Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-18 / 87. szám
1939 ÁPRILIS 18, KEDD Tramnrta •J'fefifeatíHIiaiSE 7 Megszólaltak újra a régi magyar csapat- kürtök az uzsoki katonatemetőben A Felvidéki Magyar Hírlap kiküldött munkatárs 2 az Országos Frontharcos Fzivttség uzsoki emlékünnepén Uzsok, április 17. Vasárnap kora reggelén az Ung zöldelő völgyében hosszú vonatok, teherautók robogtak felfelé Perecsé- nyen, Nagybereznán, Csontoson keresztül az uzsoki szoroshoz, megrakva öreg frontharcosokkal, teljes felszereléssel, hátukon a megkopott tomiszter, kis ásóval, oldalukon a behorpadt kulacs, mint hajdan, huszonnégy évvel ezelőtt... Nem rohamra készülnek, nem a lövészárkokba. Az ezeréves történelmi határokat itt, északkeleten pár héttel ezelőtt már visszaszerezték ifjú honvédeink, köztük talán sokan a világháborút végigküzdő veterán harcosok fiai is. Nemzedék nemzedékre következik, az élet megy tovább bukkanókkal és emelkedéssel. ök, a veteránok most tisztelegni mennek az uzsoki tetőn nyugvó hajdani harcostársaik tömegsírjához, és emlékezni az uzsokkörnyéki szörnyű rohamokból, borzalmas veszteségekről és hősi ütközetek-- ről. Huszonnégy év előtt, Fenyvesvölgyén... Faluról falura újabb és újabb emlékek merülnek fel, egy-egy folyókanyar, hegycsúcs, viadukt láttára véres ellentámadások, elkeseredett védőállások jutnak frontharcosaink eszébe. Az egyik ruszin faluban, Csontoson megállunk, huszonnégy évvel ezelőtt innen indult el a hősies offenzíva az orosz túlerővel szemben. Egy nagybaju- szú frontharcos remegő ujjakkal megsárgult szentképet húz elő a noteszéből:-7- A csontosi plébános adta ezt nekem, 1915 április 5-én, a nagy ütközet estéjén. Azóta őrzöm... Érdeklődik a plébános után, a forradalmi -hullám elsodorta, sorsáról semmit se tudnak; a faluban azt beszélik, hogy ott nyugszik ő is az egyik tömegsírban. Malomrét után megcsillan a frontharcosok szeme, az egyik veterán nyúzott naplójából idéz: — Éppen huszonnégy év előtt folytak ezen a vidéken a harcok. Fenyvesvölgybe és a Cseremha tetejére fészkelődtek be az oroszok, akik fergeteges ágyútüzükkel súlyos veszteségeket okoztak csapatainknak. Itt harcoltak a szolnoki 68. gyalogezred megmaradt részei és amikor minden ellen- támadásuk meddő maradt, egy fiatal zászlós saját kezdeményezéséből támadásra vezette a tartalékban volt századát. Személyes példaadásával felvillanyozva embereit, elsőnek rontott az orosz árkokba, amelyeket azután a mi csapataink segítségével végleg eí is foglaltunk. Száz és száz hasonló emléket idéznek az újra mundérba bújt frontharcosok, amíg lassan megérkezünk az' uzsoki szorosba, onnan fel a széles tetőre, a lengyel-magyar határvonalhoz. liszíe'gés az uzsoki töméi sir előtt Ragyog az egész környék, koratavaszi virágok színezik a tetőt, köröskörül sötét fenyevesek és fölöttük a Tarnica és a Halié, meg a Viharos, egész messze pedig a MeUcSid hófoltjai kékienek a gyönyörű napfényben. Közvetlen az új lengyel-magyar határvonalnál fekszik a híres uzsoki tömegtemető, ahol magyarok, osztrákok és oroszok álmodják örök álmukat, A temető közepén magas emlékmű, rajta orosz és magyar szöveggel a következő felírás olvasható : „Ezt a katonai temetőt az orosz hadvezetőség alapította 1914 őszén. A világháború befejezése után a környéken levő sírok ebbe a temetőbe lettek áttelepítve. Hat orosz és hat osztrák-magyar katonatiszt és 351 orosz és osztrák-magyar katona alusz- sza itt örök álmát. Emlékük őriztessék tiszteletben.” Az emlékmű hátsó oldalán cseh szöveg jelzi a temető átrendezésének idejét és irányítóinak nevét. Köröskörül keresztek, előttük négyszögletű lapok és néhány, arany betűkkel bevésett név, azoké, akiknek személyazonosságát meg tudták állapítani a nagy halálmezőn. Megható jelenetek játszódnak le itt is, amint a frontharcosok végigjárják a ezépen gondozott temetőt. Egy újpesti veterán régi lakótársa nevét betűzi ki az emléklapon, könnyezve kulcsolja össze kezét és csöndben imádkozik. Meg fúj fák a régi kürtöket... Az ünnepség lassan kezdetét veszi. Négyes sorokban sereglenek a magyar frontharcosok, élükön vitéz Mándoky Sándor ny. tábori főesperes, Kertész Elemér ügyvezető alelnök, vitéz Martsekényi Imre és Patflcsy Dénes képviselők. A frontharcos tisztifeüldöttséget Füzesséry Elemér huszáralezredes vezeti a határkővel jelzett országúira, ahol már teljes díszben várakoznak a lengyel frontharcosok kiküldöttei Skorobohaty ezredes vezetésével. Az induló hangjaira a csapatok a fenyőgallyakkal díszített tábori oltár előtt sorakoznak fel, egyik oldalon a magyarok, másikon a lengyel frontharcosok. Himnusz után az oltár elé viszik a régi csapatzászlókat, tépett szalagjaikat boldogan lengeti a tavaszi szél. Vitéz Mándoky Sándor miseruhában az oltár előtt beszédet mond, megemlékezve a világháború kárpátaljai hősi halottairól, akiknek sírjai most újra visszakerülhettek a magyar hazához. — Eljöttünk, — mondotta, — hogy ősi magyar szokás szerint hódoljunk a most már magyar földben nyugvó elesett hős bajtársak emlékének. Vitéz Martsekényi Imre félmillió magyar frontharcos nevében tett fogadalmat, hogy ha a hazának szüksége lesz, ők utolsó csepp vérükig teljesíteni fogják újfa kötelességüket. Majd < a gyászinduló kíséretében elhelyezte a hősi halottak sírjára az Országos Frontharcos Szövetség koszorúját. Után« megfújják a régi esapat-fcttrtöket, amiknek hangjait utoljára huszonnégy évvel ezlőtt hallották az uzsoki hegyek. Amíg a csapatkürtők szóltak, a magyar és lengyel frontharcos-csoportok tisztelgő állásban imádkoztak halott társaik lelkiüdvéért, Kertész Elemér, az Országos Frontharcos Szövetség ügyvezető igazgatója magyar és lengyel beszéde után átadta a lengyel frontharcosoknak az uzsoki szorosban harcolt csapat zászlójának mását, miközben a zenekar a lengyel és magyar himnuszokat ját?zotta. Skorobohaty frontharcos-ezredes lelkes szavakkal köszönte meg a magyar zászlót, meghatottan idézte a történelmi magyar-lengyel kapcsolatokat és a legnagyobb elismerés hangján szólott a Kárpátalját visszaszerző magyar honvédek hősi ességéről. Majd viszonzásképpen átnyújtotta a lengyel frontharcosok zászlaját és koszorút helyezett el a katonatemetőben. Az ünnepélyes üdvözlések után megkezdődött a tábori mise, amelyet vitéz Mándoky Sándor ny. tábori főesperes mutatott be a hősi katonasírok szomszédságában. Mise után díszmenetben vonultak el a magyar és lengyel frontharcos-csapatok a hősök emlékműve előtt, a menetben résztvet- tek a környéki ruszin falvak színes népi küldöttségei is, élükön Marina Gyula dr, Kárpátalja kormánybiztosa, Bródy András volt ruszin miniszter és Jaczkovits dr. ungvári frontharcos-vezető. A délutáni órákban a magyar frontharcosok elindultak hazafelé, útközben felfelhareant a régi csapatkürt, hajdani harcok emlékét, véres ütközetek hírét idézve az újjászülfető, szépségéé ungi völgyben..,- TASS LABÍLd Az albán küldöttség Viktor Em király-Qsászárnál A királyi húrt egyik tagja lesz Albánia tőhelytartója Róma, április 17. A kvirinálban vasárnap délelőtt rendkívül ünnepélyes külsőségek között az albán kormány és az alkot- mányozó nemzetgyűlés küldöttsége felajánlotta Albánia koronáját Viktor Emánuel király-császárnak. A 450 tagú albán küldöttséget a kviri- nál díszfeljárója előtt fogadták. A kivonult vértes század katonai tiszteletadásban részesítette az albán küldöttség tagjait. A testőrök ezután a küldöttséget a kvirlnál tróntermébe vezették. Kevéssel utóbb megjelent a trónteremben Viktor Emánuel király-császár és elfoglalta helyét a trónszéken. Körülötte állottak: a trónörököspár, valamint a savoyai királyi család hercegei és hercegnői. Mussolini miniszterelnök vezetésével a kormány valamennyi tagja jelen volt az ünnepsé- lyes aktusnál, továbbá a magas méltóságok. A római diplomáciai testület tagjai csaknem teljes számban jelentek meg. Verlad albán miniszterelnök albán és olasz nyelven felolvasta az albán nemzet- gyűlés határozatát, amelyben felkérték Viktor Emánuel király-császárt, hogy a maga és utódai számára fogadja el az albán koronát. A király-császár rövid beszédben válaszolt és kijelentette, hogy az albán királyi koronát hajlandó elfogadni. Verlad miniszterelnök és a küldöttség tagjai erre mély meghajlással köszönték meg az uralkodó elhatározását. A királycsászár barátságosan kezet fogott a miniszterelnökkel, a küldöttség többi tagja pedig elvonult a trónszéken ülő uralkodó előtt. Az ünnepélyes aktus befejeztével a király-császár Mussolinivel elbeszélgetett. A kvirinál előtt nagy tömeg várta és lelkes ünneplésben részesítette az albán küldöttséget, Vasárnap egész Olaszországban az olasz zászlók mellé kitÜ2ték Szkander bég lobogóját is. Vasárnap délután a Capitoliumon Róma kormányzója látta vendégül az albán delegációt, amelynek tiszteletére este a kvirinálban udvari diszebéd volt. A Popolo d’ltalia értesülése szerint a savoyai királyi ház egyik hercegét Albánia főhelytartójává nevezik ki. Zog Amerikába késiül London, április 17. Zog volt albán királyt és családját az angol fővárosba várják. Athénből vasárnap este jelentés érke* zett Londonba, amely szerint Zog elhatá* rozta, hogy családjával és kíséretének egy- részével együtt rövidesen elhagyja Laris- sát és Londonba utazik. Az angol fővárosból Zog az Egyesült Államokba akar majd utazni. Segítség a szegény népnek Tirana, április 17. A fasiszta Olaszországgal szoros együttműködésben létesített új albán rendszer örömére megtartott három ünnepnap után ma egész Albániában rendes mederben indult meg a munka. M — "tották a bankokat és élénk idegen, forgalom alakult ki: olasz természetjárók szálltak partra Durazzóban, akiket útban Tirana felé a lakosság mindenütt- nagy lelkesedéssel fogad. Sijaknál r. műszaki csapatok új hidat vertek az olaszok előrenyomulásának megakadályozása céljából Zog csapatai által elpusztított híd helyébe, úgyhogy helyreállt aa eddig felfüggesztett közlekedés. A különböző helyőrségi csapatok nagy mennyiségben osztanak, ki élelmiszereket a hegyvidék szegény lakossága között, amelynek még ,só sem jutott eddig a kenyeréhez. Gyógyszerekkel is ellátják az elhanyagolt betegeket, akik azelőtt semmiféle segítségben nem - részesültek. Ezeknek a szegény embereknek, a hálája meghatóan nyilvánul meg; nem is tudják, hogyan mondjanak köszönetét, csak kezet csókolnak könnyes szemmel az orvosoknak és ápolónőknek. Különösen nagy a lelkesedés az albán tanulóifjúság és a parasztság körében, abban a biztos meggyőződésben, hogy Olaszország védelme alatt talaj- javítási munkálatok és iskolaépítések indulnak meg az egész albán nép jóléte és felvirágoztatása érdekében. Franciaország hadiszolgálatra kötelezte a külföldieket is Párizs, április 17. A hivatalos lap rendeletet közöl, amelynek értelmében a Franciaországban menedékjogot élvező külföldi férfiakra is kiterjesztik a mindez- idejg csak francia állampolgárokra vonatkozó ujoncozási és az országnak háború esetén való megszervezéséről szóló törvényt. A rendelet első szakasza kimondja, hogy szágban, valamint azokra sem, akik turistaigazolvánnyal rendelkeznek. A hivatalos lap ezenkívül az egyesületekről szóló 1901. évi törvény kiegészítő rendeletét is közli. E rendelet szerint külföldi egyesület csak belügyminiszteri engedéllyel folytathatja működését. valamennyi külföldi állampolgár 18- tól 40 évig békeidőben is lehet a francia hadseregben való szolgálatra kötelezni. A második szakasz kiköti, hogy „valamennyi állampolgársággal nem rendelkező és ménedégjogot élvező külföldit alávetnek mindazoknak a kötelezettségeknek, amelyeket az ország háború esetén való megszervezéséről szóló 1938. július ll.-i törvény a francia állampolgárok, számára előír. A külföldiek nemzetiség, kor vagy foglalkozás alapján egyéni, általános vagy helyi behívások útján sorozhatok be”. A harmadik szakasz meghatározza, hogy az állampolgársággal nem rendelkező vagy menedékjogot élvező külföldi férfiak 20-tól 48 éves korig a franciák katonai szolgálatával egyenlő időtartamra olyan munkateljesítmények szolgáltatására kötelesek, amelyeknek jellegét és módozatait rendeleti úton állapítják meg. A rendelet, nem vonatkozik azokra a külföldi férfiakba, akik két hónapnál kevesebb Ideig tartózkodnak fronen»»* amelyet a belügyminiszter bármikor visz- szavonhat. A rendelet külföldi egyesületnek minősíti mindazokat a csoportosulá;en.* Közhasznú r afr Algírra és a sokat, amelyek egyesületi jelleggel bírnak, székhelyük külföldön van és azokat, amelyeknek székhelye Franciaországban van, de vezetőik külföldiek, vagy vezetőségük legalább egynegyedében külföldi államDOl- gár. Mindazokat az egyesületi vezetőket, akik a rendelet hatálya alól kivonják magukat, 1—6 évig terjedhető fogházzal és 15.000 frankig terjedhető bírsággal sújtják. Azokat a személyeket, akik az egyesület működésében törvénytelenül részt- vesznek 6 hónaptól 3 évig terjedő fogházzal és 16 franktól 3000 frankig terjedő bírsággal büntetik. A rendelet nem vonatkozik, az egyházi kongregációkra és közületekre, vagy olyan külföld letekre, amelyek működést fejtenek ki. A két rendelet gyarmatosa i’hí'ij^^m^nymáFOlatot iát készítek
