Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-23 / 92. szám
Előfizetés, ér évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP /Szerkesztőség és kiadóhivatal: i Budapest,Vili. kerület,Jőzsef-körút5, szám Telefon: 144*400 © Telefon; 144-400 Nemzethűség és államhűség . (d) A fölszabadult területen nagyjában hefejezték az ideiglenesen átvett, közhlva- talnokok és közalkalmazottak igazoltatását. A véglegesítéshez föltétlenül szükség volt erre az eljárásra, szükség volt azért, hogy csak igazán érdemesek, megbíz-, hatóak legyenek jövőben a magyar haza szervei s ne csúszhassanak be közéjük érdemtelenek és megbízhatatlanok, olyanok, akik a múltban a nemzet ellenségeihez tartoztak. ; v. ; ■ . Utólag megmondhatjuk, hogy az igazoltatók emberfölöttien nehéz föladattal birkóztak meg.. Mert sokszor, igen sokszor nem csupán tárgyi bizonyítékok' alapján kellett. a kényes ebetekben ítéletet mon- daniok, hanem ezen felül meg kellett küzdeniük még a rosszakarók és rágalmazók sötét cselszövéseivel is. A kenyérirígység gonosz vádaskodásaival, melyek ártatlan embereket értek. De megbirkóztak vele s az államérdek szempontjából a legjobb mérleggel zárják munkájukat. Mit is kellett itt elbírálni? Azt, hogy az átveendő személy, aki legtöbb esetben előzőleg szolgálati viszonyban állt a 'csehszlovák állammal, milyen érzületet tanúsított az elnyomás ével alatt az elnyomókkal szemben, illetve milyen viszonyt tartott fenn a kisebbségi sorban levő nemzetrész nemzeti szerveivel és érdekeivel. A cseh érdekkel azonosította-e .magát, vagy a magyar érdekkel? Vagyis hogy a húszéves múltja alapján milyen értéket jelent a magyar állam iránti hűség szempontjából? A magyar államhűség és nemzethűség különféle árnyalatait, fokozatait kellett itt tisztázni. Aránylag kevesen mondhatják magukról azt, hogy a magyar államiság aktív szolgái voltak Csehszlovákiában. De voltak ilyenek is. Ezek azok voltak, akik a magyar állam érdekében beleütköztek a csehszlovák állam védelmét célzó paragrafusokba, illetve szabadságuk és életük veszélyeztetésével állandóan a paragrafusok közt jártak. Ehhez nemcsak nemzethűség kellett, hanem ezenfelül még nagyfokú hősiesség is. Ahogy vannak hősei a harctérnek, ugyanúgy vannak hősei a kisebbségi sorsnak is. i A magyar állam iránti aktív hűség ilyen magas fokát persze nem lehetett minden egyes magyartól kívánni. Mert ez a magyar kötelességtudásnak a legeslegmagasabb foka. Ellenben minden egyes magyar lélektől meg lehetett és meg kellett követelnünk a nemzethez való aktív hűséget. A kisebbségi sorba jutott nemzet közösségi- érdekeinek cselekvő • szolgálatát. Ennek kritériuma világos: a kisebbségi nemzet politikai kereteihez való hűség. Ez vagy nyílt és aktív párttagságban, vagy — az államtól és a rendszertől függő személyeknél legalább — titkos kapcsolatban jutott kifejezésre. Ismerek például magyar körjegyzőt, akitől a járási főnök elvárta, hogy a cseh jellegű pártok száimára*kortépkedjék, de a körjegyző ezt a színleges tevékenységét mindenkor a magyar párt előzetes tudta és megfelelő utasításai szerint végezte el. A titkos, de aktív nemzethűségnek hasonló példái nagy számban lelhetők föl az állami alkalmazottak, a magyar tanítók és tanárok sorában. A cselekvő nemzethűség eme formáit utólag csak egy szerv igazolhatja: a felvidéki magyarság politikai szerve; az Egyesült Magyar Párt. A párt ebbeli kizárólagos illetékességét senki nem vonhatja kétségbe. Mert az elnyomásban a magyarság pártja nem olyan egyszerű pártfrakció, mint a magyarországi magyar pártok bármelyike, hanem több annál. A magyarországi pártolt mind 4 magyar államiságot szolgálják, míg a kisebbségi sorsban csak a nemzeti alapon álló magyar pártok szolgálták a magyar' érdeket, az úgynevezett osztálypártok magyarjai nemcsak hogy a csehszlovák államérdek, hanem legtöbbször ezen túlmenően a cseh külön nemzetérdek kiszolgálói voltak. A magyar párt tehát nem egyszerű párt volt, hanem a magyarság nemzetkerete, maga a nemzet. Ilyenformán a magyar nemzeti kerethez való hűtlenség azonos volt a magyar nemzet iránti hűtlenséggel, a cseh államiságot szolgáló cseh pártok aktiv támogatása nyílt szembefordulás a magyarság nemzeti érdekével, igazi nevén: nemzetárulás. Hiába hivatkoznak utólag a becsehelt aktivisták jószándékra és jóhiszeműségre, igenis, megbontói voltak a nemzeti fegyelemnek s robbantói a nemzet politikai egységének és átütő erejének: egyéni törtetők voltak a köz rovására, önként és aktívan a cseh államiság szolgálatába állottak, ami épp olyan hűtlenség a magyar állameszmével szemben, mint például a kommunista eszmékhez való pártolás Lám a csehek, akik most ugyanoly kisebbségi sorsra jutottak, mint amilyenben mi voltunk, eleve egy egységes nemzeti keretben, a „nemzeti együttműködés mozgalma”-ban kezdik az új életet és nemzetárulónak minősítenek mindenkit, aki más keretben akarna fölkínálkozni. S mit mondjunk a közönyösökről, akik húsz év alatt távoltartották magukat a magyarság politikai harcvonalától ? Az óvatos visszahúzódókról, a csigaházban kusha- dókról, az elefánt-csonttornyok lakóiról? Kisebbségi sorban már a közöny is bűn, mert megtagadása a közös sors vállalásának, cserbenhagyása a nemzetközösségnek. De mégsem lehet minden meghúzódót egészen a nemzethez való hűtlenség vádjával illetni. Mert nagy számmal voltak köztük olyanok is, akik bár politikai síkon nem, de kulturális téren igenis hűek voltak a nemzethez. Becsületesen dolgoztak a kultúraterjesztés terén, gerincesen vallották magukat a népszámlálásnál magyaroknak, a titkos választásoknál a magyar listákra szavaztak. Ezek közt volt alibi-magyar is, aki csak azért ténykedett a művelődés terén, hogy ezzel expiálja és leplezze a politikai téren elkövetett ártó cselekedeteit, de a legtöbben tiszta lélekkel állhatnak az utólagos bírálat elé. Csak az a baj, hogy a politikailag színt nem vallottaknál a passzív természetű nemzethűség nehezen igazolható pozitív tényekkel. Inkább negatív érvvel állapítható meg, azzal a megállapítással, hogy az illető ellen nem merült föl olyan vád, amely cselekvőleges nemzethűtlenség gyanújába keverhetné. A lapulókról nem lehet többet mondani, mint azt, hogy mivel nem bizonyítható be felőlük, miszerint rossz magyarok lettek volna, tehát bizonyitékok hiányában jó magyaroknak kell vélelmezni őket. Sajnos, a csonkaországi magyarok nem mindig tudják megérteni a nemzethűség általunk vallott kritériumait és fokozatait, nem mindig értenek egyet a mi erkölcsi rostáinkkal. Egy nyugdíjból előásott anyaországi tanférfiú például a fölszabadult területen előadásban a lapulókat minősítette a legértékesebb elemnek. A fölszabadult terület tanítói közt ugyanis háromfajta típust különböztetett meg. Az első volt szerinte a túlgerinces magyar, a csehek számára megbízhatatlan, turbulens elem, akinek sok súrlódása volt a cseh feljebbvalóival. Ez a típus, szerinte nem nyereség a magyar tanügynek, mert ez a magyar állammal szemben is izgága marad. A másik csoport az, amely magát nem exponálta, de pedagógiai kötelességeit A KORMÁNYZÓ HADPARANCSA a honvédséghez Megépítettétek a világgal, hogy a hagyományos magyar vitézséggel számolni kell barátnak és ellenségnek egyaránt — Szilárd az a büszke meggyőződésem, hogy miként a Kárpátalja visszafoglalását, úgy a jövőben reátok váró nehéz feladatokat is hasonló lendülettel és acélos eltökéltséggel fogiátok megoldani Vitéz nagybányai Horthy Miklós kor-1 mányzó a következő hadparancsot adta ki: HONVÉDEK! Amikor ez év márciusában kiadott hadparancsommal útnak indítottalak Benneteket Kárpátalja visszafoglalására, ama szilárd meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy e nagy önmegtagadást és nagy testi megerőltetést igénylő feladatot dicső Őseinkhez és hagyományainkhoz méltó módon fogjátok megoldani. Nem csalódtam Bennetek! Kárpátalja visszatért! Ti hoztátok azt vissza! A Ti vitézségtek, a Ti fáradalmakat nem ismerő kitartástok és lelkesedés- tek hozta vissza és vele együtt ezeréves határaink egy részét. Felszabadító munkátok közben féltő gonddal és dacos büszkeséggel kísért a nemzet szeretete Méltók voltatok e szere- tetre. Megmutattátok ország-világ előtt, hogy a magyar vitézség a trianoni megaláztatás húsz éve alatt sem sorvadt el, változatlanul él ez a magyar nép fiaiban. Megérttettétek a világgal azt is, hogy ezzel a hagyományos magyar vitézséggel 1 számolni kell barátnak és ellenségnek egyaránt. Most, hogy a katonai műveletek befejezést nyertek, hadúri köszönetemet és elismerésemet fejezem ki a honvédség műiden tagjának, parancsnokoknak és csapatnak egyaránt, azért a kötelességteljesítésen messze túlmenő önfeláldozásért, amelyet e történelmi napokban tanúsítottatok Szilárd az a büszke meggyőződésem, hogy miként Kárpátalja visszafoglalását, úgy a jövőben reátok váró nehéz feladatokat is hasonló lendülettel és acélos eltökéltséggel fogjátok megoldani. A Kárpátalja visszafoglalásánál hullajtott magyar vér az ősi területet még szorosabban forrasztja az ország testéhez s nincs az a hatalom, amely azt tőlünk még- egyszer elszakíthatná. Biztosíték erre az, hogy Ti álltok őrt a Kárpátok bércein. Kelt Budapesten, 1939. évi április hó 22. napján. HORTHY s. k. Vitéz BARTHA s. k. (Rend. szám: 21.947/Elnökség A.—193» április 22.) a cseh állammal lelkiismeretesen teljesítette s kitűnően alkalmazkodott, kijött a rendszerrel. Ez a legjobb elem, mert ez az új körülményekbe is kitűnően beleéli magát és a magyar államnak hűséges munkása lesz. És végül a harmadik típus, a legfiatalabb nemzedékhez tartozó tanítók csoportja. Ezek, Istenem, már minden iskolájukat idegen iskolában végezték, ezek már nem is lehetnek jó magyarok — mondotta a múlt századból előásott bölcs tanférfiú. Nem azért említem ezt a furcsa nézetet, hogy vitába szálljak vele, mert hiszen az ilyen multszázadi nézeteket vissza kell küldeni a múltba, ahonnan jöttek, a megérdemelt nyugdíjba, ellenben meg kell említeni, hogy ilyenek is vannak. Hogy vannak emberek, akik nem az aktív nemzethűséget, hanem a passzív lapulást, az alkalmazkodóképességet tartják államhűség szempontjából a fő értéknek. Az opportunizmus ilyen dicsőítése nem más, mint a liberális kor sötét kísérletének vissza- járása világos századunkba s ezzel mi nem érthetünk egyet. A mi számunkra igenis előbbvaló a tettekkel lemérhető aktív nemzethűség, amely azt bizonyítja, hogy valaki valamit csinált a nemzetért, mint az olyan cselekvéstelen, passzív hűség, amelyről csak azt mondhatjuk, hogy nem csinált ugyan semmit, de nem ártott a nemzetnek. A passzív nemzethűség nem érdem, hanem csak minimum, amit minden átlagos szürke embertől meg kell követelnünk, az aktív nemzethűség több ennél, már érdem, az a többlet, amely teljesítőjét az átlag fölé emeli és elismerésre érdeSok szó esik a nemzethűség felülbírálása kapcsán a köpönyegforgatókról. Helyes, hogy a köpönyegforgatók nemzeti színekbe való öltözködését megbélyegzik. De itt is tisztázni kell a fogalmakat. Van köpönyegforgatás és van meggyőződésbeli fejlődés. Az idősebb, tapasztaltabb embernek más a politikai meggyőződése, mint a fiataloké, más, mint volt fiatal korában. A politikai meggyőződés gyakori változtatása köpönyegforgatóra vall, de nekünk a kisebbségi sorsban biztos erkölcsi mértékünk van azokkal szemben, akik változtatták politikai nézeteiket és táborukat. Kritériumnak egyszerű: az a kérdés, hogy nézetváltoztatásával közeledett, vagy távolodott-e a kisebbségi nemzetközösség felfogásától. Más az, ha valaki a magyarság nemzeti keretében kezdte pályafutását és aztán mint kommunista és aktivista, Moszkvát, illetve Prágát szolgálta, mintha fordítva történt. Az előbbi eset elrugaszkodás a nemzettől, nyílt nemzethűtlenség, az utóbbi bűnbánó megtérés a nemzeti eszméhez : visszatérés a nemzethűségre. Ezt a kettőt nem szabad összezavarni. Mert aki ezt összezavarja és a megtérőket egyformán akarja kezelni az elrugaszko- dókkal, azaz egyformán köpönyegforgatóknak akarja megbélyegezni őket, az tudatosan destruktív nemzetbontó munkát végez. Persze, nincs értéke a bűnbánó megtérésnek akkor, ha az nem a visszacsatolás előtt, hanem csak a visszacsatolás után következett be. Ez nem megtérés, és nem nemzethűség, hanem csak olcsó köpönyegforgatás. Az ilyen konjunktúra-lovagokat félre kell állítani a porondról, akármeny*
