Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-14 / 110. szám

14 ««mufti •-Haßfeo«nraiSB 1939 MÁJUS 14, VASÁRNAP JSzmHÁz-KönWKobTiiRA. VII GERGEL Y Németh László színműve a Nemzeti Színházban Akik figyeljük az eszmékkel és mű­fajokkal vívódó kitűnő magyar író nyug­talan útját, tudtuk, egyszer ide is eljut, a történelem egyik legdrámaibb századá­val a színpadra.. Ő maga írta évekkel ez­előtt a Tanu-ban, hogy „ha az élet egy­szer annyi békét adna a szívemnek, hogy történésszé tudnék lenni, tárgyamul a XI. századot választanám. Szeretem a te­remtést és szeretem a jelent...” Törté­neti tanulmányaiban foglalkozott is a XI. századdal és annak tragikus hőséről, Gergely pápáról remek portrét rajzolt. Ebben a portré-tanulmányban már meg­született a Nemzeti Színházban most nagy sikerrel bemutatott színmű drámai magja is. Németh Lászlót mélyen megfogta a tizenhatodik századi, lateráni „beletipró” ember hangja, az eszeveszett és fenséges csatározások vihara, a nyers normán erők konoksága és a Cluny felől derengő világosság. Európát az utolsó barbár csa­patok rohamozzák, a Keletről frissen ér­kezett népek még nem találták meg he­lyüket, ide-oda csapdosnak, betörnek, ko­lostorokat onr.bolnak, városokat fosztanak ki: az egész edény még pezseg, de már szárnyait bontja a géniusz, amely egy- időre megfékezi a rakoncátlan erőket és a barbár világ romjain életre kelti az ifjú Európát. Amint az első felvonás függönye szétmegy, pár szó, rövid jelenés és a late­ráni pápai cella alázatosán komtor kőhor­dái között már ott viharzik a vajúdó századelő a szellem és az erőszak emberé­nek párviadalában. A nagy Hildebrand, a savonai ács fiából lett VIÍ. Gergely pápa éppen levelet diktál kancellárjának a francia érsekekhez és püspökökhöz, meg- feddvén őket a ledér erkölcsökért, orszá­guk romlásáért: — „Mindennek feje és oka az ördög rábeszéléséből, nem király­nak, hanem zsarnoknak nevezhető királyo­tok. Bűneivel és gaztetteivel egész száza­dát megfertőzte, a vállalt királyi kormányt nyomorult és boldogtalan létére haszonta­lan viselvén, az alávetett népet nemcsak laza uralmával engedte neki a bűnnek, de amit cselekedni és mondani tilos, munkái és törekvései példájával maga izgatta rá fel. Nem elég, hogy Isten haragját az egy­ház feldúlásával, ledérséggel, leggazabb ragadással és jogtiprással s a szemére hányt csalások minden nemével rég ki- érdsmelte. de még a kereskedőktől is, akik mostanában a világ minden részéből Franciaországba gyűltek, rabló módjára végtelen sok kincset elragadt, amit hogy király tett volna, ezelőtt mesében sem hallatszott...” A válaszokat nem olvas­hatjuk, de fölhorkanó hangjukat már hal­lani véljük a Dictatus papae vértfagyasztó kitöréseiből is. A harc megindult, az Apos­tol Istennel köt szövetséget az erőszak és önkény ellen, nincs visszaút, mert Isten szövetségesét ezúttal VII. Gergelynek hív­ják, aki a szellem közösségét, a nemzetek fölötti egyetemes egyházat akarja kiépí­teni a züllött, ledér világ helyébe. így indul a dráma, roppant feszültség­gel és az iró mesteri kézzel, ragyogó bra­vúrral bírja vinni a cselekményt öt fel­vonáson keresztül a végkifejlésig. Ha a laikus néző nem ismerné ezt a dús törté­nelmi századot, az író lüktető elevenség­gel már az első jelenésekben megmutatja: mikor és miért történt mindez? Kiknek szól a pápai intés? És milyen a küzde­lembe bocsátkozó felek erőviszonya? IV. Henriket, a császárságra pályázó ki­rályt nem látjuk pillanatra sem. a szín­padon, félelmetes pártütő szelleme azon­ban láthatatlanul is ott ostromolja a felsöbbrendű kereszténység falait, hol intrikákkal, ocsmány vádakkal Wormsból. hol meg könnyekkel, bűnbocsátásért ese­dező könyörgéssel Canossánál vagy pedig vassal, gyilokkal az örök Város bástyái előtt... Az egész cselekmény a háttérben folyik, hogy annál élesebben emelje ki a főhőst, a népbarát Gellértet, akinek re­ménytelen lelki vívódása gigantikus arányokban fokozza éteri magasságba, Isten-közelségbe az emberi lét századok óta megújuló kérdéseit. Az ő tragédiája abban van, hogy inkább kolostorlakónak született, mint az egész Egyház lateráni irányítójának. Ezt ő is érzi szüntelen, a pápai széket csak kötelességből vállalta el, jobban érezné magát a „rongyosok” kö­zött, szívesebben zarándokolna a névtelen barátokkal együtt a Szentföldre, mint a Laterán bíborosoktól körülvett zsinatain a legelső helyen. A savonai ács fia örök honvágyat érez. De mert vállalta a pápai feladatot, töké­letesen akarja azt be is tölteni. Kor­mányzásának első éveiben roppant fontos­ságú reformokat hoz: a papokat eltiltja a megnősüléstől, az egyházi hatalmat Ró­mában központosítja és a világi fejedel­meket az örök Egyház hűbéreseivé kény­szeríti. Hugo cluny-i apát, az öregebb, fékezni próbálja a csupatűz, megszállott hitű Apostolt, ö nem hallgat rá, amig Antikrisztust látja a barbár világban. És mikor az ellenfél erősebbnek bizonyul, csüggedten kiált fel a csalódott lélek: — Végtelen fájdalom vesz körül s egyete­mes szomorúság... A napröl-napra újuló fájdalom s a nagyon is elhúzódó remény közt, ezer vihartól zúzva, mintegy haldo­kolva élek s várom Jézust, aki kötelékei­vel megkötött s akaratom ellenére Ró­mába zárt s ezer szorongással övezett... Végül is Antikrisztus (IV. Henrik) bevo­nul Rómába és a pápa a rabló normanok- ban kénytelen új védőbástyát keresni az erejét vesztő kereszténységnek. Megtör­tén, magábaroskadtan, bíborosaitól elha­gyatva „gyónja meg” cselekedeteit a jó Desiderius apátnak, aki egyetlen „bű­néül” azt rója fel, hogy „mohó volt a jó követelésében”. A századelő még túlságo­san vad és barbár volt ahhoz, hogy egy ember megalkuvás nélküli, feltétlen hitet és erkölcsöt követeljen meg tőle. Csaló­dottan, de századokra hallhatóan rebegi utolsó üzenetét a salernói palota szegény haldoklója: — Szerettem az igazságot, gyűlöltem a hazugságot, ezért kell meg­halnom száműzetésben... De eszméit to­vább érlelik végső győzelemmé Szent Be­nedek egyszerű, csöndes fiai, akik közé, míg pápa volt, mtndig vágyakozott... Németh László súlyos, tömött stílusa, átfogó kultúrája és meglepően biztos dráma-komponáló tehetsége ezzel a nagy igényű művel komoly, klasszikus előadá­sokra emlékeztető ünnepet adott a Nem­zeti Színháznak. A szellem emberét, VH. Gergely szerepét Tímár József alakította mélyen átélt művészettel, játéka végig az öt felvonáson fokozódó eirővel és színnel bővült, legnagyobb volt Canossa várában és Salemoban. Mellette két művészt kell örömmel kiemelnünk: a rokonszenves For­gács Antalt és ónodi Ákost. Élénk színt jelentett Tapolczai Gyula francia püspöke és v. Garamszeghy Sándor várnagya. T. Mátrai Erzsi és P. Füzes Anna meg­értették az író elképzelését. Abonyi Tiva­dar az évad legsikerültebb rendezését mu­tatta meg. Korhű díszleteiért, különösen a salernói felvonulásért lelkes tapsot ka­pott Horváth János. A „VII. Gergely” pénteki főpróbája és a szombati bemutató szokatlan ünnepi méltósággal folyt le: színész és közönség egyformán érezte, hogy a Szellem áhíta- tos óráival ajándékozta meg őket egy nagy magyar író. VASS LÁSZLÓ (* *) Szavalóverseny a pozsonyi magyar reálgimnáziumban. A pozsonyi állami ma­gyar reálgimnázium Arany János önkép­zőköre szavalóversenyt rendezett, amelyre 11 fe'sőosztályú diák nevezett be. A Mé­száros György dr„ Ráchel Rezső, Sleicher László tanárok és hat diákból álló zsűri a következő döntést hozta: 1. Szerényi Tha­lia VIII. o„ 2. Tripiska Márta VI. o., 3. Czellárik Sándor VIII. o„ 4. Bertha László VIII. o„ 5. Endreffy Lóránt VIII. o., 6. Cottely Erzsébet VIII.o. A Szülői Társulat az első hármat pénzjutalomban részesi- telte. a negyedik pedig könyvjutalmat ka­pott. Az élvezetes és magasnivójú versenyt Tóth Ferenc tanár beszéde és a magyar egység indulója fejezte be. (*) A Turul Szövetség díszelőadása a szentmargitszigeti Szabadtéri színpadon. A Turul Szövetség a Szlovákiai Magyar Há. zak javára a szentmargitszigeti szabad­téri színpadon rendkívül nagyarányú dísz­előadást rendez ez év június 12-én. A díszelőadás az idény legnagyobbszerü zenei eseményének ígérkezik. A hangversenyen többek között előadásra kerül Kodály Psal. mus Hungáriám és ifj. Rajter Lajos Pozsonyi majálisa elsőrangú kórusok és zenekar közreműködésével. Az est védnö­kéül a Turul Szövetség Jaross Andor fel­vidéki minisztert, a Szövetség patronusát és Esterházy János grófot, a Szlovákiai Magyar Házak mozgalmának vezetőjét kérte fel József Ferenc királyi herceg megnyitja az első vidéki házassági tanácsadó irodát Mis­kol con , SPORTÉ A Kassai Sport Club és a Füleki Torna Club visszalépett a Felvidéki Kupa küzdelmeitől A Felvidéki Magyar Hírlap olvasói előtt nem kelt meglepetést az a hír, hogy a Kassai SC, a volt keletszlovenszkói magyar sportéletnek egyik kimagasló egyesülete visszalépett a Felvidéki KupaJrii ^delemtől. Egyik nemrégiben közölt cikkünkben már foglalkoztunk a KSC várható állásfoglalá­sával és mintehgy tájékozódásunk az egye­sület egyik vezető tényezőjétől eredt, ezt az álláspontot csaknem véglegesnek és megmásíthatatlannak minősítettük. Közöl­tük is azokat a nagy részben jogosult in­dokokat, amelyek a KSC-t erre a súlyos lépésre kényszerítik. Rámutattunk a KSC ama felfogására, hogy a kupa-küzdelem megszervezői több hibát követtek el az egyesületek felvétele és beosztása alkal­mával és ezek legsúlyosabbika az volt, hogy messzi vidékeken fekvő aránylag ki­csiny sportegyesületeket vontak össze egy küzdelembe városi gócpontok fejlett egye­sületeivel. Az anyagi kudarc így előrelát­ható volt, anélkül, hogy a mérkőzések sportbeli értéke valamit is jelentett volna. A KSC elkedvetlenedését fokozta az­után a KAC részéről beadott óvás, amely egy a zöld gyepen nehéz körülmé­nyek között kivívott döntetlen mérkőzés eredményétől kívánta megfosztani — a paragrafusok rideg szelleméhez való ka­paszkodással — azt az egyesületet, amely húsz éven keresztül mint a magyar sport egyik legkiemelkedőbb képviselője szere­pelt kisebbségi sporttörténetünkben. A KSC beterjesztette a kilépést beje­lentő határozatát a MLSz illetékes ténye­zőihez és amint most a szövetség hivata­los kiadványában olvassuk, az országos egyesbíró május nyolcadikán kelt határoza­tával a Kassai Sport Clubnak a Felvidéki Kupa küzdelmeitől való visszalépését tudo­másul is vette és az egyesület eddig le­játszott mérkőzéseit megsemmisítette. A Kassai AC-nak a Kassai SC ellen be­adott óvását az egyesbíró éppen ezért tárgytalannak tekinti és a KAC-nak visz- szajuttatja az óvás díját, mivel a KSC visszalépését előzetesen tudomásul vette és lejátszott mérkőzéseit megsemmisítette. A Felvidéki Kupa északi kerületébe be­osztott másik nagy csapat, a Füleki TC, amely volt kisebbségi sportéletünkben éve­ken át vezető szerept játszott és több Íz­ben nyerte meg Szlovákia magyar labda­rúgóbajnokságát, a divizióban is mindig nagy sikerrel szerepelt, szintén bejelentette a kupa-küzdelem­től való visszalépését és az egyes bíró ezt is tudomásul vette. A két nagy vezető sportegyesület rész­vétele nélkül az északi kerület kupa-küzdelme tel­jesen jelentéktelenné zsugorodott. Tanulságként a központ újból leszűrheti azt az igazságot, hogy a visszatért felvidék sportkérdéseihez csak a legnagyobb hozzá­értéssel és tapintattal szabad hozzányúlni. A „Felvidéki Nap“ mérkőzéseinek beosztása Tudvalevő, hogy az MLSz elrendelte, hogy május 18-át a felvidéki egyesületek fölsegélyezésére kell fordítani és éppen ezért azt a napot felvidéki nappá nyilvá­nítva, kötelezte a különböző egyesülete­ket és válogatott csapatokat, hogy a fel­vidéki városokban vndégszerepeljenek és csupán költségmegtérítést vegyenek csak igénybe. Az MLSz most hozza nyilvános­ságra a felvidéki nap beosztását, amely a következő: Párkányi TE—Kispest FC, Érsekujvári SE—Phöbus SE, Lévai TE— Középmagyarország válogatott csapata (a Szolnoki MÁV SE játékosai nélkül), Lo­sonci AFC—Elektromos MTE, Rozsnyói SE—Északmagyarországi válogatott csa­pat, Ungvári egyesületek■—Keletmagyar­országi válogatott, Kassai AC—Nemzeti Bajnokság kombinált csapata, Komáromi FC—Újpest FC, Ipolyság—Délnyugatma­gyarországi válogatott, Munkácsi SE— Budapesti Alszövetség válogatott csapata (BLASz). >S61 * Tizenkét nemzet nevezett a st..-móritzi játékokra. A st.-móritzi olimpiai téli játé­kokra eddig tíz nemzet nevezett. Újabban beérkezett Svédország és Románia nevezése is, így a bejelentették száma tizenkettőre emelkedett. — Németország előreláthatólag csak akkor küLdi ki csapatát, ha a versenyek sorába a síversenyeket is fölveszik. * A szlovák sí-szövetség jelentkezett a nem­zetközi szövetségbe. Pozsonyból jelentik: A szlovák sí-szövetség felvételét kérte a nem­zetközi szövetségbe. A felvételt kérő levelet el is küldötték a nemzetközi sí-szövetség el­nökének Oslóba. * Tizenhét nemzet jelentkezett a céllövő világbajnoki versenyre. A június 30—július 11 között Luzerniban rendezendő céllövő világ- bajnokságra eddig 17 nemzet nevezett, még pedig: Belgium, Dánia, Németország, Észt­ország, Finnország, Franciaország, Német­alföld, Olaszország, Jugoszlávia, Monakó, Lit­vánia, Norvégia, Lengyelország, Románia, Svédország, Magyarország és Svájc. Verseny- számok: t:trzés szerinti puskával, hadi pus­kával, kisebb puskával, valamint céllövő pisz­tollyal és önműködő pisztollyal. * Játékosigazolások. A MLSz egyesbirája a KISOK játékengedélye alapján korlátozás nélkül igazolta Havas Lászlót és Mincsik An­dort az Ungvári AC részére. — Végh Ber­talan UMTE játékosnak a Karcagi MOVE SE részére benyújtott átigazolási kérelmét elutasította. Nevezett csak 1939 nov. 2. után igazolható. * Döntetlen a Ferencváros—Nemzeti mér­kőzés eredménye. Tudvalevő, hogy a Fradi és Nemzeti közti döntetlennel végződött mérkő­zést az intéző-egyesbíró bírói tévedés miatt megsemmisítette és a mérkőzés újrajátszását rendelte el. Ez a határozat mélyen sértette a vezető Újpest érdekeit Ó9 ezért úgy a Nemzeti, mint az Újpest fellebbezést nyúj­tott be az egyesbírói határozat ellen. A fel­lebbezési bizottság úgy határozott, hogy a március 12-én lejátszott mérkőzést 3:3 arány­ban igazolja és a fellebbezési díjakat vissza­utalja. * Az Arsenal legyőzte a svéd válogatottat. Stockholmból táviratozzék: Az Arsenal lab­darugó csapata 30.090 főnyi közönség előtt 4:0 (2:0) arányban legyőzte a svéd váloga­tottat.

Next

/
Thumbnails
Contents