Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-23 / 92. szám
1939 ÁPRILIS 23, VASÁRNAP 21 KAZINCZY ORVOSA Irta: dr. Vécsey Zoltán Nevét sokáig őrizte az emlékezet Kas- sán, a Felsömagyarorxzági Minerva 1827. évi folyamában közölt visszaemlékezés a kegyelet érzésének érthető túlzáséban azt mondja, hogy neve századokig fog tiszteletben, áldásban fennmaradni Kassa vidékén. Példaadó élete, városának szépítése terén kifejtett buzgósága, nagy orvosi tu* dása, a szegények iránt tanúsított buzgó szeretető egyaránt méltóvá teszi, hogy megemlékezzünk róla, de az irodalomtörténet valóban az örökkévalóságnak örökítette meg a nevét, mert ő volt Kazinczy orvosa, halálos betegségéből ő hozta vissza az életbe és amint Kazinczy egyik leveléből megtudjuk: Dayká’iak is nemcsak orvosa, hanem jóbarátja volt s a törékenyte'stű költőt eltiltotta az éjfélig tartó tanulástól. Kazinczy egyik róla való megemlékezésében azt írja, hogy őt Viczayhoz nem egyedül érdemeinek tisztelete és a legszentebb barátság, hanem életének megtartartása is örökre hozzácsatolta. Egy különös ima Kazinczy Ferenc iskolafelügyelői tevékenysége közben egyik szepességi útjáról 1789 májusának végén nagybetegen tért vissza állomáshelyére, Kassára. A sok utazással járó rendetlen életmód, önmagának nem kímélése legyöngítette szervezetét és szepességi egyhónapos tartózkodása idején egész szokatlan hőség uralkodott a Tátra tövében, amely szinte elviselhetetlen volt reá. Amikor Kassára visszatért, ágynak dőlt. Június 6-án mellében hörgést, másnap pedig borzalmas hideglelést érzett. Azonnal magához hívatta barátját, Viczay Józsefet, mivel — úgy mond — valami belső sugallást érez, hogy súlyos betegség fenyegeti. Negyednapra elveszti öntudatát, s idegláza a krízis felé tör. Viczay József nappal és éjjel gyakran meglátogatja, édesanyja is ágya mellett virraszt. Június 19-én a láz tetőpontra lépett, már Viczay is lemondott életéről. Baroti Szabó Dávid másnap miséjébe foglalja: . . . Memento Domine vi- vorum Francisci Kazinczy ... Kovács István református lelkész pedig vasárnapi könyörgésébe, bár ez a könyörgés nagy feltűnést kelt, mert a túlbuzgó lelkész imíf yen imádkozott: „Vagyon Uram a gyüle- ezetünkben egy úri renden lévő betegünk. Ez, Uram, egészséges korában hasztalan gondolatok szélvészeitől hányatván, Téged megismerni nem akart, adjad, hogy most ismerjen meg!” A papot ezért a könyörgéséért megfeddették, de Kazinczy betegségéből felépülve jóízűen emlékezik meg a különös imádságról és a Pályám emlékezetében már azt mondja, hogy ifjúsága és a kassai prédikátor könyörgése megtartotta. Viczay a krízis idején az utolsó gyógyszert adja neki „rendeletből, de meggyőződés nélkül”, s midőn másnap a beteg ágyához siet, álmélkodva látja, hogy Kazinczy túlélte az éjszakát. Most már kettőzött erővel dolgozik az orvos, hogy barátját talpra állítsa. Kazinczy betegségének hírét sógora, Dercsényi János mindenfelé elterjesztette. Bécsben, Pesten, a Dunántúl és Erdélyben egyaránt aggódnak érte, sőt már halálhíre is kel, úgyhogy Horváth Ádám azonnal megszólaltatja szomorú múzsáját és a Kazinczyt gyászoló vers a Komáromi Gyűjteményben meg is jelent. A gyógyulás híre most éppen olyan örömöt kelt; a Kazinczy és Viczay között szövődött barátság pedig ekkor pecsételődött meg valóban sírig tartó barátsággá. Amikor Kazinczy orvosának elhúnytáról tudatja debreceni orvosbarátját, Szent- györgyi Józsefet, így sóhajt fel: ,^erp ismertem érdemesebb két embert, mint ö és te”. Üzenet a börtönből A börtön fala sem gátolja, hogy baráti érzelmeik egybe ne fonódjanak. Kazinczy budai fogságának második hónapjában anyjához írt levelében már megemlékezik Viczayról, akivel a barátság szent érzelmein kívül a fák, növények, kertészkedés iránti szeretet is egybekapcsolja. Azt üzeni neki életének legkeservesebb Óráiban, hogy míg a fák ki nem pattogza- nak, eleangus angustifóliából szúrdaljon le annyi jövéseket, hogy belőle majd néki is adhasson. Akkor még bizakodott korai ki- szabadulásában. Három év múlva már morvaországi börtönében gondol a rügyfakasztó tavasz közeledtével Viczayra és azt írja anyjának, hogyha majd melegebb lesz az idő, Viczaynak egy skatu- lyácskát küld, amelyben „körfvélyágak lesznek és barack, virág, meg csemetemagok”. Kire is bízhatná másra a szeretve tisztelt lényt, a Kassán özvegysorsban élő Radvánszky Terézt, mint a gondos Viczayra, aki szeretettel támogatja is a magára maradt nőt. 1799-ben Kazinczyn a skorbut tünetei mutatkoznak. Fogságának már negyedik esztendeje ez. Anyjához írott levelében közli, hogy három alsó foga elől veszti az ínyét, fog- skorbutnak mondják a bajt. Közöljék ezt Viczayval és ő mondja meg, hogy mi lesz belőle ? Kiszabadulása után nem szűnik meg hálás szeretetével övezni kassai barátját és ahányszor Kassán megfordul, mindig fölkeresi Viczayt. Baráti körében nagy magasztalója a kassai doktor emberi és orvosi erényeinek, úgy hogy a győri Németh László vágyva vágyik, hogy ezzel a kiváló emberrel őt megismertesse. Kazinczy létre is hozza köztük a levélbeli kapcsolatot, amely meleg barátsággá fejlődik. Kazinczy kiszabadulása után érdekes vállalkozásba kezd; kiadja a kor jelesebb embereinek rézmetszetű képét és ezeket széles körben terjeszti, megküldi számos barátjának, ismerősének. Az első rézmetszetet atyai pártfogójáról gróf Ráday Gedeonról készítteti, a második, a legjobb irodalmi barátját, Horvát Adámot ábrázolja, míg a harmadik metszet Viczayról készült (könyvtárakban ma is hozzáférhető). A Szekeres által ügyesen festett képet Bécsben Czetter metszette rézbe, a kép alá pedig latin ajánlást illesztett Kazinczy. (Viro antiquae virtuHs constatnti, intrepido servatori civium —■ Fr. Kazinczy, ut intuentium animi ad eius exemplum accendantur, 1803.) Különben, amint Ka- zinczynak 1803 júliusában Schediushoz intézett leveléből megtudjuk, Kassa városának tanácsában is határozatba ment. hogy a város nagy fizikusának képét a tanácsterem számára megfestik. Ezt az a hálás tanácstag indítványozta, akit szintén a halál torkából ragadott ki Viczay. Gyógyszertár ezüst-arany edényekkel Kazinczy hálás visszaemlékezéseiből Így alakul ki előttünk egy nagy tudósnak és igaz embernek mindenki által tisztelt és szeretett alakja. Kis-viczai Viczay József (született 1746 március 23-án, meghalt 1810 április 5-én) régi kassai patricius- esalád szülötte. Nagyatyja a ka3sai evangélikus egyházközösségnek volt a lelkésze, édesatyja Kassa városának és Torna vármegyének orvosa, a városnak nagyra- becsült polgára, több ízben szenátora, nagyműveltségű és kiváló erényű ember, akinek példája nagyban hatott fia egyéniségének kialakulására, ö is az orvosi pályát választotta és orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, amelyet ekkor fejlesztett európai hírűvé a holland redetű van Swieten Gottfried báró, Mária Terézia kedvelt orvosa. Viczay öt éven át tanult Bécsben, három vizsgáját kitüntetéssel állotta ki s amikor 1771-ben visszatért szülővárosába. a 25 éves ifjút a legjobb hír előzte meg. Atyjának örökébe. Torna megye főorvosi székébe választották, tíz év múlva pedig Kassa városának fizikusa lett és négy évtizedes szakadatlan orvosi munkájával felbecsülhetetlen érdemeket szerzett. Amikor orvosi munkáját a 7000 főnyi lakossal bíró Kassán megkezdette, igen kezdetleges egészségügyi viszonyokat talált. Rajta kivül csupán egy orvosa volt a városnak és egy gyógyszer- tára, amely 1773-ig, a rend feloszlatásáig, a jezsuiták tulajdona volt és a rend eltörlésekor az Éder-család vásárolta meg. Ez az Istenszem-cégérrel ellátott patika Kassa legrégibb gyógyszertára, jogutódja ma is megvan a színház épületével szemben. \. jezsuiták akkoriban nemcsak a hívők lelki szükségleteivel, hanem testi jólétével is törődtek és orvosoltak, gyógyszertárakat tartottak fenn. Igen híres volt a znióváraljai jezsuiták gyógytára, ahol a havasok illatos füveivel pompás gyógyszereket gyártottak. Znióvdralja környékének parasztjai szállították a jezsuitáknak a füveket s meg is tanulták egynéhány orvosság készítésének titkát, amelyet utódaikra hagytak. Az élelmes turóciak. a drzsanka” lakosai, tudásukból üzletet csináltak és másfél évszázadon át az általuk gyártott olajokkal házalták végig Európát. A kassai jezsuiták gyógytára azt a tágas földszinti helyiséget foglalta el, amely ma a prémontrej rendház épületépek földszinti sarokterme és ebédlőül szolgál. A gyógyszertár berendezése a lehető legpaza- rabb volt: a bejárat fölött aranyozott szem ékeskedett és efölött lábnyi hosszúságú, sűrűn egymás mellé illesztett színarany- rudak alkották a felhőzetet. Éppen ilyen barokk pompa nyilvánult meg a belső berendezésen. Vert ezüstből készült, belül aranyozott edényekben állottak a gyógyszerek, csillogó rézmozsarakban törték a gyökereket, ezüst tégelyekben keverték a kenőcsöket. A jó orvos Viczay páratlan ügybuzgalommal kezdett munkájához. Fáradhatatlansága, a betegekkel vájó szeretetteljes bánásmódja, szerencsés gyógyításai csakhamar messze környékre vitték el a hírét. Annyi betege volt, hogy más nem győzte volna a munkát, de o négy évtizeden át szakadatlanul dolgozott. Kapuja állandóan nyitva állott a szegény betegeknek. A régi családi házban lakott, amely még most is áll. (A Fő-utca 82. számú ház ez. Kazinczy orvosának emlékezete valóban megérdemelné, hogy a Kazinczy-Társaság emléktáblával jelölje meg ezt a házat.) Pitvara már korán megtelt betegekkel és ő a hajnali órákban kezdte rendelését. Azután megkezdette beteglátogatását, ahogy akkoriban mondták: a „keringést”, amely egészen délig tartott. Rövid ebédutáni pihenő következett. Három órakor újra kezdte a keringést, amit hat órakor hagyott abba. Ekkor barátai körét kereste föl, amely nyaranként az ő hernádparti kertjében gyülekezett a malmok tövében és a kort mozgató kérdésekkel s a köz- ügyekkel foglalkozott. Barátaitól elválva, újból betegeit látogatta, hazatérve pedig még mindig nem pihent le, hanem olvasott, tanult, míg a teljes kimerültség el nem nyomta. Kazinczy barátjának halálakor megható epizódot említ, A súlyos beteg Viczay maimhoz hivatta eperjesi orvosbarátját, Krüger doktort, nem azért, hogy orvosi segítségét vegy igénybe, mert ő jól tudta, hogy nincs segítség, hanem hogy barátjától búcsút vehessen és végső akaratát közölje, amely szerint hátrahagyott holmijával bánnia kell. — Kérlek, ne nyujtóztass ki, úgy mint a halottakat szokás — mondotta könnyező barátjának —, hanem mintha csak aludnám, tenyeremet ábrázatom alatt tartva és féloldalt fekve. Életemben sohasem volt nyugtom s hadd láttassam halva nyugodni. A fiatal, nagytudású és fáradhatatlan orvosnak hírneve hamarosn elterjedt megyéjének htárain túl is és távoli vidékekre hívták őt a súlyosabb betegekhez. Nem rettentette vissza az időjárás, a járhatatlan út, útra kelt télen, nyáron, nappal, éjszaka. Ifjabbb éveiben lovon tette meg a hosszú utakat is, de úgy, hogy minden állomáson lovat váltott s nem ritkán kidőlt a ló alóla, úgy meghajszolta. Visszafelé sem kímélte magát, mert ekkor azokra a betegeire gondolt, akiket a városban otthagyott. Aki nem szerette a pénzt Ideális lelkületű ember volt, bár életpályája a legmateriálisabb vonatkozású. „Soha ember kevésbbé a pénzt nem szerette, mint 6” — mondja a róla való emlékezés. A szegényeknek ingeyn szolgált s nemcsak a patikát fizette, úgyhogy egy év alatt csupán orvosszerekre két-három- ezer forintot költött, hanem ahol Ínséget látott, marokkal szórta a pénzt a beteg ágyába. Kazinczy említi, hogy halála után a kassai Patikákban 7000 forintnál több adósságot kellett utána kifizetni a hagyatékból. Kell-e nagyobb dicséret reá? kérdi. — Valóban a szegények orvosa volt s amikor halálának híre szétfutott a városban, a szegények sírva futottak össze a a házánál és sírva kísérték ki koporsóját a nyughelyéig. Ami kevés munkaideje maradt, azt nemes szenvedélyeinek szolgálatába állította. Kertészkedő hajlamáról megemlékeztünk. Hernádparti kertjét szenvedélyesen ápolta és díszítette. Ám a város ék,e- sjtésévej is törődött és nem nézhette sokáig nyugalommal a színház épülete és az Orbán-torony között éktelenkedő csupasz teret, Saját költségén hozzáfogott a tér be- fásításához, munkásokat fogadott és sokszor maga IS közibük állott, ásót, kapát kapott a kezébe és fáradhatatlanul dolgozott. így ültette el azon a térségen az olasz nyár- £ák, gesztenyék, juharok, scorbusok kettős sorát, amelyek lombokba borulva Déryné ifjasszony kedvelt alléját alkották, úgy hogy még télvíz idején is itt sétálgattak a kassai delnők és arszlánok, ünepélyes alkalmakkor pedig lampionokkal világították ki a nyílegyenes sétányt, amelyen boldogan bolyongott Viczay dók- tornak Kassáért rajongó szelleme. Nem volt az életnek olyan területe, a tudománynak olyan ága, a művészetnek olyan megnyilatkozási formája, ami szenvedélyesen ne érdekelte volna. Szerette á zenét, a könyvet, az irodalmat, nagy szorgalommal hordta össze pénzgyujtemény é- nek és csigagyüjteményének ritka darabjait. Emellett testi erőinek fejlesztésiről sem feledkezett meg. Szervezetét kemény munkához és a természet viszont a gságaiuak elszenvedéséhe szoktatta. Erős, zömök testű volt, közepes magas, ságú, szöghajú, kék szemének tekintete jóságos. A leghidegebb télben is egyszerű köpenyt viselt, minden héten háromszor fürdött meg hideg vízben, soha nem ivott szeszes italt, csupán egyetlen káros szenvedélye volt, ami miatt eléggé kárhoztatta magát, de nem tudott leszokni róla — a feketekávé. Legenda a sír körül Családot nem alapított e benne egy ősi patrícius kassai család halt ki. Amikor meghalt, széles környék népe siratta. A Forrás-utcai luteránus temetőben temették el. Sokáig tartotta magát a legenda és Kazinczy is hitelt ad neki, hogy Viczay végső akarata az volt, hogy testét ne a temető földjében, hanem kedvelt kertjében földeljék d s a temetőbe kővel megrakott koporsóját » kísérjék. A legendát később még megerősítette, hogy örököse, Sihulszky Frigyes orvos, a kedvelt hernádparti kert érdekes építményei mellé, a remetelak, kápolna, temp- lárius-rom társaságába kis templomot állított föl, amelynek kupoláját három fekete márványoszlop tartotta s az oszlopok közé Viczay mellszobrát állíttatta. A latin, magyar es német nyelvű feli-árt Dessewffy József készítette: .A jók a jót nem felejtil Szomorú fűz levelek Borítják hamvai medrét A méltónak S a bús emlékezet Nyögve vagy remegve Élt mindig felette” — ez volt. a Viczay emlékezetét magyarul megörökítő fölirás. így még inkább megerősödött az a hit, hogy az áldott emlékű kassai főorvos hamvai ezen a helyen nyu- gosznak. De maga Dessewffy cáfolja meg ezt a hiedelmet, amikor megírja, hogy Viczay nem e három oszíopú peripetron alatt pihen, hanem a Forrás-utcai luteránus temetőben, ahol nagyatyja, az ékesszavú prédikátor és atyja, a szintén híres kassai orvos fekszik. Már Kazinczy említi, hogy az elhunyt barátai nyomban a temetés után 10.000 forintot adtak össze, hogy méltó emléket állítsanak a város és messzi környék nagy jótevőjének. így készült a kedves halott sírhalma fölött az egyiptomi ízlésű kápolnácska, amelyen gróf Csáky Emánuel latin nyelvű felirata hirdette: Egyszerű volt erkölcseiben, megvetette a szerencsét, A betegeknek egészséget osztott Enyhítöszert nyújtott a bágyadtaknak, segélyt a szegényeknek, Magára sohse gondolt, polgártársaiért élt, A mágnást, parasztot, polgárt, szeg 'nyt Egyforma szeretettel ölelte nrr’.'l'?>; Meghalt Hygeia méltó papja Az elragadottat Megsiratja a közösséget ért csr; ; Puhán pihenjenek csontjai így kívánja barátainak köre És áll a szent sirhalom A íó emlékezetű férfi fölött.
