Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-25 / 118. szám
Előfizetési ár évente 36,- P, félévre 18- P, negyedévre 8.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP T Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Józset-körút 5, szám Telefon: 144*400 o Telefon; Kollektív nemzetfogalom Viharos vita az angol alsóházban a eseti-morva protektorátus elismeréséről A kormány a Ház meghallgatása nélkül dönt a bekebelezés angol elismeréséről — A pünkösdi ünnepek után számol be Chamberlain az angol-orosz tárgyalások eredményéről London, május ZU. Bonnet és Halifax lord szerdán a reggeli órákban Genfből jövet Párizsba érkezett. A lapok szerint a két külügyminiszter a vonaton még hosszabb megbeszélést folytatott egymással. Halifax lord Párizsból repülőgépen továbbutazott Londonba, ahol hosszasan tanácskozott Chamberlain miniszterelnökkel, majd resztvettek mind a ketten a nagyfontosságú minisztertanácson, amely az angol-orosz tárgyalásokkal, a francia közvetítő javaslattal és az angol-francia-orosz háromhatalmi egyezmény tervével foglalkozott. Több lap, főként a Daily Herald; a Daily Express és a Daily Mail úgy értésül, hogy VI. György király hazaérkezése után Chamberlain miniszterelnök hala-. déktalanul kormányátalakítást fog az uralkodónak javasolni a kabinet felfrissítése és ifjabb szaktekintélyek megnyerése céljából'. Meglehet, hogy néhány fiatalabb „ szakerőt előbb államtitkári állásra neveznek ki, hogy kormányzati tapasztalatokat nyerhessenek, mielőtt miniszteri tárcát kapnak. A Daily Express szerint Kennedy József, az Egyesült Államok londoni nagykövete utasítást kapott, hogy vigye egy lépéssel tovább Roosevelt elnök békehadjáratát, ha a Danzig miatti feszültség kiéleződnék. A nagykövet most vár az alkalomra, hogy ilyen értelmű nyilatkozatot tehessen. Cseh- és Morvaország bekebelezésének angol elismerése London, 'május ZU. Az alsóházban az interpellációk során Fletcher képviselő a következő kérdést tette fel: Mi történik a cseh_ és morvaországi angol érdekek képviseletével, miután a prágai angol követségtől megvontál: a diplomáciai jogállást? Fletcher és Harris kérdésére Chamberlain miniszterelnök ezt válaszolta: — Miután az angol ügyvivő május 25-én elhagyja Prágát, az angol érdekek védelmét egyelőre az angol alkonzul védelmére bízzuk. Az angol kormány jövendő prágai képviseltetése és ennek kihatása az elismerés ügyére most áll megfontolás alatt. Remélem, hogy erről nemsokára nyilatkozhatott!. Sir Archibald Sinclair: Határozottan igéri-e a miniszterelnök, hogy nem tesz semmit, ami bárminő mértékben is Cseh- és Morvaország bekebelezésének elismerése volna? Chamberlain: ígérem, hogy nemsokára nyilatkozom, ennél többet egyelőre nem mondhatok. Sandys képviselő: Igéri-e a miniszter- elnök, hogy a kormány nem kezd forma- szerű megbeszéléseket a német kormánynyál az angliai oseh-szlovák aktívák felszabadításáról, amíg meg nem győződött róla, hogy ez nem jelenti a bekebelezés tényleges elismerését? Chamberlain: Az eddig folyt nem for- maezerti megbeszélések nem jelentik Cseh- és Moorvaorszá.g új helyzetének elismerését. A megbeszélések idején nem volt alkalom arra, hogy a -londoni cseh követséggel előzetesen tanácskozzunk. Chamberlain több pótkérdésre újból kijelentette,. hogy az elismerés kérdése most áll megfontolás alatt. Henderson Arthur kérdésére Chamberlain miniszterelnök kijelentette, hogy a cseh nemzeti bank képviselőjét a nem foromaszerű megbeszélésekbe nem vonták 'bele, de a formaszerü megbeszélésekbe bele fogják kapcsolni. Sandys: Igéri-e a miniszterelnök, hogy, nem adja meg a bekebelezés tényleges elismerését a Ház előzetes meghallgatása nélkül? Chamberlain: Ezt nem ígérhetem. A miniszterelnöknek erre a kijelentésére hatalmas vihar tört ki. Közbekiáltják az ellenzéken: Újabb München! Miután a vihar elült, Attlee őrnagy újabb kérdésére Chamberlain miniszter- elnök kijelentette, hogy előzetes ígéretet nem adhat, de a ház jóváhagyhatja, vagy rosszalhatja majd a kormány eljárását. Attlee őrnagy bejelentette, hogy nincs megelégedve a miniszterelnök válaszával s az ügyet pénteken az elnapolási vita során ismét felveti. Vita a német-olasz szövetségről Henderson Arthur kérdésére kijelentette a miniszterelnök, hogy * a német és olasz külügyminiszter által május 22-én aláírt egyezmény közzétett szövegéből úgy látszik, hogy az egyezmény nem tartalmaz olyan határoz- mányokat, amelyek az 1937 január 21-1 illetőleg az 1938 április 16-i angol-olasz egyezményekkel össze nem férhetőknek volnának tekinthetők. Arról, hogy az Irta: Bellyei László A nemzeti újjászületés halaszthatatlan szükségességéről beszélt Jaross Andor miniszter a budapesti ifjúság nagygyűlésén és azt mondta,- hogy az új magyar gondolat kollektív és szociális jellegénél fogva éppen ellentéte annak az individuális-liberális nemzeti gondolatnak, amelyet a XIX. század termelt ki. Az elmúlt évtizedek individuális nemzetszemlélete helyett kollektív nemzetfogalmat kell a magyarságnak megépítenie. Valóban kevés nemzet van Európában, melynek egész közélete és legjobb fiai is annyira a liberalizmus befolyása alá kerültek volna, mint nálunk magyaroknál. Hasztalannak bizonyult Tisza István magános kísérlete, hogy szembehelyezkedjék ezzel az árral. Hiába vonultatta fel a tiszteletreméltó hagyománytiszteletet a Magyarországra kissé későn érkezett liberális szellemi forradalommal szemben: úgy járt,mint aki csúnya veszekedéseket akar elcsití- tani és azon veszi észre magát,: hogy őt is elragadta az indulat. Lassan a magyar közélet minden fői-máját megfertőzte a jellegzetes liberális betegség, mindenhová beférkőzött • a felelőtlen gondolkodás és a nagy távlatok elsikka- dása az egyéni buzgóságok előtt, amitől olyan könnyen érthető történelmi dialektikával óvta a nemzetet Herczeg Ferenc „Bizánc” színműve. De a napi sajtót már olyan emberek irányították, akikben a profithajhászat elnyomta a nemzeti lelkiismeret vészjelzését, nem az oktatás,, dorgálás és vezetés, csak a tömjénező hízelgés volt minden céljuk és hajlandók voltak, az egész magyar múltat, különösen. a. XIX. század magyar nagyjait a liberalizmus örökérvényű szobraivá formálni, gondosan elkerülve minden olyan lehetőséget, mintha talán a szabadsággondolat túl- tengésében óvatosan intő, a jövőbe mutató figyelmeztetések is hangzottak volna el a legnagyobb magyarok ajkairól. Ezt a hagyományt örökölték és akarják sértetlenül megtartani a liberalizmus elkésett lovagjai ma is. Úgy tüntetik fel a dolgot, mintha az ezeréves magyar sajátos berendezkedést védenék, miközben alig néhány évtized teljesen egyoldalú 'beállításából éldegélnek. Ha valaki rá mer mutatni erre a tarthatatlan helyzetre, azonnal vétót kiáltanak rá. Egy olyan rendszert szeretnének megtenni az ezeréves magyar életrenddé, mely eszmei szempontból már régen a világháború előtt túlhaladott álláspont volt egész Európában és mely minden látszólagos szabadságtisztelete ellenére is természetszerűen magában hordja a nemzeti élet gúzsbakötését és a romboló elemek, a szabadjára engedett züllesztő lehetőségek érvényesülését. Azok azonban, akiknek ezek a lehetőségek faji, családi, vagy egyéni előnyöket jelentenek, mindjárt magyartalanságot, idegen formák utánzását, magyarságunk könnyelmű elkótyavetyélését kiáltják arra, aki átlát a szitán és a nagyhangú felszíneskedés mögül szeretné felmutatni az igazi, az új életet jelentő magyar hagyományt. Nem is kell idéznünk a XIX. század előtti magyar történelmet, Szent István, Szent László törvényeit, vagy Bethlen Gábor állami berendezkedését a rövid időre szinte európai nagyhatalommá emelkedett Erdélyben. Ha utána nézünk, miáltal lett a magyar nemzet naggyá, erőssé, hatalmassá, egészen biztos, hogy éppen az ellenkezőjét fogjuk mindenütt annak találni, amit ma liberalistáink örök magyar lényegnek neveznek. Mert mindig a felelősség bátor vállalása, az egyéni áldozatok eltör- pülése a nagy célok előtt és a magasabb szempontokat követő céltudatos, sokszor kíméletlen kormányzás emelte fel Magyarországot, De ha a liberalizmus fénykorába, a XIX. századba megyünk vissza, akkor is egész sor olyan nagy magyart tudunk megnevezni, akik jóelőre látták azokat a veszedelmeket, melyekkel a túlhajtott, felelőtlen liberalizmus a magyar államot veszélyezteti. Nem kell egyéb, csak Széchenyi, Eötvös, Vajda János, Kölcsey, Vörösmarty, Kemény Zsigmond néhány ilyen irányú elmefuttatását figyelmesen áttanulmányozni és látni fogjuk, hogy az uralkodó korhangulattal bátran szembeszállva az alkotó, felelősség- teljes nacionalizmus milyen idejekorán szólaltatta meg legnagyobb magyarjaink hangját. Igaz, hogy akkor ez pusztába kiáltott szó volt csak, azonban a századvég és a mi korunk bűne lesz, ha a késő utódok sem hallják meg, ahogyan például Széchenyi fogalmazta meg a szabadságeszmét éppen ma nagyon is korszerűen ható klasszikus magassággal: „A közszabadság fenntartása végett — s im ez a dolog philo» sophiája — mindenki szoros törvények alá van vetve, s így a természeti szabadságnak egy részét a társadalmi szabadság elnyerése végett feláldozni kénytelen; ami nem egyéb, mint a vad függetlenséget, mely inkább ragadozó állathoz illő, felcserélni azon keresztény szabadsággal, mely a halandót lehető legmagasabb fokára állítja.” (Világ.) Nagyon jól tudjuk, hogy Széchenyi a
