Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-09 / 81. szám
1939 ÁPRILIS 9. VASÁRNAP rawpfln ‘iíafitekRHIRLAB Szakadás az irányító szeltem és a tömegek között Irta: Brogyányi Kálmán (Pozsony) (Ez a rendkívül) időszerű írás lapunkkal egyidőben jelenik meg az „Egyedül vagyunk" című folyóirat húsvéti számában annak a széles érdeklődést keltő cikksorozat kereté- bem amelyet Hallósy István levele indított meg a magyar irodalom és a magyar közielken elhatalmasodott pesszimizmusról.). Hallóssy Istvánnak, az Uj márciusi leiekről szóló írása, megvallom, rendkívül meglepett. Azokat a problémákat, amelyeket írásában felvet, mi, a második kisebbségi sorsban élő magyarok, már többször végiggondoltuk. Hiszünk mi is a „magyar lelkiség átalakulásában”, elfogadjuk azokat a magyar szellemi jellemvonásokat, amelyeket Hallóssy olyan szépen mutat ki írásában, de az okokat és a nagy változtató ex-őt másban látjuk. S azt hiszem, ebben egyet értenek velem az októberi események során hazakerült fiatal magyarok, akikkel éltük sorsunk első húsz évét. A felvett kérdést, úgy látom, vitéz Im- rédy Béla a maga teljességében megvilágította. Mégis ki kell egészítenem néhány megállapítását, hogy azok teljesen belássanak a dologba, akik továbbra is hajlandók szellemi, sőt metafizikai problémának felfogni a magyar lelkiség átalakulásának kérdését. A kérdés, szerintem', társadalmi és politikai. Minden más magyarázat, ez erős meggyőződésem, csak megkerüli a lényeget, alkalmat nyújtva szép cikkek írására, anélkül, hogy őszintén szembe nézett volna a problémával. A magyar történelem egész sora és ennek hatására szellemi életünk, lelkiségünk, örök vágyódás a nemzeti élet kiteljesülése után. A magyar irodalom legmegrázóbb sorai, a nemzet legtragikusabb korszakaiból valók. A magyar irodalom az élő lelkiismerete a nemzetnek. Alig ismerek még egy irodalmat, amely az írásnak annyira egy történelmi fejlődése lenne a nemzet politikai küzdelmeivel, ahol a művészet és a teremtés öncélúságát annyira elhomályosítaná a történelmi küldetés, a nemzeti prófécia és a harc tudata. tűk, mennyire fokozódik cselekvőképessége, ha minden egyes tagját ugyanazon társadalmi ideál köti össze. A felsőbb úri életstílust ma már nem igazolja semmi, sem társadalmi, sem politikai téren. Csak az a veszélyes, hogy hullásával nemzeti értékek is pusztulhatnak, anélkül, hogy valami is átmentődne a nemzet jövő élete számára. A magyar köznemesség is így hullott szét, anélkül, hogy a nemesi kiváltságok megszűnése után a magyar polgáriasulás jelentős tényezője lett volna. Az örvény elsősorban azokat nyeli el, akiknek életstílusát többé már nem teszi jogosulttá az anyagi alap. Ezeknek a múlása terjeszti az oblo- movi légkört. Igaza van vitéz Imrédy Bélának, az els ezt is jól látta meg Imrédy Béla — pesszimizmusba és akcióképtelenségbe hullanak vissza. Az új magyar lélek egyelőre még teljesen ki van zárva a közélet és a vezetés sáncaiból. Tetterejét, tehetségét, hi- vatottságát nem élheti ki. Nem alkothat, nem teremthet, legfeljebb írhat, vigyázva. A lélek azután metafizikába menekül, homályossá és rapszódikussá válik. Kutatja a múltat és önmagát igyekszik igazolni a magyar sírással. Felburjánzik a „pletyka és a hazugsághírterjesztés”, mint Imrédy Béla megállapítja. A magyar fiatalság azáltal, hogy Jövőjét és érvényesülését nem' látja kizárólag a tehetsége és meggyőződése által biztosítva, iecsúszik az érdekcsoportok, klikkek és pártok posványáiba. Ezek elveiért nemigen tudnak harcolni, kenyerük irányítja véleménynyilvánításukat. A toll könnyen árucikké válik, az őszinteség ritkább lesz. Lerövidülnek a távlatok, a lélekben elhomályosodnak a magyar sorskérdések. Az uralkodó magyar társadalmi ideál As nép tömegének az életformája közötti ellentmondás azután megfosztja a nemzetet az egységes és céltudatos gondolkodástól. Lényeges és alapvető kérdésekben sokszor ellentétesen látják a» nemzet érdekeit, amikor az örök nemzet szempontjából csakis egy katcgórikns ünnepetívus létezhetik! Innen származik a kollektív gondolkodás, a szolidaritás érzésének hiánya. MindenFEL VIDÉK IRTA. MÉCS LÁSZLÓ Húsz évig soknak óperenciántúl volt ez a föld, hová a vágy kirándult a képze'et — lovat szépen fölalizván, soknak törés a 1 érkép régi rajzán, hol hétfejű sárkány torkába ránt mindenkit, aki átlép a határon. *— Nekünk hazánk. Húsz évig soknak cicerói forma nagy páriámén i szónoklások tárgya, jövő vetéshez trianoni trágya, alkalmi költők lantján dundi torma, mely könnyzacskót megrendelés e bánt, — nekünk júdásos, véres szent valóság: Kálváriánk. nyék ellentmondásait. A magyarság egész tömegének világosan kell látnia a magyar állam politikád igényeit és érdekeit s ezt szolgálni kell tudniok. A magyar pesszimizmus okát nem keresem metafizikai táv* latokban. A mai életben, a magyarság mindennapi problémájában látom az aktív magyarság titkát. Úgy érzem, hogy a belső felszabadulás, a korszerű magyar társadalmi ideál, amely polgárjogot nyer az egész felsőbb vezetésben, felszabadítja a ma még lépányvázott, passzív nemzeti erőket. Egészséges vérkeringés indul meg a jelenleg eldesskázott társadalmi rétegek között. A belső megújhodás hamar ráirányítja a magyarság egész tömegét saját sorsproblémáira a Dunavölgyében. A megnyílt pályák kiter- mik a cselekvő magyart s a ma még pasz- szív, a babiloni vizek partján meditáló magyarnak csak az irodalmi emléke marad meg! Beregszász hódolata a kormányzónak Beregszász, április 8. Beregszász képviselőtestületének közgyűlésén, Ortutay Jenő városbíró, országgyűlési képviselő, lelkes beszédben emlékezett meg a magyar külpolitika sikereiről, Kárpátalja visszaszerzéséről és a magyar honvédség páratlan teljesítményéről. Inditványára a képviselő- testület elhatárota, hogy hódoló táviratban köszönti a kormányzót A mai magyar szellemiség pesszimizmusa, alxióképtelensége is innen magyarázható meg. A vezető szellem és a nép tömegei külön körben élnek. A mai magyar vezető társadalmi élet és a szellemiséget kifejező írók é 8 művészek között generációs különbségek vannak. Ha nem is okvetlenül az évjáratban, de mindenesetre a szellemben. A magyar társadalomnak nincsen a felsőbb uralkodó réteg és a politikai vonalvezetés által igazolt és elfogadott társadalmi eszménye. Helyesen jegyzi meg vitéz Imrédy Béla, hogy a magyar középosztály a „magasabb életformák hajszolásában éli ki magát.” Ez természetes társadalmi törvény: az alul lévő réteg mindig a magasabb, felette álló társadalmi réteg formáiba tör fel. Ezt csinálta a francia forradalom felszabaduló polgári rétege ugyanakkor, amikor a politikai téren a legmélyebben arisztokrataellenes volt. Ezt figyelhetjük meg a mai magyar középosztálynál, mely még akkor is, ha teljesen européer, sőt demokrata gondolatvilága van. Életformáiban, igényeiben, társadalmi ideáljaiban mégis azután a példa után vonzódik, ha nem is papíron, de a fizikai valóságban a szemei előtt él és uralkodik. Addig, amíg a nyugati demokráciák, sőt tekintélyállamok belső társadalmi életformái nem lesznek megvalósított és a politikai értelemben vett uralkodórétegeknek la az eszm ínyei, addig a magyar középosztály előtt hiába rajzoljuk le még oly Ígéretes színekkel b a kereskedői és a vállalkozói pálya szépségeit, nemzetgazdasági hasznosságait, szívében és vágyaiban a földbirtokos, az úr, a születési kiváltságos eszménye fog lebegni, mint elérendő példakép. Ezeknek az életformáit igyekszik megvalósítani a maga szerény életkeretei között is. Ez a végső oka középosztályunk „úrhat. námságának’. Ezért ni'ir tudok hinni abban, hogy a magyar lélekből hiányozna az ökonómia és a vágyr’ megvalósításának a helyes sorrendje. A kisebbségi élet ezer és ezer példájával tudnék szolgálni, hogy mennyire nőtt nemzeti erőnk, c szetartásunk annak arányában, ahogyan egyre halványult a környező cseh plebejusi demokráciában a hazai úri életstílus fénye. Ugyanakkor látMost fölfedezte földünk száz Kolumbus: soknak cikk-téma lelt, sokaknak gyarmat, soknak karácsony, fenyő-izű harmat, sok százezer szív jóságának lombdús fáján százszinű virágtakadás, —- nekünk felpattant kripta, allelujás és üdvözlő táviratot intézett Teleki Pál gróf miniszterelnökhöz és Csáky István gróf külügyminiszterhez. Ezután Hubay Kálmán helyettes városbíró vázolta Beregszász hősi küzdelmét, amellyel minden erőszak ellenére is megőrizte magyar jellegét. Rámutatott arra, hogy Beregszász lakossága a felszabadulás óta feltám adás ll hullottak és a kiszorítottak helyébe nálunk a zsidóság lépett, mert túltette magát a magyar társadalmi idoálon. És abban is igaza van, hogy a harmadik generációnál már degenerálódni kezdett, mihelyt magáévá tette és befogadta a magyar társadalom ideálját. Azokban a nyugati országokban, ahol erős és egészséges polgári osztály vette át a felsőbb osztályok összezsugorodása ré. vén felszabadult területet, ott a felkerülő polgárság új társadalmi eszményt hozott magával; amelyet érvényesített az élet és a politika minden vonalán. A magyar történelem utolsó századai csakugyan azt mutatják, mintha a magyar lélek nem tudna a benne felhalmozott rop. pant energiákkal és tehetséggel egyenletesen gazdálkodni. Mégis merem állítani, mert megismertem fajtámat az élet olyan megnyilvánulásánál is, ahol mint a kisebbségi életben, lassú munkára, szerves kitartásra "olt szükség: nincsen az életnek olyan feladata, ahol a lélekben felszabadult magyar tömegek ne állanák meg a helyüket. Fegyelmezettségét, ösztönös okosságát, kitartását napról-napra szemlélem. Tagadom, hogy ez a nép a hajrás huszárbravúrok népe lenne csupán. Ezt a népet társadalmi osztályfalak veszik körül, pontosan kicentiméterezve mozgási területét. A lélek lendül és visszahull. Csodákat művel, ha megnyílik előtte a pálya s mint a munkácsi pé'da mutatta, ha halni kell. Ez a társadalmi állapot azután híven tükröződik vissza a magyar szellemiség és irodalom, nemkülönben a fiatalság lelküle- tén. Az akcióképességtől megfosztottak — bői illetékességi kérdés kerekedik elő. Amikor a novemberi események alkalmával hosszú évek után először jártam Budapesten, megdöbbentett ez a szellem. Az emberek tömegei nem érzik egyénileg, a saját személyükben felelősnek magukat a nemzet sorsát közvetve érintő ügyekben. Mi ilyen szellem mellett elvesztünk volna, mert egymás terhét hordoztuk, minden elhullott és elpártolt magyar az egész kisebbségi nemzet veszteségét jelentette. példás áldozatkészséggel és lelkesedéssel sietett a hatóságok és a honvédség segítségére. örömmel állapította meg, hogy a felszabadulás óta a város fellendült, virágzásnak indult, forgalma pedig — a környék bekapcsolódása folytán — lényegesen javult. Polchy István átadta a tanácsterem részére a őrizetére bízott gyönyörű zászlót, amelyet a Beregszászról elszármazott Sziklás Mihály ajánlott fel a városnak. A napirendre tűzött jelentések letárgyalása után a képviselőtestület elhatározta, hogy a Rákóczi-téren ereklyés országzászlót állít fel. Ebben a légkörben azután könnyen tragikus donkizsottériát járhat minden megváltó gondolat. Lajáratják az eszmék mögé bújó érdekek guerilla-harcában. Mint kisebbségi ember, úgy érzem, elértem a kritika határát. Tovább nem szabad mennem. Most még az „elérhető” célokról szeretnék néhány szót szólni. Ez csakis nemzeti megújhodásunk szolgálata lehet. Sem több, sem kevesebb. A magyarság sorsát befolyásoló erők ismerete és irányítani tudása, hogy minden magyar hozzájárulhasson Magyarország történelmi hivatásának a beteljesítéséhez a Dunavölgyében. Uj történelmi tudatra és új magyar nacionalizmusra van szükségünk. Központi magyar gondolatra, mely eltávolítja a német értelmezésű népiség és a történelmi igéA gömöri alispán eskütétele Rvmbaszombat, április 8. Horváth Árpád gömörmegyei alispán most tette le a hivatali esküt Soldos Béla. főispán kezébe. Az eskütétel után Soldo* Béla főispán és Mihálik Dezső vármegyei tiszti főügyész üdvözölte az új alispánt. Horváth Árpád köszönetét mondott az üdvözlésre és hangoztatta, hogy a vármegye felvirágoztatásáért tisztviselőtársaival együtt a legnagyobb odaadással fog dolgozni. y ss papír. szlvarkapapfr és dobozgyár R. T. Xm, Gömb-a. S3,
