Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-11 / 107. szám

"■ "' V" ■ r >-ir- ■:■ -;-r 1939 MÁJUS 11, CSÜTÖRTÖK MBMlnMa -WMfejtHIRIfAC 5 I» (ff tíUsúlwét msféfim Amilyen lehangoló egy vénülő prima­donna siránkozása, annyira elszomorító látvány, ha egy volt érték, tagadhatat­lanul nagytudású, s egykor nagy szere­pet vitt, de korszerűtlenné vált államfér­fiú nem képes megfelelően visszavonulni, nem tud a politikai színpad süllyesztőjé­ben szépen, hangtalanul eltűnni. Pedig még hálátlannak sem nevezheti az utókort, mert dacára annak, hogy a döntő vizsgán megbukott, régi érdemeire való tekintettel a hálás tanári kar „fel­sőbb osztályba mehet” bizonyítványt nyomott kezébe, s a „felsőbb” házban helyezte el Bethlen István grófot. Többre igazán nem tarthatott igényt. Mert ha mérlegre helyesnők a tízéves Bethlen- éra érdemeit és kártevéseit, s csak az elmulasztottakra tekintene vissza Beth­len, háromszoros mea culpát illenék ki­vernie. Sajnáljuk, de a liberális sajtónak az olasz-barátság kapcsán állandóan rávetí­tett fénykoszorúját is meg lehet és meg kell egyszer tépáznunk. A neki tulajdo­nított nagy érdem, tulfljdónkéj nem is az ö érdeme. Mert hiszen nem Bethlen sze­rezte meg Magyarországnak Itáliát, ha­nem Mussolini vette idejekorán észre, hogy egy erős Magyarországra igenis szükség van, s Itáliának is hasznára válik, ha a Középeurópa legfontosabb geográfiai pontján élő magyarságot Itá­lia barátjává teszi meg. Az a bizonyos diadallal idézett dongó is csak éppen hogy pont harangszó előtt szállott be a torony ablakon, — mi hiába tettük volna az első lépést, ha Mussolini nem ismerte volna fel értékünket, diplomáciai képvi­selete útján nem kezdeményezte volna a barátkozást, nem nyitotta volna meg a lehetőség kapuját, amelyen át Bethlen kényelmesen átvonulhatott, hiszen a ki­nyílt ajtókat nem kellett döngetnie. Ez a meztelen igazság, melynek fel­tárásától mindezideig csak azért tartóz­kodtunk, mert a távozófélben lévő állam­férfiúnak, aki elvégre tíz évig az ország miniszterelnöke volt, öreg napjaira meg akartuk az örömöt, az illúziót hagyni, hogy mindenki úgy látja Mussolini Itá­liája és a Bethlen-rezsim Magyarországa között létrejött baráti kapcsokat, mintha ezek összekovácsolása elsősorban a Bethlen-kormánynak lett volna érdeme. Bethlen a mi jószándékú hallgatá­sunkra való jogát azonban mai búcsú­nyilatkozatának igazságtalan egynéhány kitételével önmaga játszotta el. Előbb azonban még a tegnapra is mu­tassunk rá: délutáni Leibjournálja a mai búcsúztatójában kiemeli, hogy „ha Bethlen nem is vett részt a napi csaták­ban, ha egy évig sem hallották szavát, de tudták, hogy ott van a helyén, tud­ták, hogy majd ha kell, majd ha eljön a nagy pillanat, a nagy ügy, amely nagy­embereket követel, akkor porondra fog lépni és megvív azért, amit hazája és népe érdekében jónak fog tartani.” S hosszú hallgatás után, 1938 novem­berében a Felvidék visszacsatolásának idején fellépett, — s mit tartott hazája s népe érdekében legsürgősebben jónak? Sztranyavszkyék és a zsidótörvény vé­delmét. Sapienti sat! A Felvidék ezt nem felejti el soha! Ez tegnapelőtt volt és ma? — Bethlen a megújhodási korszak élén álló magyar hazafiakat tudásban és képességben fo­gyatékos, s erkölcsökben csorbalelkűek- nek bélyegzi, ellenben szemethuny a zsidó kapitalizmus s a liberális lapválla­latok zsoldjában álló öreg „hazafiak” nemzetrontó áskálódásai, s önzetlen államférfiak elgáncsolására összehordott intrikái, gyalázkodásai előtt. Mégpedig olyan borzalmasan komoly, élethalál­harcunkat befolyásoló kényes történelmi időpontban, amikor egy Bethlen István­nak nem összeesküvőket márványter­mekbe, hanem a haza megmentése és naggyá tételére a nagy Cél érdekében azok mellé kellett volna toboroznia, akik egyéni és anyagi érdekeik mellőzésével szívük minden dobbanását, egész élet­energiájukat csakis a Haza javára szen­telték, ajánlották fel. Puffogó frázisokkal, csáklyás aforiz­mákkal nem lehet nyílt igazságokat el­kenni, saját hibáinkat másokra hárítani, s szeplőtelen Gr ál-lovagként sajátma­gunk gyújtotta görögtűz fényében le­lépni a színről. Kérdeznők csak meg a márványterem szétszaladt hőseit, mit gondolnak lelkűk belsejében, milyen köszönetét rebegnek Bethlen István grófnakf Amilyen tré­fás, pajzán szellemes az a Szüllő Géza, talán még el is muzsikáltatná, fülükbe huzatná, hogy: — Jobb lett volna messze távol, hírt Sem hallani egymásról., a Pál jugoszláv kormányzóherceg Róma után magánlátogatásra Németországba kozik Hitlerrel Rómában nagy ünnepléssel fogadták a kormányzó­herceget — Díszvacsora a Quirinálhan Párizs, május 10. Berliniből jelenti a Havas Iroda: Pál jugoszláv kormányzóher- ceg a közeljövőben magánlátogatásra Né- metoo'szágba érkezik. Valószínűleg sógor­nőjénél, Törring grófnőnél száll meg Mün­chenben és alkalma lesz Hitlerrel is találkozni. Az utazás így hivatalos jellegűvé válik. Német illetékes körök egyelőre még nem közölték a kormányzóherceg érkezésének jwntoé időpontját, de a jelek szerint jú­nius 2-ra nagy katonai díszszemlét tervez­nek, amely a jugoszláv vendég tiszteletére fog szólni. Az uralkodópár, Mussolini és Ciano fogadták a pálya- udvaron a vendégeket Róma, május 10. Pál jugoszláv kor­mányzó-herceg különvonata szerdán dél­előtt 9 óra 45 perckor futott be a Termini- pályaudvarra. A pályaudvar belsejét is pompásan feldíszítették. Száz és száz olasz és jugoszláv lobogó díszítette a falakat éa •mindenütt feltűnt a savoyai királyi család és a jugoszláv királyi család címere. A pá­lyaudvar tornácát több száz méter hosszú bilborszőnyeg borította. A művészi beren­dezésű udvari várótermet az olasz tavasz legszebb virágaival díszítették fel. A pá­lyaudvar tornácán a genovai lovasezred dlszfcülönítménye és piroabóbitás karabi- nierik díszkülönítménye sorakozott fel. Kilenc óra huszonöt perckor érkezett meg a pályaudvarra a Duce Ciano gróf, Starace és Alfieri miniszterek, valamint több államtitkár kíséretében. Megjelentek a pályaudvaron a legmaga­sabb állami méltóságok, a szenátus és a kamara elnöke, sok szenátor és nemzeti tanácsos kíséretében, az Annunziata-r er\d tulajdonosai és az olasz hadsereg képvi­selői. A megjelent diplomaták sorában ott volt Vülani Frigyes báró kvirináli magyar követ ie. Kilenc óra harmincöt perckor érkezett meg az uralkodó Elene királyné és csá­szárné társaságában. A díszkülönítmény fegyveres tisztelgéssel fogadta őket. Kilenc óra 45 perckor harsonák zúgása jelezte a hercegi pár különvonatának ér­kezését. Lassan gördült a pályaudvarra a vonat, amelynek szalonkocsija azon a he­lyen állt meg, ahol az uralkodópár és a Duce várta a vendégeket. Pál kormányzó­herceg elsőnek szállt le a külöirvonatról. A király és császár csókkal köszön­tötte Pál kormányzóherceget és a rózsaszínű tavaszi ruhát viselő Olga hercegnőt. Ugyancsak csókkal köszöntötte a hercegi párt a királyné és császárné. Ezután a Duce lépett a királyi herceg elé és meleg kézszorítással ülvözölte, majd hódolatteljes kézcsókkal üdvözölte Olga hercegnőt. A különvonatról leszálló Cin. car-Marlcovics jugoszláv külügyminisztert Ciano gróf külügyminiszter fogadta. Krisztics jugoszláv követ felesége gyönyörű rózsacsokrot nyújtott át Olga hercegnő­nek. A kormányzóherceg és az uralkodó ez­után a jugoszláv kiráJyi himnusz és az olasz himnusz, valamint a Giovinezza hangjai mellett ellépett a díszszázad előtt, majd az udvari váróterembe vonult, ahol megtörténtek a bemutatkozások. Néhány perccel később a király és csá­szár s Pál herceg kilépett a pályaudvar előtti térre, ahol a római helyőrség csa­patai sorakoztak fel. A tér két oldalán összegyűlt tömeg spontán lelkesedéssel üdvözölte a jugoszláv kormányzóhercegi és az uralkodópárt. Ezután előállt az első udvari hintó, amely előtt vértes lovasosztag haladt. A királyi herceg és az uralkodó helyet foglalt az első hintóbán, majd a második­ban a kirf’yné és császárné, valamint Olga hercegnő helyezkedett el. A következő hin­tóbán a kíséret tagjai foglaltak helyet. Ciano gróf és Cincar-Markovics külügy­miniszterek gépkocsin vonultak a városba, a Duce pedig a miniszterelnöki gépkocsin külön útvonalon hajtatott a Venezia-palo- tába. A kormányzóherceg óa a Duce kölcsönös látogatása Pál jugoszláv kormányzóherceg ugyan­azon az útvonalon vonult be Rómába, ame­lyen két éis fél évvel ezelőtt Horthy Mik­lós, Magyarország (kormányzója. Az útvo­nal két oldalán katonaság állít sűrű sor­falat, a járdán pedig a lakosság nagy tömegei üdvözölték a királyi vendégeket. Az Esedra-körtéren művészi kivitelű emelvényt állítottak fel, amely fölé a ró­mai sas jelvényét helyezték el, az emelvé­nyen pedig a capitoliumii bronzfarkas Mit. Az emelvény körül Róma huszonkét kerületének Michelangelo által tervezett ruhába öltözött apródjai álltak Róma vá­ros tarka lobogóival. A hintók az emelvény előtt álltak meg, ahol Cdonna herceg, Róma kormányzója, rövid beszéddel üdvö­zölte a főváros nevében a királyi vendége­ket. A királyi menet ezután a díszesen felllo- bogózott Via Nazionalen haladt tovább nagy tömeg sorfala között és a királyi palota főkapuján át vonult be a Quirinalba. Pál kormányzóherceg délben fogadta a Duce és Ciano láto­gatását, amelyet délután viszonzott a Venezia-palotában. Este a Quirinalban díszvacsora volt, majd az esti órákban Róma városa tündéri kivi­lágítást rendezett a jugoszláv vendégek tiszteletére. A jugoszláv külügy­miniszter az olasz uralkodónál Cincar-Markovics jugoszláv külügymi­niszter 11 óra 1; perckor megjelent a kvi­rináli palotában és bejegyezte nevét a lá­togatókönyvbe. A király és császár 11 óra 15 perckor külön kihallgatáson fogadta a jugo­szláv külügyminisztert, akivel szívélyesen elbeszélgetett. Pál 'kormányzóherceg és Olga herceg­asszony délben elhagyta a kvirináli palo­tát és a Villa Savóidba ment, ahol a király és osászár, valamint a királyné és császárné villásreggelit adott tisztele­tükre. Ciano gróf a Villa Madamaban déli egy órakor villásreggelit adott Cincár-Marko- vicst jugoszláv külügyminiszter tisztele­tére. Az olasz és jugoszláv sajtó a római találkozóról Róma, május 10. A ma reggeli olasz la­pok a jugoszláv kormányzóherceg római lá­togatásának szentelik vezércikkeiket. A Popolo li Roma hangoztatja, hogy Olaszország., ilc és Jugoszláviának már csak földrajzi helyzetüknél fogva is előbb-utóbb meg kellett egymással egyeznie. Hogy ez a megegyezés időben és kedvező körülmények között történt meg, az első­sorban Pál kormányzóherceg és a Duce ér­deme. Az ő politikájuk megnyitotta Olasz­ország és Jugoszlávia között a termékeny együttműködés korszakát. A belgrádi meg­egyezések két ' alatt megmutatták, hogy életképesek és minden kísérlet az olasz- jugoszláv viszony megzavarására kudarcot vallont. Az olasz-jugoszláv barátság im­már azoknak a biztos tényezőknek egyi­kévé vált, amelyeken az egész európai békeépület nyugszik. Pál kormányzóher­ceg .és Olga hercegnő Rómában meg fog győződni arról, hogy az olasz nép mennyire szívén viseli az olasz-jugoszláv barátság ügyét — írja a Popolo di Roma. Belgrad, május 10. Valamennyi reggeli lap behatóan foglalkozik Pál kormányzó­herceg olaszországi látogatásával, amely­nek nagy jelentőséget tulajdonít mind az olasz—jugoszláv barátság, mind pedig az európai béke szempontjából. A Politika főhelyen többhasábos cikkben emeli ki a két ország politikai és gazdasági kapcso­latainak megerősödését, mint Jugoszlávia háborúutáni politikájának fontos tényező­jét. A Vreme hangsúlyozza, hogy a látogatás az általános európai hely­zet javulásához is hozzá fog járulni. A zágrábi Novosti szerint a látogatás ün­nepélyes alkalmul szolgál a kormányzó­herceg bölcs politikájának elismeréséhez.------------<♦>-----------­Bolbo tábornagy kairói látogatása Kairo, május 10. Balbo tábornagy, Li­bia kormányzója, aki háromnapos látoga­tásra az egyiptomi fővárosba érkezett, ked­den Mazzolini olasz követ társaságában lá­togatást tett Machmud pasa egyiptomi mi­niszterelnöknél. A miniszterelnök és a tá­bornagy között szívélyeshangú megbeszélés folyt. Mazzolini köve1 Balbo tábornagy tiszte­letére díszebédet adott, amelyen az egyip­tomi kormány tagjain kívül az angol követ is megjelent, továbbá az egyiptomi és az angol csapatok főparancsnokai. Drágul a kenyér Franciaországban Pá izs, május 10. Franciaországban a kenyérárak drágulása áll küszöbön. A la­pok közlése szerint a legközelebbi napok­ban a kenyér árát kilokrammonként öt cen- times-al emelik. Vesztegetés miatt letartóztatták Baldwin amerikai államngyészt Newyork, május 10. Az Egyesült Álla­moknak újabb bírósági botrányuk van. Ismét egy államügyészt tartóztattak le. A vizsgálóbíró utasítására kedden este a rendőrség letartóztatta Alexander Bal­dwin államügyészt, aki a brooklyni tör­vényszék harmadik államügyésze volt. Baldwin ügyész különböző vesztege­tési pénzeket fogadott el. Az ügyész ellen egy vizsgálat szolgáltatta az adatokat. Egy vizsgálóbizottság jelen­leg a newyorki törvényszékek tevékenysé­gét vizsgálja felül és eközben állapították meg Baldwin államügyész bűnös üzelmeit. felvidéki MAGYAR HÍRLAP Szerkaeztftség «9 kiadóhivatal. Bp. Vni, Józsvf-krt 5. Telefon szám: 144-400

Next

/
Thumbnails
Contents