Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-23 / 92. szám
1939 ÁPRILIS 23, VASÁRNAP •rmrom -MactoiRHIRIiaE 11 Kisalföldi életképek Irta: Vájlok Sándor Az átmeneti időszakot, amely alatt a régi élet átkapcsolódik a nagy magyar élet ritmusa, menete szerint, az összes gazdasági tájak közül talán a Kisalföld érzi meg legerősebben. A bécsi dntés ugyanis kihagyta legfontosabb pontját, Pozsonyt, amely eleddig felvette terményeit és a legtöbbször munka- eröfeleslegét is. Most piac nélkül van a vidék és várja, hogy átszervezzék gazdasági életét, piacot teremtsenek terményeinek és valahol megnyíljék az ajtó, ahol munkát kap a sok proletár és zsellér. Az átmeneti időszak számtalan megfigyelésre méltó eseményt, életképet termel ki, amelyek eddig ismeretlenek voltak a vidék a általános maéletében. Nem egy „életkép' gyár vonatkozást rejt magában és Így érdemes arra, hogy a magyar közvélemény elé kerüljön. Mindegyikben a jelen élet és a jövő kérdése forr és próbál valamilyen irányban kikristályosodni. Ez, a vajúdás, forrongás termeli ki a rendkívüli eseményeket és határozza meg a kissé megbénult, megkábult Kisalföld, de talán az egész Felvidék életét is. Egy deáki zsellér, akinek nem volt 60 fillérje, hogy katonafiának csomagot küldjön A szegény rétegben a pénztelenség az úr. Más években és helyzetben is a tavaszelő a legkritikusabb idő a szegény ember életében. A téli készlet ekkorra már kifogy, a tavaszi munkának pedig még nincs eredménye A munka a határban lassan indul meg, város is kis mennyiségben vesz tavasszal munkaerőket. A "kereslet csak ép annyira elég, hogy eltengődjenek belőle; éljenek is, meg nem is. Valahogyan kihúzzák a nyárig, a szezon kezdetéig, amikor megindul munka és az élet, / Az idei tavasz azonban sokkal nehezebb a régieknél. Ennyire pénztelenül ugyanis még sohasem indult a télbe és a tavaszba a falusi ember, mint most. A múlt évben nem tudott keresni. Az örökös csehszlovák mozgósítások lehetetlenné tettéit « szezon kihasználását; elmúlt az aratási a répa és azépí tési szezon, a családos katonaköteles wvunlaás azonban nem tudott eleget keresni. A gazdasági átépítés miatt nem lehetett utólag bepótolni ezt a hiányt kisebb-nagyobb keresetekkel. A kisalföldi munkás átlagban, mint a megbízható becsülések mutatják, decembertől húsvétig a közmunkákból nem keresett többet 6—8 pengőnél. A munkásság ezért erősen mozgolódik kenyér után. A szol. gabirói és vármegyei hivatalokba szüntelenül küldik deputációikat, hogy gondoskodjanak már keresetről, mert az élet egyre nehezebb lesz. A hivatalok azonban még nem jutottak bele a rendes kerékvágásba és a rájuk váró nehéz szervezői munka miatt nem tudnak annyi figyelmet szentelni a szociális és mufikáskérdésnek, mint amennyit azok megkívánnának. Pedig ezt a feladatot nem lehet sem eltolni, sem elsikkasztani. Minél előbb és minél hatékonyabban közbe kell nyúlni, hogy a mostani káros fejlődés megakadjon. Roppantul szükséges lenne, hogy a kormány a felvidéki megyék szociális titkárait is kinevezze. Azok az emberek, mert szociális titkárok véleményünk szerint csakis felvidékiek lehetnek — akik ismerik a vidék életét és munkalehetőségeit: sikerrel tudnának dolgozni, vagy közreműködni a kérdések megoldásánál. Egyébként szaporodni fognak azok az életképek, amelyekből egyet a deáki postáFelvidéki irodalom L ALTALANOS ÉRDEKŰ. Aixlnger L.: Pozsony. 20 képpel, kötve Arky A.: Ruszmszkó küzdelme az autonómiáért 1918—1927. . . . Baranyai Z.i A kisebbségi jogok védelmének kézikönyve............................. Bruckner Gy.: A Szepesség népe, néprajzi és művelődéstörténeti tanulmány ..................................................... — — A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben ..... Delmár H.: Autóúton a Tátrába . . . Flachbart E. dr.:A csehszlovákiai nép- számlálások és a felvidéki kisebbségek nyelvi jogai ..................................2 Díváid K.: Eperjes templomai ....-------Felvidéki séták. . . . » , » Haiczl: Érsekújvár múltjából .... — Léva története a XVII. században Halász A.: A felsömagyarországi lakosságnak munkával való ellátása a magyar és a cseh uralom alatt . . . Hegyi J.: Hazánk történelmi nevezetességű helyei és meglévő műemlékei . Horváth J.: Magyarország és a nemzetiségi kérdés 1815—1920 .................. 2.80 1.20 4.— 2.— 10.1.— 1.60 4.— 7.— 4.40 2.— 3.— .90 Pfeiler Ferdinand (Zeidler Testvérei} nemzeti könyvkereskedése, Mips), IV., Kamtti Lajts-ilca 5. nál jegyeztünk le. T. B. mezőgazdasági munkás, aki sohasem számított a falu szegényei közé, csomagot akart küldeni a fiának. Katonafia Kárpátalján van és csak tábori postán keresztül lehet vele érintkezni. Húsvét előtt azt irta haza, hogy küldjenek neki csomagot, a tábori posta ingyen elviszi. Az öreg be is csomagolt egy kis szalonnát a téli disznóból és egy-két pogácsát és elvitte a postára. Ingyen akarta küldeni, itt azonban közölték vele, hogy a tábori csomag sem díjmentes. Hatvan fillért kellett volna érte fizetni, az öreg azonban bevallotta, hogy se nála, se otthon nem tud ennyi pénzt találni. Nincs kereset, az üzletben is hitelre vásárolnak. Mit tehetett volna mást, haza indult a csomaggal, és katonafia nem kapott volna húsvétra csomagot, ha hirtelenében mások jóvoltától nem került volna elő ez a kis pénz. Jellegzetes tünet, „életkép", ami ezzel a zsellérrel történt. Még „életkiépebbé" teszi az, hogy ez sokakkal megtörténik, vagy megtörténhetik... Mindenhová protekció kell! A kisalföldi munkások elöntlk a városi, állami munkahelyeket és munkát keresnek. Bejárják Pestet, a vasúti Uzletveztöséget, próbálkoznak a gyárakban, műhelyekben, kisebb, vagy nagyobb magánvállalatoknál. Kinek sikerül munkát kapni, kinek nem. Ez mindig, eddig is így volt. A kisalföldi embert azonban mindenütt meglepi egy eset, amit szüntelenül emleget a vonatban, ha haza megy, otthon a tanácskozásokon, a magán- vagy hivatali embernek egyaránt: Protekció kell mindenhová! Nem azt nézik benne, mit tud, milyen a munkalevele, képessége, hanem azt: ajánlja-e valaki. Ha igen, szóba állnak vele a protektor nagysága szerint, ha nem, szóra sem méltatják. Ez a jelenség nagyon bénító hatással van munkásemberre. Kissé kivertnek, lenézettnek érzi magát. Lépten-nyomon olyan jelenségekbe ütközik, amelyek emberi méltóságát csorbítják; nem becsülik meg annyira, mint kisebbségi magyarok tették, ahol érezte, hogy testvére a magyarnak, egyenrangú „néptárs". összehasonlításokat tesz a kisebbségi élettel, ahol a grófi pártvezér, az ügyvéd természetesnek vette, hogy lekezel vele és komoly tárgyaló félnek vette a munkatárgyalásoknál, a pártéletben, társadalmi és a politikai szervezésben. Sok munkás nem tudja megérteni, hogy miért kellene ennek most megváltozni és miért kellene neki éppen Magyar- országon nem „néptáranak", hanem másodrendű polgárnak lennie? A mi munkásaink tudják azt, milyen fontos nemzeti szerepe van rétegüknek a modern államokban. Tudják azt, hogy Németországban, vagy Olaszországban az állam ;íővöje, boldogulása függ a munkásság sor sától. Ezért ők is elvárják, hogy a munkás hasonló megbecsülésben részesüljön Magyar- országban Is. Becsületes bért kapjon és munkát, de ne a protektor, hanem saját érdeme alapján. megtől. Az egyik mátyusföldi faluban a húsvéti körmenetben már nem mentek az urak és a jövendő urak, a gimnazisták régi, tavalyi helyükön, hanem kiváltak és külön egy-két paraszti származású is, akinek az apja még most szánt és vet ... De az iskolai szellem olyan irányban hat rájuk, hogy már nem tartják apjukat eléggé úrinak. Elhagyják életrendjét és az urak közé húzódnak. Furcsa ez a kőrmenet, külön uraival és Jó távolra tett parasztjaival. „Életkép”, mégpedig olyan, amelyet a húsz év nem tudott i felmutatni . . . Mi lesz a parcellákkal t A mátyusföldi embert a fölbirtokreform izgatja a legjobban. A régi és az eljövendő egyaránt. Várja az újat és aggódik a régiért? A csehszlovák földreformnál ugyanis jutott egy kis rész a magyarságnak is. Házat és kisebb gazdaságot építettek rá. Most aggodalom fogja el ezeket a kisgazdákat, mert nem tudják: mi lesz a földdel. A hír úgy tartja, hogy régi tulajdonosai visszaveszik a nagy fáradtsággal és sok pénzzel kiművelt földet, a beépített telket. Ez a bizonytalanság megbénítja a tavaszi munkát. Ezért feltétlenül szükséges lenne, hogy ezek a magyarok megnyugtató választ kapjanak; övék lesz a föld, dolgozhatnak rajta tovább is. Azt ugyanis nehéz lenne elképzelni, hogy a magyarok között szétparcelláRégi minőség, olcsóbb ár! Az elektromos kerékpárvilágítás hem elérhetetlen vágy. Minek kísérletezzünk régi- fajta szükségmegoldásoklfftl. amikor ma olcsón beszerezhetjük a megbízható, fénymm 3 wattos BOSCH Leszállított ára P 18.30—23.50 készletenként Kapható minden kerékpárszaküzletben! zott föld, amit pénzen vettek meg, visszaszállna régi tulajdonosára. Sok magyar egzisztenciát törnének össze, Virágzó belterjes gazdálkodást, fejlett mezőgazdasági kultúrát tennének tönkre. Hölgyválasss __ M mulatság vége : fiárom Halott Jászberény, április 22. Szentlőrinckátán táncmulatság volt. Amikor hölgyválaszra került a sor, Nagy F. József és Bojtos Mihály tizenkilencéves legények összeszólalkoztak. Előrántották késeiket és egyszerre döfték egymásba. Nagynak a nyak- főütőerét, Böjtösnek szívét találta a szúrás. Mindkettő összeesett és percek alatt elvérzett. Jászberény egyik vendéglőjében Kasza János és Sisa János legények zavarták egy társaág mulatozását. A kocsmáros a két legényt kituszkolta a helyiségből, de azok az utcán megvárták és megtámadták a társaságot. A verekedés végén Sisa János holtan maradt az utcán. A szívét szúrás érte olyan erővel, hogy a kés a gerincoszlopban megakadt. A verekedőket letartóztatták. A vizsgálat megindult. msm i a hadászat és mi a harcászat? Felvidéki színelváltozások ... A felvidéki emberek abban egyeznek meg legjobban, hogy természetesnek veszik a társadalmi egyenlőséget és nem osztályozzák az embereket vagyonuk, vagy születésük szerint. Ez az elv Így általánosságban azonban csak a múltra vonatkozik, mert a Jelenben „sok demokrata” tetszeleg már a címekben és örül annak, amit azelőtt nevetségesnek tartott. A színelváltozás a Felvidéken is megkezdődött. A gimnáziumokban már vannak úrifiuk és parsaztgyerekek. Nemcsak e „nagyok", hanem ők U különválnak a póri töA hadászat (sztratégia) ég a harcászat (taktika) fogalmát sokszor cserélik össze, mert azok lényege az olvasó közönség előtt legtöbbször ismeretlen. Hadászatnak nevezzük ClauSeuntz szerint azt a tevékenységet, amellyel a vezér a döntő csatát előkészíti, vezeti és a végső győzelem szempontjából kiaknázza. Harcászatot gyakorol pedig az a vezető, ki a nagy cselekmény keretében neki kijutó feladatot, harcban, fegyvernemeit, vagy fegyvernemein belül rendelkezési egységeinek hatását összehangolva, meg' oldja. A két tevékenységnek vannak szigorúan el nem határolható közös területei is, mégis azt mondhatjuk, hogy a hadászat inkább a végső döntés kimunkálásán fáradozik (erőosoportosítás), átcsoportosítás, hadászati formák megválasztása a végső győzelem szempontjából, a harcászat pedig a nagy cselekmény keretébe illő harcfeladatokat old meg. A dolog természete szerint való, hogy a harcászatra ugyanazon tényezők gyakarolnak befolyást, mint a hadászatra csak térben és időben korlátozottabb mértékben. De az is, hogy harcászati siker nélkül a legszebb hadászati gondolat is meddő marad. A harcászati siker titka pedig csapataink erkölcsi fölényéből és kiképzési fokából összetevődő belső érték. A háború, — erőszak. Az erőszak harcban jut kifejezésre. Annak is inkább minden harc értelmét megadó utolsó és döntő mozzanatában a test-test elleni küzdelemben, vagyis a közelharcban. Az műveli a legjobb harcászatot, aki ellenfelénél több köz;lharcost tud odavinni támadásával a kézitusához. Ezt azonban az ellenségnek sok puskájának, golyószórójának, géppuskájának, aknavetőjének, lövegének tüze akarja megakadályozni. A támadással járó felesleges veszteségek elkerülése szabta meg a harc súlyát és dicsőségét hordozó gyalogságnak szervezetét és harceljárását. Szervezését annyiban, amennyiben még a legelemibb sejtjének, a rajnak, ösz- szeállltásában sem hiányoznak a lökőerőt é« azok mozgását elősegítő tűzerőt képviselő részeik. Haroeljárását annyiban, amennyiben mozgását, a veszteségét csökkentő terep helyes kihasználásával, a tüzérségnek, a repülőknek, saját tűzgépei- nek tűztámogatásával és a műszaki csapatokkal összihangban, lendületét vállalkozó kedvét csorbítatlanul megőrizve kell megoldania. A tűzerő (golyószórósok, géppuskások, stb.) egyébként nemcsak arra való, hogy a lökőerőt lehetőleg veszteség nélkül közelharc-távolságra segítse, hanem arra is, hogy azokat a birtokba vett területek védelmében támogassa, az ellenség felbomlásáig tartó üldözést egyengesse és a meglepetésszerű visszacsapásoktól a csapatot megoltalmazza. Az ütközetek bevezetésében és az azokban elért eredmények kimiélyítésében fontos szerep jut a rövidebb lélegzetű harcok megvívására alkalmas gyorsan mozgó gyalogságnak és a lovasságnak. A műszaki csapatok a gyalogság harcában netán felmerülő műszaki feladatokat látják el. Ilyenek a folyamátkeléseknél végzendő, a megerősített állások megtámadásánál és a védőállások megtámadásánál felmerülő, szakképzettséget megkövetelő, műszaki munkálatok. Olasz-albán vámközösség Tirana, április 22. Az Albán Távirati Iroda jelentése ezerint Olaszország és Albánia aláírták a vámközösségről szóló szerződést. Az albániai vámokat olasz vámőrök fogják beszedni. A végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseket még május 31. előtt megteszik. Az egyezmény a két ország pénznemének viszonylagos értékét is meghatározza: egy líra 6.25 albán franknak felel meg. Az Albán Nemzeti Bank az Olaszországban érvényben levő rendelkezések értelmében intézi az ország pénz- és devizaügyeit.
