Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-17 / 112. szám
10 1939 MÁJUS 17, SZERDA Felvidéki Magyar Nemzetpolitikai Társaság alakult Kassán Kassa, május 16. Az ősi Vármegyeháza dísztermében május 14-én megalakult a budapesti Magyar Nemzetpolitikai Társaság felvidéki osztályaként, a Felvidéki Magyar Nemzetpolitikai Társaság. Az alakuló közgyűlésen megjelent Kassa város fiatal magyar politikai értelmiségének az a része, amely jól tudja, hogy a felszabadulás örömein túl, — a felszabadult esi földön, — kemény és elszánt akarattal kell megküzdeni a magyarság történeti hivatástudatának érvényesüléséért. A Felvidéki Magyar Nemzetpolitikai Társaság kibocsátott Célkitűzései olyan feladatokban jelölik meg a Társaság céljait, amelyek arra mutatnak, hogy ez a felvidéki magyar értelmiség tisztában van azzal, hogy történeti felelősség terheli a kialakuló jövőért. A _ Társaság ősszel megrendezi Kassán 3 hónapos Magyarságtudományi Szemináriumát és a szintén 3 hónapos Külügyi Szemináriumot, mely utóbbit a Magyar Külügyi Társaság segítségével kívánja megrendezni. Ez a két Szeminárium lesz hivatva közvetíteni mindazokat az ismereteket a kisebbségi magyarság felé, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a Felvidék szervesen bekapcsolódhassák az egyetemes magyar politika szemléletébe. A Felvidéki Magyar Nemzetpolitikai Társaság tisztikarát az alakuló közgyűlés a következőképpen fogadta el: Elnök: Ká- szonyi Ferenc dr. főszolgabíró. Társelnök: Schell Péter báró v. felvidéki kormány- biztos. Alelnökök: Beke Gyula dr. vmei. főjegyző, Lukinich Frigyes dr. tanügyi titkár. Főtitkár: Záhonyi Tivadar iparisk. szv. Titkárok: Leskó Géza dr. ügyvéd és Rohringer Béla joghallgató. Pénztáros: Rónai László banktisztv. Ellenőrök: Létay Ferenc és Forgách Géza keresk. tan. A magyarság-tudományi szakosztályok megalakítása folyamatban van. SPORT Az év első válogatott mérkőzése: az ír-magyar küzdelem Az olasz—magyar főpróbája — Kemény meccs várható A magyar válogatott csapat az idén még 13:3-as mérkőzésen is játszott Budapesten csak külföldön szerepelt, május 18-án, Áldozócsütörtökön azonban mór a helyi közönség előtt is bemutatkozik. Első hazai mérkőzésén Írország válogatott labadarugócsapaia lesz az ellenfele, az a csapat, amellyel két hónappal ezelőtt Corkban 2:2 arányban döntetlenül mérkőzött. Ezt az eredményt Budapesten kudarcnak tekintették, s nem vették figyelembe, hogy ez az ir együttes néhány nappal a magyar-ir mérkőzés előtt 2:1 arányban legyőzte a skótokat. Írország válogatott csapatában számos olyan játékos szerepel, aki az angol és a skót első liga csapatainak is erőssége. Az Írek játékerejére jellemző, hogy az elmúlt évben Dublinban 4:0-ra verték Svájc csapatát, Prágában 2:2 arányú döntetlent értek el Csehországgal szemben és Dublinban 3:2 arányban győztek a lengyelek ellen. Az áldozócsütörtöki mérkőzés ötödik találkozója a magyar és az ir labdarúgásnak. Eddigi eredmények: Dublin: Magyarorszt'g Írország 4:2, Budapest: Magyarország—Írország 3:3, Dublin: Magyarország—Írország 3:2, Cork: Magyarország—Írország 2:2. A pompásalakú ir játékosok kemény futtáit játszanak, de amellett művészei a labdának is és szemetgyönyörködtetö gyors támadásokkal érik el sikereiket. Az év első budapesti válogatott mérkőzése méltó bevezetője a most induló válogatott mérkőzéssorozatnak, s minthogy föprób nak tekinthető a magyar-olasz Európa-Kupa küzdelemre. Az ir válogatott csapat tagjai: Mackenzie (Southend Uhiited) hatszoros válogatott, W. 0. Neill jobbhátvéd (Dundalk), aki már idényben minden válogatott mérkőzésen játszott, J. O. Reilly jobb fedezet (St. James Gate) a skót ligában az Aberdeenben játszott, M. C. Mahony középfedezet (Bristol Rovers) az utóbbi időben állandó tagja volt a válogatottnak, F. Weir bal fedezet (Clyde) többszörös válogatott és a Skót Kupa győztes csapat tagja, O. Flanagan (Bohemians) jobbszéláő, aki amatőr s mégis tagja a csapatnak, J. Dunne (Shamrock Rovers) jobbösszekötő, azelőtt az Arsenlaban játszott, amely 7000 fontot fizetett érte. Állandó tagja a válogatottnak. P. Bradshaw (St. James Gate) középcsatár, többszörös válogatott, aki különösen kitüntette magát a Skót Liga ellen, J. Carey (Manchester United) bal- összekötő, jelenleg a legjobb játékosok egyike Angliában ezen a helyen, W. Falion (Sheffield Wednesday) balszélső, csapatának legjobb lövője. Tartalékok: Mc. Carthy kapus, P. Molloy. A csütörtöki mérkőzés iránt igen nagy az érdeklődés, mert a közönség győzelmet vár a magyar együttestől. A mérkőzést a Hun- gária-úti sporttelepen rendezi meg az MLSz. * Lezárult a tornászbajnokság nevezése. A Magyar Országos Torna Szövetség június 3 és 4-én Kecskeméten rendezi az 1939. évi országos férfi tornász bajnoki versenyét. A bajnokság nevezési zárlata hétfőn este volt. Zárlatig 11 első osztályú, 1 másodosztályú és 7 harmadosztályú nevezés érkezett be. Az ugyanakkor lebonyolításra kerülő szövetségi díjas csapatversenyre 5 elsőosztályú, 1 másodosztályú és két harmadosztályú nevezést adtak le. összesen 27 csapat nevezett 216 versenyzővel, ami rekordnevezésnek számít. iamiink SHNHAIBAT ezzel is támogassuk a magyar művészetet és magyar művészeket S Kedvezményes színházjegyek az összes színházakba a tiHiMWiimtw Budapest- VIII., József-körúi 5. szám ♦ Telefonrendelés; 140-000 ■SzroHÁz-KcnW-KabTORA Német, lengyel és finn dalárdák is részt vesznek a kassai országos dalosünnepen A kassai országos dalosünnep rendezőgárdája már teljes erővel dolgozik annak az érdekében, hogy ez az országos jelentőségű mozgalom minél szélesebb keretekben bontakozzék ki. Kassa város szociálpolitikai osztályának önálló tagozataként már megalakult a dalosünnep rendezőirodája is, mely egészen folyó évi július 15-ig fog működni. A MDEOSz-nek főtitkára, Wenczel István a minap ismét Kassán tartózkodott, ahol a rendezőbizottság vezetőségével helyszíni szemlét tartott. Megtekintették a város összes számbajövő dísztermeit, hogy a program szerint permanensen folyó hangversenyek akusztikailag kifogástalan helyiségekben legyenek lebonyolíthatók. összesen hat erre alkalmas nagy teremben (szinházban, mozikban stb.) fognak az ország különböző dalárdáinak hangversenyei lezajlani, míg a Dómban, az evangélikus és református templomokban a főváros és az anyaország legkitűnőbb kórusai fogják a régi és modern egyházi énekművészet remekeit előadni. A Szent Korona-téren tartják majd meg a dalegylatek monstrehangversenyeit: a Himnusz, a Magyar Hiszekegy és a legszebb magyar dalok a dalosok százainak az ajkáról fognak lenyűgöző előadásban, egyszerre az ég felé szárnyalni. Az ország minden részéből ideérkező kb. 10—12.000 dalos étkezésének és elszállásolásának a kérdése is rendezve van. már, mert a rendezőbizottság mindenre kiterjedő figyelemmel kívánja a dalosünnep zavartalan lebonyolítását biztosítani. A kassai orsz. dalosünnep rendkívüli jelenőtségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az azon való részvételt már több külföldi dalegylet is bejelentette. így Német- és Lengyelországból jelentkeztek már dalárdák, sőt bejelentette részvételét az Oslói Egyetemi Énekkar is. Remény van még más külföldi dalegyletek részvételére is és így a kassai dalos- ünnep az országos keretekből kinőve, immár európai jelentőségű kultúresemény- njré kezd válni. S. L. A kassai zeneiskola hangversenye Tavaly ott voltunk g kassai zeneiskola nagy évzáró hangversenyén, az idén, sajnos, — súlyosabb hivatásbeli okokból, — elmulasztottuk a szép alkalmat. Pedig az idei hangverseny, mint az előzetes hirdetményekből sejthettük és mint az utólagos helyi beszámolókból olvashattuk, —nemcsak gyönyörködtető, de lélekemelő élmény is volt, mert alkalmat adott az iskolának a felszabadulás méltó ünneplésére is. A miskolci városi zeneiskola gyönyörű ajándékzászlaját adta át ti- zennégytagú küldöttség, száztagú leányénekkar énekelte a Himnuszt és az intézet igazgatója, Drumár László, remek ünnepi beszéddel válaszolt a miskolci iskolaigazgató üdvözlő szavaira. A nyilvános zeneiskolák működése mindig meghatott és sokszor kibékített bennünket a társadalmi élet elemi szervezeti hibáival. A városi zeneiskola volt ifjúságunkban az, ami hivatalossá tette számunkra a dalt és költészetet, nemcsak a latint és számtant. Szinte legalizálta szemünkben az életörömet, nyilvános, miniszterileg jóváhagyott tantervével és az iskola pecsétjével ellátott bizonyítványaival. Nem csoda, hogy a minden évben megtartott nagy — és Kassán immár évek óta a város legnagyobb termében megtartott — iskolai hangverseny a felfejlődő élet májusi örömünnepe volt és eme jellegét felnőtt korunkban is megtartotta. (Az se volt hiba, — 6Őt! — ha a megilletődött növendékek a kelleténél több gikszert követtek el, ezzel is jelezve az élet valódiságát.) A kassai városi zeneiskola működésének azonban volt egy különleges, nagy fontossága a cseh uralom húsz éve alatt. Ez az iskola mindvégig megőrizte dominálóan magyar jellegét, őszintén tükrözve az őslakosság igazi számarányát és lelkületűt. Az embernek az volt az érzése, hogy a zene — mivel művészet — nem tűr hazugságot, még az iskolában eem. Míg az elemi és középfokú oktatásban cseh nyomásra a magyarság rovására sokszorosra fejlődött fel a szlovák tanintézetek és növendékek száma, addig az egyetlen nyilvános zeneiskolában főleg magyar szót lehetett hallani és — ha csendben is — a magyar szellem volt az irányitó. Még azt is sikerült elérni — némi ügyeskedéssel és hallgatag megegyezéssel, — hogy magyar igazgató maradt mindvégig az iskola élén. Nem akartak „ráfeküdni” a csehek erre az iskolára? Nem volt fontos nekik? Talán szé- gyelteik hozzányúlni, mivel zenéről, a maguk legkedveltebb, leginkább becsült művészetéről volt szó. Érthető, hogy ez a régi magyar szellemben vezetett iskola nagyon szépen fejlődött és így a most megtartott hangverseny nemcsak fényes társadalmi esemény volt, amelyen a magyar élet régi és új vezetői is megjelentek, hanem jelentős megnyilvánulása és bizonyságtétele a magasfokú magyar művészi pedagógiának, itt-ott pedig már komoly jelentkezése az istenáldotta magyar tehetségnek. Nem csodáljuk, hogy a közönség elsősorban a kitűnő igazgatónak, Drumár Lászlónak tulajdonította a nagy sikert, de méltán emlegetik véle együtt a tanárok neveit is, Loósz Józsefet, a kiváló hegedűművészt, M. Hemerka Maryt, Reiter Mártát. (r.) (*) Zenekari hangverseny. Nem mindennapi összetételű műsorral szerepelt a Budapesti Hangversenyzenekar és két vendégművésze: Bartók Béla, akinek minden szereplése a zongora mellett izgalmas esemény és Guila Bustabo hegedűművésznő, ez a gyönyörű, fiatal olasz lány, aki a régi virtuóziskola szép tanításait modern formában cs felfogásban mentette át. De nemcsak az előadók nevei, hanem a szerzőkéi is meglepetéssel szolgáltak: Johan Sebastian és Johan Christian Bach, Mozart és Csajkovsaki két jólismert és két ezúttal bemutatott művel. Bach J. S. f-moll zongoraversenye Bartók előadásában megragadó látomás: oszlopsorok harmóniája, vulkanikus hegycsúcsokkal a háttérben. Mozart Rondója pedig Einstein átiratában úgy szólal meg Bartók ujjai alatt, mintha a dübörgő zongorától patinás spinéihez ült volna át, egy még mosolyban tlő szivárványos korban. A fiatalabb Bach B-dur szimfóniája, — amelyet Vaszy Viktor, a hangverseny lelkes karmestere igazi muzsikus temperamentummal és stílusban szólaltatott meg, — lényegében ugyanennek a derűs álomvilágnak szülöttje sugárzó kedélyével és cizellált zenekari technikájával. A klasszikus kortól távoleső Csajkovszki- hegedűversenyt Guila Bustabo mélyen át- érzett lírával, színes tónussal szólaltatta meg és forró szenvedélyessége, finom női gyengédséggel átszőve, az ihletnek ritkaszép pillanatait jelentették a Városi Színház nagyszámú közönsége számára, amely Guila Bustabot, Bartók Bélát és Vaszy Viktort tomboló tapsokkal tüntette ki. V. M. (*) A Műcsarnok felvidéki diákpályázatának eredménye. A Műcsarnok az őszi tárlat keretében a felvidéki festők alkotásaiból rendezett kiállításán pályázatot hirdetett a tanulóifjúság számára, amelyen a pályázó diákoknak arra a kérdésére kellett felelniük, hogy a felvidéki kiállításon látott melyik kép ragadta meg leginkább a figyelmüket és miért? A pályázat eredményét az erre felkért Császár Elemér dr. egyetemi tanár javaslata alapján most tette közzé a Képzőművészeti Társulat igazgatósága. Eszerint díjazásra érdemes dolgozatok hiányában jutalomdijban egyik pályamű sem volt részesíthető. Dicséretet kapott munkájáért három pályázó: Arkauer Edit Ranolder-intézeti V. éves tanítónöjeiölt, Csohány Éva áll. tanítónőképző III. éves növendék es Kántor Nándor VIII. gimnáziumi tanuló.
