Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-17 / 112. szám

6 TECTIDEÖ -M&ß&ÄRHIRIfAS 1939 MÁJUS 17, SZERDA' Friss történetek a komáromi Duna mellől írta: Szomboth y V i k tor Három szál cigány sorakozik moslyogva, iszonyú pengetések között a komáromi katonakórhó,z elé. Nem is annyira elé, mint inkább ablakai alá. Az idomtalan nagy kórházi épület ott terpesz­kedik el éppen a város legközepén, a Me­gye-utcában. Ezt az utcát néhány hónapja még Köztársaság-utcának kellett nevezni s pontosan azóta, amióta megint Megye­utca lett; mosolyognak a magyar baka­fejek a, kórház ablakában, ha az ablak ki­nyílik s a baka lepillant. Nos, most is kinyílnak az ablakok, kelle­mes májusi szellő simogatja a lábadozó bakák fejét, csókolja napbarnította arcát. Kinyílnak az ablakok s csak ezt várja a három szál ifjonti cigány. Odaáll a magas emelet alá, felhunyorit a bakákra s onnan, alulról, muzsikálni kezd. Ahogy a zene szól, úgy nyílik a többi ablak is. Egymás­után sorakoznak a bakafejek fenn, az ab­lakban s odalenn, a mélyben muzsikál ke­gyetlenül a három szál cigánylegény. Fene módon húzzák. Néha eldörrög mellettük egy autó, vásá­ros szekér zörög nagy zajjal, biciklis pék­inas csönget, a szomszéd fűszeresnél rak­ják ki a ládákat. Am ez a zaj nem bántja a fennen midatozókat 3 « lennen huzoga- tökat. Már énekéinek is. De most hirtelen szét­választja könyökével a bakákat egy kék- parolis huszár, belékönyököl a májusfé­nyű ablakba 3 lepöttyent a mélybe egy húszast. — Ezért húzzad! — kiáltja lefelé. A konrtás felemeli a húszast, átadja a prímásnak, s a prímás fél is szól: — Mijüket? — Az én rózsám de szép szavú. — Azt én nem tudom. — Szamár vagy. Akkor azt, hogy Ezt a kerek erdőt járom én. S ott, az esthajnali zajban, májusi Ígé­retben, rázendít a háromszál cigány. Már dünnyögnek is halkan a bakák, öt ablak nyílik meg egymás után. néha leesik egy- egy huszas s nóta rendelődik. Legelöl pe­dig a huszár, aki a sok baka között fel­emeli az ujját s halkan csettintgetni kezd. A fal tövében szól a muzsika, odafenn pedig rezegnék rája. Ezt se láttuk itt húsz esztendő óta! Falusi csillagász A vidéki múzeumok látogatói között azok az érdekesebbek, akik valami ajándékot, vagy eladni válót hoznak esős délelöttökön, nem pedig azok, akik egyszerűen csak né­zegetik a meglévő gyűjteményt. De legis- legérdekesebbek azok, akik vinni szeretné­nek valamit: néha a mamutot szeretnék megvenni, másor pedig könyveket, eszmé­ket, tanácsokat kérnek. A múlt héten a komáromi múzeumba be­állít egy ilyen „exportatyafi”. Export a neve nálunk, mert ez a fajta mindig vinne, kérne valamit. Leteszi a cókmókot, a kis kosárból messzire illatozik a szemeskávé, amelyet a fűszeresnél öröltetett meg, de illatozik a fokhagymás kolbász is a szobában, a kol­bász, amelyet viszont a látogató evett reg­gelire. — Egy öreg naptárt keresek — vallja. — Minek? — Olyat, — folytatja, — ami ezernyolc­százkilencvenhatba volt jó. — Minek? Elmúlt már a millennium. — Nem azért. A jövőt szeretném meg­tudni a magam jövendőjét. — A kilencvenhatos naptár viszont a múlté, hogyan akarja belőle kinyomozni a jövőt? Maga élé néz egy pillanatra, hogy el­árulja-e a nagy titkot. Sóhajt, meg is rúgja a földre tett kis kosár szélét. Ag­gódva folytatja: — Szeretném magtudni, milyen jegy alatt születtem. Kilencvenhatba születtem, június derekán. Ha a jegy megvan, akkor a jövő megfejtése könnyű, mert van egy csillagászati könyvem 3 abban minden megtalálható pontosan. Nem tudja véletle­nül, milyen jegye volt kilencvenhat júniu­sának? A hold járásához is kell egy kicsit érteni. — Meg kell nézni bizony a naptárt, a régi jegyekhez nem érlek. — Akkor milyen múzeum ez a múzeum, ha még ezt. a. réaiséaet. se fejti meg ? Pedig a maga jövőjét is kiolvasnám a könyvből. Sokáig, tanácstalanul nézünk egymásra. JJaptárral azonban nem szolgálhatunk. Dünnyögve,félszájjal köszönve ballag ki, do­hog s elégedettén. Nem fogja ismerni a jövőjét s ennek mától kezdve mi vagyunk az okai. Úgy néz ránk, mint akik tönkre tettük volna egész életét, a jövőt, a múltat, min­dent. Biztosan meg is fenyeget. Üzen a csilla­goknak s valami rosszat olvas ki « mú­zeumi kövekre. Három római cserepet hozott be bugyorban egy szőnyi bácsi. Mostanig takargatta, a csehek idejében nem volt útlevél, nem tudott hozzánk kerülni a hídon, de most betiszteleg a múzeumba s leteszi asztalunkra a feliratos cserepeket Newyork, május 16. Newyorktoan hétfőn este a Fifth Avenue környékén vakmerő rablótámadás történt. Revolverekkel és gép­fegyverrel felszerelt hat gengszter záróra előtt behatolt az Edison Co. bank pénztár- terméibe és kényszerftette az ott tartózkodó alkalmazottakat és ügyfeleket, hogy fel­emelt kézzel a fal mellé sorakozzanak fel. Közben a banditák tervszerűen kirabolták a Newyork, május 16. Harlan városában, Kentucky-állam bányavidékének központ­jában a helyzet hétfőn este még jobban kiéleződött. A szakszervezeti vezérek tizenkét bányában nem hajlandók a sztráj­kot beszüntetni, mert a bányatulajdonosok a létrejött egyezményt nem akarják végre­hajtani, illetőleg nem hajlandók az egyez­s a római hajitógép kőgolyóját. Jobb idők voltak azok, a golyó legfeljebb egyetlen embert kólintott főbe, de nem robbant, mint ma a srapnéll. — Sokat segítettem én az ásatásoknál, — ül le a székre a bácsi, — nagyon teoló­gus ember vagyok én. — Milyen ember? — Nagy teológus vagyok, — vallja csen­des önérzettel, — minden régi követ isme­rek a Duna mentén. Sok tudós úr társalko­dóit velem. — S így lett magából teológus! — így. — nyugtat meg. Habozik, aztán rővjd lelki tusa után elő­vesz egy kék zsebkendőt. A zsebkendőben vén, ráncos boríték, A borítékból pénzek hullanak ki. Van ott négykrajcáros, öreg dénár, vén tallér, román báni. lyukasztott olasz pénz, francia sou, még pesti villamos tantusz is. — Ez mind az enyém, — csörgeti a pén­zeket önérzettel, — de nem eladó. — Nem is ér sokat. — De nekem igen, — veti fél a fejét, — mert ezt majd velem temetik. Hadd lássák a népek, ha engem egyszer szintén kiás­nak, mint én a rómaiakat, hogy milyen te- méntelen gazdag ember fekszik a sírban, milyen sok országban járt s milyen sok nyelven beszélt! Elneveti magát: — Becsapom a kései unokákat. pénztárakat és közel 90-000 dollárt zsákmá­nyoltak. A banditák közül négyen sakkban tartot­ták az alkalmazottakat és az ügyfeleket, valamint őrködtek a bejáratok felett, míg a másik kettő kirabolta a pénztárakat. Ezután a banditák az utcán várakozó gépkocsikba ugrottak és nyomtalanul eltűntek a város forgatagában. Eddig még nem sikerült a rablók nyomára akadni. ményben megállapított béremelést meg­adni. A bányatulajdonosok azonkívül nem akarják elismerni a szakszerve­zetek kizárólagos jogát a munkások kiválogatására. Ezekben a bányákban elsősorban nem szer­r* 1 a Nélkülözhetetlen városi, községi és falusi közigazgatási hatóságok* mmm > nak< vezetőknek, gyár- és Ipartelepek légoltalmi vezetőinek, lég- I lygblblll. oltalmi házparancsnokoknak a Légoltalmi kézikönyv 10 füzetben. Tartalma: 1. Légiháború és légvédelem. 2. Rombolóbomba és bombaoltalom. 3. Gyújtó- bomba és tűzrendészet. 4. Gázbomba és gázvédelem. 5. Az elsötétítés. 6. A jelzőszol­gálat és riasztás. 7. A légoltalom szervezése. 8. Lakóház légoltalma. 9. A falu lég­oltalma. 10. Függelékek. Ara 4.— pengő. A „Légoltalmi utasítás" figyelembe vételével szerkesztette: Papp í. Ottó m. klr. szkv. százados, a MOVE Légoltalmi Szakosztályának vezetője. A m. klr. Országos Légvédelmi Parancsnokság — utasításai alapján átdolgozott — jelen művet légoltalmi segédletnek minősítette és kiadását légoltalmi szempontból engedélyezte. Mindenkinek legsajátabb érdekében tudni kell, hogy légitámadás esetén hogyan véde­kezzen! Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében forduló postával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, 50 fiUér beutalását is kérjük. Az utánvétele« küldés 90 flilér-ol a könyvet. Pl©«»«»*' Fef dinánd (leidler Teslvépeh) nemzeti könyvkereskedése Budupesí, IV., Kossuth Lafos-u ca 5. Telelőn: 18-57-30,18-74-00. I I I ■ I I——M— Gépfegyveres bankrabié a 00.000 dollárt zsákmány oltak a banditák Tüzérséggel megerősített nemzeti gárda néz farkassze met a sztrájkoló amerikai bányászokkal A bányatulajdonosok nem tűrik a szakszer­vezetek malmát Göring vezértábomagy feleségével olaszor­szági útjáról visszaérkezett Berlinbe vezeti bányászok dolgoznak s a szakszer­vezeti vezérek akciója főleg ezek ellen irá­nyul. A bányász-szakszervezetek közel hat- ezer sztrájkőrt vontak össze. A sztrájkőrök megszállották a bányák­hoz vezető utakat és megakadályozták a sztrájktörők mun- kábsállá{?át. A nemzeti gárda osztagait, amelyeket a dolgozni akarók védelmére ki­rendeltek, tüzérséggel is felfegyverezték. óráról-órára emelkedik a különböző összetűzések sebesültjeinek száma.-1 r na .. Zseliz, Gőmör-Panyit és Bény országzászlót avattak A barsmegyei Zseliz község most avatta fel országzászlóját, amelyet a budapesti vasutcai kereskedelmi iskola nevében Bar- borik Kálmán igazgatóhelyettes adbtt át a községnek. Az Országzászló Nagybizott- ság nevében Javomitzky Jenő dr. minisz­teri tanácsos mondott avató beszédet, fel­szólaltak még Sáska Dezső, Bars és Hont megyék alispánja, Mészáros István római katolikus és Konta Dezső református lel­kész, valamint Komzsik József, az Egye­sült Magyar Párt megbízottja. Gömör-Panyit község országzászlaját a Szent-Iványi-csa\ád nevében Szent-Iványi Géza adta át a községnek, melynek nevé­ben Zoller Sámuel igazgató-tanító vette azt át. Az EONB nevében Csemiczky Ödön tanácstag mondott avatóbeszédet. Az ün­nepségen megjelentek Saldos Béla főis­pán, Horváth Béla alispán, Majer Béla evangélikus főesperes és sokan mások a vármegye vezetőegyéniségei közül. Bény község vasárnap avatta ország­zászlóját, amelyet a budapesti Goldber- ger-gyár munkássága ajánlott fel. Az or­szágzászlót vivő küldöttség egy levente­szakasz és zenekar élén vonult be a köz­ségbe. ahol Tóth Imre igazgató mondott üdvözlő beszédet. Az EONB nevében vitéz Pólya Antal dr. miniszteri tanácsos avatta fel az Országzászlót, majd Kubik István római katolikus lelkész beszélt. •+<*i*i**^0**+ß**^n ..... / Értékes római temetőt megyeben t* Déva, május 16. Hunyad megyében a napokban ismét értékes leletre bukkantak. Csigme község határában, Szászváros és Déva közt fontos római település volt, amelyet Germisanák neveztek. Több földmíves gyümölcsfát ültetett s eközben a földben ládákra bukkantak. A ládákat feltörve abban csontokat, korsó­kat, pénzdarabokat, ezüst és bronzérmeket találtak. Találtak három római oltárkövet is, amelyeket beszállítottak a dévai mú­zeumba. Kettő márványból, a harmadik kőből készült. Érdekes, hogy az oltárkövek feliratai teljesen épen maradtak. Az egyik oltárkövet Jupiternek, a másikat Mitras Napistennek, a harmadikat egy női Isten­nek, Caelestis Virgonak ajánlották. Ugyan­ezen a helyen meglehetősen vastag falakra és római téglákra bukkantak, amelyek ki­ásása iránt a dévai múzeum máris intéz­kedést tett. Valószínűnek tartják, hogy Germisa temetőjét fedezték fel ezen a he­lyen.

Next

/
Thumbnails
Contents