Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-21 / 115. szám
•felvidéki •i'WiVARHIRMß 1939 MÁJUS 21, VASÁRNAP Folytatás az I. oldalról mint vezetésre érett, tanult, munkabíró és megbecsülésben álló fiatalok térnek-e vissza otthonukba, vagy mint az örökké űzött vad. Nem mindegy, hogy mint népüknek áldozatos segítői kerülnek haza, akik dolgozni, szeretettel és megértéssel irányítani akarják saját sorsukat, vagy pedig mint megalázott emberek, kettétört tervekkel, lefagyott reményekkel vonulnak vissza mások érvényesülési területéről. Mi lesz velük és mi lesz a társadalommal, melynek egyre inkább csökkennek az erői, színtelenednek a színei? -*— Hisz még most is, a méltányosság elve mellett is sok olyan felvidéki fiatalról tudunk, akik kénytelenek -voltak félbeszakítani középiskolai és egyetemi tanulmányaikat s mint egy eötét, a szegények emberibb sorság a társadalom életképességét fenyegető veszedelem előhírnökei,^ szállingóznak vissza az egyetemi városokból a szegénység csendes tehetetlenségébe, vagy pedig elfogadták a „koncot” és állásba mentek, ahol" kevés fizetésért szintén egéiez életükre csendes, szó- talan, tehát az országépítő munka szempontjából elveszett, vagy alig-alig számba* jöhető emberkék lesznek. És ha nem történik valami, ugyanez a ears vár a többi négyszázra, valamint azokra is, akiknek egyelőre még csak ezép terveik vannak ... Most még látjuk a visszatérő fiatalok szenvedését, látjuk a bajt, most még segíteni lehet, de néhány év múlva, ha nem történik valami, a nép szegény, de tehetséges és munkakész fiataljai végleg eltűnnek a középiskolákból, az egyetemekről és a nép nagy tengere újból elnyeli feneketlen mélységébe az élénken csörgedező apró patakokat,.. * És ha már itt tartunk a tandíjaknál, szólnunk kdl még röviden a hazai diák- ezociális intézményekről. Sajnos, ezen a térjen js nagyon sok javítani, átszervezni- valót látunk. Egyik legfontosabb és legalapvetőbb teendő: meg kell szüntetni a hazai diáksegélyezés karitatív jellegét. Azt a néhány pengőt, amit a szegény diák támogatás fejében kap, ne mint könyör- adományt, karitatív célokra szánt összeget kapja: a társadalom és a diákszociális intézmények ne kegyből, hanem köteles,- »égből, minden, látszólag akaratlan, megalázó gesztus nélkül támogassák az árra rászoruló diákot, ha azt akarjuk, hogy a segélyezettből a társadalomnak értékes, önérzetes tagja legyen. Szükségesnek látjuk továbbá olcsó, sőt ha k^J. egészen ingyenes, tanulásra is alkalmas diákinter- nátusok (és nem tömeglakások) létesítését. Azt tapasztaljuk, hogy vannak fényűző módon berendezett internátusaink, ahol a havi ellátás díja száz pengő körül van, a másik oldalon viszont legtöbbször néhány szobába összezsúfolt diáktanyákat látunk, ahol a lakás ugyan nem kerül sokb'a, viszont tanulni sem lehet. A fenti viszonyok különösen a fővárosra vonatkoznak. A két véglet között hiányzik a józan, reális középút, amely hibát különben sokszor kedvünk lenne aiz egész magyar társadalom legfőbb hibájául felróni. Továbbmenve, hiányzik a jő és olcsó menza. A fővárosban a diákmenzáknak a következő három kategóriáját találhatjuk: vagy jó és drága, vagy jó, olcsó, de hihetetlenül kevés, vagy olcsó és rossz. Itt is hiányzik a közepes megoldás, amilyen volt például Prágában az Akademicky Bum menzája, ahol olcsón, jól és bőségesen megebédelhetett az, kinek nem tellett többre. Általában nagyon sokat segítene a szegény diákság anyagi helyzetén egy diákház létesítése, amely a sok más kedvezményen kívül kényelmei, csendes, tanulásra alkalmas napközi otthont nyújtana a rászorulóknak. Jelenleg ugyanis az a helyzet, különösen a fővárosban, hogy a kollégiumok zsúfoltságuk miatt nem alkalmasak a komoly tanulásra, az egyetemi könyvtár helyisége pedig túlszük és nem erre a célra szánták, hisz oda még saját könyvet sem szabad bevinni, nem úgy, mint Prágában például, ahol az egyetemi könyvtárban szép, tágas tanulóterem állt a diákság rendelkezésére. Akiknek nem volt meleg szobájuk, nyugodtan és komoly tanulással el- tölthették ott egész napjukat. Tudjuk, hogy mindezen tervek* megvalósítása komoly pénzkérdés is. Azonban a diákság anyagi és szociális helyzetének biztosítása az egész nemzet érdeke, mert az alacsony társadalmi rétegekből előretörő fiataloké, ezé a friss, munkabíró nemzedéké a feladat, hogy megvalósítsa azokat az országépítő terveket, amelyektől a magyarság jövője függ. Elsősorban a felvidékiek szempontjából vizsgáltuk, a kérdést, mert mi ezen a téren más olyan tapasztalatokkal rendelkezünk, ' ezt bátran elmondhatjuk, — melyeket szívesen hasznosítunk az egész ország érdekében, másrészt pedig a veszedelem most elsősorban egy félezernyí felvidéki, a népből jött fiatalt fenyeget megsemmisítő erejéből. Az ő sorsukért, a mi sorsunkért és az eljövendő magyar generációk sorsáért való aggodalom íratta le velünk, ezeket a Szavakat, A jelen nem más, .mint átmenet a gondolatok, az eszmék , azélet más világába és természetesen megrázkódtatásokkal van teli. Szakítottunk a liberális múlttal — Úgy látom, hogy olyan kiegyenlítődés felé megyünk, a lelkek olyan megértést, olyan nem anyagias világrendet keresnék, amely visszavezet bennünket valami szebbhez, fenköltebbhez, megértőbb- ‘köz. És ma az államok lassan átfejlődnek 'ilyen megértés felé. Van egy állameezme: ez a szentistváni állameszme, (Nagy taps és éljenzés.) Ez a szentistváni állameszme a népek megértésének, a népvek helyes és józan vezetésének állameezméje itt ezen a területen, amelyen élünk és amelyet politikailag Szent István megszervezett. Tehát a Dunamedence rendjének államesz- méje! ■— Mi választ el másoktól — folytatta a miniszterelnök —, azoktól, akik valamely új magyar jövőt hirdetnek? Azt hiszem: mélyebb magyarságunk. Mi nem keresünk idegen példát, (Hosszantartó lelkes taps, szűnni nem akaró éljenzés), nem keresünk idegen támogatást. Mi, magyarok megyünk a magunk útján előre. Szakítottunk a múlttal, a liberális múlttal. — Tudom, hogy úgy minekünk, mint más pártoknak is, megvannak a maguk lelkes követői, akik elveikért áldozatot is tudnak hozni, de tudom azt is, hogy gurul olyan pénz is az országban, amelyhez a nemzetéhez hű magyar embernek nem volna szabad nyúlnia. (Úgy van! Úgy van!) Az alkotmányosság szellemében — Ezek a választások az alkotmányosság jegyében és szellemében folynak le. Ebben a tekintetben minden szabadságot talán az észszerűség határán túlmenőleg is megadtam abban a feltevésben, hogy megadhatom, mert a magyar nemzet józansága áll mögöttem, (Hosszantartó lelkes taps és éljenzés) minden könnyelmű és ostoba kilengést, amely a magyar nemzetnek, múltjának, jelenének és jövőjének egybeforradását elfelejteti, helyre tud billenteni. Ne feledje el azonban senki, hogy ezt az alkotmányosságot minden magyar embernek kötelessége ezen a választáson keresztül is megvédeni. Az az ifjúság, amelynek körében so- kát forgolódtam, maga is tudja, hogy kötelességet szoktunk gyakorolni és jogokról nem igen szoktunk .beszélni, mert a legszebb jog a kötelesség gyakorlatának a joga. (Taps és éljenzés.) — És mert az ifjúságnak igaza marad és mert az ifjúság az, amelynek a jövő Magyarországát tovább kell építenie, azért szenteltem annyi időt armak, hogy az öregeket és fiatalokat egymáshoz közelebb hozzam. A gazdasági életet kereszténnyé Is tegyük Szólott ezután a miniszterelnök a tisztviselői problémáról, majd a gazdasági megerősödés kérdéséről. — Hogy miért nehéz ma programot adni, elég csak az utolsó félesztendőnek történetére nézni: egyik napról a másikra szétbomlott mellettünk egy ország, amelynek egy része visszakerült hozzánk, még sokkal sebesebben egyik napról a másikra, majdnem azt mondhatnám egyik félóráról a másik félórára érkezett el a pillanat, hogy bevonuljunk Kárpátaljára. (Lelkes taps és éljenzés.) Sokkal könnyebb azonban azoknak, akik sétálnak és táblákat hordoznak azzal a felírással, hogy Kassát vissza, Ungvárt vissza, mint nekem, akinek be kell kapcsolnom a magyar életbe ezeknek a városoknak ezerféle ügyes-bajos dolgát és ellenőriznem kell a bekapcsolódás és beszervezés egész munkáját. Ez már sokkal nehezebb munka. De sokat is vállaltunk. Vállaltuk a rend helyreállítását, a gazdasági élet megszervezését. Mindezt vállalnunk kellett, mert elérkezett a 12. órája annak, hogy a gazdasági életet kereszténnyé is tegyük. (Viharos taps.) — Az igazságügyminiszter úr, akitől ezen a téren még többet is várunk. Várjuk •többák között a büntetö-kodex keresztényt- •sítését és a sajtóreformot is, amelyben készséggel leszek támogatója és munkatársa. — A gazdasági élet rendjének helyreállítása azonban nemcsak anyagi, hanem lelki kérdés is ée amint idegenszóval mondani szoktuk, szociális probléma is, amelynek teljes egészében törvényalkotásunkban is meg kell nyilvánulnia. De meg kell nyilvánulnia a helyes közigazgatásban és a társadalmi szervezkedésben is. Nagy probléma a gazdasági élet rendjének további helyreállítása. Magyar ipar nélkül nincsen sem magyar önállóság, sem magyar hadsereg. Az ipar fejlesztése minden körülmények között kötelességünk. Az iparfejlesztés tekintetében jobb időknek nézhetünk elébe. Ez sem ígéret, hanem csak ismeret, amelyet Kárpátalja visszacsatolása tett lehetővé. — A vizierök kihasználásánál elsősorban a föld öntözési tervére gondolunk, amelyre már megtörténtek az előkészületiek.. Az állatkivitel egy év óta szünetelt, most azonban Olaszország felé újból fel fog lendülni. A iüldreform és a gazdasági szakoktatás — Beszélnem kell még a szakoktatásról és főleg a földreform kérdéséről. Azt kell 'mondanom: nem győztek meg arról, hogy a földbirtolc-politikát ojcsabban és értelmesebben tudnák csinálni, mint az, amit nagyvonalakban a földmivélésügyi miniszter javaslata foglal magában. — Elmondottam egy helyen, hogy Eckhardt Tibor tisztelt barátomat igen világosfej ü, okos embernek tartom, aki azonban, azt hiszem, ebben a tekintetben kissé elsiette magát és hamarább állított fel elméletet, mintsem azt előre megvizsgálta volna. Ez a politikában nagyon kellemetlen dolog, mert akkor az ember ragaszkodik a kimondott szóhoz. Én nem ragaszkodom a javaslathoz minden részletében és ha észszerű módosítást hoznak, azt mindig kész vagyok elfogadni. — Eltekintve attól, hogy vannak össz- feladatok, amelyeket teljesítenünk kell, én mindig világosan megmondtam például, hogy az egyházak birtokaira tekintettel vagyok, különösen ott, ahol intézményeket, iskolákat tart fenn az az egyházi birtok. A szakoktatás céljait szolgáló birtokokat sokszor az állam ellen is meg kell védeni. De amikor azt mondom, hogy elsősorban a magyar kisbirtokosságnak, a magyar földmunkásnak* a kezébe igyekezem földet juttatni, védenem kell az ősi magyar középbirtokot is é3 ott, ahol kell, védem az ősi magyar nagybirtokot is, mert nálam a hangsúly azon van, hogy magyar. (Nagy taps és éljenzés.) Róma, május 20. Az északnyugati határvidéken tett körútja során Mussolini tegnap Aosta város főterén rövid beszédet intézett a piemonti tartomány lakosságához és bejelentette, hogy az Aosta völgy iparosítását folytatni fogják. Olaszország — mondotta Mussolini — nyugodtan néz a jövő elé. A Duce végül emlékeztetett arra, hogy Madridban most ülik a győzelem diadalünnepét és hogy az olasz légionisták ebből a győzelemből kivették a részüket. Az olasz légió tagjai mindenütt az élen meneteltek. A győzelem egységessé tetté Spanyolországot és visszaadta hatalmi pozícióját a Földközi-tengeren. Ez a győzelem egyúttal olasz győzelem is volt. A Duce a Cogne-i bányaközpontban szombaton reggel folytatta körútját. A bányászok a Duce érkezésére mindenütt összegyülekeztek és lelkes fogadtatásban részesítették. A Duce bányászzubbonyt öltött magára, felszállt a bánya vasútra és a bányába ment. Miután feljött, a bányakaszinó fogadóter- mében a bányamunkásság nevében bőgnél t — Amire a földmivélésügyi miniszter úr különösen súlyt helyez a földreformmal kapcsolatban s amit annak keretében leginkább fogunk siettetni, az a házhely- hezjuttatás, mert a telepítési törvény rendelkezései nem mutatkoznak* elegendőknek. Gondoskodni fogunk a gazdasági szakoktatás kiterjesztéséről is,, egyelőre ötven téli gazdasági, tanfolyammal. Ezeket szeretném, fokozatosan hosszabb tar- tamuakká tenni. Az időtartamot tíz és két hónap között kellene megállapítani. — Ugyanígy törekednünk kell a mező- gazdasági munkaalkalmak és a munkabérek kérdésének megoldására. Kárpátalja talpraállítása — Még valamit szeretnék a földmíve- lésóigyi és kereskedelmi miniszter úrral együtt megcsinálni: a hűtőházakat és állomási gabonaraktárakat. A gabonaraktárak és az iskolák tekintetében sok szépet •ás nagyszerűt láttam a hozzánk visszacsatolt területeken. De más vonatkozásban láttam ott kevésbbé szépet is, például a Kárpátalján, minőségileg is teljesen •tönkrement állatállományt, tönkretett réteket és legelőket, kipusztított erdőket. íBele kell tehát feküdnünk a munkába és a háború előtti Egan-féle akcióhoz hasonló munkával, újból rendbehoznunk mindent. — Ahhoz az építőmunkához, amelyet most az ország érdekében folytatunk, emberek is kellenek. Nem azért járom az országot, hogy mandátumokat keressek, én embereket keresek (Nagy taps és éljenzés), magyar tekinteteket és magyar kéz- szorításokat, mert ezekből erőt meritek a magam munkájához és ahhoz is, hogy teleznek még magyarok, akik velünk együtt belefeküsznek a munkába. Ha én munkát kérek, akkor nyolc órai kötelező és négy órai önkéntes munkát kérek (óriási taps és éljenzés), ha ezt megtaláltam, örülök, mert a nyolcórai kötelező és a négyórai önkéntes munka többet ér, mint a tizenkét órai kötelező munka, (Nagy taps.) — Én nem tudok mást mondani, mert (tiszteletlenség volna, ha jó magyar em- íbemek délibál ökot festenék és akárkinek •is nem,' mondaná m meg az igazat a sze■ mébe. A miniszter elnök szavait hosszantartó lelkes éljenzés és taps fogadta és a más- jfélórás beszéd végeztévé! melegen ünnepelték a miniszterelnököt. Utána vitéz Berényi István nyugalma- •zott 'tábornok, a MÉP debreceni elnöke bezárta a gyűlést, amely után többszázte- irítélkes közebéd volt az Arany Bika-szálló nagytermében. acélból készült acélöklöt nyújtottak át Mvissolininak. Cuneo, május 20, Piemonti kőrútjának befejező állomásán, Cuneoban hatalmas tömeg előtt mondotta el Mussolini szombaton este fél hétkor beszédét. — Torinóban bejelentettem — mondotta Mussolini — hogy Németország és Olaszország között szövetség jött létre. Ezt a szövetséget hétfőn ünnepélyesen meg fogják erősíteni. Ily módon százötven millió embert magábaölelő egyetlen hatalmas blokk jött létre, amely sziklaszilárdan áll. Ez a blokk, amely hatalmas emberben és fegyverben egyaránt, őszinte szívvel a békét óhajtja. Ha azonban a nagy demokráciák, a konzervatív és reakciós erők fel akarnák tartani ellenállhatatlan erővel folyó menetünket, ez a kísérlet meddő marad. A tömeg a Duce e szavainál viharos lelkesedésbe tört ki és szavalókórusok ütemesen kiáltották: ,(Nizza! Nizza!” — Torinóban tisztán és érthetően beszéltem, de ha még kétség állna fenn, a nép maga fog beszélni. Negyvenöt millió olasz: tíz millió katona és egyetlen, egységes akarat! A ti lelkesedéstek bizonyít téka annak, hogy valóban így* van! \ Mussolinis Olaszorszá nyugoMan néz a fö vöelé 4 Dace látogatása Aostaban és a cognei bányalcöszpontban
