Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-24 / 117. szám

gm Arai 10 fillér II. évfolyam 117. szám. Budapest, 1939 május 24. Szerda Előfizetés, ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pangó, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: vP',-"' 7''. • / Budapest, Vili. kerület, Józset-körút 5, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 A német-olasz szövetség célja: az általános helyzet békés rendezése Nagy lelkesedéssel vette tudomásul az olasz törvényhozás a berlini szerződés megkötését A német-olasz szövetség történelmi jelentő­ségét méltatja az egész világsajtó Kétféle szövetkezés (sp) — Ugyanakkor, amikor a de­mokráciák sajtója fanyalogva és töp­rengve ír az angol-orosz szerződés ter­veiről, s nem tudja eldönteni, vájjon milyen formában szülessék meg ez a megállapodás, s ha megszületik, egyál­talán ér-e valamit, ugyanakkor Ciano és Ribbentrop aláírta a német­olasz szerződést, amely örökké minta­képe maradhat az egyenes, tökéletes, célszerű és megbízható szerződéseknek. 'Akaratlanul össze kell hasonlíta­nunk az örosz-afigol-francia - szerződés körül hetek óta folyó unalmas és egy- ügyü játékot a katonás: gyorsasággal megvalósított német-olasz szerződéssel, s nyomban megértjük, miért halmoz­nak sikert- sikerre a tengelyhatalmak, s miért maradnak le minden komoly dologban az ellenpártiak.. Ahol egy „barátság” így születik meg, ennyi fenntartással és kibúvókereséssel, mint a Szovjet és Anglia esetében, ahol a szépreményű szövetségesek magatar­tása inkább hasonlít az ellenségek magatartáshoz, mint á barátokéhoz, ahol a bizalmatlanság, a gyanú, a kel- letlenség légkörében úszik az egész agyafúrt tanácskozás, ott valóban nem sok jót remélhetünk az eredménytől, ha egyszer netán nagynehezen mégis megszületik. Látszik, hogy ez a hosszú pepecseléssel készülő szövetség csak érdekházasság a legrosszabb fajtából. A házastársak eleve tudják, hogy utál­ják egymást, semmi közösségük nincs, sőt a legszívesebben azonnal egymás­nak esnének, s csak vállalataik. érdeke követeli, hogy ámbár konkurrens firmá­kat képviselnek, mégis szövetkezzenek a harmadik, a legveszélyesebb vetély- társ ellen azzal a titkos reménnyel, hogy legyőzése után majd egymással is leszámolnak. (így szövetkezett annak­idején Szerbia Bulgáriával a török el­len, amikor az első Balkánháborút nyo­mon követte a második, ahol Szerbia szembekerült volt fegyvertársával.) Ho­gyan válhatnak „igazi és megbízható” barátokká, akik ennyire gyűlölik egy­mást, és főleg: ennyire félnek egymás­tól, mint az áldatlan és leleplezőerejű szövetségi tárgyalások tanúsága szerint Anglia és Szovjetoroszország? Hogyan elegyülhet tűz és víz, hogyan köthet barátságot? 0, tűz és víz is szövetkez­het, de csak akkor, ha pusztítani akar, ha együtt támadja meg a békés anya­földet és az emberek hajlékait.- Milyen más lelkű és iramú az olasz­német szövetség! Ez is érdekházasság, szó sincs róla. De úgy érdekházasság, mint ahogy az emberiség érdeke, hogy férfi és nő egyesüljön és megalakítsa a családot, az emberi fejlődést és a kul­túrát fölépítő alapsejtet. Érdekközös­ség, mint ahogy két egyazon cél és egy­azon élet felé törekvő ember szövetke­zik, hogy „viribus unitis” haladjon a megvalósulás felé, kettőzött erővel, bölcs munkamegosztással, legyőzhetet­lenül. E szövetségi tárgyalásoknál nem volt „diplomáciai nehézség.” Köntör­falazás, bizalmatlanság, egymás becsa­pásának fortélyos szándéka, ravaszko­dás, minél kisebb kockázattal, minél nagyobb előny biztosítás, mint ami a furcsa szándékú, kalmárszellemű s csak­nem erkölcstelen hátsógondolatú angol­orosz tárgyalásokat a legjobban jel­Berlin, május 23. Ciano gróf olasz kül­ügyminiszter és kísérete kedden délelőtt 11 órakor különvonaton elhagyta Berlint. Ribbentrop birodalmi külügyminiszter az olasz vendéget az Adlon-szállótól elkísérte a pályaudvarig. A pályaudvaron azonkí­vül megjelentek Attolico olasz nagykö­vet, a birodalmi miniszterek, a birodalmi vezetők, a párt, az állam és a véderő ve­zető személyiségei, Mackensen római né­met nagykövet, valamint a berlini olasz nagykövetség tagjai. A pályaudvarhoz ve­Róma, május 23. A német-olasz szö­vetség megkötése, amelyről az olasz lapok mint a római és germán világ történelmi kézfogásáról írnak, szükségképpen még csak növeli azt a törést, amely Olaszor­szág is Franciaország között már évek óta megnyilvánult. Ebben a tekintetben jellemző a fasiszta kamara tegnapi ülé­sén Giunta nemzeti tanácsos felszólalása, amelyben kij lentette, hogy a latin testvériség megszűnt. Á franciái: különben is kelták, nem igazi latinok és a latin nyelvet csak Julius Caesar hódítása folytán tanulták meg. Vége azoknak az időknek, amikor az olasz lemzí. Két egyforma, egymást megértő, egycélú, egytempójú, egyirányban ha­ladó erő szövetkezett a megélhetésre, az önvédelemre és békéjük biztosítá­sára. Az angoloknál és az oroszoknál az egyik előre megy, a másik hátra, s most mégis együtt kívánnak haladni egy irányba. Furcsa és nehéz helyzet. Az olasz és a német egyirányban halad, csak előre, mi sem, természetesebb, hogy egymást segítve folytatja együtt világ- történelmi útját. Komoly és mély ba­rátság van a szerződés mélyén, hosszú éves kipróbált tapasztalat, sorsközösség és a legapróbb részletekig kidolgozott azonos stilus és cél. A két fél jóformán szemrebbenésre érti egymást, nincs differencia a legapróbb dolgokban sem, s a két vezér kongenialitásának egy­formaságától az utolsó falu községházá­nak munkabeosztásáig annyira egy­forma minden a két országban, hogy az intézményeket akár ki lehetne cse­rélni. A szoros szövetség így tehát szinte önmagától kialakulhatott és biz­tos alapja van. Az így épült szövetség más, mint az előbbi. Tulajdonképpen nem is egyéb, mint a tényleges testvériség legitimizá­zető útvonalon a berlini lakosság sűrű sorokban helyezkedett el és lelkesen él­tette az olasz vendéget. Ciano gróf olasz külügyminiszter bú­csúztatására a pályaudvaron többi között me^.'eler,’ Meissner dr. állarr.miniszt r, Hitler kancellár elnöki irodájának főnöke is, aki átadta a kancellár bűcsúüdvözletét. Ezsnkíyül megjelent a spanyol nagykövet, valamint Magyarország, Jugos~lár:i, Mandsukuo és Albánig követe. politikát a római francia nagykövet irá­nyította. A kamarában és a szenátusban egyéb­Róma, május 23. A reggeli olasz lapok hadábos cikkekben méltatják a német-olasz szerződés jelentőségét. A Popolo di Roma szerint a német-olasz szövetségnek hármas célja van: 1. biztosí­lása, a való állapot szentesítése. Nem mesterkélt „összeegyeztetés”, szövet­ség-kártyavár, amit elfúj az első szél. Ha átolvassuk Ciano és Ribbentrop megállapodásának szövegét, szinte már a szövetségnél is többnek tarthatjuk a két nemzet testvérülését. Németország és Olaszország összeforr, s az új szerző­dés alapján csaknem együvébbtartozó és teljesebb egységgé válik, mint sok európai ország, amelynek mesterkélt egységét csak az erőszak tartja fönn. A 100 milliós Oroszország például uk­ránjaival, ázsiai nemzetségeivel száz­harminc egymásról alig tudó primitív kisebbségével sokkal lazább szövetség, mint az új német-római szent biroda­lom, nem is beszélve az angol világ- birodalomról, amelynek egyes domí­niumai kevésbé tartoznak össze és pél­dául nem segítik meg egymást oly auto­matikusan, nem koordinálják annyira politikájukat, közgazdaságukat, vagy kultúrájukat, mint a tengely összefor­rasztott részei. A szó szoros értelmében a birodalmi alakulatok új típusával ál­lunk szemben az olasz-német közösség­nél, olyasvalamivel, ami például az osztrák-magyar monarchia volt. Két őr­ként. lelkes jelenetek között vették tudo­másul a német-olasz szövetséget. Con- stanzo Ciano gróf a kamara és Suardo, a szenátus elnöke, lelkeshangú beszédben je­lentette ki, hogy a német-olasz szövet­séggel a Duce Olaszország birodalmi és nagyhatalmi érdekéit szolgálja és a szö­vetség teljes mértékben megfelel az olasz nép óhajának. ,'A, kamara és a szenátus el­nöke á törvényhóZás és az egész nemzet törhe létlen hűségéről és bizalmáról biz­tosította a Dúcét. A kamara közfelkiál­tással határozati .javaslatot fogadott el, amelyben kimondja, hogy a kamara a leg­élénkebben • ■ üdvözli a német—olasz szövetség tör­ténelmi eseményét és háláját fejezi ki a Dúcénak, aki ez­zel a szövetséggel a civilizáció és a béke érdekében egybekötötte a két nagy nem" zet sorsát, valamint munkatársának, Ciano grófnak is köszönetét nyilvánítja. tani a két nagyhatalom közös politikai akcióját; 2. elkerülni a háborút. A szerződés ebben a tekintetben kifejezésre szág, mégis egy hatalom, két nemzet, mégis egy nemzeti stilus, két birodai lom, mégis egy gazdasági, politikai, ka­tonai, diplomáciai és kulturális szerke­zet, két nép, egy rendszer, két alak, egy eszme, két nyelv, egy akarat, két test, egy lélek. Megszületett a világ legerősebb, leghatalmasabb és legegysé­gesebb nagyhatalma. A magyarság tudomásul veszi e száz­ötvenmilliós óriás megszületését és bol­dog, hogy a civilizált kontinens lakossá­gának egyharmadát számláló egység a barátja és gyámolítója. Elképzelhetett len, hogy Európa műveltebb részein ne a leghatalmasabb európai egység legyen a hangadó, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy még 30—40 millió nyu­gateurópai ember van, aki egy síkon mozog a tengellyel. A magyar külpoli­tika feladata, hogy ezután kétszeres erővel folytassa tengeiybarát politiká­ját, hiszen ma elképzelhetetlen már az „olasz”, vágy a „német” irányzat, mert csak közös német-olasz van és igyekez­zék oly módon a hatalmas középeurópai blokkhoz simulni, hogy ez — mint edt dig is — külső és belső érdekeinek elő« nyére szolgáljon. Az olasz törvényhozás üdvözli a német-olasz szövetséget Róma: A német-olasz szövetségnek hármas célja van

Next

/
Thumbnails
Contents