Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-09 / 81. szám
TEtPlDEfa •J'fefitaRHH»» 1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP KÖZGAZDASÁG Az Alföld és Kárpátalja Kárpátaljának az Anyaországhoz történt csatolásában nehéz lenne föl nem ismerni a természet örök törvényeinek érvényreju- tását. Gazdaságilag ejgymásrautalt, a természet által megszabott gazdasági egységet képező terület integráns része került vissza, amelyet két évtized előtt a rosszindulat, a bosszúvágy és a tudatlanság tépett le az ország testéről, ezt megcsonkítva, amazt természetes életlehetőségeitől megfosztva, halálra ítélve. Most, hogy diplomáciánk és honvédségünk csodálatraméltó és az egész európai közvélemény által nagy elismeréssel és szimpátiával kisért teljesítményével felszabadult, e ténynek történelmi és politikai jelentőségén túl egyre jobban előtérbe kerül — s úgy a napi, mint a szaksajtó hasábjain értékének megfelelő helyet foglal el — a visszacsatolás gazdasági jelentőségének méltatása, úgy az 'Anyaország, mint a felszabadított terület szempontjából. Rámutattunk már arra, hogy Kárpátaljának az Anyaországhoz való visszacsatolása — tekintettel arra, hogy területének több mint felét erdő borítja —, minő strukturális változást idéz elő az ország mező- és erdőgazdálkodásában, hogy az ott kitermelt fa és só milyen mértékben mentesíti az országot a behozataltól és egyben milyen mértékben kedvez devizagazdálkodásunknak. Ezúttal Kárpátaljának és az Anyaországnak, helyesebben az Alföldnek más szempontból való értékelésére, egymásrautaltságára kívánunk rámutatni. Visszapillantást kell vetnünk az 1937 augusztus 17-én Szolnokon lejátszódott eseményre, amely a Csonkaországban, annakidején meglehetős visszhangra talált, amelynek azonban a visszacsatolt magyair- lakta Felvidék és Kárpátalja lakossága elzártsága következtében aligha szentelt nagyobb figyelmet és tulajdonított olyan jelentőséget, mint amilyet megérdemel. Magyarország főméltóságú kormányzója ezen a napon proklamálta az Alföld öntözési munkálatainak megindítását, szózatot intézve a nemzethez, amelyben uj gazdasági szellemet és életfölfogás kialakulásának szükségességét hirdette. „Komolyan belekezdünk az Alföld öntözési problémájának megoldásába. Az a munkai, amelyhez most fogunk hozzá, első részlete annak a nagy, országos vállalkozásnak, amely évtizedek során oda fog vezetni, hogy az Alföld tör- zsökös magyarságának sorsán segítsen, a most terméketlen vagy kevésbé használható szikeseink jórészét rendszeres művelésre alkalmassá tegye és az alföldi gazdálkodást az időjárás szeszélyeitől minél nagyobb mértékben függetlenítve, a mainál bőségesebb termést biztosítson. Az öntözés problémájának megoldása nemcsak a gazdatársadalomnak szolgál, majd javára, hanem előnyére válik az ország többi rétegeinek is. Meg kell indulnia erősebben a tőkeképződésnek, az országnak -gazdagodnia kell, mert nehéz politikai és földrajzi helyzetünkben szegényen nem állhatunk meg.” Ezekkel a szavakkal indította el a kormányzó őfőméltósága azt a nagyfontosságú gazdasági programot a megvalósulás felé, amelyről nyugodtan megállapítható, hogy semmivel sem kisebb jelentőségű, mint az előkészületben lévő földbirtokpolitikai problémamegoldás, mivel főcélja az, hogy hazánk mezőgazdaságát a kultúmépek mezőgazdaságának az utóbbi évtizedekben meg- másult arculatához hangolja, azaz, hogy a kenyérmagvak primitiv termelése és a legelőkőn folyó külterjes állattenyésztés helyébe a városi lakosság élelmezése számára termelő belterjes kertgazdálkodás lépjen, hogy az Alföld népe az öntözött földeken a saját és a város élelmiszerén kívül a külföldön is minden nehézség nélkül értékesíthető gyümölcsöt, erő takarmányt, cellulózét, nyersselymet stb. termeljen. Ez öntözési programmal kapcsolatban komoly szakértők és nemzetgazdászok szögezték le, hogy Magyarország számára az öntözés révén az a kiváló alkalom nvilik meg, hoeva nyersanyagprobléma mai világpolitikai helyzete szerint az országok függetlenségét hathatósan alátámasztó nyersanyagellátás kérdése nemcsak hogy az ország lakossága szempontjából nyerhet kedvező megoldást, hanem ezen túlmenően az ország fél Európát képes lenne az Alföld öntözött területeiről szerves nyersanyagokkal ellátni. Ezek után azt hiszem, aligha kell tovább bizonygatni az Alföld öntözésének jelen- to^c'-t. a cél érdekéb'"1 ..a rriszá.t kellett volna uj utakon, uj célok felé vezetni, hogy az Alföld nagy folyója a következő ezredévre is magyar, a magyar nemzet pedig hazájában úr maradhasson.’' Az örömteljesen megváltozott helyzet — az ország megnagyobbodása — folytán a cél nem változott, ma is ugyanaz, mint a program elindítása idején, csupán a hozzávezető út másul meg Kárpátalja fölszabadítása következtében. És ezen a ponton találkoznak ismét az Anyaország, jobban mondva az Alföld és Kárpátalja gazdasági érdekei. Közel két év előtt rendelte el Kál- lay nyugalmazott miniszter, az ' Országos öntözésügyi Hivatal elnöke az idegen megszállás alatt lévő Kárpátalja adatainak feldolgozását, rámutatván arra, hogy az Alföldnek vízzel való ellátása a leggazdaságosabban és biztonságosan csakis Kárpátaljáról biztosítható és most a Teleki gróf miniszterelnök megbízásából Kárpátalján járt bizottság megállapította, hogy az annak idején elgondolt föltételek és lehetőségek vallban megvannak. Az eredeti elgondolás szerinti 300 ezer hold öntözéséhez szükséges 200—250 millió köbméter víznek sokszorosa biztosítható Kárpátalján a Tisza mellékfolyóiban megfelelő völgyzáró gát megépítésével, amelynek megvalósítása többmilliós közmunkaalkalmat jelent a húsz év alatt kiuzsorázott, kizsákmányolt és kiéheztetett lakosságnak. Megindul tehát Kárpátalján rövidesen a munka s' a Kárpátok folyóvizei fogják öntözni, kertté varázsolni a napégette szikes alföldi talajt. Az öntözőmű többtermést, jobb termelési módszert biztosít az Alföld'népének. Belekapcsolja ezt az országrészt a világpiacok forgalmába, miáltal a modern kor legfontosabb közgazdasági területén, a szerves nyersanyagellátás terén Magyarország a közgazdaságilag másodrendű nemzetek sorából a vezető nemzetek sorába léphet elő, Kárpátalja népe pedig ismét megtalálja két évtized előtt elvesztett kenyerét. A visszacsatolt Kárpátalja és az Anyaország gazdasági egymásrautaltságát ezenkívül nem lenne nehéz számos más vonatkozásban is kidomborítani. A ruszin népnek — amely ezeket a nagyfontosságú, magasabb gazdasági szempontokat aligha tartja számon — a legegyszerűbb fia is érzi a gazdasági egymásrautaltságnak, az Anyaországra, az Alföldre utaltságának ezernyi kötelékét. Emlékezetében élnek még a boldog békeévek, amelyeket annyiszor visszasírt a húsz keserves ínséges esztendő alatt. Az egymásrautaltság érzését és tudatát a maga egyszerű módján azzal a rövid kérdéssel fejezi ki: Arathatunk-e a nyáron újra az Aliföldön? Ezt kérdezték őszhajú ruszin parasztok a Kárpátalján járt bizottság tagjaitól?... Igen, az Alföld visszavárja a húsz év előtt elmaradt dolgos ruszin kezeket! POLYÁNSZKY I. ZOLTÁN KÁRPÁTALJA GAZDASÁGA Irta: dr. vitéz Gyulay Tibor, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára Félévnél is rövidebb idő leforgása alatt kétízben gazdagodott a csonka ország területének több mint egy-egy tizedével. De míg a novemberben visszakerült területek nem változtatták meg az anyaország gazdasági szerkezetét, meghagyták, sőt még hangsúlyozottabbá i-s tettók az országnak a trianoni csonkítás következtében túlnyomóvá vált agrár jellegét, addig Kárpátalja visszatérése gazdaságilag már jelentős strukturális változást hozott. Ruszinszkóval a húsz év előtt elszakított Kárpátok láncának 200 kilométeres töredéke tért haza és ezzel legalább kis részletében helyreállt az az egészséges gazdasági kiegészítődés, amelyet a magyar Alföld mellett a Kárpátoknak fában, sóban, ércekben gazdag vidéke jelent. Ha ebből a szempontból, a csonka ország gazdasági egyensúlya szempontjából nézzük Kárpátalja jelentőségét, úgy azt látjuk, hogy a visszacsatolt területek fája és falepárlása, valamint sótermelése hozzávetőleges számítás szerint már most is kb. 30 millió pengőnyi behozatalt tesz feleslegessé, amely az ország külkereskedelmi mérlegének behozatali oldalát több, mint 7 százalékkal könnyiti. Kárpátalja fagazdaságának megállapítása tekintetében, annak következtében, hogy hiteles adatok csak gyéren állnak rendelkezésre, becslésekre vagyunk utalva, azonban a csehszlovák statisztikai adatok és becslések egybevetéséből nagyjából mégis hiteles képet kaphatunk. A szlovák nagyipari központi szövetség évi jelentésének adatai szerint az 1929/30. gazdasági évben 1-2 millió ünméter tűzifa és 660.000 m3 műfa nyert kitermelést Ru- szinszkóban. A mennyiségnek az egyes fanemek közti megoszlására Vodicka-nak a Hospodárske Rozhl’ady egyik 1934. évi számában megjelent tanulmányából lehet következtetni, annál is inkább, mivel a fatermelés globális adatai nagyjában megegyeznek a fent említettekkel. Ezek szerint 1.1 millió m3 bükk- és 149.000 m5 tűzifával szemben mindössze 480.000 m3 luc- és 70.000 m3 jegenyefenyő áll. Ha a becslésből kiindulva feltételezzük, hogy a lombosfa-állomány egynegyed-egyötödét műfakészítés céljára lehet fordítani, évenként kb. 300.000 m3 lombos műfára lehet számítani, ami bőségesen elegendő az 1937-ben 8 millió pengőt képviselő lombos, gömbölyű és fűrészelt fa, valamint vasúti talpfabehozatal fedezésére, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a novemberben visszatért területek is elsősorban lorpbosfában gazdagok. A hazai szükséglet fedezésén kívül így még jelentős mennyiségű lombosműfa-felesleg is fog mutatkozni, aminek külföldi értékesítése már a visszacsatolás előtt is nagyrészt Nagybritanniába irányult, ahová a lengyel kikötőkön keresztül került az áru. A lombosfa nagyobb hányada tűzifaként hasznosítható. Ennek évenkénti 5 millió q-ra tehető termelése teljes egészében feleslegesf- tené az 1938-ban 3 millió q-t tevő behozatalt és így több, mint 7 millió pengővel javítja az ország fizetési mérlegét. Roszabbul áll a helyzet a tűlevelű fák tekintetében. Az évenként kitermelhető mennyiség mindössze 550.000 köbméter, sőt ez a közeljövőben még kisebb is lesz, mivel a cseh erdőigazgatóságok jelentékenyen túllépték az üzemterv szerint évenként kivágható mennyiséget. Tekintetbe véve, hogy 1937-ben 6 millió q volt Magyarország tűlevelűműfa-behozatala, ennek 45 millió pengős tétele — figyelembe véve Ruszinszkónak a csehszlovák statisztikai évkönyv alapján több mint 100.000 köbméterre tehető fenyőfaszükségletét — előreláthatólag legfeljebb %-ére lesz csökkenthető, ami azonban értékben még mindig számottevően csökkenti a fabehzoatal tételét. A fenti fatermelési adatok célszerűbb kitermeléssel és a közlekedési hálózatnak a Tisza és mellékfolyói megfelelő kihasználásával való kiépítésével nagymértékben fokozhatok lesznek, ugyanis a csehek a fatermelést intenzivebben — az észszerűség határát messze meghaladó mértékben — csak a közlekedési vonalak közelében folytatták. A magyar önellátás szempontjából rendkívül értékes iparágat nyer a magyar gazdaság Kárpátalja falepárló iparában. Á vidék három jelentős vállalata évente kb. 4000 vágón retortaszsnet tud termelni, ez a mennyiség, valamint a kisebb telepek boksafaszén-termelése teljes mértékben fedezni fogja az ország 1938-ban 3600 vagonra rugó fabehozatali szükségletét, aminek 2 millió pengős tétele már a visz- szacsatolás előtt is nagyrészt Kárpátaljáról származott. A falepárló telepek a faszénen kívül még igen sok olyan vegyi alapanyagot szolgáltatnak, amelyeket eddig szintén importálni voltunk kénytelenek. Elsősorban az ecetsav, az ecetsavas mész, metilalkohol, organikus oldószerek, fakátrány, stb. behozatalunk fog elmaradni. Kárpátalja kincsei közül a só is különös figyelmet érdemel. Az aknaszlatinai bánya termelése 1937-ben a 17.000 vagont is elérte, ami az utolsó két évben 885.000 q-ra rúgó hazai behozatalt kétszeresen is fedezi és újabb 2.5 millió pengő megtakarítást eredményez. A felesleg belföldi felhasználása is biztosítva van, ugyanis a só amellett, hogy elsőramgú fogyasztási szükséglet, még a modern kémiai iparban is igen nagy jelentőséggel bir, hiánya akadályozta meg eddig, hogy vegyi iparunk a szódagyártásra berendezkedjék. Minden remény megvan airra, hogy a 2.5 millió pengőt kitevő nátrium- karbonát-behozatalt az aknaszlatinai sóbánya nyersanyagbázisán meginduló hazai gyártás fokozatosa" c "kken- teni fogja. Kárpátaljának az -anyaország gazdagodása szempontjából 'való gazdasági jelentőségét korántsem meríti ki azonban a máris rendelkezésre álló termelési erők és berendezések felsorolása. Nem szabad ugyanis elfelejtkezni arról, hogy Kárpátalja óriási gazdasági lehetőségek földje, amely a cseh uralom alatt más, hasonló kincsekben bővelkedő, de kedvezőbben fekvő területek mellett kiaknázatlan maradt. A magyar gazdasági életnek azonban nagy szüksége van a Kárpátaljára, ahol rövidesen élénk tevékenység fog megindulni egyrészt a már meglevő termelés fejlesztésére, másrészt a kiaknázatlan adottságok feltárá sára. Kárpátalja eddig feltáratlan bányászati termékeire kimagasló szerep vár a magyar nyersanyag-gazdálkodásban. A több helyen található vasérctelepek kiaknázása teljesen megszüntethetné a novemberben visszatért területekkel amugyis egy- harmadára csökkent behozatalt. A bereg- megyei alunit-földek kiaknázása az ország különben is igen jelentős kaolin nyersanyagbázisát erősítené, amelyre a még mindig csak kezdeti stádiumban levő magyar alumínium-gyártásnak lenne későbbi fejlődése során igen nagy szüksége, amikor lehetővé válhatnék, hogy a modern ipar e mind fontosabbá váló nyersanyaga _ nagy mennyiségben kerülhessen külföldre is. A máramarosj vidékek kőolaj-előbukkanásai szerencsésen kiegészíthetik a már működő hazai kutak termelését, s így nemcsak szükségletünk fedezésére, hanem nagy értéket jelentő kiviteli +étel nyerésére is kilátást nyújtanak. Még az előbbieknél is nagyobb lehetőségeket rejtenek magukban a kárpátaljai farengetegek a hazai cellulóze- szükséglet szempontjából. Novemberben ugyan visszakerült egy cél- lulózegyár, de részint kis termelése, részint nyersanyagban a külföldre való utaltsága nem oldotta meg az ország cellülóze- ellátásának problémáját, holott a cellulózé napjainkban már nemcsak a papirosgyártás nyersanyaga, hanem a hadianyag és mü- rost-ipar nélkülözhetetlen segédanyaga is. Megfelelő gyárak alapításával a kárpátaljai fa felhasználásával ki lehetne küszöbölni a múlt év 7 millió pengőt kitevő cellulózebehciatalát. A cellulózegyártás meghonosítása mellett a másik legsürgősebbnek mutatkozó és a legnagyobb siker reményével biztató lehetőséget a kárpátaljai vízienergia-forrá- sok képezik, amelyekből rentábilisan nyerhető vizierők nagysága 50.000 Kw-ra becsülhető. Ezek kihasználása érdekében az Ungyár feletti javarészt elkészült óriási vízierő-telep megépítésével már a csehek megtették a kezdeményező lépéseket, de a többi gyorsfolyású és nagyesésű folyók vizében rejlő energia még kiaknázásra vár, hasznosításuk révén az egész Tiszántúl világításának és ipari áramszükséglete fedezésének kérdése megoldást nyerne. A nagy lehetőségek amellett, hogy örvendetes meggazdagodását jelenthetik gazdasági életünknek, egyszersmind súlyos kötelezettséget is rónak ránk. Nem elég kényelmesen csak a már önként is kínálkozó gyümölcsöket learatni, fáradságos és áldozatos munkával a lehetőségeket is ki kell aknázni. Erre nemcsak a magyar gazdasági élet nyersanyag-szegénysége kötelez, hanem még ennél is jobban kötelez az a felelősség, amely minket a húsz év után újra hazatért gens fidelissima jobb jövőjének biztosítása irányában terhel. TELEFONSZÁM: 144-400
