Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-21 / 90. szám

Előfizetés, ár évente 36,— P, fólévr® 18— P, negyedévre 8.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP ,. Szerkö8ztőséfl éá kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Jőzset-körút 5, szánt Téléfort: 144-400 o Telefon; 144-400 Befejeződtek a római tanácskozások XII. Plus pápa kihallgatáson fogadta és magas kitüntetésben részesítette a magyar állam­férfiakat — Csütörtökön este elutazott Rómából Teleki Pál és Csáky István Pénteken este ünnepélyeseit fogadják Telekit és Csákyt Budapesten Egészségpolitika a Felvidéken (d) Az egészségpolitikai társaság a fölszabadított északi területre is kiter­jesztette áldásos működését. Első gesz­tusa az, hogy 400 pengős kamatmentes házassági kölcsön nyújtásával huszonöt szegény felvidéki jegyespárnak teszi lehetővé az egybekelést és a családi élet megalapítását, A kamatmentes kölcsön tíz éven belül visszatérítendő, de min­den gyermek születésével száz pengőt törölnek az adósságból, úgyhogy négy gyermek esetén a házassági kölcsönt voltaképpen ingyen adták. Ez a gesztus csak egyik megnyilvánulása annak az igazi népi egészségpolitikának, amelyet az EPOL-mozgalom jelent s amelynek célja lebontani mindazokat az akadá­lyokat, amelyek a magyarság biológiai fejlődését, szaporodását gátolják. Célja a nép egészségi állapotának, vitalitásá­nak, szaporodásának fokozása a legész- szerűbb szociális politika segítségével. A nemzet egészségét és erejét a nép egészségének és erejének fokozásával emeli. Ugyanaz az elv ez, mint amit a felvidéki magyarság az elnyomás alatt a politikában vallott: a népi politika kategorikus imperatívusza. Ez elvi egye­zés miatt a Felvidék számára kétszeres öröm az egészségpolitikai mozgalommal való találkozás. Mert ez természetes szövetségesek összefogása. Mert a Fel­vidék népe erősen rászorul az új mozga­lom nemzeterősítő tevékenységére. Szük­ségünk van a népegészségügyi segít­ségre, mert népünk hallatlan gazdasági és szociális megpróbáltatáson ment át az utolsó hónapok alatt, úgyhogy ennek következményei súlyosan megmutatkoz­tak a természetes szaporodás visszaesé­sében. Olyan nagymérvű ez a vissza­esés, hogy február hónapban, amelynek népmozgalmi statisztikájában a vissza­csatolt terület először szerepelt, a halá­lozás tekintetében felülmúltuk az anya­országot, a születések és a természetes szaporodás tekintetében pedig mögötte maradtunk. Pedig ez nagy szó, mert a cseh-szlovákiai magyarság statisztikája az elnyomás éveiben hallatlan népi vi­talitásról tanúskodott. A cseh statisztika évről-évre megjelent népmozgalmi sta­tisztikái szerint Cseh-Szlovákia vala­mennyi népe közül az oroszok után a magyarság volt a legszaporább. A szü­letések tekintetében még a lengyeleket is megelőztük, mindössze az volt népsza­porodásunk legsúlyosabb akadálya, hogy halálozási arányunk egyike volt a leg­magasabbaknak. De maga a természe­tes szaporodás mérlege a trianoni Ma­gyarországénál mégis jóval kedvezőbb volt, ezt mutatja az 1937-es adatok ösz- szehasonlítása. Ebben az évben ugyanis a magyarországi természetes szaporo­dás 6 ezrelék volt, a bécsi döntéssel visz- szacsatolt északi területen 7.8, Kárpát­alján 18.2 ezrelék. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a februári felvidéki visszaesés csak múlandó, átmeneti je­lenség lehet s az átmeneti jellegű gaz­dasági és szociális viszonyok javításával vissza lehet varázsolni a Felvidéken a két év előtti arányokat. És itt elsősor­ban a népegészségügyi viszonyok javí­tásán van a hangsúly. Mert a cseh el­nyomatás éveiben — mint jeleztük — a legnagyobb vérveszteséget éppen a ha­lálozási arányszám magassága miatt szenvedtük, másszóval, mert a ruszinok Róma, április 20. XII. Pius pápa csütör­tök délelőtt magánkihallgatáson fogadta a Rómában időző gróf Teleki Pál miniszter­elnököt és gróf Csáky István külügyminisz­tert. A magyar államférfiakat vatikáni lá­togatásukra elkísérte gróf Teleki Pálné, a miniszterelnök felesége, lányuk, gróf Zichy Nándorné, Incze Péter miniszteri osztály­tanácsos, Bartheldy■ Tibor követségi taná­csos, a külügyminiszter kabinetfőnöke, Ghyczy Jenő követségi tanácsos, a külügy­minisztérium politikai osztályának vezetője, JJilein-Reviczky Antal miniszteri osztály­tanácsos, a külügyminisztérium sajtóosztá­lyának vezetője, Madßy György fogalmazó, mellett a magyarság volt a közegészség- ügy legelhanyagoltabb mostohagyer­meke. És ugyanolyan mostohagyermek voltunk gazdasági és szociális téren. A rendszer a magyarság elproletarizálását szorgalmazta, az elproletarizálódás ered­ményezte tízezreknek a nyomortanyákon való tengődését, az egészségtelen lakást és élelmezést, az alultápláltságot, a nép­betegségek, a vérszegénység, a gumókor és a köszvény szörnyű pusztításait. A megnagyobbodott Magyarország veze­tőit ezen a téren várják a legsürgősebb tennivalók. Az első lépések már meg is történtek: sokkal több körorvosi állást rendszeresítettek, mint amennyi a cseh megszállás alatt volt. A nép közelebb ju­tott az orvosi gondozáshoz. De az igazi népi egészségpolitika nem a betegek utólagos gyógyítását tartja főfeladatá­nak, hanem a betegségek megelőzését, az egészséges életföltételek, az egészsé­ges lakás és élelmezés biztosítását. Eh­hez pedig elsősorban munkaalkalom kell, hogy a legszegényebb néprétegek a saját munkakeresményükből maguk megteremthessék az egészségesebb táp­lálkozás föltételeit. Szóval szociális szel­lemű gazdaságpolitikára van szükség. A legnehezebb hónapokat már átvészeltük. A tavasz természetszerűleg magával hozza a munkaalkalmak megnövekedé­sét s őszre Kárpátalja is teljes erővel bekapcsolódik a nemzeti termelés folya­matába és az a gyorsított és bőségesebb gazdasági vérkeringés, amely máris a külügyminiszter titkára; teljes számiban elkísérték a magyar állami énfiiakat a Vati­kánba a szentszéki magyar követség sze­mélyzete: báró Apor Gábor követ, Luttor Ferenc pápai protonotarius, kánon jogi ta­nácsos, Thierry Heribert báró követséigi titkár és felesége. A menet a Vitta Mo-damaból fél 11 óra felé érkezett a vatikáni palota Damasus- udvarába, ahol díszruhás pápai kamarás fogadta őket és bekísérte a 11. Kelemen­termen keresztül a belső pápai termekbe. Végig az úton a Vatikán fegyveres alaku­latai, a svájci őrség, csendőrrég, palobaőröJc, a nemes testőrség egyenruhás kiUönítmé­megindult, meg fogja indítani a dol­gozó rétegek szociális emelkedését. Igen, az egészségpolitikának a Fel­vidéken is számos tennivalója van an­nak ellenére, hogy e területen a népsza­porodás természetes alapjai adva van­nak és szaporodásunk magasabb az anyaországénál. De nálunk is vannak beteg gócok, ahol az egyke elszívja a nemzet vérét. Különösen nyugaton, a Garam völgyében, ahol a gyermektelen- ség még a híres ormánysági egyke ará­nyait is kétszerte felülmúlja. Az or­mánysági születési arányszám 14.9 ez­relék, a Garam-völgyében csak 7 ezre­lék. Mint Holló Géza, a garammenti egyke elleni küzdelem vezére megálla­pította, a lévai járás 52 községe közül 22-nek a lélekszáma állandóan fogy! Ez az igazi „néma forradalom”, a nép­öngyilkosság néma tömegőrülete. Ilyen helyeken a népegészségi politika első­sorban a nemzetnevelés kérdése. Nem­csak a templomi szószékről, de a kultúr- házak előadószékéből és színpadáról Is küzdeni kell a bűnös néphalál ellen. E vidék minden kultúrházába el kellene vinni Budapestről Kodolányi János Földindulását, hadd rázná föl az öngyiil- kosjelölt falvak népét a nemzethalál té­bolyából. És a földéhség-okozta bűnt a földön keresztül kell büntetni. Törvény­nyel. OlyaD örökösödési törvénnyel, amely erősen sújtja a gyermekteleneket s az államot tenné meg részörökösükké. Az állam pedig a részörökséget a sok­nyei tisztelgéssel fogadták a vendégeket. XII. Pius pápa először külön-külön fogadta gróf Teleki Pál miniszterel­nököt és Csáky István gróf külügymi­nisztert, majd a kíséret tagjait is be- hivatta dolgozószobájába, ahol báró Apor Gábor szentszéki követ mutatta be őket a Szentatyának. Öszemtöége emlékeztetett a tavalyi eucha­risztikus világkongresszusra, amely méSy benyomást hagyott lelkében és papi áldái- sát küldte a hűséges magyar népnek. A magyar államférfiak és kíséretük ez­után a palota Bor^ia-iakoeztályába vonultak gyermekes családok támogatására hasz­nálná föl. így, vagy amúgy, de küzdeni, harcolni kell e legnagyobb népbetegség ■ellen. Emlékezzünk csak vissza. Éppen a Garammente volt az a terület, amely a legnagyobb mértékben kezdett szlá- vosodni az elnyomás alatt. Ez elnéptele­nedő vidékre tömegesen benyomult a szlovák és cseh elem, telepekkel össze­kötő szláv szigetkéket építettek le a Duna felé, szlovák iskolákat alapítottak, a Duna és Ipoly szögében levő községe­ket szlovák többségüeknek deklarálták. A szláv expanzió, amely Pozsonynál érte a Cseh-Szlovákia határához érő Dunát, itt akarta áttörni a magyar nyelvterületet, hogy a cseh-szlovák Duna másik végpontját is birtokba vegye... Ennek a történelmi kísérletnek a tanul­ságait le kell vonni és elsősorban az egészségpolitika népi programjába kell iktatni. ^ A sokat emlegetett felvidéki szellem lényege voltaképpen a népért való szo­ciális felelősség tudata. Mi mindig tudtuk, hogy a népegészségügy terén a cseh rendszernek óriási bűnei és mu­lasztásai vannak a magyarsággal szem­ben, s mi a saját erőnkből, önsegéllyel nem pótolhattuk a hiányokat, mert a nép éppen ezen a téren van a legjobban ráutalva az államra. Szeretettel és há­lával köszönjük ezért az anyaországi egészségpolitikai mozgalom felvidéki kezdeményezését. Egész lélekkel támo­gatni fogjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents