Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-30 / 98. szám

Mas Képesmelléklei Áras 20 fillér II. évfolyam 98. szám. Budapest, 1939 április 30. Vasárna Előfizetés ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség ás kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Jőzset-kőrút 5, szám Telefon: 144-400 o Telefon; 144 * 400 Az aranyvonat «eee • io / « eljön hozenh Teleki és Csáky Berlinben A magyar miniszterelnököt és külügyminisztert ünnepé­lyesen fogadták a német fővárosban — Teleki és Csáky meglátogatta Ribbentropot és Göringet Látogatás és estebéd Hitlernél Berlin, április 29. Teleki Pál gróf mi­niszterelnök és felesége, valamint Csáky István gróf külügyminiszter szombaton délután félhárom órakor különvonaton hivatalos látogatásra Berlinbe érke. zett. A miniszterelnök és külügyminiszter kísé­retében volt Ghyczy Jenő követségi taná­csos, a külügyminisztérium politikai osz­tályának vezetője, Vllein-Reviczky Antal követségi tanácsos, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, Incze Péter osztálytanácsos, a miniszterelnök titkára, Maday György és Ujpétery Elemér fogal­mazó, a külügyminiszter titkárai. A magyar államférfiak különvonatán érkezett meg Berlinbe az a német díszkül­döttség is, amely a lajtamenti Bruckig elébe utazott a magyar vendégeknek és onnan Berlinbe kisérte őket. Ennek a díszkiséretnek tagjai Dörnberg báró pro­tokollfőnök, Stenger SS fővezető és Gel- dern-Cristendorf ezredes, Sztójay Döme berlini magyar királyi követ Lipcséig szintén elébe utazott a magyar államfér­fiaknak és ugyancsak a különvonaton Ber­linig kisérte a magyar miniszterelnököt és külügyminisztert. A magyar államférfiakat Bécsben a pályaudvaron Van der Vanne magyar konzul üdvözölte. A berlini AmftaZfer-pályaudvart a ma­gyar államférfiak érkezése alkalmából pompásan feldíszítették. A pályaudvar előtt hatalmas árbocokon német és magyar zászlók lengtek. A pályaudvar környékét már jóval az érkezés előtt hatalmas tö­meg lepte el. A pályaudvar üvegcsarnokát ugyancsak díszesen felékesítették. A csar­nok falát kis magyar és német zászlócs­kák és virágfüzérek díszítették, míg az üvegtetőről hatalmas magyar és német lobogók omlottak alá. A galéria mentét végig örökzöld növényekkel díszítették. Egynegyed három órakor érkezett a pályaudvarra Ribbentrop birodalmi külügyminiszter és felesége, valamin Waizsäcker báró külügyi állam­titkár és felesége. Ekkorra már együtt volt a magyar államférfiak fogadására megjelent előkelőségek csoportja. Soraik­ban megjelent Rust birodalmi kultuszmi­niszter, Frick birodalmi belügyminiszter, Lemmers dr. birodalmi miniszter, a kan­cellári hivatal vezetője, Hühnlein birodalmi vezető, Taitel vezérezredes, a fegyveres erő főparancsnokságának főnöke, Von Bock vezérezredes, az első hadseregcsoport pa­rancsnoka, Pfeiffer altábornagy, Berlin város katonai parancsnoka, Schniewind tengernagy, a haditengerészet vezérkari fő­nöke, Müch vezérezredes, légügyi államtit­kár, Lippert, Berlin város főpolgármestere, Kepler államtitkár a külügyminisztérium­ban, Ztschinztsch államtitkár, Körner ál­lamtitkár, Heinbuig titkos tanácsos, Schmitt dr. titkos tanácsos, Lorenz főcso­portvezető, Woermann alállamtitkár. Meg­jelent az előkelőségek között Erdmanns- dorff budapesti német követ is, aki csütör­tökön repülőgépen érkezett a német fővá­rosba. Ott volt a magyar államférfiak fo­gadásán Attolico olasz nagykövet is. Ma. gyár részről, — minthogy Sztójay Döme magyar követ szintén a különvonattal érke­zett, — Kuhl Lajos követségi tanácsos ve­zetésével jelent meg a magyar követség tisztikara teljes számiban. Megérkezés Berlinbe Pontosan félhárom órakor futott be az AnhaZfer-pályaudvar csarnokába a ma­gyar államférifak különvonata. Elsőnek Teleki Pál gróf miniszterelnök mosolygó arca tűnt fel a magyar termeskocsi ajta­jában. A miniszterelnököt Ribbentrop báró birodalmi külügyminiszter üdvözölte. A miniszterelnök után szállt ki Teleki Pálné grófné és Csáky István gróf külügy­miniszter, aki az új magyar diplomata egyen­ruhát hordta, valaminta miniszterek kísére­tében érkezett többi magyar úr. A fogadásra megjelent előkelőségeket Ribbentrop báró birodalmi külügyminiszter mutatta be a magyar államférfiaknak. Teleki Pálné grófnénak pompás vörös rózsacsokorral kedveskedett a külügyminiszter. A magyar államférfiak ezután a foga­dásukra megjelent előkelőségek kíséreté­ben a kancellári váróterembe vonultak, amelyet ez alkalomból szintén pompásan feldíszítettek. A váróterem asztalán piros- fehér-zöld virágokból összeállított gyö*> nyörű csokor díszlett. A pályaudvar előtt erre az időre már felsorakozott a díszszázad. Amikor Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter a német urak kísére­tében megjelent a pályaudvar előtt, a ze­nekar pattogó indulóba kezdett. A magyar államférfiak Ribbentrop birodalmi kül­ügyminiszter és Sztójay Döme magyar követ kíséretében elléptek a díszszázad arcvonala előtt. A magyar vendégek és a fogadásukra megjelent német és magyar előkelőségek ezután gépkocsikba szálltak és Adlon­(vz) Vasárnap reggelén újból útnak in­dul az aranyvonaton a legszentebb magyar ereklye: a Szent Jobb, amely a múlt esz­tendőben, Szent István évében hagyta el először állandó székhelyét, az ország szi­vét, Buda várát, hogy elmenjen újból a szeretett nép közé, amely felett áldóan terjeszkedett több, mint kilenc évszázadon keresztül. Ez a kéz tartotta egyszer a leg­keményebben a magyar kardot, normann fegyverkovácsnak évezredre remekbe ké­szített büszke fegyverét, amelynek segít­ségével a szent király megvédelmezte állameszméjét, a nyugati műveltség és keresztény szellemiség befogadásán, ápo­lásán és meggyökereztetésén alapuló füg­getlen magyar dunai királyságot, amely­ből legyőzte a keresztény népi politikájá­val szemben feltörő törzsi szeparatizmust, de amellyel távol tudta tartani az ország határaitól a legnagyobb és legveszedelme­sebb ellenséget is. Ennek a kardnak ere­jével szerzett elsősorban tekintélyt és megbecsültetést a magyar nemzet államá­nak. úgyhogy a keresztény államközösség minden királya között tekintélyre és meg- bcesültetésre a legelsők helyén emlegették a magyarok királyát. Ez a fegyvert tartó Jobb mutatta nemzetünk elé a sokszáza- dos terhes, de gyönyörű parancsot, hogy Magyarország fegyveres erővel, hatalom­mal, fiainak élő testével, piros vérével legyen megvédelmezője a nyugati civilizá­ciónak: propugnaculum et antemurale christianismi. Ez a fegyveres kéz rótta a magyar nemzetre a örök katonai köteles­ségteljesítésnek, helytállásnak gyönyörű, de minden egyéni érdekeket feláldozó paran­csát, helytállást akkor is, ha kilátástalan­nak tűnik fel a harc, ha százszor erősebb ellenség tör is ránk és ha az égboltozat­nak mind a négy sarka elborul fölöttünk. De ez a Jobb tartotta kezében a tollat, amely rárótta a hártyalapra a gyengéd atyai szív sugalta intelmeket a liliom- lelkületű királyfihoz, a trón várományo­sához, Imre herceghez és amely örök pa­rancsként tette kötelességévé minden ma­gyarnak az idegen megbecsülését, szelle­teiét, mert a Dunamedence a népek országútiéba esik, eok nép megrekedett a Kárpátok falai között és ennek a sokT faita, de egyakaratú népnek különböző tehetsége és egyénisége külön-külön dísze és értéke a szentistváni birodalomnak.. Gyenge és, törékeny az egynyelvű ország, írta le ez a kéz az örökérvényességű dunai törvényt az örök időkre szánt regnum kormányzóinak. Ez a Jobb írta a bölcs törvényeket, amelyek a kor legmagasabb szociális törekvéseit meghaladóan is biz­tosították minden társadalmi réteg jogát, életlehetőségét, boldogulását. Ez a Jobb tudott büntetni, tudott simogatni, tudott sebet ütni és tudott gyógyítani, de bár­milyen mozdulatra lendült ez a Jobb. min­dig a reá bizott nép egyetemének érdeké­ben emelkedett cselekvésre. Ezért őrizte meg csodálatos épségben szent nemzeti ereklvénknek a kegyelet és az isteni gond­viselés. Kilenc évszázad alatt kultúrák omlottak össze, büszke építmények hevernek a por­ban. Összedőlt a Paleologusok császári trónja, amely elé csúszva-mászva közeled­hettek a fft'di halandók. Megtört Dzsin- gisz kán hatalma, amely először fenye­gette az ázsiatizmus komoly veszedelmé­vel egész Eun pát. Megdőlt az ázsiatizmus második nagy támadása is, amely nem ju­tott tovább a vérző magyar síkságon. A Szent Jobb azohban ott volt a nemzet feje fölött, kezében a normann karddal és az­zal a törvénykönyvvel, amelyhez hasonló bölcsességűt Eurónának csupán egyetlen más nemzete tudott megalkotni. Nem en­gedte, hogy tatár, török és másfajta nép, vagy hatalom tartósan erőt vegyen rajta. Nem engedte, hogy más nép magába ol­vassza a mag. arságot, elpusztítsa életere­jét, szláwá tegye, mint turáni testvérét, a bolgárt, vagy germánná amalgamizálja, ahogy germánná lett az Elba melletti har­cias szh'v poroszság. Megtartotta kilenc századon át, hogy világrengések közepette és a természeti kataklizmáknál döbbenete­sebb történelmi megrázkódtatások után is ott álljon a vészben, viharban egyedül, de mindig emelt fővel, mindig becsülettel és mindig — magyarul. Bevalljuk, nem vagyunk túlzott raciona­listák, nem vagyunk anyagelvűek, nem tudjuk kikapcsolni a népek, nemzetek és egyének életéből az isteni gondviselés ható erejét. Mi magyarok ezt nem tehetjük, mert kilenc évszázadon keresztül állandóan éreztük és érezzük az isteni gondviselés őrködését rajtunk, beavatkozását sor­sunkba, irányító szerepét, hatékony erejét. A mi eleink mindig Jézus nevével szálltak a harcba és a mi eleink mindig Istennek tetsző ügyért: Istenért és szabadságért küzdöttek. Ezért nem nélkülözhették az isteni gondviselést. Ezért hat eleven erővel mind mai napig is a Szent Jobb csodatevő hatalmába vetett hit. Ezért ünnepeljük azóta is a legnagyobb fénnyel és pompá­val Szent István napját, amióta a török elől való számkivetődése után jámbor fe­rences barátok újból visszahozták a ma­gyar nemzet szívébe Szent István áldott Jobbját. És Szent István tiszteletében, or­szágépítő munkájának megbecsülésében, törvényeinek, élettanításának, állameszmé- jének tiszteletében nincsen különbség egy és más hiten lévő magyarok között. Sőt mof>t a Ruténföld visszatérése alkalmával zengő hálával szívünkben hirdetjük, amit amúgy is mindig hittünk és éreztünk, nin­csen nyelvi különbség sem István király tiszteletében államának lakói között. Igen, csodát hívők és csodát várók va­gyunk. Nem tudjuk eltitkolni azt az érzé­sünket, hogy mindaz, ami a múlt év no­vembere óta oly csodaszerűen bekövetke­zett, amit mindnyájan olyan álomszerű isteni adománynak érzünk, a Gondviselés mellett ennek az áldó Jobbnak köszönhet­jük. Nem tudjuk felejteni, hogy a magyar nemzet a múlt évben ünnepelte Szent Ist­ván évét. Az eucharisztikus ünnepség után a pápa követe, most Szent Péter székén a katolikus egyház feje. letérdelt a Szent Jobb előtt és a katolikus világ fejének meghajolása Szent István szellemisége előtt bevezette a magyar igazság érvénye, sülősét. Nem tudjuk felejteni, hogy rutén testvéreink százai és ezrei jöttek el akkor közénk egyházi zászlók alatt és eljött a munkácsi egyházmegye püspöke is és ő az egész rutén nép meghódolását fejezte ki a Szent Jobb előtt való letérdeplésében!

Next

/
Thumbnails
Contents