Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-11 / 107. szám
Ara: 10 fillér II. évfolyam 107. szám. Budapest, 1939 május 11. Csütörtök Előfizetési ár évente 36,— P, félévrd 18— P, negyedévre 8.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP 'Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest,Vili. kerület,Józset-körút9, szám Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 II nemzetiségi kérdés megoldása felé CSAKY ISTVÁN GRÓF fontos nyilatkozatot tett a nemzetiség! politikáról Idegenajkú honfitársaink jogai csorbítatlanok lesznek — Akik félrevezetve nem Budapest felé keresik boldogulásuk útját, vissza fognak térni mihozzánk mm A nyugati végekről barátok néznek felénk, közös érdekeink vannak I (d) A választási küzdelmekben rend- iszerint fölszabadulnak a demagógia fúriái, a szónoki beszédek áradata ígérethegyeket sodor. A mostani választási agitáció valahogy egészen más képet mutat. A kormánytöbbség vezérei lemondtak az olcsó agitáció minden eszközéről. Beszédeik csöppet sem hasonlítanak választási beszédekre. Komoly beszámolók az utolsó parlamenti ciklus négy esztendejének alkotó munkájáról, államférfim expozék a pillanatnyi belső és külső helyzetről, higgadt, reális munkatervek a legközelebbi jövő teendőire nézve. Nincs bennük sem szenvedély, sem pátosz, sem ígérgetés. Puritán realitás minden szó, csupa felelősségtudat. Nem titkolják, hogy történelmi napokat élünk s a legnagyobb történelmi felelősséget kell vállalnunk. Világos célmutatás, éles iswslátáp. erélyes vezetőképesség árad Teleki Pál, Csáky István, Tasnádi .Nagy András, Teleki Mihály és Jaross Andor beszédeiből, amelyek nyitányát jelentették a kormány választási megnyilatkozásainak. Ugyanakkor az ellenzék oldalán még csak tanácstalanságot, zűrzavart és felelőtlenséget látunk. Visszavonást és visszavonulást. Meghátrálást. Az ellenzéki oldal legkiválóbb koponyája, Bethlen István gróf annyira reménytelennek látja az ellenzéki jelöltek helyzetét, hogy ő, a legkiválóbb, inkább jelöltséget sem vállal. Inkább a felsőházba vonul. Belátta, hogy még az ígérethegyek sem szülnek mandátumot. Mi, felvidékiek, távolabbról nézve a dolgokat, más egyebet is látunk. Azt, hogy a Teleki-kormány tagjai megnyilatkozásukban nem hátrálnak meg a legkényesebb problémák előtt sem. És ez számunkra megnyugtató. Mert nálunk vannak a legkényesebb problémák. Különösen üdvözöljük, hogy úgy a miniszterelnök, mint a külügyminiszter érintette az egyik legkényesebb kérdést: a nemzetiségit is. És világosságot derítettek rá. örülünk ennek, mert e kérdés körül sok működ keletkezett és igen sok ember nem mer hozzányúlni egyrészt azért, mert nem akar a legmagasabb alkotmányos tényezőknek elébe vágni, másrészt azért, mert kislátókörű malomalji politikusok nem akarnak tudni róla és hazafiatlannak tartják e kérdés feszegetését. Nos, Teleki és Csáky nyomatékosan leszegzi, hogy e téren igenis van tennivaló, de ugyanakkor el is oszlatja az aggodalmakat, mert körvonalazza azt a határt, ameddig a nemzetiségek kielégítésében elmehetünk. Olyan megoldást ígérnek, amely egyaránt meg fogja nyugtatni a magyarságot és a nemzetiséget. A magyarságot afelől, hogy jogai csorbítatlanok maradnak, az idegenajku honfitársainkat afelől, hogy az ő jogaik is csorbítatlanok lesznek. Vagyis ez egy becsületes kompromisszum lesz. A magyar túlzóknak meg kell érteniük, hogy a megnagyobbodott Magyarországon nemzetiségekkel élünk együtt s ez az együttélés az első óriási lépés a volt nemzeti csonkaországtól a leendő magyar birodalom felé. Eddig még senkit nem illethet szemrehányás, hogy nem rendeztük ezt a kérdést. Március 15-ike óta, amióta Kárpátalja visszacsatolása Csáky István gróf külügyminiszternél szerdáit délben megjelent Sopron vármegye és Sopron város választópolgárainak 25 tagú küldöttsége, hogy felkérjék a Sopron városi és a vármegyei lajstromos kerület jelöltségének vállalására. A küldöttségben résztvett Hőgyészy Pál főispán, Sopronyi- Thumer Mihály polgármester, Cziüinger József alispán és Verseghi Nagy Elek ny. rk. követ és meghatalmazott miniszter. A küldöttség nevében Sopronyi-Thumer A polgármesternek nagy tetszéssel és tapssal fogadott szavaira Csáky István gróf külügyminiszter a következőképpen válaszolt: — Még fülemben csengenek közel húsz esztendő után Méltóságod szavai, amikor egy ködös januári napon eljött a határra, hogy bátorítsa a magyar békeküldöttséget abban a küzdelemben, amelyet kizárólag összezsugorodott országunk erejére .támaszkodva az egész világgal szemben fel kellett vennie Párizsban. A magyar békedelegáidőszerűvé avatta, még kevés időnk volt rá. De az új parlament legközelebbi föladatai közé fog tartozni ez is. Mert ha tán belpolitikailag nem annyira sürgős, annál sürgősebb külpolitikai szempontból. A nemzetiségi modus vivendi megalkotása nemcsak a mai kisebbségek kielégítését jelenti majd, hanem már a leendő magyar birodalom nemzetiségi vázlatát is. A magyar megértés, türelem és jóindulat nemcsak meglévő kisebbségeink hálájára számíthat, de azok felé is békehíd lesz, akiket a kárpáti völgyrendszer egysége, vagy talán úgy mondhatnék, a földrajzi magyar Alföld felé irányuló lejtőkön érvényesülő földgravitációs erő gazdasági és politikai tekintetben mihozzánk utal, de máig félrevezetve, vagy a helyzetet félreértve nem akarnak Budapest felé fordulni. Igen időszerű és szükséges dolog, hogy ezt úgy a belső értetlenkedők, mint a külső bizalmatlankodók felé nyomatékosan leszegeztük. Belül el kell hallgatniok azoknak a szűklátókörű vicinális vidéki sovén álhazafiaknak, akik megütköznek azon, hogy nálunk á nemzetiségnek saját iskolái lehetnek, ezeket a kismagyar-gondolat horizontjáról föl kell emelni, át kell nevelni a nagymagyar államiság színvonaláig s Mihály polgármester köszöntötte Csáky István gróf külügyminisztert, hangoztatva, hogy azok a nagy diplomáciai sikerek, amelyekkel az egész nemzetet hálára kötelezte, indították őket arra, hogy felkérjék a jelöltség „vállalására. Sopron vármegye és város polgársága, — mondotta — miként a hűség városához és a hűség vármegyéjéhez ülik, hűséges munkatársai és támogatói kívánnak lenni az ország érdékében kifejtendő munkásságában. ciót Teleki Pál gróf vezette. Két fegyvere volt: a tudomány és a törhetetlen hit abban, hogy az, ami történt, nem maradhat történelem. — Húsz év nem nagy idő a nemzetek életében, s elgondolásaink és reményeink nagyobb mérvben teljesültek be a húsz esztendő alatt, mint amilyen ütemiben a legmerészebbek is elképzelhették volna. Nem fogom elfelejteni azokat a szavakat, amelyekkel Méltóságod minket hitre és reményre buzdított, mert akkor ugyantapintatra kell szoktatni őket. Bennünk, felvidékiekben a húsz év alatt elszenvedett tapintatlanságok nevelőhatása alatt kifejlődött ez a tapintat más nemzetek érzékenysége iránt. Ezért kívánatos, hogy a nemzetiségekkel való érintkezésben hazánk elsősorban a mi fiaink tapasztalatait vegye igénybe. Mert a húsz évi intermezzo alatt az anyaországnak nem volt például szláv nemzetisége. Ezalatt az idő alatt a magyarországi intelligencia nemcsak hogy nem tanulhatta meg a szlovák és ruszin nyelveket, nemcsak hogy nem tanulhatta meg a velük való bánásmódot, hanem azt is elfelejtette, aminek húsz év előtt a_ birtokában volt. Mi ugyanakkor túlságosan is megismerhettük a két szláv nép szokásait és lelkületét, megismertük a hibákat, amiket a csehek velünk szemben elkövettek s amiket nekünk éppen a legmagasabb magyar érdek szolgálatában semmiesetre nem szabad megismételnünk. Átéltük a nemzetiségi közelharc minden nagy és apró részletét, megtanultuk az együttélés lélektani lehetőségeit, egy hetedik érzék: a nemzetiségi érzék fejlődött ki bennünk. Államférfiúi bölcsesség rendezni a nemzetiségi kérdést, de ugyanakkor éppen olyan fontos, hogy a végrehajtás mincsak szükség volt erre. Talán nagyobb szükség, mint ma, amikor öntudatosan, erősen, kipróbált barátokra támaszkodva nézhetünk szembe megcsökkent számú ellenfelekkel. Idegenajkú honfitársaink jogai csorbítatlanok maradnak — Hálásan köszönöm Sopron vármegyének és városának megtisztelő felhívását s azt elfogadom. (Nagy éljenzés és taps.) Igyekszem majd ezt azzal a buzgalommal és erőfeszítéssel meghálálni, amire a Mindenható kegye és a Ti bizalmatokban rejlő erő képessé tett. A Csákyak évszázadokon keresztül megszokták, hogy végvárakban harcoltak, sokszor fegyverrel, sokszor a tudomány eszközeivel. Megszokták, hogy mindennel szembenéznek és nem riadnak meg. Krónikáinkban nem egy hősi halott szerepel a végvárak területéről. A mostani helyzet más. Nézzétek ezt a végvárat baráti hídnak, nincs mögöttünk veszély. A nyugati végekről barátok néznek dennapi munkáját ne nyelveket nem tudó, hozzánemértő újoncokra bízzák, hanem a kisebbségi sorban mások nyelvének és nemzeti érzékenységének megbecsülésére nevelődött kipróbált harcosokra, a felvidékiekre. A magyar kormánynak tudnia és éreznie kell, hogy egy nagyvonalú, igazságos és testvéries nemzetiségi politika terén a felvidékiekben kapja meg legmegértőbb, leghűbb, de főképpen a legszakképzettebb támogatóit Ezért tapsolunk elsőkül Teleki és Csáky nemzetiségpolitikai megnyilatkozásainak. _ A nemzetiségi kérdésben nagyvonalúságra, de egyben egyvonalúságra is van szükség. Olyan megoldásra, amely a különféle erejű és jelentőségű nemzetiségek felé megfelelően rugalmas, de ugyanakkor nem kivételez és nem jelenthet bomlasztó erőt az államra. Ezt a kompromisszumot a kormány az iskolaügyek terén akarja valósággá varázsolni. Ebben is elsősorban a Felvidék szakerői lehetnek tudásukkal és tapintatukkal a kormány segítségére. A hang, amelyet Teleki és Csáky megütött, szerencsés és sokat ígérő. Reméljük, hogy a kezdeményezést nemzetiségeink is olyan bizalommal fogadják, mint mi, felvidéki magyarok. A külügyminiszter beszéde
