Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-30 / 98. szám

1939 ÁPRILIS 30, VASÁRNAP •mimen 9 Budapest gyógyforrásainak jelentősége Dr. Arany György 'A Balneológia (gyógyvíz és fürdőtudo­mány) kérdéseivel foialkozó orvos, ami­dőn egyrészt csodálattal tapasztalja a természetes, Isten adta gyógymód gyakor­lati eredményeit, másrészt akaratlanul felteszi maga előtt a kérdést, ahogy ami­dőn a természet olyan bőkezűen ajándé­kozta Hazánk földjét a kincset érő, gyó­gyulást adó, az anyaföldből milliók szá­mára feltörő forrásokkal, hogyan lehet­séges, hogy még mindig népünknek arány- lagosan elenyésző százaléka veszi igénybe ezen gyógytényezőket? Annál inkább indokoltabb e kérdés fel­tevése és ajánlatos e problémával komo­lyan foglalkoznunk és kellő felvilágosí­tással a mulasztottakat pótolni, mert né­pünk egészségének magasabb színvonalra való emelése, kétségtelenül minden út első állomása, amelynek célja hazánk és la­kosságának testi és lelki erősítésén fá­radozni, hogy a világ népeinek a verse­nyében a bennünket megillető vezető he­lyet elfoglalhassuk, A föld mélyéből előtörő gyógyforráso­kat az emberi szervezet betegségeinek * a gyógyításánál már az ősi időben is fel­használták. A legrégibb feljegyzések ős egyiptomi időkből. Krisztus előtt több ezer évvel is emellett tanúskodnak. Az ó-görög tudósok (Plato) Euripides, Strabo) Egyiptomba utaztak, hogy e cso­dálatos országban a gyógyítás titkát el­sajátítsák és a vizek alkalmazását és a nagy figyelemmel összeállított diétákat ellessék. Az ó-kor két legnagyobb orvosa, Hypokrates és Galenus joggal tekinthetők a fürdőtudományok megalapítóinak. Hazánk területén a kelta népek fedez­ték fel a gyógyforásokat és Ak Ínke né­ven a bő vizek forrásainak a városát, Aquincum-ot, amelynek a Krisztus utáni II. században 60.000 főnyi lakosa volt ás kilenc jól berendezett gyógyfürdője, ahol a katonaorvosok a legionisták rheumás betegségeit gyógyították, de az ásatási leletek, mint feljegyzések is bizonyítják, hogy a belső gyógyulásra is fogyasztottak gyógyvizeket. Ha a világ legismertebb gyógyforrásai­nak történelmi múltjáról szóló feljegy­zéseket lapozzuk, mindezeknél azt talál­juk, hogy kezdetben a felbukkanó forrást fürdők formájában használják és csak később vezetik be a forrásoknak ivókúrák céljából való alkalmazását. Habár a balneológia az orvostudomá­nyok egyik legrégibb ágának tekinthető, amellyel az orvosok ősidők óta foglalkoz­nak és annak alapján a különböző korok gyógyító mesterei állandóan rendelték és a betegek tömegei ösztönszerűen alkal­mazták a gyógyforrásokat, a balneológiái tudomány tényleges megalapozása az el­múlt évszázad kiváló élettani, vegyi és fizikai törvényeinek a fürdő- és gyógy­vizek hatásainak eddig empirikus és misz­tikusnak vélt hatásainak tételes és racio­nálisan okadatolt, bebizonyított tényekre való helyezése szinte csak napjainkban, az elmúlt években vált ténylegessé. így már érthetővé válik, hogy az utóbbi időkig miért nem volt jelentőségének valójában az a mérhetetlen kincs kellőképpen népünk és az emberiség szolgálatába állítva, ami csodálatos gazdagságban különösen szép­séges fővárosunk területén a földből ki­ömlik és hivatva van egészségünk fenn­tartását szolgálni. A balneotherápi gyógymód szkeptikusan egy évtizeddel előtti időkben még bizo­nyos értelemben lebecsülték a hőforrások direkt hatásait a megbetegedett szervekre és a fürdőhelyeken elvégzett kúráknak az eredményességét vagy egy „mágikus csodahatás”-sal magyarázták vagy a kör­nyezet hatalmas jelentőségét domborítot­ták ki, amennyiben az volt a meggyőző­désük, hogy a mindenapi gondoktól é3 az ottani nyomasztó környezetből kiszaba­duló beteg a fürdőhelyen a természetadta szépségek mellett olyan változatos életet talál, ahol megfelelő orvosi vezetés mel­lett a diétáját is jobban betartva, tzinte pszichikus úton gyógyul meg. Habár a mai balneológia ezen úgynevezett indi­rekt hatásokat sem értékeli alá, mégis csak nagyot fejlődött a kutatótudomány, amennyiben megdönthetetlen tételes bi­zonyítékok mutatják, hogy az elért ered­mények nem indirekt behatások, sem szuggesztív féleredményeken alapulnak, hanem a természetadta gyógyforrások di­rekt hatástényezői fejtenek ki olyan gyógyí­tást, aminek eredmény« nem ritkán felül­múlja azon vegyi úton előállított gyógy­szereknek a hatását, amelyeknek a dózisa és adagolása gyakran súlyos gond a ke­zelést irányító orvosnak. Hazánk hivatott tényezői az utolsó há­rom évtizedben felismerték a gyógyforrá­sainkban rejlő nagy értékeket és páratlan energiával, munkával és nagy tőkék moz­gatásával fővárosunk területén, amelynek előbb említett természetadta szépség­tényezői és klimtaikus viszonyai a világon sehol másutt úgy adva nincsenek, a forrá­sok mellé olyan egyedülálló fürdőpalotá­kat, szanatóriumokat, szállodákat, parko­kat és gyógysétányokat emeltek, ame­lyeknek tökéletes voltát nemcsak a már nagy tömegben odavándorló külföldi für- dővendégeink csodálják, de irigykedő elismeréssel méltatták az 1937 októberben a Nemzetközi Balneológiái Kongresszuson a világ minden nagy fürdőhelyéről érke­zett szakemberek. Megkezdhette végre működését a Pázmány Péter egyetemen a máris világhírű Balneológiái Kutató Inté­zet és Bélák professzor vezetése mellett felszínre hozza a közismert Hungária, Rákóczi, Magda, Juventus és a többi for­rások kincses tartalmának hatótényezőit és módjait, hogy a különböző országok orvosai is tudomást szerezzenek forrá­sainkról és a szenvedő emberiséget része­síthessék ennek áldásaiban. Amíg a múltban hazánkban főleg csak Magyarországon február elejével indult meg az a gyönyörű akció, amely a magyar társadalmat a szlovákiai magyar házak ügyének támogatására szólította fel, A szlovákiai magyarság vezére, Esterházy János gróf a budapesti rádióban mon­dotta el szívhez szóló felszólítását az egyetemes magyarsághoz és ez a szózat mély visszhangot keltett minden magyar lélekben. Hatása nem szorítkozott csupán az anyaország területére, az éter hullá­main keresztül szárnyalt hegységeken, folyóvizeken, tengereken, sőt a széles óceánon is és a világ minden részébé el­került magyarok mind magukévá tették az erőtlen és gyámolításra szoruló szlovákiai magyarság szent ügyét. Alig három hó­napja működiiik a központilag pompásan megszervezett mozgalom és máris nagy­szerű eredmény mutatkozik. Minden kö­zűiét, minden testűdet, minden szervezet, amely szívén viseli a nemzeti kvdtúra ügyét, nagy lelkesedéssel siet a nemes ügy támogatására. De a magánosok is a társadalom minden rétegéből önként hoz­zák áldozatkészségük nemes adományait a szlovákiai magyar házak javára. Nem hisszük, hogy az utóbbi években a magyar társadalomban nagyobb felbuzdulás mu­tatkozott volna országos jellegű mozgalom irányában, mint aminőt a Magyar a Ma- gyarért-mozgalom és a szlovákiai magyar házak iigye kiváltott, A mozgalmat irá­nyító központi irodába naponként tömegé­vel érkeznek olyan megajánlások, amelyek a magyar áldozatkész-rég gyönyör" ki­emelő példái. A külföld közvéleménye előtt A magyarság áldozatkészségének ezek a megindító megnyilatkozásai a külföld figyelmét is felkeltették. A szlovákiai magyar házak ügyét a világsajtó tekinté­lyes orgánumai is nagy rokonszenvvel is­mertették és foglalkoznak vele most is. Csak a múltkoriban számoltunk be arról, hogy a Corvina című folyóirat, amelyet az olasz-magyar kultúrintézet ad ki, részle­az anyagiakban tehetősebb néprétegek vehették igénybe a balneotherápia gyógy- tényezőit, de azok is nagyrészt kénytele­nek voltak az ismert és neves külföldi fürdőhelyekre és szanatóriumokba ván­dorolni, ami a mai kötött devizagazdálko­dás mellett még egyéb nehéz és leküzd­hetetlen akadályokba ütközik, ma orszá­gunk kellős közepén szolgálhatjuk meg­rokkant egészségünket, egyúttal kiélezve gyönyörű fővárosunk minden varázsát és kultúráját. Az ország arra hivatott té­nyezői, karöltve Budapest Fürdőváros Ve­zetőségével, fáradságot nem kímélve mun­kálkodnak azon, hogy egyrészt olcsó pauschálkúrákat teremtve, másrészt meg­állapodások létesüljenek a különböző be­tegségbiztosító intézményekkel, hogy min­den gyógyítható beteg vágya beteljesül­hessen és gyógyulást találhasson a már világhírűvé vált budapesti gyógyforrá­soknál. Különös szeretettel várja Budapest a visszatért Felvidékünk lakosságát, akik­nek legtöbbje a húsz éves elszakítottság hosszú ideje alatt aligha láthatta meg a fővárost, most alkalma nyílik nemcsak megismerni, de gyógyulást is találni rheumás lábára, merev Ízületeire ép úgy, mint beteg gyomrára, beleire, májára, veséjére és cukorbetegségére. Szükségesnek és célirányúnak véltem a Felvidéki Magyar Hírlap útján a felvidéki betegek tömegei előtt rámutatni a buda­pesti anyagcsere és rheuma-kúrák kiváló eredményeire, amelyeket az otthoni orvos véleményezése alapján a budaepsti gyógy­fürdők kipróbált orvosi kara vezet és irányít. tes tanulmányban ismertette az olasz köz­véleménnyel a szlovákiai magyar házak ügyét. De egyre-másra gyűlnek angol, «met, francia, amerikai, svéd, holland, dán és másnyelvű sajtóorgánumok ro­konszenves megnyilatkozásai is. Hogy ezek a sajtóihangok világszerte milyen érdeklődést ébresztenek és milyen érzelmű hullámokat váltanak ki különö­sen a messzi idegenbe szakadt magyarság lelkében, annak igen érdekes példája adó­dott az elmúlt napokban. A szlovákiai ma­gyar házak budapesti irodája nemrégiben megható levelet kapott az óceánon túlról, Amerikából. Egy régebben az Egyesült Államokba szakadt derék magyar munkás írta ezeket a sorokat, aki szorgalmával, becsületes munkával sokra vitte, megbe­csült élőmunkája egy nagy amerikai gyár­vállalatnak. Olvasóink bizonyára emlékez­nek arra a megható esetre, amelyről an­nakidején behatóan beszámoltunk: Egy gyermeket váró szegény dunántúli cselüd- leány. & vérátömlesztésért kapott húsz pengőjét megrendítő sorok kíséretében a magyar ház-mozgalomnak ajánlotta fel. A hazafias áldozatkészségnek ez a szívbe- markoló példája megjárta a világsajtót és mindenütt mély hatást keltett. Egy amerikai magyar lapban olvasta ezt az esetet a mi előmunkásunk is és a szegény cselédnek nemesleikűsége annyira megha­totta, hogy most az irodához fordult kéré­sével. „Egy nemeslelkű nőt kívántam mindig feleségül — írja ebben a levélben — és úgy vélem, hogy ebben a hazafias érzelmű magyar nőben megtalálhatom éle­tem méltó pártját Gyalog jár az orvosnő Egy Budapesten lakó fiatal magyar or­vosnő, aki nem nevezte meg magát, na­ponként villamossal szokott bejárai kór­házába, amely lakásától meglehetős távol­ságra fekszik, ő is áldozatot akart hozni a magyar hazáért és miután szegény anyagi viszonyai miatt máskép ezt ne*n tehette meg, egy évre magára vállalta, hogy gyalogosan fog bejárni hivatali he­lyére és a megtakarított villamo3pénzt a magyar házakra ajánlja fel. Nemes elha­tározását az alábbi kedves és megható le­vélben hozta az iroda tudomására: Kedves Magyar Ház! Tizenkét hónapig elküldöm, a havi villamospénzemet és ha majd készen leszel, innen messziről bemo- solygok az ablakodon. Azt hiszem, te is olyan szeretettél nézel vissza, mint ami­Egy amerikai magyar megkérte a Magyar Házért vérét áldozó cseléd kezét A magyar önfeláldozás ragyogó példái a Szlovákiai Magyar Házak a'<cióiában — Május végén a Magyar Irodalmi Tária- ságok Országos Szövetsége nagy kwtúrestét rendez a Magyar Házak javára lyen örömmel gyalogolok és korábban ke­lek érted egy álló esztendeig. Küldenek többet is, de nem is képzeled, milyen sze­rény fizetésű kezdő orvosnő vagyok, de ha szükséged lesz rá, majd megint jelent­kezem. — Szívbő üdvözöl egy őrszemecske a délvidékiek közül." „Nálunk ez Gömörben így szokás" A magyar áldozatkészség nagyszeré je­lei országszerte nyilvánulnak meg minden társadalmi rétegben. De különösen meg- hatóak és jólesőek azok a megajánlások, amelyek nem magyarajkú, de testvéri szívű honpolgáraink részéről nyilatkoznak meg. Göndörből az alábbi megható sorokat kaptuk: Nagyobb szlovákiai városban, amely­nek lakossága erősen vegyes nemzetiségű, magyar társaság ül együtt a borozóban. A helyiség telve van iddogáló vendégekkel és a legkülönbözőbb árusok egymásnak adják a kilincset. Az egyik sajtot, szárdi- nát, a másik amerikai mogyorót, mandu­lát, a harmadik édességeket kínál a ven­dégeknek. A magyar társaság retket vásárol az egyik „markotányostól”. — Jó ez a piros retek? — kérdezi a társaság egyik tagja. Vagy jobb lenne a fehér? — Jó az, kérem — hangzik a felelet magyarul, de szlovák kiejtéssel. — De tes­sék kérem mind a kettőt megvenni, akkor együtt van a piros-fehér-zöld. Á társaság persze megvette a piros meg a fehér retket is. rajtuk a zöld levelekkel. Három korona volt az ára a reteknek, de a magyar vevő az árat borravalóval tol­dotta meg. — Sokat teszett adni, kérem. — Nem baj, csuk tartsa meg magának! — Hát akkor engedjék meg, hogy pár fillért adjak a Magyar Házak mozgal­mára. Nálunk ez Gömörben így szokás... És hét koronát tett le az asztalra azzal, hogy a társaság juttassa el a Magyar Ház-akció céljaira. A meghatott társaság megkérdezte _ a gavallér árusítót, kicsoda — hová való? Kiderült, hogy jolsvai szlovák ember. Aki félé.iszakán át hordja a nyakába akasztott nehéz kosarat, hogy életét szegényesen tengethesse, de hét koronát tesz le tégla gyanánt a Magyar. Házak felépítéséhez. Mert náluk ez Gömörben így szokás! Nagy irodalmi est A szervezett társadalmi mozgalom pe­dig határozott célkitűzéssel halad előre. A pozsonyiak egyesülete által a Zeneakadé­mián rendezett nagyszabású estély után május végén a Magyar Irodalmi Társasá­gok Országos Szövetsége rendez nagysza­bású estét, szintén a Zeneművészeti Főis­kola nagytermében. A szövetség irodalmi estélyét a világháború hőseinek emlékére szenteli, amikor először egyesül a „Hősök napja” alkalmából a Felvidék és az anyaország magyarsága. Az este keretében nem szórványosan, hanem megfelelő ke­retbe foglalva ismertetik az elszakítás húsz éve alatt keletkezett és fejlődött fel­vidéki magyar irodalmat és a jelesebb írók műveiből az összefoglaló keretbe illesztve jellemző szemelvényeket mutatnak be. Ezt a nagyfontosságú kulturális estét a szövetség a magyar házak javára rendezi. Bizonyos, hogy a magyar házak iránt megnyilvánuló érdeklődés és szeretet ha­talmas anyagi és erkölcsi erőforrás^, lesz a szlovákiai magyarság jövő^•flíIt^Cális életmeanyilvánulásainak. «wregj^WAyírt, ’•1-vf berendez ívűit 8é*ke#\4noderni!iá!.\ tömegcikk-gyártási bevezeJA **limáb»n elismert, régi szakember Kérjen ajánlatot. Grünwald Sándor oki. gépész- mérnök, Budaüest. V., Csáky-u?^. Tel.: 498-617.

Next

/
Thumbnails
Contents