Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-21 / 115. szám

10 TEBÖIDtfa •_MmVar-hibme 1939 MÁJUS 21, VASÁRNAP — most csak a nyelvük az, ami élesen elválasztja őket egymástól. Itt nincsenek súrlódások. Egymással nem érintkeznek, kikerülik egymást és hallgat­nak arról, ami mindkettőjüket izgatja. Figyelik néha egymás arcát, arról akar­nak leolvasni egy hírt, egy jelet, vagy a végzetet. A beszélgetéseik azonban olyan semmitmondóan problémátlanok, mintha egy nyelvkönyvben társalognának. Várna, Konstantinápoly, a nyerskoszt, a tavalyi utazás — ezek a témák. Nekik Belgrad —nekem Nándorfehérvár... Én egy kis kerülőúton Erdélybe megyek. Járatlanabb vagyok ezen a vidéken, mint ők — ők két-három éves emlékeik nyomán mennek —, az én emlékeim itt hét-nyolc évszázadra nyúlnak vissza. Belgrad nekik csak egy unalmas kis város, amit nem ér­demes megnézni. Nekem — Nándorfehér­vár. De ezt, ami ebben a régi névben van, azt nem tudom megmagyarázni itt senki­nek. Ebben az átokvölgyben mi emléke­zünk. úgy látszik, egyedül. Mi az emléke­zés virtuózai vagyunk. Elég egyet-kettőt szippantanunk a Dunavíz pocsolya-szagá­ból, máris sorsfolyóról, a Buda, jMohács, Nándornál elfutó nagy honfikönnyről fan­táziáink és új, ragyogóbb Dunavölgyét álmodunk. An eh io... álmodtam én is. Ma már irigylem azokat, akiknek nincse­nek emlékeik, akik elfelejtik az álmaikat. A szerbeket. Azokat, akiknek volt bátor­ságuk új fejezetet kezdeni. Mohács alatt bevonják felségjelvényün­ket is: a hajó orráról eltűnik a ma­gyar lobogó. Egy kistermetű, zömök hajós húzza be. Néma csendben figyeljük a zászlóváltást. Az utasoknak ez annyit jelent hogy az egyik országból észrevétlenül átsiklunk egy másik országba a Duna szabad hátán, mely nem tűr határt, mely egy világ maga s sötét, haragos pántjával össze­kapcsol népeket, országokat, tájakat. Ne­kem többet jelentett. Búcsú volt és még­sem elválás. Búcsú egy jeltől, melyet nem láthatok többé a hajó orrában s ha elha­gyom a szabad Dunát, nem fogok látni nagyon sokáig. De körülöttünk az örök egyforma parton nem változott semmi. A tájtól még nem búcsúzom. A döbbent csendben, amelyet talán csak az én meg- illetődésem emel ilyen ünnepélyessé, arra gondolok, hogy most hagytam el azt a föl­det, amit a magyarnak szállásul, országul kiszabtak. Itt kezdődik tehát a magyarság széle­sebb hazája, ahol szórvány-vándor életet él, Ochridától Árváig é3 a feketetengeri Balcictól Bécsig, Prágáig. Sokáig utazhatok még keletre s min­dig magyarokkal fogok találkozni, mindig ritkábban, mindig szétszórtabban, olyan magyarokkal, akik magukévá tették már egy idegen állam nyelvét, ismerik er­kölcsét és szokásait, magyarságuk elmé­lyült és gazdagodott. Kisebbségi magyarok és szórvány-magyarok: egyedül vannak, de ez az egyedüllét mintha csak meg- edzené magyarságukat. Rájuk gondolok, mikor az idegen zászló felröppen az ár­bocra. Hangversenyek és ünnepségek a szlovákiai Magyar Házak javára A szlovákiai Magyar Házak mozgalma javára a ínyár folyamán is nagyszabású ünnepi eseményeket, hangversenyeket, stb. készítenek elő. A Turul Bajtársi Szövetség, Jaross An­dor felvidéki miniszter, a Turul patró- nusa és Esterházy János gróf, a szlová­kiai magyarság vezetője védnökségével június 13-án a margitszigeti szabadtéri színpadon díszhangversenyt rendez a szlo­vákiai Magyar Házak javára. A díszhang­verseny műsorán többek között szerepel a Turul szavalókórusa, a középiskolai ének­karokból összeállított „Éneklő Ifjúság”, előadásra kerül Kodály Psalmus Hunga- ricus-a, a Turul-zenekar és a fővárosi Énekkar. A díszhangverseny legérdekesebb eseménye ifj. Rajter Lajos: Pozsonyi majálisának szabadtéri bemutatója lesz, az Operaház teljes balettkarának fellépté­vel. A díszhangversenyt ' bezáró pozsonyi majális után a Szabadtéri színpad büffé- helyiségeiben a Turul-ifjak „Pozsonyi juniális”-t rendeznek, reggelig tartó tánc­cal. Augusztus 19-én, a szentistvánheti ün­nepségek keretében, a Nemzeti Kultúr- egyesület védnökségével kerti ünnepély lesz az állatkerti vendéglő nyári helyisé­geiben, a szlovákiai Magyar Házak javára. A kerti ünnepség változatos programjával az Állatkertbe vonzza a Szent István napra fellátogató vidékiek nagyobb töme­geit. A kerti ünnepség programján főleg ének- és zeneszámok szerepelnek s ezek során elsősorban a felvidéki magyar nép­dalköltés jut szóhoz. Szeptember folyamán a Zólyomiak Köre nagyszabású „Petrogally Oszkár-emlék- estet” rendez a szlovákiai Magyar Házak mozgalom javára. . ui testvérközségek Salgótarján városa pénteki közgyűlésén elhatározta, hogy a kárpátaljai Akmaszlcu- ,tinát és Tiszaf ehér egyházát szerető gon­doskodásába fogadja. Ennek megteremté­sére városi küldöttség utazik a közsé­gekbe. Gyula város képviselőtestülete testvér- községekül fogadta Gerjés, Husztköz és Alsószeilistye kárpátaljai kisközségeket, ,m.ajd 200 pengőt szavazott meg a Felvi­déki Magyar Ház céljaira. HANNIBAL KALANDJAI .«r cefrsi^HT test v/Amtj Ktsenve» tOir/OM A M jrenvAH o- <A, ,-h, r.,.’. i í V-. V* ••• 11" .• ' * ‘ ^ yi- J .. ; ‘é JJ Tökéletes „svung", tökéletes eredmény Asztali tennisz Afrikában

Next

/
Thumbnails
Contents