Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-23 / 92. szám

A jugoszláviai magyarok között

Irtó: Csuka Zoltán;

Nemrég rendezte meg a belgrádi főiskolások „Bolyai Farkas” Egyesülete első bálját, amelyre a hajdani Bácska és Bánát minden részéből seregestől jöttek a magyarok és amelynek az volt a külön nevezetessége, hogy az első magyar bál volt Belgrádban. A Belgrádban tanuló magyar egyetemi hallgatók és tanítóképzősök már hetek óta nagy izgalommal készültek erre a bálra, amely az első nagyobbszabású magyar megnyilatkozás volt a jugoszláv fővárosban és amelynek anyagi sikerétől bizony a Belgrádban tanuló nagyon szegénysorsú kisebbségi magyar diákok idei jóléte sokban függött. Most, jó pár héttel a bál után, már le lehet szögezni, hogy mindenképpen érdemes volt ezt a bálát megrendezni, mert mind erkölcsileg, anyagilag fényesen sikerült, ami azt jelenti, hogy a Belgrádban tanuló szegénysorsú bácskai vagy bánáti magyar fiúk asztalán az idén egy kicsit jobb falatok is kerülhetnek a tányérra, mint eddig.

Magyar diákok a belgrádi proletár negyedben

Leszállt már az est a jugoszláv fővárosra, mikor a Szkerlics-utcát keresem. Ez az utca már egészen künn van a város szélén, az úgynevezett Vracsar városnegyedben, ahol főként szegény proletárok laknak. Hosszú keresés után girbe-gurba, rosszul világított utcácskát mutat egy szegény szerb öregasz- szony, ide fordulok be s nem is kell nagyon messze menni, mikor az egyik házból magyar nótaszó szűrődik az ideára. Vasárnap este van, a fiúk ilyenkor összejövetelt szoktak tartani, pihennek, szórakoznak s minden vasárnap szól a nóta és pereg a tánc.

Az előszobában Bicskei János, az egyesület elnöke fogad, örömmel vezet be az egyesület szórakozó- és tanulótermeibe, ahol ilyenkor együtt vannak diákok és diáklányok. Ami először szembetűnik, az, hogy a legnagyobb terem közepén Bolyai Farkas, a híres erdélyi tudós arcképe alatt, ott függ a feszület, a keresztény eszme szimbóluma. Alig néhány esztendeje a belgrádi magyar főiskolások jórésze még baloldali útvesztőkben tévelygett, ma azonban már valamennyi belgrádi magyar főiskolás megtalálta a kisebbségi nemzet egyetlen öntudatos útját: a nemzetéhez és hitéhez való ragaszkodást.

Bicskei János határozott arcélű, értelmes fiatalember, ő vezeti a tanítóképző bennlakását és a főiskolások menzáját is. Elmondja, hogy az egyesület hat esztendeje alakult, ő maga egy éve viseli az elnöki tisztet. Az egyesületnek ma 89 tagja van, ezek közül 8 leány. Legtöbben az állatorvosi szakon tanulnak. Ezután következik az orvosi és mérnöki szak. Érdekes, hogy Belgrádban mindössze egyetlen magyar joghallgató van, aminek az a magyarázata, hogy a magyar jogászok zöme Szabadkán és Zágrábban tanul. A tanítóképzősök internátusában 43 magyar diák van, mindannyi bácskai és bánáti fiú. A tanítóképző első és második osztályának hallgatói, több osztály egyelőre még nincs.

Utolsó falatjukat is megosztják . . .

Az egyetemi hallgatók legnagyobb része igen szegénysorsú családból származik, akik a szülői háztól csak kevés támogatást kaphatnak. Elmondja Bicskei János, hogy ezek a magyar fiúk milyen szeretettel támogatják egymást, azok, akik csak egy kicsit jobb helyzetben vannak, pénzbelileg is támogatják a menzát és sokszor utolsó falatjukat is megosztják a szegényebb diákokkal. Saját erejükből tartják fenn a menzát, ahol egyszerű, de ízletes kosztot kapnak.

Hetenként egyszer, vasárnap délután szórakoztató összejövetelt rendeznek a hallgatók, a hét többi napján azonban komolyan készülnek az életre. Hetenként egyszer egy-egy előadás vagy felolvasás hangzik el, amit mindig termékeny vita követ. Ezek az elő- ge, jórészt a múlt század irodalmát tartalmazza és a főiskolások leghőbb vágya az, hogy a könyvtárat korszerű magyar könyvekkel is kibővíthessék.

„Vissza a népünkhöz!"

Megkérdezem még az elnököt, milyen tervekkel készülnek az életben való elhelyezkedésre a kisebbségi magyar

Fodor Gellért is látta, hogy nem ele-1 gendő, ha a gazdák csak azért jönnek | össze, hogy kártyázzanak és liter bor mellett eltereferéljenek. Őket a megélhetés érdekli, a közszükségleti cikkek olcsó beszerzésének, termékeik jó áron történő eladásának kérdése és akkor jobban érdeklődnek a kör ügyei iránt, így indult meg az első szövetkezeti megmozdulás. Először 5 vagon gálicot szereztek be közösen, aztán 150 vágón tűzifát s rájöttek arra, hogy a szövetkezés sok megtakarítást jelent. így született meg még abban az esztendőben a paprikatermelők szövetkezetének gondolata. Erre annál is inkább szükség volt, mert a gazdasági válság folytán katasztrofálisan zuhant a paprika ára 1931-ben még 100 dinárt adtak egy füzér paprikáért, 1932-ben csak 7 dinárt. A meginduláshoz két millió dinár kellett volna, de a tőkét nem lehetett összehozni, a bizalom a válság miatt a nullára csökkent s a szövetke- adások irodalmi, történeti, vagy művészeti tárgyúak. Állandó francia, német és angol nyelvtanfolyamokon bővítik nyelvtudásukat és emellett igen nagy szerepe van a magyar helyesírási tanfolyamnak, mert azok a magyar főiskolások, akik szlávnyelvű középiskolákat végeztek, bizony meglehetősen járatlanok a magyar helyesírásban. A

főiskolások. Nagyon komoly lesz az arca és ezt mondja:

— Csak természetes az a szándékunk, hogy az életbe kilépve, a kisebbségi magyarsághoz tartozó fiúk szülőföldjükön, de legalább is népük körében maradjanak. Ezért is választottak szabad foglalkozást és nem olyant, amely a hivatalnokoskodás vállalásával egyúttal népüktől is elszakítaná őket. Mi valamennyien tudjuk, hogy csak ezzel használhatunk népünknek.

Elmondja még, hogy a tanítóképzősöknek is van önképzőkörük, amely szintén igen szép eredménnyel működik. Jó és becsületes munkát végeznek ezek a fiúk, szorgalommal készülnek az életre s nem is annyira kenyérkeresésre, mint inkább szolgálatra. A jugoszláviai magyar kisebbség becsületes szolgálatára.

I tanfolyamon szorgalmasan tanulnak a I diákok és rendszerint már az első évben pótolják a hiányt. Az állatorvosi és orvosi szak hallgatóinak külön szak- tudományos szekciójuk van, amelyeken szakelőadások hangzanak el.

Sajnos, az egyesület könyvtára gyen- zeti gondolat sem ért meg még any- nyira, hogy ilyen nagyobb arányú akciót végre lehessen hajtani. Várni kellett tehát és a várakozás esztendeit Fodor Gellért előadások rendezésére használta fel. A Gazdakörbe szerbek is bejártak, akik már régen agrárszövetkezetekbe tömörültek és így terjesztették a szövetkezeti élet eszméjét a magyar gazdák között. 1935-ben már megérett a helyzet arra, hogy Fodor Gellért újabb szövetkezeti indítványnyal lépjen a gazdák elé: lisztmalom felépítésére tett indítványt, ami az őrlési vám nagymérvű leszállítását jelentette. Kiválasztotta a száz legjobb gazdát és megindította a szervezés munkáját. A szövetkezet hamarosan megalakult és félmillió dinárért megvásárolta az egyik eladó malmot. Harminc alapító taggal indult meg a szövetkezeti élet, négy év múlva már 3316 volt a tagok száma. Már az első év elnöki jelentése beszámol arról, hogy a részjegy ára teljes egészében megtérült, amennyiben a gabonamalomban 360

vágón gabonát és a paprikamalom hat kövén 8 vágón paprikát őröltek. Míg a nemszövetkezeti malmok 18% őrlési vámot szedtek, a szövetkezeti malom 10% vámot számított, tehát a gazda minden mázsánál 8 kilogramot megtakarított. A paprikaőrlésnél a magánmalmok 2 dinárt számítottak kilogra- monként (20 fillér), ezzel szemben a szövetkezeti malom csak 70 párát (kb 7 fillér), a paprikatermelők kezében tehát az évi nyolc vagonnál hatalmas összeg maradt.

És Ion világosság Horgoson*

Fodor Gellért ezek után újabb szövetkezeti mozgalmat indított. Indít-. ványt tett a villanyvilágítás bevezetésére, ugyancsak szövetkezeti alapon. Több mint negyven esztendő óta kísértett a villanyvilágítás bevezetésének gondolata Horgoson, de sohasem tudták megvalósítani. Végre 1935-ben sor került a mozgalom megindítására, Lendvay Lajos mérnök vezetésével gyűjtötték a tagokat és Horgos 1106 háza közül 340 házba kívánták a villanyt bevezetni. A részjegyek névértéke 100 dinár volt és minden egyes lámpa után egy darab részjegyet kellett jegyezni. így elérték, hogy a szegényebbek kevesebb jegyzés mellett is villanyvilágításhoz juthattak. Egyébként ugyanez a szociális gondolat valósult meg a szövetkezeti malomnál is, ahol kimondották, hogy évente minden 10 mázsa gabona őrléséhez egy részjegy lejegyzése szükséges.

Természetesen a szövetkezeti malom kiépítése nem ment zökkenők nélkül, a magánmalmosok eleinte mindent elkövettek a szövetkezeti eszme megakadályozására. A villanyszövetkezet kiépítése két esztendeig tartott és 1937 februárjában gyulladt ki az első villany- lámpa Horgoson. Az áramot 30 kilométer távolságról, Törökkanizsáról (Növi Knjezsevac) 7 dináros áron kapják.

Szervezkednek a munkások

A villanyvilágítás szövetkezeti alapon való bevezetése után Fodor Gellért újabb szövetkezeti akciót indított, ezúttal a munkásság szövetkezeti megszervezésére. 1936 decemberében községi elnökké választották a lelkes fiatal szervező férfiút és ebben a minőségében számtalanszor alkalma nyílt a földnélküli magyar munkásság nyomorának meglátására. Ezért támadt benne az a gondolat, hogy egyrészt fogyasztási szövetkezetét alapítson a földmunkások részére, másrészt pedig a gazdákban is fölkeltse a szociális érzést és megértesse velük, hogy a folyton megismétlődő munkás-sztrájkok, amelyek főleg permetezés idején, vagy olyan alkalmakkor törtek ki, amikor a gazdák nehezen védekezhettek ellene, tulajdonképpen nagyobb károkat okoznak a gazdáknak, mint amit a rendes munkabér megadása jelent. Most már két esztendeje Horgoson a községházán minden évben egyeztető bizottság ül össze, amely a munkabéreket megállapítja. A bizottságban a gazdák két taggal, a munkások két taggal képviseltetik magukat, döntő szava pedig a község elnökének van. Ezzel elérték azt, hogy a sztrájkok három év óta megszűntek, a munkások rendesebb munkabéreket kapnak és a szociális viszonyok megjavultak. A beszerzési és fogyasztási szövetkezetben ma 2670 földmunkás van megszervezve és a szövetkezet jelentékenyen olcsóbb árakon juttatja tagjait élelmiszerekhez és más árukhoz. Ez a szövetkezet Jugoszláviában egyedülálló, a topolyai járásban most alapítottak ilyent. A részjegyek ára 50 dinár, részjegyeket ä

Látogatás Horgoson,

a szövetkezetek községében

A bánságokra osztott Jugoszlávia legészakibb részén, közvetlen a magyar határ közelében fekszik Horgos, ez a 11.000 lakosú, csaknem tisztán magyar nemzetiségű község, a Jugoszlávia és Magyarország között átvezető nemzetközi autóút kapujában. Paprikatermelése messze földön ismeretes, a világhírű szegedi paprika után a horgosi paprikát ismerik legjobban Európában. Lakosságából 1200 gazdának van szőlőbirtoka s így paprikatermelése után nyomban bortermelése következik. Az utóbbi negyedévben sokat emlegeti a sajtó. Horgos nevét a délszláv politikai ' élettel kapcsolatosan: innen került a jugoszláv szkupstinába Fodor Gellért, aki jelenleg mint a to- polai járás képviselője a szkupstina egyetlen magyar nemzetiségű tagja.

Fodor Gellért egészen 1938 végéig napi politikával nem igen foglalkozott; a kisebbségi feladatot vállalta, amely kifelé a legszürkébb, befelé a legfontosabb, az úgynevezett „aprómunkát”, a horgosi magyarság gazdasági megszervezését, a szövetkezeti élet kiépítését. Fiatal, harmincöt éves ember Fodor Gellért, a háború után felnőtt nemzedékhez tartozik, tökéletesen beszéli az államnyelvet, a közgazdasági egyetemet Budapesten végezte. Tíz esztendeje, hogy hazakerült szülőfalujába, bejárt a Gazdakörbe s akkor látta, mennyire nagy szükség lenne a magyarságot az elhanyagolt gazdasági téren megszervezni. Hozzálátott a szervezőmunkához, aminek eredménye az lett, hogy az addig üresen tátongó

Gazdakörnek 1932-ben már 700 tagja volt. Még abban az évben a Gazdakör elnökévé választották a fiatal Fodor Gellértet.

Az új elnök nem elégedett meg a címmel és tisztséggel, hanem lelkesülten dolgozott tovább. Még abban az évben gazdakongresszust hívott egybe, amelyen részletesen megtárgyalták a horgosiak legfájdalmasabb panaszait, ezek között a gazdaadósságok rendezésének kérdését. Horgos különleges termékei a paprika, a rozs és a bor, ezek elhelyezésének kérdését vitatták meg. Első esetben történt, hogy az új államban a horgosi magyar lányok magyar ruhában jelentek meg a gazdakongresszuson, amellyel kapcsolatban aratóversenyt és lóversenyt is tartottak. Kilencezer jegyet adott el a Gazdakör pénztára, amely ezúttal első ízben alaposan megduzzadt.

Szervezkednek a gazdák