Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
A kormányzói pár körsétája a Mezőgazdasági Vásáron. Balról Teleki Mihály gróf földmívelésügyi miniszter, jobbról gróf Somssich László, az OMGE elnöke . ■■ 1939 ÁPRILIS 1. SZOMBAT Horthy Miklós kormányzót a Péti Nitrog én monumentális pavillonja előtt vitéz Zsilinszky /Gábor kormányfőtan ácsos, vezérigazgató fogadja Vadás&puskával lőtt a Qarásda lakóra áss épílésss-ífdssgondnok Hahn József építészmérnök a Budapest, Jász-utca 13. szám alatti lakótelep gondnoka volt. E telepen lakott a rovottmultú, izgága Maróti Illés napszámos is, akit eddig kilencszer büntettek meg különböző bűncselekmények miatt. Maróti 1937 augusztus 14-én éjszaka ittas állapotban ért haza. Ez alkalommal is garázdálkodott a lakótelep udvarán, többek között megfenyegette Ormóssy Ár- pádné háztulajdonosnőt is azzal, hogy megöli. Üzentek Halm József házgondnokért, -ajá vadászpuskáját sörétre megtöltötte és «úgy jött ki az udvarra. Itt figyelmeztette Márótit, hogy ne csináljon lármát, ne zavarja ag éjszakai nyugalmat, térjen be a lakásába. Az ittas lakó azonban még hangosabb szitkozódásba fogott. A mérnök- házgondnok a feléje szaladó Marótit vadászpuskájával célbavette. Eldördült a fegyver és a sőrétek Marótit az arcán, nyakán, tarkóján, karján sebezték meg. A sérülések következtében Maróti jobbkarja egészen megbénult. Szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt eljárás indult Hahn József ellen, aki a büntetőtörvényszéken megtartott főtárgyaláson önvédelemmel védekezett. Ez a bírói fórum a lefolytatott bizonyítási eljárás után a mérnököt fölmentette a vád alól. A királyi ítélőtábla azonban megváltoztatta ezt az ítéletet és Hahn Józsefet négyhónapi fogházra ítélte el, mert a helyzet a részeg emberrel szemben nem volt olyan veszélyes, amely szükségessé tette volna a vadászfegyver használatát, főként úgy, hogy három lépésről a vádí- lott a sértett fejére célzott. A bejelentett semmiségi panaszok folytán ma tárgyalta ezt az ügyet a Kúria ÍJoíZa-tanácsa, ahol Kéler Béla dr. királyi koronaügyészhe- lyettes felszólalása után a semmiségi panaszok elutasításával a tábla ítélete jogerőre emelkedett. Ügyvédek az ügyvédbíróság előír A most nyilvanossagra került évi jelentésből kitűnik, hogy a múlt évben is több ügyvéd ellen tett folyamatba a Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi bizottsága megtorló eljárást. Az esetek egy jelentős része a Kúria ügyvédi tanácsa elé is került. Az ügyvédi tanács ítéleteiből kitűnik, hogy milyen eseteit miatt marasztaltak el ügyvédeket a közelmúltban. Az egyik ügyvédet például azért marasztalták el, illetve büntették meg, mert kijelentéseivel a jogrendet lebecsülte, az egyenes utat lekicsinyelte. Az illető magát, mint ügyvédet kihívóan dicsekvő módon úgy állította be, mint aki az eszét ügyfelei érdekének fondorlatos módon való megvédésére, a törvény kijátszására használja fel. Ezzel az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sértette. Egy másik esetben az ügyvédet azért büntették meg, mert nem világosította fel ügyfeleit, hogy az általuk megkötni kívánt egyezség alakilag érvénytelen lesz és tilos ügyletet is tartalmaz, hanem a nyilván érvénytelen okiratot elkészítette és azt úgy íratta alá a felekkel, mintha az minden tekintetben kifogástalan lenne. Ügyvédnek ilyen okirat készítésénél való közreműködése alkalmas arra, hogy alapos kételyeket támasszon készítőjének jogi tudása vagy lelkiismeretessége iránt, ami az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sérti. Feleslegesen szaporította a költségeket Egy másik ügyvédet vétkesnek mondtak ki, mert olyan szerződés megkötésénél működött közre, amely a hitelezők kijátszásává irányult. Ezért a törvénybe ütköző eljárásáért még magas díjazást is kötött ki magának. Az egyik ügyvéd részesedés és más előny Ígéretével ösztönözte egyik ismerősét, hogy hozzá állást elnyerni kívánókat vigyen fel. A Kúria ügyvédi tanácsának ítéleti indokolása szerint az ügyvédnek tudnia kellett azt, hogy közhivatali állásoknak díjazásért való kieszközlése a jóerkölcsökbe ütközik, ilyen funkció vállalása az ügyvédség tekintélyét sérti. A magas büntetés kiszabásánál súlyosbító körülménynek vették a cselekmények bizonyított üzletszerűségét, továbbá azt, hogy az elítélt ügyvéd felhajtó útján szerzett összeköttetést megbízóival. Egy ügyvédet azért marasztalt el az ügyvédi tanács, mert feleslegesen szaporította az ügyvédi költségeké. Az ilyen eljárás sérti az ügyvédi állás tekintélyét és alkalmas arra, hogy az ügyvédség erkölcsi felfogását kedvezőtlenül ítéljék meg, mert arra enged következtetni, hogy az ügyvéd visszaél a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel és anélkül, hogy az ügy érdeke megkövetelné, a költségeket szaporítja. Majdnem hasonló vétségért elmarasztaltak egy ügyvédet, aki olyan hiányosan továbbította a bírósághoz í beadványt, amiből előre tudnia kellett, hogy a hiányok miatt el nem intézhető. Az ügyvéd a céltalan munkáért még pénzt is fogadott el. A fegyelmi vétséget hanyagság címén állapították meg vele szemben. Megbüntettek egy ügyvédet, mert a bíróság előtti magatartásával kihívta a tárgyaló bírónak azt az intézkedését, hogy rendőrt hivasson. Az ügyvéd a tárgyaláson emelkedett hangot használt, magatartása sértő volt a bíróságra. Ezzel a magatartásával nemcsak a bíróság tekintélyét sértette, hanem az ügyvédi l$ar tekintélyét és méltóságát is. Az egyik ügyvéd nagyobb összeget vett át letétként azzal a rendeltetéssel, hogyha a megbízója álláshoz jut, ezt az összeget az állás közvetítőjének kezéhez kell kifizetnie. Közismert tény _ ■— állapította meg a Kúria ügyvédi tanácsa, — hogy az állásszerzésre ajánlkozók a közönség hiszékenységével és a mai nehéz elhelyezkedési lehetőségek által okozott türelmetlen, sőt sokszor kétségbeesett lelkiállapotával visz- szaélve, nemcsak egyeseknek okoznak vagyoni, de a társadalomnak különösen súlyos erkölcsi károkat, mert ezek a visszaélések alkalmasak oly közhiedelem megerősítésére, hogy közhivatali állások betöltésénél nem a képzettség, a rátermettség a döntő, hanem az illetéktelen, sőt A szalmakazal mint a Két és félévi fegyházra il A pestvidéki törvényszék Szilágyi Sándor dr. tanácsa pénteken tárgyalta Pala- tinusz Sándor. rovottmultú uradalmi kocsis bűnügyét, akit aiz ügyészség egy sereg lopás bűntettével vádolt meg. Palatinusz pestkörnyékén, főként Galgahéviz, Túra, Hatvan és Kartal községekben követte el sorozatos tolvaj lásait. Valósággal rettegett réme volt az országutaknak, az volt a szokása, hogy felkéredzkedett a kocsikra és azokról különböző ingóságokat, főként ruhaneműeket és lópokrócokat vitt magával. A pestvidéki ügyészség azonkívül személyes szabadság megsértésének vétségével is megvádolta Palatinuszt. Palatinusz beismerte az összes lopásokat, de azzal védekezett, hogy leányismepénzzel is megvásárolható közbenjárás. Ezeket a visszaéléseket igen gyakran az teszi lehetővé, hogy az állás megszerzéséért kikötött jutalomnak letétként való átvételére ügyvédek vállalkoznak, akiknek diplomájába és fegyelmi felelősségébe vetett bizalom megtöri az álláskereső bizalmatlanságát. Elmarasztaltak egy ügyvédet azért te, mert a valóságnak meg nem felelően tájé^ koztatta ügyfelét. Érdekes marasztaló íté—x let volt az, amellyel egy más által megsértett ügyvédet mondottak ki vétkesnek. Az egyik budapesti ügyvédről ugyanis egy napilapban a nagynyilvánosság előtt olyan állítások jelentek meg, amelyek alkalmasak iaz illető egyéni és ügyvédi értékének lealacsonyítására és ezáltal az ügyvédi kar tekintélyének a csökkentésére. A megsértett ügyvéd azonban nem sietett magának elégtételt szerezni. olcsóbb és jobb, lakás ílték az országutak rémét résének, akivel „közös háztartásban élt egy szalmakazalban”, nem volt elegendő ruhaneműje és ő szánalomból minden esetben az ő számára lopott. — Miért lakott maga állandóan szalmakazlakban ? — kérdezte az elnök. — Mert az olcsóbb és jobb, mint a lakás — válaszolta a veszedelmes tolvaj. A személyes szabadság megsértéséről azonban hallani sem akart Palatinusz, mert — mint mondotta — a leány a saját akaratából „lakott” vele és amikor lopni ment, eltávozhatott volna. A bíróság e vád alól fel is mentette Palatinusz Sándort, ellenben bűnösnek mondotta ki tizen- egyr'endbeli lopás bűntettében és ezért két és fél évi fegyházra ítélte. Az ítélet jogerős. De kérem, én egy dáma vagyok! Sikkasztásért elítéltek egy földbirtokosnőt A budapesti büntetőtörvényszéken Göczi Károly egyesbíró tárgyalta Jászai Jolán barabási földbirtokosnő ügyét, aki ellen ügyvédje többezer pengőt kitevő honoráriuma megítéléséért keresetet indított. A bíróság az ügyvéd követelését meg is ítélte, a földbirtokosnő azonban nem fizetett, mire az budapesti ingóságainak egy részét lefoglaltatta. A múlt év április 8-án árverést is •kitűztek már, Jászai Jolán azonban az árverés megtartását azzal hiúsította meg, hogy azt állította, a lefoglalt holmikat egy betörés alkalmával ellopták tőle. Az ügyvéd erre sikkasztásnak tekintendő bűntett címén feljelentést tett a földbirtokpsnő ellen. A tárgyaláson Jászai Jolán rendkívül izgatottan viselkedett, többször beleszólt a bíró szavaiba, mire az csendre intette. A vádlottnő ingerülten pattant fel helyéről: — De — kérem bíró úr, én egy damß vagyok! — kiáltotta és a bírónak csak nagynehezen sikerült lecsillapítani az izgatottan viselkedő vádlottat, akit végül sikkasztásnak tekintendő vétség címén - egyhónapi fogházra ítélt, de az ítélet végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős. Milyen vétségekért Qo^oll marasztaló Ítéleteket a Kúria ügyvédi tanácsa?
