol-orosz-francia szövetség megkötése éppen így elő fogja mozdítani a a roma—berlin—tokiói hármasszövetség kialakulását. volt külügyminisztere szerint a népszövetségi alapokmány és a Kellog-tgyezmény aláírói nem ismerhetik el a nem békés eszközökkel szerzett területi nyereségeket. Sir A. Sinclair, a szabadelvű ellenzék vezére: a pozsonyi angol konzul kinevezőAz angol alsóház mai ülésén Sir John Simon kincstári kancellár, a távollevő miniszterelnököt helyettesítve, A. V. Alexander képviselő kérdésére kijelentette, hogy az angol-orosz tárgyalások ügyében semmit nem tehet hozzá a midenütt lehet inkább, csak éppen a nem keresztényi vezetés és a nem magyar nemzeti ideológiával dolgozó szociáldemokraták táborában nem. A Felvidék minden magyarja jól tudja, hogy Marx és Masaryk szobra egymásmellért állott a pulpitusokon és jói tudja, hogy a magyar szociáldemokrácia a türelem húsz esztendejében megtalálta a kapcsolatait ehhez a pupitushoz. De tudja azt is, hogy a szociáldemokrácia, a nemzetköziségnek ez a magyar határokon belül otthont talált zárt politikai csoportja sohasem hitt a trianoni határok leomlásában és sohasem hirdette, hogy a most leomlott és összedőlt hamis igazságok mögött él és kivirágzásra vár a színtiszta magyar igazság. Sohasem hordta lobogóján és ajkain a nemzeti sét is kifogásolja ugyan, de ebben az esetben Anglia legalább nem idegen kormányt, hanem egy új független bennszülött kormányt ismert el, amely ugyan lehet német közben levő bábkormány, de az eset eltér a prágai konzul kinevezésétől, amidőn Berlinben kell exequaturt kérni, ami a német hódítás elismerését jelentené. Ez a kérelem homlokegyenest ellenkezik a jelenlegi angol külpolitika alapelvével, a támadáselleni közös védelmével és nagyon súlyos hatást gyakorolna Francia- országban és az Egyesült-Államokban. A cseh légionáriusok nagy befolyást gyakorolnak az amerikai és az orosz közvéleményre és a hódítás elismerése Anglia ellen hangolná az amerikai, az orosz és a szláv világot. A vita ezután tág mederben folyt tovább. Sok képviselő az Angol Bank által a Nemzetközi Fizetések Bankja számára őrzött cseh-szlovák aranyletét kérdését is felvetette, amelynek kiszolgáltatását állítólag Németország követeli. A vita során hosszasan taglalták a kérdés jogi, pénzügyi és politikai vonatkozásait. niszterelnök május 2Jf-i nyilatkozatához. A. V. Alexander: Megfelelnek-e lényen gileg a valóságnak a tárgyalások haladására vonatkozó lap jelentések? Sir John Simon: Érdeklődtem a külügyi hivatalban és azt a felvilágosítást kaptam, hogy a sajtójelentések egyes részlenagy magyar gondolatot, de annál sűrűbben a kalapács és sarló jelvényeit és a nemzetköziség bomlasztó igéit. Ma, amikor a múltba visszamaradó és eltűnő képek gyanánt idézzük a szociáldemokráciának nálunk letűnt és korszerűtlen képeit, ma a visszatért Felvidék, Kárpátalja nagyon jól tudja, hogy ez a szociáldemokrácia megérett a nemzet testéből és életéből való kivetésre. Összefogást és keresztény egységet hirdetünk lépten-nyomon. S akkor itt egy politikailag levitézlett kis csoport még mindig különválik, még mindig szak- szervezetekben politizál és eltávolítja a keresztény és magyar munkásságot attól a közösségtől, amely legalább olyan mértékben szívén viseli a munkásság sorsát, mint a munkások pénzeit elherGseh-Szlovákia bekebeleztetésének elismerése Az angol-orosz tárgyalások és Szlovákia elismerése
