Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-16 / 86. szám
1939 ÁPRILIS 16. VASÁRNAP teiotdeKi AB A ledöntött rozsnyói Kossuth-szobor visszakerül a helyére Rozsnyó városa és közönsége nagy lelkesedéssel határozta el, hogy a Kossuth- szobrot — melyet a cseh légionáriusok ledöntöttek — visszaállítja helyére. A szoborbizottság, mely a társadalom minden fontos intézményének képviseletéből van összeállítva, serényen munkálkodik, hogy a szükségelt összeget összehozza. Nagy terhet jelent ez a kiuzsorázott és a cseh megszállás alatt elszegényedett város lakosságára, de Rozsnyó megszokta a húszéves megszállás ideje alatt, hogy magyar ügyért, magyar célokért lelkes örömmel hozza meg áldozatait akkor is, midőn ezen áldozatok már teherbíróképességét is túlszárnyalják. A ledöntött szobrot el is szállították Budapestre, Szily ércöntőjébe, ahol a rajta esett súlyos sérüléseket az alkotó szobrász- művész állandó ellenőrzése mellett eltüntetik és május 29-én — pünkösd másodnap- jan — országos ünnepség keretében visszaállítják régi helyére. A Kossuth-szobor- bizottság elhatározása alkalmat nyújt aJrf > hogy városunk födíszét és drága emlékét képező szobrunkról az ország közvéleményét tájékoztassuk , Nem érc a szobor, hanem a megtestesült eszme !...“ A szobor ötlete Réz László akkori református lelkész nevéhez fűződik, aki az 1902. évi szeptember 19-én tartott, Kossuth Lajos születésének 100 éves évfordulója alkalmával rendezett ünnepségek lefolyását megörökítő Emlékkönyv tiszta 1 jövedelmének hovafordításáról szólva fölvetette az eszmét, hogy a tiszta jövedelmet adják a lehető legrövidebb idő alatt felállítandó Kossuth-szobor alapjára. Az eszme nagyszerű visszhangra talált. Rozsnyó egész társadalma megszabadult és öt» évi szakadatlan gyűjtés eredményekén együtt volt az összeg, melyből 1907 május 26-án a szobrot országos ünnep keretében leleplezték. A leleplezési ünnepen részt vett Kossuth Ferenc is, aki a következő rövid beszédet mondotta: ,JHost nem érc e szobor, hanem a megtestesült eszme. Nem érc e szobor, hanem megtestesült vágyódás, remény, hit és bizalom, aki e szoborra néz, az nem fog soha kételkedni hazánk jövőjében, aki abban az eszmében hisz, amelyet e szobor megtestesít, hisz a magyar hazának függetlenségében. 8 a függetlenség eszméjében meg- dicsöül a haza és boldog lesz a nemzet.” A szobor tizenkét évig állott. 1919. évben egy szép tavaszi reggelen ott hevert a földön Kossuth érebeöntött alakja. A cseh vandalizmus ledöntötte és ez annál megdöbbentőbb és szinte érthetetlen, mert amivel a e: jhszlovák állam vezetősége ennek az államnak összeomlásáig kérkedett, t. i. hogy ő a szabadság, a néniogok harcosa, a Habsburg-dinasztia kérlelhetetlen ellensége, mindaz fütötte Kossuth Lajost is. Kossuth Lajos nagyságát a csehszlovák soviniszta elvakultság nem birta felfogni, de nem birta megemészteni azt a tántoríthatatlan hűséget és mélységes szeretetet sem, amely a magyarságot Kossuth alakjához csatolta. A „győzők“ jogán ledöntik a szobrot... A megszállás első idejében mindig friss virág volt a szobor mellett, ezt nem t^udta bevenni a cseh gyomor, talán azért döntötte le. Már 1919 március idusán megmutatkozott a cseheknek a Kossuth- szoborral szemben tanúsított ellenérzése Akkor a polgári kaszinó elnöke dr. Ka, tkom László, jegyzője pedig e sorok írója volt. A választmány megbízása alapján elnök és jegyző elmentek a katonai parancsnoksághoz, hogy a szokásos március 15-ki ünnepély megtartását bejelentsék. A város katonai parancsnoka An- gionni olasz ezredes volt. Valódi Adcnis, férfiszépség. Először hozzá vezetett utunk. Kitüntető szívességgel fogadott. Említette, hogy ő igen nagy tisztelője Kossuthnak, az édes atyjával a nagy száműzött benső baráti kapcsolatokat tart fenn és ő igen örvendene, ha maga is részt vehetne a Kossuth-szobor mellett folyó ünnepélyen, de ő csak rendcsinálás és a rend- fenntartás céljából jött ide s mivel az engedély megadása politikai jellegű ténykedés. azért menjünk át a cseh-szlovák megszálló sereg parancsnokához, tőle kérjük az engedélyt. A cseh parancsnok *— egy légionárius százados volt — valami Horák nevű csinos, jó külsejű és pem lehet mon. dani, hogy rosszindulatú ember lett volna. Talán azért nem használt drasztikusabb eszközöket velünk szemben, mert egy tor. naljai szép magyar leány tündöklő szemei ragyogtak feléje, s ezeknek hatása alatt ellenséges érzülete lefékeződött. Előadtam kérésünket, hogy ünnepi felvonulást akarunk rendezni a Kossuth-szoborhoz. meg akarjuk koszorúzni, amint ezt tizenkét éven keresztül tettük a Polgári Kaszinó nevében, este pedig a szokásos ünnepi vacsorát tartjuk meg, melyen a Kossuth- serleggel kezében az ünnepi szónok méltatni fogja Kossuth, szinte világtörténelmivé magasztosult pályafutását. Horák százados azt válaszolta: „Nem engedhetem meg.” Kérdeztem: „Miért nem?” mi jogon, tagadja meg? „A győző jogán” felelte ő. Mire én ezt válaszoltam: „Teljes életemben újságolvasó ember voltam, a háborús táviratokat mindennap olvastam a Gömöri Zoltán üzletének kirakatában, de sohasem olvastam, hogy önök valahol győztek volna,” Erre így felelt: „Ha így beszél, vasra veretem.” — „Ezt megteheti százados úr —* mondottam a nyers erőszak jogán, de nem az igazság jogán." Akkor ugyanis még nem volt megállapítva a trianoni határ, még kétséges volt, hogy Rozsnyó beleesik-e a Csehszlovákiához csatolandó területbe. Ezzel kapcsolatban egy talán eddig nem is ismert történet} adatot tárhatok fel. 1918-b«n december 7-én nagyobb küldöttség ment el Rozsnyóról Budapestre, amelynek tagjai Nagy Elemér akkori főszolgabíró, Fecske István, a kát. gimnázium tanára, Szerencsés János, a nemzeti tanács elnöke, aulán Ödön és én voltunk, amelyhez' Budapesten Andrássy Géza gróf. Gotthilf Mihály és Bornstein Ignác csatlakoztak. Salgótarján mellett történt vasúti karambol miatt Nagy Elemér és Fecske István visszatértek, de a küldöttség többi tagjai 8—10 órai várakozás után egy Budapestről érkezett segélyvonaton megérkeztünk a fővárosba, ahol Jászi Oszkárt, a nemzetiségek miniszterét, Károlyi Mihályt, az akkori miniszterelnököt és Böhmöt, aki államtitkár volt, kerestük fel, tiltakozván a cseh megszállás ellen. Kijelentettük, hogy Rozsnyón a rendet mi fenntartjuk minden eszközzel, nekünk megszálló csapatokra szükségünk nines. A miniszterelnökségen azt mondták, hogy ezt nem Budapesten döntik el, hanem a béketárgyalésokon, különben is keressük fel a csehszlovák állam Budapesten akkreditált képviselőit s tárgyaljunk velük. Hárman vagyunk már csak életben azok köziij. Sulán Ödön, Bornstein Ignác, — aki akkor budapesti lakos volt —- és én, akik bementünk Hodzsához. Hodzsa, a későbbi csehszlovák miniszterelnök, — megmutatta nekünk a térképet és azt mondotta: „nézzék az urak, hiszen Rozsnyó a magyar területbe esik, felesleges volt idefáradni.’’ Tényleg az ő térképén a határ ott húzódott, ahol Vepzveréstől Szulova felé elágazik az út, tehát még Rozsnyó fölött Bet- l|r és Veszverés is beleesett az akkor megvont demarkációs vonalba. Ezt azért említettem fel, mert a március 14-iki találkozáson, még a csehszlovák megszálló hadsereg parancsnoka csal? vendégnek érezte magát és így erélyesebb eszközökhöz velünk szembe fordulni kockázatosnak tartotta. Fölvetette azt a kérdést: „Vajjön mit szólnának Budapesten, ha az a néhány szlovák, aki Budapesten lakik, valami ünnepi demonstrációt akarna rendezni." „A hasonlat nem talál, százados úr — válaszoltam —, mert Budapesten tényleg csak néhány szlovák van, de itt mindenki magyar, mindenki Kossuth rajongója é3 Kossuth Lajosnál, a szabadságjogok védelmezői között nagyobb még nem volt a földkerekségén. A százados erre azt mondja: „Miért nem szeretnek önök minket, cseheket, mikor mi a rendet, a biztonságot hozzuk önöknek?” Én így válaszoltam: „A rend és a biztonság ügye közöttünk veszélyeztetve nincs éa mi szeretjük is önöket, ha Prágában maradnak, db mi idie nem hívtuk, iff# JuzaUo chamotte főzőedények klvül-belül mázas, háztartásokban nélkülözhetetlen 'Is sl< 1 l'|* 2 2'|z 3 4 5 "-.25;-:á^x:sö1-.48I-.e01-.8e1-.9el 1.30." f.tíöTT 6 liter er) tűzállóságáért szavatolunk äään fazonok- ' 4.86 * ^ 1p ' formában P-.90 > 1 Vizes pohár vr .*/ fehér, modern formában ____P ~,3U ^arsa| j, - Szörp pohár X. 03 literes, csiszolt fenékkel, fehér F Aéé minősések «ruház* menjenek vissza, ahonnét jöttek.” A százados erre azt felelte: „Ne vitatkozzunk. az ünnepélyt nem engedélyezem, nem akarok önöknek kellemetlenséget okozni.” Eljöttünk tőle. A felvonulás persze elmaradt, da a virághintés csodálatos volt. Akkor 8£ép tavaszi napok jártak, A márciusi sugarak csakhamar kibontották az ibolya kelyhét és talán soha annyi ibo. lya nem volt Rozsnyón, mint március 15-én a Kossuth-szobor talapzatán. Mintha a Rózsadomb, a Rudnai-part. a Rákos és Kálvária valamennyi ibolyáját összeszedték volna ifjak és leányok, asz- szonyok ég férfiak és odaszórták a szobor talapzatára és környékére. Ez volt az első tövis, amely fceleszúrt a csehszlovák soviniszta szívekbe és attól fogva bárhogy őrizték is a szobrot, bárhogy lesték is, friss virág minden reggel hullott a szoborra, egészen addig, mígnem a szobrot ledöntötték. A pompák - mű megzúzódott, karja kificamodott, mellén és a hátán repedések támadtak, még puskagolyó is átjárta é- bekerült a városháza egyik fészerébe. ahol a krónikás szavaival; „Elmélkedett arról, vájjon van-e, lesz-e feltámadás?” Lesz. Rozsnyó felállítja, újra a szobrot és Szegheö Gusztáv városi főjegyző azon ígéretéhez, melyet az első leleplezés alkalmával tett, átvévén a szobrot, hogy azt mindenkor hazafias kegyelettel fogjuk megőrizni, most még azt fűzzük, hogy a szobrot életünkkel és vérünkkel is mindennemű támadás ellen meg fogjuk védelmezni. Rozsnyó, 1939 április. Smid István ev, lelkész, főesperes. Önállóságától akarja megfosztani az MLSz a 20 év után felszabadult felvidéki" Déli kerületet ír Komárom. (Saját tudósítónktól.) Husvét hétfőjén Komáromban tartották meg a Nyugati Alszövetség rendezésében a felvidéki — volt Déli kerület —- sportegyes^ Jeteinek értekezletet. Ennek az értekezletnek az lett volna a célja, hogy — amiről lapunkban már foglalkoztunk — a volt Déli kerülethez tartozott egyesületeket a győri székhelyű NyLASz-ba ossza be, Mi nem szoktunk kifejezetten „sportszakkérdésekkel” bővebben foglalkozni, mert úgy véltük, hogy azt átengedjük a szaksajtónak. Azonban hogy cikkünkkel, fenti álláspontunkkal szakítunk, azért tesz. szűk, mert a szaksajtó tüntetőleg elhallgatta ezt a gyűlést! A N-^sti Alszövetség képviseletében Czopf Ferenc dr. alszövetségi elnök, valamint Müller József alszövetségi főtitkár jelent meg Irlinger Antal középiskolai tanár, alszövetségi alelnök, mint jegyző kíséretében. A komáromi központi kávéház különtermében délelőtt 11 órakor kezdődött az egyébként barátságosnak vélt nagygyűlés, amely végeredményben viharossá fajult. Szabó Kálmán vezérigazgató, a volt Déli kerület elnöke, már a nagygyűlést megelőzően zártkörű előértekezleten vett részt a Dósa-féle vendéglő emeleti nagytermében, ahol 86 délikerületi egyesület képviseltette magát. A mai napra összehívott gyűlés ré* szünkről a kívánságunknak békés úton való elnyerését célozza, de arra is el vagyunk készülve, — mondotta Szabó Kálmán vezérigazgató — hogy az MLSz még mindig a „taposómalom játékát” akarja velünk tovább űzni. Mi, felvidékiek, felvidékiekhez méltó szelíeuiben gondolkodunk. Tehát fegyelmezettek és egységesek vagyunk. Jogainkat mindenkor és mindenkivel szemben meg fogjuk tudni és meg akarjuk védelmezni. Egyben ismertette az elnök az OTT-hoz és az MLSz-hez az önálló alszövetség kivívása ügyében tett előterjesztéseket, valamint az e tárgyban legutóbb az OTT-nál Révay István gróf vezetésével eljárt küldöttség munkájánál? eredményét. A nagygyűlést Czopf Ferenc dr., a NyLASz elnöke nyitotta meg. Közel százan voltak jelen. Az elnöki üdvözlésre, nagy érdeklődés és éljenzés közepette Szabó Kálmán vezérigazgató válaszolt. Többek között ezeket mondotta: — Újból nem bírom eléggé hangsúlyozni, hogy nékünk nincsen semmi kifogásunk a NyLASz, illetve annak vezetősége ellen. Nekünk az MLSz-el van bajunk, mert meghallgatásunk nélkül intézkedett sorsunk felöl. A NyLSz-hoz váló beosztásunk, az egyesületek legtöbbjét végezné ki. Elérhetetlenül magas az az ösz- szeg, melyet járulékok címén az MLSz, illetve a NyLASz-hoz kellene fizetnünk. Ha a felvidéki sportegyesületek közül 2— 3 nagyobb egyesület — egyelőre — meg is tudná fizetni ezeu „stratosférába illő” díjakat, a falusi kisegyesületek még csak indulni sem tudnának, s az egyetemes magyar sport részére -— ha az MLSz-be, vagy annak alszövetségébe lépnénk — az ismert anyagi terhek mellett, örökre elvesznének. Ezt a fejvidékiek egyetlen vezetője sem akarja. _. Míg elpöke voltam a volt Déli kerületnek ... — tovább nem folytathatta beszédet Szabó Kálmán vezérigazgató, mert kitört a vihar, óriási tüntetés nyilvánult meg az elnök mellett. —- Közbekiáltások: Az is marad, nem türjük a bekebelezést... Vissza az önálló „Nyugat Felvidéki Al- szövetséget”! Hosszan éljenezték Szabó Kálmán elnököt. . Müller főtitkár felvilágosította a jflen- lévőket az MLSz és az Alszövetségnek fizetendő díjakról, melyről lapunkban már fog- lakoztunk. Czopf dr. elnök kéri, hogy nyilatkozzanak, miként kívánnak a NyLASz kötelékébe lépni. Szabó Kálmán kéri, hogy 10 percre függessze fel a gyűlést, hogy az egyesületek képviselői újból tanácskozhassanak és cgak ezután fogja álláspontjukat leszögezni. Nagy érdeklődés rr-sHett nyitotta meg újra Czopf Ferenc dr. elnök az ülést. — Sajnálattal kell elnök úr tudomására hoznom, —- mondotta Szabó Kálmán — hogy a déliek nem kívánnak 0z MLSz tervezetébe mindaddig belépni, míg az önálló ék hölgyek szakálla--------- és bajusza lerontja a nőt szépingről táplált illúziókat és az #n személyének vonzáerejét '/'f/ LKJ fnegsziinfeti. A felesleges és {’/// ..’ Iln8\ /éirúütó szőrszálakat az arcon, 7kéim és lábon 2 pere alatt nuWnts'.anul eltünteti gyöka- jjftül « fényesen bevált ,,Cito” m rmja n még ma ár*»: holnap ff .byltsródt és eiéfbditt lesz, jni- ’’váll az ön bársanysirtts. és szőr- t*ien arca 15 évvel me^íiata- Htja önt. Az eredményért feW k Jes garancia. Ara P 1.80. három üveg ára P 4.50. A szétküldés diszkrét. Aki ezt a hirdetést rendeléssel együtt hárem napon belül megküldi, annak egy kis üveg ..Origan” parfőmüt csomagolunk melléje teljesen ingyen. Orlevsiky Magda, Kassa, Kovács-utca TI. O. i. )
