Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-18 / 87. szám

1939 ÁPRILIS 18, KEDD Tramnrta •J'fefifeatíHIiaiSE 7 Megszólaltak újra a régi magyar csapat- kürtök az uzsoki katonatemetőben A Felvidéki Magyar Hírlap kiküldött munka­társ 2 az Országos Frontharcos Fzivttség uzsoki emlékünnepén Uzsok, április 17. Vasárnap kora regge­lén az Ung zöldelő völgyében hosszú vona­tok, teherautók robogtak felfelé Perecsé- nyen, Nagybereznán, Csontoson keresztül az uzsoki szoroshoz, megrakva öreg front­harcosokkal, teljes felszereléssel, hátukon a megkopott tomiszter, kis ásóval, oldalu­kon a behorpadt kulacs, mint hajdan, hu­szonnégy évvel ezelőtt... Nem rohamra készülnek, nem a lövészárkokba. Az ezer­éves történelmi határokat itt, északkeleten pár héttel ezelőtt már visszaszerezték ifjú honvédeink, köztük talán sokan a világ­háborút végigküzdő veterán harcosok fiai is. Nemzedék nemzedékre következik, az élet megy tovább bukkanókkal és emelke­déssel. ök, a veteránok most tisztelegni mennek az uzsoki tetőn nyugvó hajdani harcostársaik tömegsírjához, és emlékezni az uzsokkörnyéki szörnyű rohamokból, bor­zalmas veszteségekről és hősi ütközetek-- ről. Huszonnégy év előtt, Fenyvesvölgyén... Faluról falura újabb és újabb emlékek merülnek fel, egy-egy folyókanyar, hegy­csúcs, viadukt láttára véres ellentámadá­sok, elkeseredett védőállások jutnak front­harcosaink eszébe. Az egyik ruszin faluban, Csontoson megállunk, huszonnégy évvel ezelőtt innen indult el a hősies offenzíva az orosz túlerővel szemben. Egy nagybaju- szú frontharcos remegő ujjakkal megsár­gult szentképet húz elő a noteszéből:-7- A csontosi plébános adta ezt nekem, 1915 április 5-én, a nagy ütközet estéjén. Azóta őrzöm... Érdeklődik a plébános után, a forradal­mi -hullám elsodorta, sorsáról semmit se tudnak; a faluban azt beszélik, hogy ott nyugszik ő is az egyik tömegsírban. Malomrét után megcsillan a frontharco­sok szeme, az egyik veterán nyúzott nap­lójából idéz: — Éppen huszonnégy év előtt folytak ezen a vidéken a harcok. Fenyvesvölgybe és a Cseremha tetejére fészkelődtek be az oroszok, akik fergeteges ágyútüzükkel sú­lyos veszteségeket okoztak csapatainknak. Itt harcoltak a szolnoki 68. gyalogezred megmaradt részei és amikor minden ellen- támadásuk meddő maradt, egy fiatal zászlós saját kezdeményezéséből támadásra ve­zette a tartalékban volt századát. Szemé­lyes példaadásával felvillanyozva embereit, elsőnek rontott az orosz árkokba, amelye­ket azután a mi csapataink segítségével végleg eí is foglaltunk. Száz és száz hasonló emléket idéznek az újra mundérba bújt frontharcosok, amíg lassan megérkezünk az' uzsoki szorosba, onnan fel a széles tetőre, a lengyel-magyar határvonalhoz. liszíe'gés az uzsoki töméi sir előtt Ragyog az egész környék, koratavaszi virágok színezik a tetőt, köröskörül sötét fenyevesek és fölöttük a Tarnica és a Ha­lié, meg a Viharos, egész messze pedig a MeUcSid hófoltjai kékienek a gyönyörű napfényben. Közvetlen az új lengyel-ma­gyar határvonalnál fekszik a híres uzsoki tömegtemető, ahol magyarok, osztrákok és oroszok álmodják örök álmukat, A temető közepén magas emlékmű, rajta orosz és magyar szöveggel a következő felírás ol­vasható : „Ezt a katonai temetőt az orosz hadve­zetőség alapította 1914 őszén. A világhá­ború befejezése után a környéken levő sí­rok ebbe a temetőbe lettek áttelepítve. Hat orosz és hat osztrák-magyar katonatiszt és 351 orosz és osztrák-magyar katona alusz- sza itt örök álmát. Emlékük őriztessék tiszteletben.” Az emlékmű hátsó oldalán cseh szöveg jelzi a temető átrendezésének idejét és irá­nyítóinak nevét. Köröskörül keresztek, előt­tük négyszögletű lapok és néhány, arany betűkkel bevésett név, azoké, akiknek sze­mélyazonosságát meg tudták állapítani a nagy halálmezőn. Megható jelenetek ját­szódnak le itt is, amint a frontharcosok vé­gigjárják a ezépen gondozott temetőt. Egy újpesti veterán régi lakótársa nevét betűzi ki az emléklapon, könnyezve kulcsolja össze kezét és csöndben imádkozik. Meg fúj fák a régi kürtöket... Az ünnepség lassan kezdetét veszi. Né­gyes sorokban sereglenek a magyar front­harcosok, élükön vitéz Mándoky Sándor ny. tábori főesperes, Kertész Elemér ügy­vezető alelnök, vitéz Martsekényi Imre és Patflcsy Dénes képviselők. A frontharcos tisztifeüldöttséget Füzesséry Elemér hu­száralezredes vezeti a határkővel jelzett országúira, ahol már teljes díszben vára­koznak a lengyel frontharcosok kiküldöttei Skorobohaty ezredes vezetésével. Az induló hangjaira a csapatok a fenyőgallyakkal díszített tábori oltár előtt sorakoznak fel, egyik oldalon a magyarok, másikon a len­gyel frontharcosok. Himnusz után az ol­tár elé viszik a régi csapatzászlókat, té­pett szalagjaikat boldogan lengeti a ta­vaszi szél. Vitéz Mándoky Sándor miseruhában az oltár előtt beszédet mond, megemlékezve a világháború kárpátaljai hősi halottairól, akiknek sírjai most újra visszakerülhettek a magyar hazához. — Eljöttünk, — mondotta, — hogy ősi magyar szokás szerint hódoljunk a most már magyar földben nyugvó elesett hős bajtársak emlékének. Vitéz Martsekényi Imre félmillió magyar frontharcos nevében tett fogadalmat, hogy ha a hazának szüksége lesz, ők utolsó csepp vérükig teljesíteni fogják újfa kö­telességüket. Majd < a gyászinduló kíséreté­ben elhelyezte a hősi halottak sírjára az Országos Frontharcos Szövetség koszorú­ját. Után« megfújják a régi esapat-fcttrtö­ket, amiknek hangjait utoljára huszonnégy évvel ezlőtt hallották az uzsoki hegyek. Amíg a csapatkürtők szóltak, a magyar és lengyel frontharcos-csoportok tisztelgő ál­lásban imádkoztak halott társaik lelkiüd­véért, Kertész Elemér, az Országos Fronthar­cos Szövetség ügyvezető igazgatója magyar és lengyel beszéde után átadta a lengyel frontharcosoknak az uzsoki szorosban har­colt csapat zászlójának mását, miközben a zenekar a lengyel és magyar himnuszokat ját?zotta. Skorobohaty frontharcos-ezredes lelkes szavakkal köszönte meg a magyar zászlót, meghatottan idézte a történelmi magyar-lengyel kapcsolatokat és a legna­gyobb elismerés hangján szólott a Kárpát­alját visszaszerző magyar honvédek hősi es­ségéről. Majd viszonzásképpen átnyújtotta a lengyel frontharcosok zászlaját és koszo­rút helyezett el a katonatemetőben. Az ünnepélyes üdvözlések után megkez­dődött a tábori mise, amelyet vitéz Mán­doky Sándor ny. tábori főesperes mutatott be a hősi katonasírok szomszédságában. Mise után díszmenetben vonultak el a ma­gyar és lengyel frontharcos-csapatok a hő­sök emlékműve előtt, a menetben résztvet- tek a környéki ruszin falvak színes népi küldöttségei is, élükön Marina Gyula dr, Kárpátalja kormánybiztosa, Bródy András volt ruszin miniszter és Jaczkovits dr. ung­vári frontharcos-vezető. A délutáni órák­ban a magyar frontharcosok elindultak ha­zafelé, útközben felfelhareant a régi csa­patkürt, hajdani harcok emlékét, véres üt­közetek hírét idézve az újjászülfető, szépsé­géé ungi völgyben..,- TASS LABÍLd Az albán küldöttség Viktor Em király-Qsászárnál A királyi húrt egyik tagja lesz Albánia tőhelytartója Róma, április 17. A kvirinálban vasár­nap délelőtt rendkívül ünnepélyes külsősé­gek között az albán kormány és az alkot- mányozó nemzetgyűlés küldöttsége fel­ajánlotta Albánia koronáját Viktor Emá­nuel király-császárnak. A 450 tagú albán küldöttséget a kviri- nál díszfeljárója előtt fogadták. A kivo­nult vértes század katonai tiszteletadás­ban részesítette az albán küldöttség tag­jait. A testőrök ezután a küldöttséget a kvirlnál tróntermébe vezették. Kevéssel utóbb megjelent a trónteremben Viktor Emánuel király-császár és elfoglalta he­lyét a trónszéken. Körülötte állottak: a trónörököspár, valamint a savoyai királyi család hercegei és hercegnői. Mussolini miniszterelnök vezetésével a kormány valamennyi tagja jelen volt az ünnepsé- lyes aktusnál, továbbá a magas méltósá­gok. A római diplomáciai testület tagjai csaknem teljes számban jelentek meg. Verlad albán miniszterelnök albán és olasz nyelven felolvasta az albán nemzet- gyűlés határozatát, amelyben felkérték Viktor Emánuel király-császárt, hogy a maga és utódai számára fogadja el az albán koronát. A király-császár rövid be­szédben válaszolt és kijelentette, hogy az albán királyi koronát hajlandó elfogadni. Verlad miniszterelnök és a küldöttség tagjai erre mély meghajlással köszönték meg az uralkodó elhatározását. A király­császár barátságosan kezet fogott a mi­niszterelnökkel, a küldöttség többi tagja pedig elvonult a trónszéken ülő uralkodó előtt. Az ünnepélyes aktus befejeztével a ki­rály-császár Mussolinivel elbeszélgetett. A kvirinál előtt nagy tömeg várta és lelkes ünneplésben részesítette az albán küldöttséget, Vasárnap egész Olaszország­ban az olasz zászlók mellé kitÜ2ték Szkander bég lobogóját is. Vasárnap délután a Capitoliumon Róma kormányzója látta vendégül az albán dele­gációt, amelynek tiszteletére este a kviri­nálban udvari diszebéd volt. A Popolo d’ltalia értesülése szerint a savoyai királyi ház egyik hercegét Albá­nia főhelytartójává nevezik ki. Zog Amerikába késiül London, április 17. Zog volt albán ki­rályt és családját az angol fővárosba vár­ják. Athénből vasárnap este jelentés érke* zett Londonba, amely szerint Zog elhatá* rozta, hogy családjával és kíséretének egy- részével együtt rövidesen elhagyja Laris- sát és Londonba utazik. Az angol főváros­ból Zog az Egyesült Államokba akar majd utazni. Segítség a szegény népnek Tirana, április 17. A fasiszta Olaszor­szággal szoros együttműködésben létesí­tett új albán rendszer örömére megtar­tott három ünnepnap után ma egész Albá­niában rendes mederben indult meg a munka. M — "tották a bankokat és élénk idegen, forgalom alakult ki: olasz természetjárók szálltak partra Durazzóban, akiket útban Tirana felé a lakosság mindenütt- nagy lelkesedéssel fogad. Sijaknál r. műszaki csapatok új hidat vertek az olaszok előre­nyomulásának megakadályozása céljából Zog csapatai által elpusztított híd he­lyébe, úgyhogy helyreállt aa eddig fel­függesztett közlekedés. A különböző helyőrségi csapatok nagy mennyiségben osztanak, ki élelmiszereket a hegyvidék szegény lakossága között, amelynek még ,só sem jutott eddig a kenye­réhez. Gyógyszerekkel is ellátják az el­hanyagolt betegeket, akik azelőtt semmi­féle segítségben nem - részesültek. Ezek­nek a szegény embereknek, a hálája meg­hatóan nyilvánul meg; nem is tudják, ho­gyan mondjanak köszönetét, csak kezet csókolnak könnyes szemmel az orvosoknak és ápolónőknek. Különösen nagy a lelke­sedés az albán tanulóifjúság és a paraszt­ság körében, abban a biztos meggyőződés­ben, hogy Olaszország védelme alatt talaj- javítási munkálatok és iskolaépítések in­dulnak meg az egész albán nép jóléte és felvirágoztatása érdekében. Franciaország hadiszolgálatra kötelezte a külföldieket is Párizs, április 17. A hivatalos lap rende­letet közöl, amelynek értelmében a Fran­ciaországban menedékjogot élvező kül­földi férfiakra is kiterjesztik a mindez- idejg csak francia állampolgárokra vo­natkozó ujoncozási és az országnak há­ború esetén való megszervezéséről szóló törvényt. A rendelet első szakasza ki­mondja, hogy szágban, valamint azokra sem, akik tu­ristaigazolvánnyal rendelkeznek. A hivatalos lap ezenkívül az egyesüle­tekről szóló 1901. évi törvény kiegészítő rendeletét is közli. E rendelet szerint külföldi egyesület csak belügyminisz­teri engedéllyel folytathatja működé­sét. valamennyi külföldi állampolgár 18- tól 40 évig békeidőben is lehet a fran­cia hadseregben való szolgálatra kö­telezni. A második szakasz kiköti, hogy „vala­mennyi állampolgársággal nem rendel­kező és ménedégjogot élvező külföldit alá­vetnek mindazoknak a kötelezettségeknek, amelyeket az ország háború esetén való megszervezéséről szóló 1938. július ll.-i törvény a francia állampolgárok, számára előír. A külföldiek nemzetiség, kor vagy foglalkozás alapján egyéni, általános vagy helyi behívások útján sorozhatok be”. A harmadik szakasz meghatározza, hogy az állampolgársággal nem rendel­kező vagy menedékjogot élvező külföldi férfiak 20-tól 48 éves korig a franciák kato­nai szolgálatával egyenlő időtartamra olyan munkateljesítmények szolgálta­tására kötelesek, amelyeknek jellegét és módozatait rendeleti úton állapít­ják meg. A rendelet, nem vonatkozik azokra a külföldi férfiakba, akik két hónapnál ke­vesebb Ideig tartózkodnak fronen»»* amelyet a belügyminiszter bármikor visz- szavonhat. A rendelet külföldi egyesület­nek minősíti mindazokat a csoportosulá­;en.* Közhasznú r afr Algírra és a sokat, amelyek egyesületi jelleggel bírnak, székhelyük külföldön van és azokat, ame­lyeknek székhelye Franciaországban van, de vezetőik külföldiek, vagy vezetőségük legalább egynegyedében külföldi államDOl- gár. Mindazokat az egyesületi vezetőket, akik a rendelet hatálya alól kivonják ma­gukat, 1—6 évig terjedhető fogházzal és 15.000 frankig terjedhető bírsággal sújt­ják. Azokat a személyeket, akik az egye­sület működésében törvénytelenül részt- vesznek 6 hónaptól 3 évig terjedő fogház­zal és 16 franktól 3000 frankig terjedő bírsággal büntetik. A rendelet nem vo­natkozik, az egyházi kongregációkra és közületekre, vagy olyan külföld letekre, amelyek működést fejtenek ki. A két rendelet gyarmatosa i’hí'ij^^m^nymáFOlatot iát készítek

Next

/
Thumbnails
Contents