Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-20 / 89. szám

TmJTDEta .MacfeiRHTRIfÄß 1939 ÁPRILIS 20, CSÜTÖRTÖK Beszélgetés Szigeti Józseffel ,,Ellenállhatatlan honvágy fogott el“ Hosszú távoliét után szerdán délben érkezeit meg Budapestre Szigeti József, a világhírű és világotjáró hegedűművész, hogy szerdai Városi Színházbcli hang­versenyét, amelyet már közbejött körül­mények közt kénytelen volt elhalasztani, mégis megtarthassa. A többnapos utazás alig látszik meg rajta. Szigeti ma is fiatalos, sőt fiús, úgy mint harmincegynehány éve, csoda­gyerek korában. — Oslóban és Stockholmban adtam leg­utóbb hangversenyt, egyenesen onnan jö­vök. Ámbár ott kellemes tartózkodásom volt és még művészileg is kötelezettsé­geim voltak, én minden egyebet félretéve, hazajöttem, mert ellenállhatatlan hon­vágy fogott el és különösen éreztem azt, hogy a mostani időkben, — ha csak rö­vid időre is, de itt a helyem. — Legutóbbi szerepelésem óta sok­mindenfelé hangversenyeztem, ezek közül legérdekesebb volt délafrikai utam. Jo- hannisburgban öt, Captownban négy hangversenyt adtam és kisebb városokban is játszottam. ■ Hallatlan élmény volt szá­momra, hogy milyen előkészületek előzték meg a koncerteket. Mintha egy nagy operatársulat, vagy a régi orosz ballet ér­kezett volna oda, olyan izgalmat jelentett ez már hetekkel előbb, amint az ujságok­*-------­(*) Pertile mint Othello. A világhírű olasz tenorista elsőízbeni vendégszereplését az Othello címszerepében kezdte meg. Át­ütő erejű zenei fenomén, akiben bennél Verdi életritmusa és visszatükröződik hangban és mozdulatban. Othello monu­mentális szerepe mintha testére volna szabva. Hatalmas orgánuma teljesen ural­kodott a Városi Színház méretei felett s még fokozta annak rendkívüli hatását az az ellenállhatatlan drámai lendület, amely alakítását , színpadra lépésének első pillana­tától kezdve' végigkísérte. Pertile művé­ban láttam. Külön ez alkalmakra, az ot­tani, különböző nemzetiségű lakosság új toaletteket csináltatott és így a nézőtér képe, az európai és népi viseletek pompázó tarkaságában ritka exotikus látványt nyújtott. A hangversenyek többnyire re­mek, új színházépületekben zajlottak le. Felejthetetlen számomra az ottani, Ma­gyarország ügyvitelét is ellátó német konzul páratlan kedvessége, aki tisztele­temre összegyűjtötte az ottlakó magya­rokat, úgy, hogy valamennyi réteg kép­viselve legyen és távol hazánktól, ünnepi érzésben eggyéforrhattunk néhány órára. — Mi a pesti programm? — Beethoven, Mozart és Mendelssohn versenyműveit játszom egyetlen estén. Szombaton már Párizsba kell utaznom, onnan pedig Londonba. Az idén először fog megtörténni, hogy a nyári évadban me­gyek ki Amerikába. Ugyanis Hollyioood- ban, az úgynevezett ,,Bowle”-ban, szabad­téri hangversenyekre hívtak meg, ahol negyvenezer főnyi hallgatóság előtt fogok játszani. így a nyarat odakünn töltöm. Közben hozzák a podgyászt. Szigeti alig egynegyed órája érkezett meg, még ki kell csomagolnia és fél óra múlva már indulni kell a zenekari próbára. Mindent gyorsan kell elintéznie, ezért prestissimo mi is búcsúzunk tőle. • V. M. szetének uralkodó vonásai Toscaninit idé­zik, akivel hosszú időn keresztül működött együtt. S ez magyarázza meg, hogy olyan intenzív kapcsolat állt fenn közte és a zene­kar között, amelyeUugyancsak ebből a fel- sőbbséges olasz zenei iskolából magasra feltört művész: Sergio Failoni vezényelt. Nagyszerűen alátámasztotta Pertile elő­adóművészetét és tragikus lendülettel sod­ródott lelki örvények körül acélos tömör­ségű zenekara. Palló Imre, Walter Rózsi, Budanovics Mária művészi ösztöne a két olasz művésszel teljes összhangban állott. V. M. Romeo és Julia balettbemutaió, Gianni Schicchi felújítás az Operaházban Az Operaház tavaszi idénye ugyancsak mozgalmas eseményekben, s nem lankad az évad vége felé sem. Most Csajkovszki tánckölteménye, „Romeo és Julia” került bemutatóra. A nagy orosz szimfonikus csak ritkán rándult ki a hangszeres mu­zsika pulpitusai közül a színpadra s ebbeli alkotásai csak epizódjellegűek tulajdon­képpeni munkásságában. Romeo és Julia vezérkönyve is jólhangzó szimfonikus rész­letek sora, megtűzdelve drámai kulminá- ciós pontokkal. Ami a művet valóban el­hihető „tánckölteménnyé” teszi, az Opera- házunk romantikus beállításának köszön­hető, Oláh Gusztáv messzi régiókba szárnyaló alkotó képzeletének a roman­tika minden gyengéd varázsával díszletek­ben és színpadon, végül pedig Harangozó Gyula szerencséskezű, valóban ötletes ko­reográfiái megoldásainak. Sallay Zoltán délceg Rómeója figyelemreméltó alakítás. Vera Ilona Júliája markáns, virtuóz reali­tás, de korántsem romantikus álomkép. Kőszegi, Csányi, Zsedényi, Suba, Gál, Mát­rai Irén remekül mozgó együttest alkot­nak. Kenessey Jenő a partitúra finomabb hanghatásait ízlésesen emeli ki. Puccini Triptichonjából Gianni Schicchi bizonyult legidőállóbbnak. Az olasz kedélyvilág bölcs humora, emberi gyenge­ségekre rátapintása s mindenek felett álló élethűsége ritka elmésséggel sziporkázik minden szóból, minden taktusból. A darab tizenhét év előtti fordítója, Nádasy Kál­mán ma a rendezői marsallbotot is kezé­ben tartja s munkája mindkét minőség­ben derekas, elsőrangúan művészi és meg­győző. Oláh Gusztáv színpadja és jelme­zei Giotto korának jóleső színeivel tar­kítja a napsugaras Firenze szcenikai elő­terét. A címszerepben Maleczky Oszkár veleszületett komikai vénája'hang- és tag­lejtésben a commedia del arte üdeségével hat. De a humor és félszegség más-más kivágású jellegzetes karrikaturáit nyújt­ják a többi szereplők is, akik mint az örökség várományosai, vagy hatósági kö­zegek gyanánt szerepelnek. A férfiak kö­zül Szügyi, Hámory, Koréh, a két Toronyi, Komáromy és Málly, míg a hölgyek triá­szában a furfangot Gere Lola, a csípős fanyar ízt Szilvássy Margit, a mozgékony­ságot, Orosz Julia reprezentálja sikerrel. Az ifjú szerelmest, miként annak idején a bemutatón, Pataky Kálmán énekli, aki ez­úttal hirtelen beugrásával lehetővé tette az előadás megtartását, s méltán^ járult hozzá ahhoz a fokozott érdeklődéshez, mely szereplését várta s annyi év után újból elismeréssel jutalmazta szép teljesít­ményét. Lauretta szerepében Tamás Ilonka hamvas egyénisége és csillogó ma­gassága ideális partnert jelentett Pttaky számára. Ferencsik János vezénylése nem csak az erő- és színárnyalásokkal, hanem tempóbeli nüánszokkal is kiaknázta a bri­liánsán játszó zenekar művészi lehetősé­geit. A közönség mindkét előadás szerep­lőit lelkes tapsokkal tüntette ki. V. M. A •• •• • Gomori SzMKE hírek ALSÓFALU. Ennek a színmagyar gömör! községnek SzMKE szervezete különösen sokat szenvedett a cseh megszállás alatt a hatósá­goktól. Madarász Dániel kultúrreferens. igaz­gató-tanító vezetése alatt szép lendülettel kezd­ték a munkát 1937-ben, aminek az lett a kö­vetkezménye, hogy aljas besúgók az egész SzMKÉ-t, de főként a kultúrreferenst felje­lentették irredenta tevékenység és kémkedés címén. Persze, csendőri nyomozások és ház­kutatások édesítették meg ezután a SzMKE- tagoq életét bénították meg az eleven egye­sületi életet. A fiók számára Madarász kul­túrreferens előfizetett annak idején a Prágai Magyar Hírlapra. Ennek is feljelentés lett a következménye s a falu érdemes kultúrmun- kását kérdőre vonták azért, hogyan merészel ilyen lapot járatni az, aki kenyerének javát a cseh államtól kapja? — A sokféleképpen szorongatott és üldözött falu jelentést sem tudott tenni zaklatásairól, mert postájukat is figyelték s a panaszok illetéktelen' kezekbe jutása még súlyosabb retorziókkal járt volna. Képzelhető, micsoda lelkesedéssel ünnepelték meg a felszabadulást az alsófalusi magyarok s micsoda virágözönnel és szeretetvendégség- gel várták a bevonuló honvédeket! Folyó évi munkájuk már a bilincsektől megszabadult magyar lélek örvendő szárnyalását mutatja. Farsangban kitűnő színelőadást, rendeztek („A vén bakancsos és fia, a huszár”), Már­cius Idusát gazdag műsorral ünnepelték meg s mivel Felsőfalu visszacsatolása egybeesett ezzel az ünneppel, az alsófalusi SzMKE-cso- port a szkárosi SzMKÉ-vel együtt testületileg vonult át Felsőfaluba, ahol a szkárosi egyház által ajándékozott zászlót alklami ifjúsági színmű előadásának keretében nyújtották át a boldog szomszédoknak. „A magyar zászló” c. hazafias darab szereplőit ez alkalomra Alsó falu, Szkáros és Kisvimyó községek SzMKE-tagjaiból válogatta össze Madarász kultúrreferens, akinek önfeláldozó, lelkes mun­kájában nagy segítségére ovit Balázs Géza. szkárosi községbíró. Az alsófalusi SzMKE lelkes ambícióval készül arra, hogy a továb­biakban is minden igyekezetével és legjobb tehetségével dolgozzék a magyar kultúráért, a boldogabb Nagymagyarországért. Munkájuk sikerét Madarász Dániel kultúrreferens szak­szerű vezetése, Stefanik Gyula elnök és az érdemes tisztikar közremunkálása mellett biz­tosítva látjuk. * GÖMÖRHOSSZUSZÓ. A nemrég alakított, de máris eredményesen működő SzMKE-fiók rossz postaösszeköttetései miatt csak most tudta eljuttatni híreit arról, hogy Március Idusát kétnapos ünnepléssel tették emlékeze­tesen széppé. Ünnepelőtti estén két egyfelvo- násost, énekszámokat és szavalatokat mutat­tak be, 15-én pedig ünnepélyes istentisztelet után a zsúfolásig telt kultúrteremben gazdag műsorral méltatták a nap jelentőségét. Pá­ratlan volt az az öröm és lelkesedés, amivel ez az ugyancsak sokat sanyargatott község a szabadság ünnepét első ízben megünnepelte. Olyan tömegeket, amilyenek a márciusi ~en- dezésen részt vettek, emberemlékezet óta nem látott együtt a falu. A kultúrteremnek még az ablakaiban is szorongtak, akik a padoza­ton és ülőhelyeken már nem fértek el. A hús­véti ünepekben nagysikerű színelőadást rende­zett a SzMKE, melynek tiszta bevétele a rádió-alapot gyarapítja. A fiók most állította be a kb. 300 pengő értékű egyesületi rádióját, aminek az egész falu népe örül s az egyesü­leti élet örvendetes élénkséget mutat. A kul­túrtermet nap-nap mellett 'sűrűn látogatják, mindig szebben és otthonosabban berendezik és felszerelik, a körzeti iroda támogatásával most társasjátékokat is szereztek be, a SzMKE központja pedig a rádióbeszerzéshez adott je­lentős kölcsönt a buzgó tagoknak. Megható és elismerésre méltó akciója volt a gömörhosszű- szói SzMKÉ-nek, hogy a tagok maguk kezde­ményezésére pár nap alatt 29 pengőt gyűjtöt­tek a kárpátaljai honvédek ellátására s azt mindjárt az első napokban elküldötték az ezeréves határok felé menetelő hőseinknek. Ez a fiók Palásty Árpád elnök és Ferdin&nd Zoltán kultúrrefeems szakszerű és ügybuzgó vezetése mellett éri el szép eredményeit Miért volt szükség zsidótörvényre? Negyven esztendővel ezelőtt már válaszolt erre a kérdésre Bartha Miklós a legnagyobb magyar publicista és nemzetpolitikus. Könyvét akkoriban titokzatos kezek eltüntették a piacról, a szerzőt pedig támadták, csúfol­ták ... Megállapításai nem­csak ma is igazak, hanem ma is égetően időszerűek, s a „Kazár- földön“ súlyos problémái ma is problémák! Minden müveit embernek olvasnia kell BARTHA MIKLÓS könyvét, amely meggyőz arról, hogy miért van szükség fajvédő politikára! Kapható a Felvidéki Magyar Hír aj) kiadó- hivatalában (VIII., József-krt. 5), a Stádium könyvkiadónál (VI., Rózsa-utca 111), Pfeifer Ferdinand könyvkereskedésében (Kossuth Lajos-utca 5) és minden könyves­boltban. Ára kötve: 2i5D P,

Next

/
Thumbnails
Contents