Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-21 / 115. szám
1939 MÁJUS 21, VASÁRNAP TEIsSIDÉKl •-MafifoiRHIRIlAB Csendőrkézre adtak négy mecenzéti magyar kislányt, mert nem akartak a HUnka-gárda jelszavával köszönni Gőlnicbányára kisérték a „vádlottakat“ és a járásbíróság ítélkezik lelőttük Kassa, május 20. Mecenzéfről érkezett jelentés szerint Alsómecenzéfen május 17-én Pollner Andor, a gazdasági iskola igazgatója a növendékeknek előadást tartott Hlinka Andrásról és a többi szlovák politikusról. Előadását ezzel a köszöntéssel végezte: Na straz. (A Hlinka. gárda jelszava, magyarul: őrségre!) Az igazgató felszólította a gyermekeket, hogy ismételjék meg a köszöntést. i intézte el, hanem a csendőrségnek tett Négy mecenzéfi kislány, Reviczky Ilona jelentést az ügyről. A mecenzéfi csendés még másik három társa nem volt hajlandó megismételni a szlovák köszöntést, hanem ezt kiáltották az igazgató felé: — Éljen Horthy Miklós! Éljen Magyarország! Pollner igazgató a gyermekek „fegyel- metlenségét” nem az iskola keretein belül őrség a négy 10—14 éves leányt őrizetbe vette és Gőlnicbányára kísérte. Az ottani szlovák járásbíróság mára tűzte ki az ügyben a főtárgyalást, amelyen a szlovák állam terhére elkövetett nemzetgyalázás miatt vonják felelősségre a fiatal leányokat. Amikor a térképláz tönkretett egy országot Emlékezés a csehszlovákiai „térképharcokra“ — Május végén kezdődött... — Az első riasztó térképek — A „tátottszájú farkasa „repulögéptérkép“, a másszínnel festett nemzetiségek, a „zónák“ és a végső összeroppanás Május végén lesz egy éve annak, hogy a volt Cseh-Szlovákiában kitört a térképláz. A prágai Ve<ncel-téren, a brünni Nem- zeti-köröndön és a pozsonyi Duna-utcán sűrű tömegek szorongtak, tolongtak és vitatkoztak a nagy könyvkereskedések, kiadóvállalatok kirakatai előtt, s bámulták a térképeket. A hirtelen divatba jött térképek, amelyek az utcára kerültek, lázba, heves izgalomba hozták a lelkeket, disszonáns hangjukat, hatásukat a legalacsonyabb néprétegben is elhintették. A legmagasabb rétegtől a legálacsonyabbig különös szenvedély lett a térképnézés, eseményeket olvastak ki belőle. Semmiféle újság, rádió, könyv, vagy más propagandaeszköz nem kötötte le így a figyelmet és nem bűvölte el ennyire az embereket, miint ezek a frissen ejtett vonások az európai arcon. Emberek álltak, méláztak, veszekedtek, vagy örültek előtte nap-nap után. Itt minden járókelő megállt és legalább futólag tekintette át a változást, s 'átengedte lelkén az események-verte hullámzást. A térképpel a legújabb propagandaeszköz jelent meg a középeurópai nemzetiségi területen és mindennél hatékonyabb szernek bizonyult. A különféle rejtett, nem egy esetben fantasztikus és soha nem látott térképek, amelyekről lépten-nyomon suttogtak, s Európa új arcát terjesztették vele — mágikussá, misztikussá tették és nagy tiszteletet vontak köréje. Amikor megjelent a köznapi életben, mint köznapi eszköz, akárcsak az újság, már meg is hódított mindent és mindenkit. Megjelenése különben is szerencsés csillagzat alatt esett, mert abban a zavaros és változásra hajló időben az emberek inkább hittek a szemüknek, mint a beszédnek és nem volt türelmük a hosszán futó betűk iránt. Az új propaganda teljesen lekötötte őket. így lett a térkép a legfontosabb közvéleményalakító szerv. Informált és lelkeket formált, hangulatot vert fel, közben dokumentum lett, hű képe egy állam sorsának, egyéves fejlődésének. Cseh-Szlo- vákia sorsa, végzete a térképnézésstel kezdődött és vele teljesedett is be. A térképek kezdték ki fizikailag, lelkileg egyaránt és a térképek tüntették el az európai arcról. „Utazzunk a vidám Németországba !t€ A térképnézést Középeurópa első nagy Változása, az ausztriai Umbruch hozta divatba és tett életszükségletté. A cseh és cseh-szlovák ember feszélyezve, fonákul érezte magát; nyaka körül egy láthatatlan kéz fojtogatását sejtette, de a kézről sem beszélni, sem hallani nem akart. Csak a belsőben forrongott, kavargott valamilyen ismeretlen, meghatározhatatlan sejtés, izgalom; veszélyesen, kitörésre készen. A nagy változást és a köztársasáig állampolitikai határainak bekerítését egy belföldi ember sem láthatta, sőt sok nem is akarta látni. Ezt a láthatatlan belső vajúdást, tartózkodást az első Umbruch-térkép hozta nyilvánosságra, amelyik véletlenül csúszott be külföldről. Az egyik nagy német utazási iroda idegenforgalmi reklámja volt ez: a megnagyobbodott birodalomba, Gross- deutschlandba hívta húsvétra a külföldieket. A reklámon az új birodalom roppantul kinyitott szájhoz hasonlított; fekete, alapon vészesen tömörült a középeurópai terület felé. S a nyitott szájba félig a fehér és tehetetlenek látszó Cseh-Szlovákia nyúlott be. Felírása: Húsvétra utazzunk a vidám Németországba! Az elvétve beengedett német lapokkal betévedt reklám kedveskedő és vendég- szerető hangja ellenére is megrémítette a cseh és cseh-szlovák lakosságot és kár- örvendést lopott a magyar és német szivekbe. A képet kevesen látták, mégis fogalom lett és rémisztett. Beszéltek róla és folytonosan növelték bűvkörét. Németország „körülölelését” sokan farkasszájnak látták, amelyben már benn van a falat, csak éppen össze kell Toppantani... A rossz és vészesen jósló reklámtérképütötte sebeket a belföldi propaganda ehhez hasonlóan térkép-élménnyel vélte a legjobban meggyógyítani. Megkezdődött a térképek harca. Az ingató és „felfaló” térkép élményéi nyugodt és csillapító térképpel próbálták ellensúlyozni. A cseh kirakatokban megjelentek az új térképek, e^ész Ei.rópát ábrázolták és szin- telem volt a változás ténye, mértéke. A szürke „mappa” árasztotta a nyugalmat, a német harapó szájat elernyesztette, széthúzta Csehország körül. A német birodalom nagyságát, erejét eltüntették az általános nagy arányok; elsősorban a hatalmasan szétterpeszkedő szovjet hatott fékezőleg, azután a „közeli” barát, Francia- ország és a szoros kis-antantgyűrű Magyarország körül. A szürke térkép nem tudta teljesíteni a rábízott feladatot. A hangulatot ugyan lehűtötte kissé, de a magasfeszültségű izgalmat nem tudta levezetni A reális érzékű cseh polgár a szürke elnagyolásból és az elernyedő vonalakból is észrevette a valóságot és őszinte óráiban valahányszor erre gondolt, tapogatni kezdte a nyakát. A szorítási érzetet és a reklám-térkép élményét semmiféle propagandisztikus mesterkedés nem tudta kiölni leikéből. Ha feléledt az élmény, védelemre, katonai, hadi szövetségre gondolt, mert az volt az érzése, hogy „az idyllnek vége”. A farkas becsukja a száját. A baráti fegyverek térképe A propaganda ekkor ezen a területem, hadi képekkel, látványossággal akarta lecsapolni az idegességet. Meg akarta fogni és gyúrni a közvéleményt, hogy legalább belföldön nyugodjék biztos alapokon az állam. Megindult a szellemi mozgósítás, hogy a lakosság lelke erős legyen és ne vessze el idegei miatt a csatát; legyen felkészült és biztos. Minden az idegek dolga volt; elkezdték tehát az idegdömpinget, a térkép-brómok szétszórását. Hatalmas plakát-térképek készültek és bemutatták az európai erők egyensúlyát. Két táborra szakadt Európa, ellenséges világnézeti és hadászati frontra. A megdönthetetlen demokrata vonal sötétvörös színei húzódott végig a kontinens képén és majdnem háromnegyed részét lefoglalta. A gazdag Uralvidéktől a ködös angol partokig vonult ez a szemnek nagyon imponáló vonal, bő ember- és nyersanyaggal, s élesre fent karddal. Vele szemben hangyává jelentéktelenült a tengelyhatalmak kis területe, kevés embere és nyersanyaghiánya miatt. Még személytelenebbek voltak a mögöttük ballagó semleges középeurópai államok: a „tehetetlen”, de lovaglás Magyarország és a belső feszültséggel telített Lengyelország. Magyarországnak még mozgási szabadsága sem volt, a „kisantanti fegyverzajban”, Lengyelország pedig két „pogány” között mit sem tehetett a demokrácia ellen. Az ideg- és térképharcban ez a térkép Cseh-Szlovákia és a harcias demokrácia számára nyerte mag a csatát. A cseh kispolgárok és elvakult csehszlovákok csodájára jártak, erőt merítettek belőle Idegeik megfékezésére, s gőggel, fölényeskedéssel mutogatták a színek és országok néma harcát. Megfellebezhetetlen biztonságérzettel feszítették neki mellüket a harcnak és kikezd- hetetlennek tetsző nyugalommal tértek vissza munkahelyeikre. Nyugalmukat betetézte a május 25-iki mozgósítás, amikor igazolást nyert a baráti fegyverek térképe: a sötétvörös szín előtt „meghátrált” a félelmetes ellen. Ez a térkép sokáig élt, a közvélemény babusgatta, idézgette és ha tehette, hivatkozott rá. Egy véletlen eset azonban némileg az ő hatását is vitássá tette, Párizs—Prága—Moszkva A kételkedő cseh és szlovák körök a külföldi események és a nemzetiségek belső „destruktív” kritikája miatt kételkedni kezdtek a demokrata vonal elvitathatatlan felsőbbségében. Némelyik egészen kishitű lett, amikor hallotta a „bomlasztó” propagandát, amely nevetségesnek mondta a térképet, mert a barátok messze vannak és talán nem is annyira felkészültek. Hisz a nágus is ezek barátja volt és ime... és itt van a spanyol eset. Különben is mire ideérnének, addigra Prágában nem maradna kő kövön... A magas kételkedés lassan szivárogni kezdett lefelé is, ahol hasonlóan sok kishitűre talált. A nagy élmény megrenlült. Megjött azonban hamarosan az ellenszer, a csodálatos ír, amely eltünteti a távolságok miatti aggódást és a nyomában keletkezett izgalmakat. Az új térképnek csak a távolság rémét kellett legyőznie, mert a szövetség erejében és segítési készségében, egy pillanatig 3em kételkedett senki. Apró kis térképek kezdték meg az újabb harcot és elárasztották a köztársaságot; ellepték az utcákat, vonatkupékat, városi illemhelyeket. Bármerre megy, vagy néz a polgár, mindenütt a szövetség gyorsaságát szuggerálják beléje. A kékszínű térképek a demokrata tengely tökéletes légi összeköttetését propagáltak. A kék alapon Parist, Prágát és Moszkvát összekötő fehér vonal felett szovjetrepülő búgott Linkszből, a leghírhedtebb szovjet légi parkból Prága felé. Ez a „repülő” térkép büszkén hirdette, hogy nem egész négy óra alatt Prága felett teremnek a szovjet gépmadarak, ha netán szükség lene rájuk. Csak négy órát kell várni, négy óráig kell tartanai a határokat, arra pedig képes a nagyszerű ar- máda. A , fi agy Sztálin megsegít” — még pedig gyorsan — hirdették a kommunista plakátok a júniusi választásokon, ahol választási kortes lett a térkép. A négyórás légi vonal és búgó repülő megtörte a kétkedést. IVemzetiségi térképek: lehulló testrészek Az ellenpropaganda térképei ekkor más irányban kezdték ki a közvéleményt. A hadi egyensúly belföldi tisztázása után az iregeket más tájak felé kellett vezetni, ahol új és erősebb izgalmakat kapnak. Ezt az izgatószert a nemzetiségi térképek hozták meg, ezeknek az érdeme az, hogy a szellemi mogósitás teljes csehszlovák csőddel végződött. Május végéig — Szlovákiában még később is — mindenki az egész köztársaság eltűnésére számított. Senki se, vagy pedig csak nagyon kevés óvatoskodó gondolta, hogy lehetséges egy közbeeső megoldás is, kisebb-nagyobb határkiigazítással. Nem sokan tudtak elképzelni olyan megoldást, amelyel csak a kisebbségi területek kerülnek vissza a történelmi testhez. A szudétanémet propaganda most ezt a megoldást „suttogtatta” széjjel; a csehek és a németek rji nnlrrulív m úl beszélt és kikezdte a*r"afiam egysekét. A csehek, akik „a^gy talpa’atnyi/földet min! az alkafpéképviseleie KBapka-tér 2. Műszaki száfcgflet. Telefon: 235. Előnyös fizetési feltételek. oiorkeré, szes zek Komáro
